Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

1984. augusztus 28, péntek S. oldal HAZATALÁLT... Petri Lajos szobrászművész emlékezete Szögletes, neki-nekilódu- ló, mégis visszafogott betűkkel rótt levelet kaptam néhány esz­tendeje. „Kedves Uram! Értesí­tem, hogy a Képzőművészeti Alap által én bízattam meg Fé­nyes Adolf portréjának mintá­zásával. Engedtessék meg...” Ki lehet ez a letűnt idők hi­vatalnok-stílusában, személyte­len tárgyilagossággal, e körök­ben oly szokásos bizalmaskodás mellőzésével tárgyaló művész? 1960-ban a Nemzeti Szalon­ban rendezett gyűjteményes ki­állítását a kritika és — nagy szó — a közönség egyhangú lel­kesedéssel üdvözölte, csak eny- nyit tudtam róla. Bennfentes művészbarátaim sem sokkal gazdagították ismereteimet. — „Furcsa ember... bezárkózik a műtermébe és dolgozik szünte­lenül, meg tanul... a Sport­uszodán kívül csak barátait, Kodály Zoltánt, Hermann Lipó- tot, Füst Milánt látogatja.” — Igen — állapítottam meg né­hány beszélgetés után — a mun''a, a zene, a képzőművé­szet, az irodalom és az inten­zív testkultúra oszlopain nyug­szik ez a torzóként is hatalmas életmű. Rangos helyét már életében kijelölték a művészettörténé­szek, igen közel a legnagyob­bakhoz. Alkotásai hazai és kül­földi múzeumokban, köztereken hirdetik tehetségét. Közel a nyolcvanhoz ragadta el a halál, s mégis pályája csúcsán, tar­solyában sok szép tervvel ment el közölünk. Nagyon messziről érkezett. A szegedi Pick szalámigyáros fia. A dúsgazdag szülök ellenzésére lett szobrász, a bajai Teles Ede. tanítványa. Vagyonos belga fe­lesége gondtalan jólétet, „főúri” életmódot biztosított számára. És mégsem érezte jól magát a Horthy-rendszer csúszó-mászó, urambátyámos világában. Nem kellett szókimondó, kemény egyénisége. Külföldön száza­dunk legtalentumosabb szobrá­szai között tartották számon, a barcelonai világkiállításon aranyéremmel jutalmazták, ide­haza elsikkadtak lényeget lát­tató, nyersen őszinte szobrai és furcsamód — dekoratív törek­vésű, figurái. Évekig nem ka­pott megbízást, s végül kínjá­ban a pékek számára formált mintákat. „Életem legszebbével terméketlenül múltak el. Nem dolgozhattam” —fakadt ki egy­12. Ugyancsak az intézetben, egy gépírónő nekilátott a hathóna­pos restancia feldolgozásának. A szakácsnő visszatette a hű­tőszekrénybe azt a három kiló disznóhúst, amelyet el akart vinni a családjának vacsorára. Egy légyottra igyekvő férjes asszony hirtelen megállt az ut­cán és elindult visszafelé, haza, az otthonába. Az 567/765-ös autóbusz veze­tője visszament a megállóba, mert néhány utas nem tudott felszállni. I. A. Á., az ismert költő le­velet írt önmagának: „Kedves barátom! Verseid tehetségesek, de még sokat kell tanulnod, so­kat kell fejlődnöd. Olvasgassál Petőfit, Aranyt, József Attilát, Radnótit, talán akkor lesz be­lőled valami. Szeretettel üdvö­zöl T. A. Á.” Egy minőségi ellenőr meg­mondta a főnökének, hogy 1500 darab harmadosztályú árut el­sőosztályúnak minősített. szer derűt és izgalmat sugárzó zsúfolt műtermét dicsérő meg­jegyzésem után. „Talán vala­mit pótolhatók” — tette hozzá bizonytalanul, reménykedve. Hatalmas rózsadombi vil­láját államosították a felszaba­dulás után. Nem sajnálta külö­nösképpen. A bizalmat hiányol­ta. Még egy darabig zárva ma­radtak előtte a kapuk. Újból, utoljára, külföldre futott. Bel­giumban megbízás, siker, pénz várta. Nem sokáig bírta. Haza­jött, ahol mo6t már végleg be­fogadták. Munkát kértek és vártak tőle. És egyre-másra születtek a szebbnél szebb alko­tások. Egy évtized alatt majd annyi, mint előtte fél századon keresztül. Városunkat nagyon sze­rette. Földiek vagyunk — mon­dogatta gyakran. Különös öröm­mel töltötte el Fényes Adolf szobrának és az 1961-es kiállí­tásának jó visszhangja. Műter­mében láttam Katona József portréját. Kodály Zoltán von- sait — még 1909-ben — ő for­málta először kőbe. Megörökí­tette később 75. születésnapján is. Szívesen látnánk ezeket va­lamelyik kecskeméti gyűjte­ményben. Két esztendeje kértem, a ké­szülő szoborsétányra faragja ki valamelyik jelesünket. — Vállalom a feladatot. Elébe tettem a tudósok, mű­vészek neveit feltüntető listát. — Kit választ. Rövid gondolkodás után visz- szaadta a papírt. — A homok hősét, a névte­len kecskeméti kapást, aki az elemektől és a rossz emberek­től megóvta és felvirágoztatta azt a földet. Kutatók, városve­zetők, irodalmárok ugyan mire mentek volna nélkülük. Mert sokan voltak. Adták az élet sta­fétabotját és befeküdtek a sír­ba, anélkül, hogy tudták volna: ők tulajdonképpen az élet érté­keinek a teremtői. A nép..: Ezt a müvét vallomásnak, élete főművének szánta. Es kö­szönetnek. Hogy télbe hanyatló napjaiban, nyolcadik évtizedé­ben, majd annyit alkothatott, mint egész életében. Hogy meg­becsült, méltányolt tagja lett annak a társadalomnak, amely­ben közügy lett az emberfor­máló, emberszépítő művészet. Most kezdett csak élni..; Heltai Nándor P. L„ aiknek jó állása és nagyon magas fizetése van, fel­kereste az édesanyját és meg­kérdezte: „Nincs szükséged va­lamire?” Z. B., kritikus, felszólalt egy irodalmi összejövetelen. Töre- (hümesen bevallotta, hogy fjDurths—Mahler a kedvenc író­ja. És mi történt a laboratórium­ban? A vegyész — bár jócskán szippantott a gázból — nem ér­zett semmit. „Ügy látszik, im­munis lettem. ..” Hédikére viszont nagyon is hatott a gáz. Felébredt a lelki­ismerete. Zokogva a fejét ver- deste: — Ó, én ostoba liba! Elmu­lasztottam egy nagy lehetősé­get! Már rég a feleséged lehet­tem volna, ha egy kicsit ráme­nősebb vagyok! Zimányi tátott szájjal hall­gatta. — Sokkal rámenősebbnek kel­lett volna Lennem... Most Látom DÜBÖRÖGNEK a gépek, új, szokatlan hangok remegtetik a levegőt. Az udvaron olajfoltos arcú férfiak mutatják kinyúj­tott karral, a „prériből” mind nagyobb falatokat leharapó üzem új határait. — Ott, ahol a szerelde áll, fű és bozót volt nemrég. Most a miénk már — magyarázzák a honfoglalók büszkeségével, és nevetve hozzáteszik — lassan teljesein kiszorítjuk a Hosszú­fülűt. Hosszúfülű: szamár. Az üzem területi sérthetetlenségét bizto­sító drótkerítés mögött sétálgat gondjaira bízott birkáival. Már semmin sem csodálkozik, mióta ilyen magas tisztségbe emelke­dett. Pedig lenne rá oka. Körü­lötte forr, nyüzsög, fejlődik a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat. A műhelyekből világ­hírű termékek indulnak útra és a gépek közé — Csikar László- né hóna alatt — egyre szíve­sebben látott vendég érkezik. A könyv... — MINT A KOSSUTH Kiadó megbízottja — meséli a kedves fiatalasszony — rendszeresen felkeresem a műhelyeket és nem is eredménytelenül. Most kap­tam kb. 1200 forint értékű kö­tetet, és már a negyedrésze el­fogyott. Bátyity László, Kovács Gyula, Nemes József techniku­csak, hogy milyen hülye vol­tam. .. Hülye! Hülye! Tekintet­tel voltam a feleségedre, a csa­ládodra. .. Nem kellett volna... Most már tudom, hogy hibáz­tam: nem kellett volna... A férfi mondani akart vala­mit, de csak hápogni tudott — Ha tudnád, hogy mekkora lelkiismeret-furdalásom van! Egy ilyen príma alkalmat elszalasz­tani! Sohasem bocsátom meg magamnak... Ha nem várok ennyi ideig, ma már rég Zimá­nyi Ottóné lehetnék... Lenne pénzem, villám, és akkor utaz­hatnék külföldre, amikor aka­rok. .. Megszakad a szívem, ha erre gondolok... — Szivecském, miket be­szélsz?! — Ügyetlen voltam... Rosszul számítottam... Azt hittem, hogy már hálóban az aranyhalacskä; de tévedtem... Rettenetes ez a lelkiismeret-furdalás! Egy hang azt mondja a szívemben: „Hát szabad ilyesmit csinálni? Hát szabad elmulasztani egy ilyen remek lehetőséget?” Nem, nem szabad... „Fantasztikus! — mondta ma­gában a kutató. — Ügy látszik, a gáznak nemcsak pozitív, de negatív hatása is van. Erre nem számítottam, ezen majd változ­tatnom kell.” Hédiké bőgve rohant ki a la­boratóriumból. Zimányi nem szaladt utána. sok és Borbás Árpád ipari ta­nuló például rendszeresen vá­sárlóim közé tartoznak. Állan­dó vevőim 60—80 százaléka párttag, a többi KISZ-es és ipari tanuló. Bár a létszám ná­lunk a legkisebb, könyvértéke­sítésben elsők voltunk a halasi üzemek között. A TMK-műhelyben kirakott könyveket máris körülállják az ipari tanulók. Tanulmányozzák az ismertető szöveget, biztonság kedvéért elolvassák a befeje­zést, tanácsot kémek: „Elég iz- galmas-e?” Kedvelik az útleírá­sokat, az aktuális politikai té­Szeptember 1-től Budapesten és vidéken újjáválasztják a KISZ 21000 alapszervezetének több mint 100 000 vezetőjét. A nagyszabású eseménysorozaton — amely a decemberi kongresz- szus előkészítésének legjelentő­sebb szakasza — eleven, sokré­tű eszmecserére számítanak. Szeptember végén megkeződ­X. Végre eljött a nagy nap! Zimányi — zárt ajtók mögött — beszámolt a felfedezéséről. Az értekezleten megjelentek a tudományos élet kiválóságai, ve­gyészek, kutatók, egyetemi ta­nárok, orvosok, pszichológusok, biológusok, filozófusok. Az előadás körülbelül három óra hosszat tartott. A vegyész ismertette az elért eredménye­ket, de elmondotta azt is, hogy a gáz még nem tökéletes: nem hat mindenkire, és van, akire negatív módon hat. Előadását így fejezte be: — Remélem, hogy rövid időn belül sikerül majd előállíta­nom a tökéletes Lefu-gázt!... Udvarias taps. Kisvártatva felállt egy kövér, holdvilág képű, kopasz tudós: — A felfedezés valóban. .. ööö... figyelemre méltó... Hely­telennek tartom azonban, hogy az igen tisztelt kolléga rögtön embereken próbálta ki a gáz ha­tását.. .. Ez... ööö... felelőtlen­ség, és meglehetősen tudomány­talan módszer.. . Előbb egere­ken, nyulakon, vagy majmokon kellett volna kipróbálni... A következő felszólaló elis­merte, hogy a gáz óriási felfe­dezés, de nagy körültekintésre és óvatosságra intette Zimányit. (Folytatjuk,.) mákkal foglalkozó könyveket, a műszakilag „idevágó” olvasmá­nyokat. — Érdemes megvenni? — emeli kézbe egy magas barna fiú Bhabani Bhattacs: Aki tig­risen lovagol — című regényét. — Modem és Indiáról szól? Akkor megveszem!.; ä A TÖBBIEK nevetnek: „íme, itt van az, aki Indiába betűhá­ton lovagol.” De úgy látszik, többen is kedvet kapnak a szel­lemi utazáshoz. És a „tigrises” könyv elfogy az utolsó dara­big ... Vadas—Pásztor nék az üzemi, falusi, hivatali és tanintézeti küldöttértekezletek. Október közepétől pedig össze­ülnek a kerületi, járási és vá­rosi, majd november 5-től a bu­dapesti és megyei küldöttérte­kezletek. Az utóbbi eseményso­rozaton választják majd meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség mintegy 800 000 tagjának csak­nem 700 küldöttét a KISZ de­cemberi kongresszusára. A taggyűlések és' küldöttérte­kezletek legnagyobb jelentősé­ge, hogy mindenütt az ország­ban megújulnak, felfrissülnek a vezetőségek, helyet kapnak az irányító, szervező testületekben azok a fiatalok, akik az elmúlt négy esztendőben értek meg a vezetésre és eddigi munkájuk­kal bebizonyították, hogy képe­sek és készek részt vállalni tár­saik, közösségük dolgainak in­tézéséből. (MTI) Honismereti előadás Kalocsán A Kalocsai Petőfi Sándor Művelődési Ház járási honis­mereti szakköre gondoskodik azokról, akik a kalocsai Sárköz múltja, vagy a magyar őstör­ténet iránt érdeklődnek. Vasár­nap délután érdekes honisme­reti előadást rendeznek a járási könyvtárban. „Kalocsa környé­ke a Megyei*-törzs eredeti szál­lásterülete” — címmel dr. 2solt Zsigmond pécsi kutató tart elő­adást. Dr. Zsolt Zsigmond ku­tatása megerősíti azt a feltevést, amely szerint: „Kalocsa azon a helyen fekszik, ahol Tolnával szemben az Árpádok eredeti szállásterületét és központját le­het gyanítani.” Az előadás után a jelenlevők közösen vitatják meg a hallot­takat Szeptember 1-töl alapszervezeti vezetöségválasztó taggyűlések a KlSZ-ben Csaknem kétszáz küldött Budapestről és a megyékből a decemberi kongresszusra Betűháton — Indiába...

Next

/
Thumbnails
Contents