Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

19*4. anguszhts 21, esGtSriSf

3. oldal

A termelők és a fogyasztók érdekeit egyaránt szemünk előtt tartjuk

Beszélgetés Szirmai Jenő elvtárssal, a SZÖVOSZ elnökével a gyümölcs- és zöldség felvásárlásról

A Központi Sajtószolgálat tudósítója felkereste a SZÖVOSZ elnökét, Szirmai Jenő elvtársat és kérdéseket tett fel a gyümölcs- és zöldségfelvásárlás és értékesítés időszerű problémái ról. Alábbiakban ismertetjük a kérdéseket és Szirmai elvtárs válaszát.

KÉRDÉS: Melyek a lakosság idei gyümölcs- és zöldségellátásának tapasztalatai?

VÁLASZ: Jelenleg csak az első félévi tapasztalatokról beszélhetünk, mert a második fél év nagy része még előttünk áll. Hátra van még a szilva, a szőlő, a téli alma, az őszi burgonya és káposzta stb., tehát a legnagyobb tömegű zöldségfélék a gyümölcsök felhasználása.

A nyári zöldségtermelés a kisebb vetésterület és a kedvezőtlenebb időjárás miatt valamivel gyengébb volt a tavalyinál. A zöldborsó, karfiol, nyári káposzta mennyisége kevesebb, ára magasabb volt, mint egy évvel ezelőtt. A terméskiesést oly módon igyekeztünk ellensúlyozni, hogy több cikkből csökkentettük az exportot, és az exportra szánt áru egy részét itthon vittük piacra, hogy ezzel is javítsuk a belső ellátást.

KÉRDÉS: Hogyan értékesíthették a termelők a termésüket?

VÁLASZ: Kedvezőbben, mint 1963-ban, mert sok esetben magasabb árat fizetünk. Nevezetesen a bogyós és csonthéjas gyümölcsök — az eper, a málna, a meggy, az egres, a cseresznye, a kajszibarack — felvásárlási árét a jövőben is fenn kívánjuk tartani, hogy termesztésük kifizetődő legyen.

Amikor egyes zöldségfélék nagy tömegben kerültek a piacra — paprika, paradicsom, diny- nye —, az árak csökkentek, a városi lakosság tehát ezeket már olcsón beszerezheti. Bizonyos zöldségféléket — nyári káposzta, burgonya, sárgarépa, fokhagyma, zöldbab, sóska, csemegeuborka stb. — korlátlan mennyiségben vettünk át. A jól szervezett zöldségtermelő tsz-ek augusztus elejére már teljesítették bevételi tervük mintegy 80 százalékát és előreláthatólag ez év végéig számottevően túl is teljesítik azt.

KÉRDÉS: Helyesnek tartja-e a SZÖVOSZ, hogy a tsz-ek is árusítják közvetlenül a fogyasztóknak termékeiket?

VÁLASZ: Az a kívánságunk, hogy a velünk szerződést kötött tsz-ek mind a minőséget, mind a mennyiséget illetően tartsák be vállalt kötelezettségeiket. Nem tartjuk helyesnek és erkölcsösnek, ha a tsz velünk szerződik, de termése javát a piacon értékesíti, a MÉK-nek viszont másod- és harmadrendű áruját akarja szállítani. Ez sértené a városi dolgozók, de a termelőszövetkezet valódi érdekeit is. Ezt figyelembe véve egyébként mi is egyetértünk azzal, hogy a szerződésben nem szereplő termékeit elárusító helyein közvetlenül értékesítse a termelőszövetkezet.

KÉRDÉS: Milyen igényeik vannak a fogyasztóknak és a felvásárlóknak a termelőkkel szemben?

VÁLASZ: A minőség. A fogyasztó — teljesen jogosan — kiváló minőségű zöldséget és gyümölcsöt óhajt vásárolni. Inkább fizet magasabb árat, de amit megvásárol, az legyen kifogástalan. A gyenge minőségű gyümölcs- és zöldség gyakran eladhatatlan, tehát ilyent termelni nem kifizetődő — sem a tfz-eknek, sem a népgazdaságnak. Manapság csak a jó minőségű áru termelése jövedelmező, mert azért többször annyit fizetünk, mint a silány, harmad- osztályú áruért.

Sok a kívánnivaló a kártevők elleni harcban. Ebben az évben a peronoszpóra sok helyen tönkretette az uborkatermést, máshol a mocskospajor károsította, nyomorította a paprikát. A termelőknek sokkal szervezettebben és gondosabban kell harcolniuk a növényi és állati kártevők ellen, mint ebben az évben tették.

KÉRDÉS: Tapasztalhatók-e

ebben az évben a múlt évihez hasonló felvásárlási és értékesítési nehézségek?

VÁLASZ: Általában nem. A felvásárlás eddig is simábban folyt le, mint a múlt évben. A jól szervezett termelőszövetkezetek a zöldség- és gyümölcstermesztésben megtalálták a számításaikat, és kedvező jövedelemhez juttatták a tagságukat. Dicséretre méltó azoknak a tsz-eknek a közreműködése, amelyek megfelelő térítés ellenében, saját szállítóeszközeikkel küldik termékeiket a felvásárlóhelyre vagy a kijelölt piacra, így kevesebb a költség és a veszteség, ugyanakkor a vásárlók is frissebb áruhoz jutnak. Célszerű a tsz-eket elegendő szállítóeszközzel ellátni, mert ez nagy segítséget jelent nekünk, és a városi fogyasztóknak is.

A felvásárlással kapcsolatos vitákat és nézeteltéréseket persze nem tudtuk még teljesen megszüntetni. Felvásárlóink is követnek el hibát, mint például

Szentesen, ahol nem próbálták a termelőkkel idejében megértetni, hogy a paprika tömeges értékesítése után mind a minőségi követelményeket, mind az árakat a piac törvénye módosítja. Néha a tsz-ek vezetői is hibáznak.

Lehetséges, hogy a szállítási, raktározási és hűtőtér hiányosságok egyes terményekből árutorlódásra vezetnek. Reméljük azonban, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi eset, amikor nagy mennyiségű árut nem tudtunk átvenni és elszállítani.

KÉRDÉS: Hogyan fejlesztik a jövőben a felvásárlást és az ellátást?

VÁLASZ: Ebben az évben Kecskeméten helyeztünk üzembe egy hűtőteres raktárt. Jövőre szeretnénk üzembe helyezni az épülő gyöngyösit és szegedit is. Szándékunkban áll a nagyobb felvásárlási központokban további hűtőteres raktárakat építeni. Ezzel nagymértékben javíthatjuk áruink minőségét és növelhetjük az exportot is. Változatlanul arra törekszünk, hogy minél jobban elmélyüljön a felvásárló szervek jó kapcsolata a termelő gazdaságokkal. Mindkét félnek azonosak az érdekei és ennek kölcsönös felismerése kifejezésre kell, hogy jusson a korrekt, jó viszonyban is. Csak így tudjuk a jövőben még zökkenőmentesebben és magasabb színvonalon biztosítani a zöldség- és gyümölcsellátást.

Baján ülésezett a takarékossági albizottság

Hétszázezer diplomata

A megyei tanács takarékos- sági albizettsága tegnap Baján, a városi tanács épületében tartotta ülését. A tanácskozáson a bajai járási és városi tanács takarékossági albizottságain, valamint a járási községek tanács vb-titkárain kívül részt vett Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára és Deák István, az CTP megyei fiókjának igazgatója.

Lakos Kálmán, a megyei tanács takarékossági albizottságának titkára beszámolójában ismertette az iskolai takarékossági mozgalom eddigi eredményeit és a novemberben sorra kerülő takarékossági napok, valamint a jövő évi takarékossági verseny előkészítésével kapcsolatos tennivalókat.

Elhatározták a tanácskozás részvevői: Az egész megyét átfogóan adatgyűjtő lapok segítségével tájékozódnak arról, hogy az egyéni lakásépítők mikor, és milyen formában óhajtanak az építkezéshez hozzáfogni. Ezenkívül a megyei takarékossági albizottság célul tűzte 1965 végéig, megyei szinten az egymil- liárd forintos betétállomány elérését.

(B. F.) Hétszázezer diplomata. Óriási szám. Ha összeadnánk a világ minden nagykövetségének, konzulátusának, kereskedelmi képviseletének létszámát, akkor se kerekedhetnék ki ekkora szám. Kinek van ennyi diplomatája? Nekünk.

1964. január 1-től július 31- ig 692 183 követet küldtünk a világba, keletre, nyugatra, délre, északra. A külügyminisztériumból? Nem. Üzemekből, szövetkezetekből, irodákból és kisiparosműhelyekből, iskolákból és egyetemekből. Ennyien jártunk külföldön. És minden utas nagykövet egy kissé. Képviseli hazánkat — ha akarja, ha nem —, népünket, amelynek útlevelét a zsebében hordja.

Ne gondolja senki, hogy félkiló füstölt szalonna zsebkendőre való ,,csencselésével”, vagy két rúd szalámival a Magyar Népköztársaságot reprezentálja. Az a — közismertté egy újságcikkből vált — turistacsoport se pályázhatott ilyen babérokra, akik történetesen egy olasz határállomás egész babérbokor-állományát hazahozta, krumplilevesbe. Azért ezek a hazánkfiai mégiscsak diplomaták voltak. Rossz diplomaták, akik saját és nemzetük tekintélyét adták el fillérekért, illetve filléres értékért.

Sajnos, a hétszázezer között akadnak rossz diplomaták, akik kihívó viselkedéssel, kulturá- latlansággal, nagyon is észre- vétetik magukat.

Ezek súlyos szavak és bizonyára van, aki erről olvasva, vagy hallva méltatlankodni kezd: micsoda követelményekkel lépünk fel a külföldre utazó turistával szemben! Talán azt akarjuk, hogy holmi néma és illedelmes kirakatfiguraként ytazza át a nyári szabadságát? Elvégre azért utazik, hogy pihenjen, kikapcsolódjék .. . Ehelyett mi honfiúi kötelességről beszélünk. Mi ez a kötelezettség? Miféle terheket szeretnénk a nyakába rakni?

Nem ijesztő terhekre gondolunk. Nem arról van szó, hogy valaki ne utazzék kényelmesen, ne érezze magát jól. Az a kérdés, mit ért •valaki utazás alatt? Hallottam a Szepesség szép városaiban j írt magyar utasoktól, hogy Lőcse piacán valami nyolcad rangú pesti divatcikket kínált neki eladásra egy autóbuszról lekászálódó hazánkfia, s arra a kérdésre, hol a csoportja, azzal reagált: „Ki olyan ütődött, hogy a szárnyasoltárt nézegesse — menjen be a templomba, nincs ott három ember sem!” Igen, többen valóban nem értek rá műkincseket vagy történelmi nevezetességeket nézni: húsz vagy ötven koronás üzleti ügyeikkel voltak elfoglalva. Hogy ez a magatartás nem népünk műveltségi színvonaláról és nem is a külföldi utak valódi céljairól árulkodik, azt aligha kell bizonyítani. Üjabban vicclaptéma lett, hogy külföldre üres bőröndökkel kell utazni, s azt hazafelé természetesen meg kell t;' 'mi. Ismerek embereket, akik ka külföldi út második fele már a nagy szorongás kezdetét jelenti, mert napokon át a n tűnődnek, mivel tudják kijátszani a vámvizsgálatot.

Lesz, aki azt feleli erre: Mások is. más országok polgárai is viselkednek így. Ez lehet. De mi a magunk restell- nivalóit és a magunk elkerülhető szégyenét szeretnénk a legminimálisabb mértékre szorítani. Nekünk a saját fejünk fáj a legjobban, és mindenekelőtt a saját hazánk jó híre drága.

S azok a további százezrek, akik ezután utaznak, ne feledjék: követi megbízólevél nélkül is magukkal viszik cjiplo- matamegbízatásukat.

A hálózatfejlesztésről tanácskoztak

A SZÍVÓS? kereskedelmi gazdasági osztálya Schubert Győző főelőadó vezetésével tegnap kilenc megye szövetkezeti kereskedelemszervezési osztály- vezetője részére értekezletet tartott Kecskeméten, a MESEÖV székházában. Ez alkalommal a falusi lakosság • élelmiszerellátása szempontjából igen jelentősnek ígérkező úgynevezett alapvető ellátási központok kialakításának feladatait és problémáit vitatták meg. Az ezzel kapcsolatos tájékozódó felmérések jelentőségét növeli, hogy a jövőben ez lesz a beruházások alapja, s az egyes központok kialakításánál messzemenően igyekeznek a helyi adottságokat és a lakosság igényeit figyelembe venni. A tanácskozás a december 31-én záruló felmérések menetközbeni tapasztalatainak megbeszélését, összegezését szolgálta.

Közgyűlési mozaik

Űj belépők személy szerinti elbírálása folyik. Harminchat jelentkező elfogadása felett döntenek. Feláll egy szigorú szájú, sovány ember. Ahogy kipattan belőle az első szó, érezni, milyen nehezen tartotta magában.

— Tagtársak! Igaz, sokan kérik felvételüket, mert most már belátják, hogy csak jó itt... De miért csak most jönnek, mikor már a gazdaság alapját megteremtettük? Eddig csak a mi erőfeszítésünk van benne mindenben... Javaslom, hogy ezért tegyünk különbséget. Nem lehet az, hogy ugyanannyi háztájit kapjanak, mint mi, régiek. . . Nekik csak félfél holdat...

Nem is érkezik befejezni, általános morajlásba vész el a szava.

— Üljön le, ezt rosszul fogta meg — szól ki a tömegből félig felállva egy asszony. — Régi és új tag között nem te-.

szünk különbséget. Akkor sose jutnánk végére a súrlódásoknak.

— Ez az!

— Igaza van!

— Az újaknak is any- nyi háztájit, mint nekünk!

Kiáltoznak, helyeselnek. Mikor a zsongás elül, a zord „régi” már bele is süppedt a sokaságba. Valahol közelében megint egy türelmetlen hang kél. majd nyomában mutatkozik egy komótos mozgású, testes férfi is. Két kezeszárával — miközben billeg egy kicsit jobbra-balra — nadrágja korcát igazítja feljebb.

— Vajó Sándornét csak úgy vegyük fel, ha a legényfiát, Sándort is hozza... Vele is több lesz a fiatal a tsz-ben.

— Ez már kényszerítés!. .. Ha maid jönni akar Sándor, belép. Az az ő szándékától függ. Az anyjának ehhez semmi köze. Ha Vajóné így határozott, nekünk róla

kell véleményt mondanunk, nem a fiáról. Fia nélkül is itt a helye.

— Ez már beszéd! — leülhetsz. — Az előbb szólót kabátja aljánál fogva húzza lefelé, viccelődve a szomszédja. Nevetnek.

— Fel van véve! — hangzik erről is, arról is. Az elnök kérdésére ugyanúgy suhintanak a feltartott karok, mint az előző belépőknél... Ugyanígy mind a harminchatnál.

Egyéb napirendnél tartanak. Nem kell noszogatni senkit a véleménynyilvánításra. Feláll egy gondozó.

— Jobb szeretném, ha a hízómarha-gondozók is úgy részesülnének prémiumban, mint a növénytermelők. Ebből ennyit. .. Azonkívül hiányolom, hogy a főagro- nómus keveset van területen. Ahogy látom, túl van terhelve irodai munkával. Javasolnám, hogy vegyünk fel egy agronómust. aki a földekét járná állandóan,

vagy az végezné a papírmunkát odabent.-— Hát azt hogy gondolnád? A hízómarhagondozókat hogy jutalmaznád ugyanazon az alapon, mint mondjuka kukoricatermelőket? Ott a prémium az össz- mennyiség 10 százaléka. Te a marháknál is az összsúly tíz százalékát akarod? Ki hallott még ilyet? Marhanevelés — tizedre? — állítja meg szintén egy gondozó a a fejtegetést.

— Nem érted te a tudományos számtant — harsog közbe egy mély hang, s olyan túlzott komolysággal, hogy végigfut a nevetés a gyűlés résztvevőin. A második gondozó folytatja.

— Máskülönben, ha úgy gondolod, hogy köztünk hátrányban vagy, mint hízómarha-gondozó, kérd magad a növénytermelőkhöz. ..

Nem igaz, elnök elvtárs?

Az elnök helyesel. Emez leül. mert az elnök kézmozdulattal jelzi, hogy mindjárt szeretne valamire reagálni. Mondja is.

— Ügy van, kérje, és akkor növénytermelő lesz... Azonkívül, ami a főagronómus elfoglaltságát illeti. Nemcsak magának, minden tagtársamnak mondom. Ilyen korszerűen szervezett nagyüzemben, mint a miénk nincs arra szükség, hogy a főagronómus mindenkinek a sarkában ott legyen. Erre a közvetlen irányításra, ellenőrzésre a brigád- és munkacsapat-véze**Vet állítottuk, ez az ő , feladatuk. A főagronómus sokat számol, tervez, szervez, „stratégiai” munkát végez... Ugye, megértik, hogyan kell különválasztani a tennivalókat — beosztások szerint?

így vitatkoznak, elemeznek, dicsérnek, kifogásolnak a gyűlés folyamán. Ez a helyes. Az a demokrácia egy közösségben, ha igent mondani nem hajbckolv’ kell, hanem harc után és csakis a többség akarata szerint.:.

Tóth István