Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

1964. augusztus 23. vasárnap

3. oldal

ííVAkOSP ÖLTTŐL

3.

wßh y

. '•••• ••« <■*:

j C. BVDB fJ OVÍCE10.1

Megérkezett áru

Hajnalodott, amikor a szállodai szobánk ajtaján kopogtattak. Nem szívesen hagytuk ott a meleg, puha ágyat, de itt volt az ideje, fel kellett kelni, hogy átadjuk a Városföldről hozott barackot. Az óra féi hatot mutatott. A Zelenina raktáraiban már élénk volt az élet. A munkások targoncát tologatták, ládákat raktak össze, felkészültek, hogy átvegyék, lemérjék, s a boltokba szállítsák a Magyarországról jött friss árut.

A telep vezetője, Marsié Bed- rich elvtárssal nehezen értettük meg egymást. Ö néhány szót tudott csak magyarul, mi viszont hárman, egy szót se csehül. Amit akartam, mégis megtudtam tőle.

A Zelenina raktárában naponta 14 órát dolgoznak, ugyanis ide érkezik meg Romániából, Bulgáriából és Magyarországról a gépkocsikkal, vonattal szállított áruk legnagyobb része. Október óta 4 millió 570 ezer cseh korona értékű áru került a Zelenina raktáraiba, illetve innen tovább a fogyasztókhoz.

Miközben mulatságos, kéz- zel-lábbal történő magyarázkodás folyt közöttünk, felnyitották a „dobozt”, s megkezdődött az áru kirakása. Marsis elvtárs bocsánatot kért, s bár nem értettem, tudtam: Ott akar lenni az árú kirakodásánál, ellenőrizni a minőséget. Elégedett fej- csóválásából, a sűrűn elhangzott igenlő „ano” szócskából azonban észrevettem: elégedett a szállítmánnyal. Végül e nehéz, tolmács nélküli helyzetből egy katonai gépkocsi vezetője segített ki. Hallotta a magyar beszédet, látta a TEFU-felírást: a kamionon, ezért szívesen vállalkozott a közvetítésre.

— Nagyon jók a magyar áruk — mondta Marsié elvtárs a tolmács segítségével. — Szeretjük

azért, mert a legjobb minőséget küldik hozzánk. Gyorsan ideérnek, s igen kevés a romlás. — Egy füzetet vett elő, s két hónapra visszamenőleg tételről tételre bizonyította be: A magyar áruk a megengedett mennyiségnél kevesebb romlással érkeznek. — A magyar gyümölcs nemcsak szép — mosolyodott el, s vett ki egy őszibarackot a ládából a telep vezetője —, hanem igen jóízű és zamatos is. Mit is üzenhetnék magyar barátainknak? Azt, hogy a mi zord éghajlatunk alatt nem teremnek meg ezek a gyümölcsök. Termeljenek belőle többet, hogy számunkra is több jusson. Munkasikereket, s erőt, egészséget kívánok nekik. — A tolmácstól kérdezett valamit, s tört magyar nyelven még eny- nyit mondott: — Üdvözlöm a fogyasztók nevében a városföldieket

Megtörtént a kirakodás, s a mázsálás. Marsié elvtárs, akárcsak Cserép Lajos gépkocsivezető rendkívül kíváncsi volt, mennyi romlott meg az 59 mázsa 60 kiló áruból? A mérlegelés bebizonyította, hogy nem volt hiábavaló a hosszú úton való fáradság, a korai kelés, a törött csapszeggel való közlekedés, mert mindössze 31 kilogramm barack romlott meg.

Míg tartott az áruátvétel, Marsié elvtársnak arra is jutott ideje, hogy egy műhelyt értesítsen arról: gyors javításra volna szükség. Talán így akarta meghálálni a gépkocsivezetőknek lelkiismeretes munkájukat. Be sem fejeztük a Zeleninánál a szükséges formalitások elintézését, amikor egy fiatal, szőke, mosolygós férfi lépett hozzánk. A javítóműhely vezetője jött el értünk. Bemutatkozásra sem volt időnk, mert a kékszínű, fürge Skodát alig tudtuk

követni. A műhelyben már vártak bennünket. Két tagbaszakadt szerelő szó nélkül hidraulikus berendezéssel felemelte a „dobozt”, s hatalmas kalapácsokkal „illesztették” helyére az elcsúszott rugóköteget, cserélték ki a csapszeget. Mivel köszönhetjük meg? Kézfogás, mosoly. Nem is kívántak többet.

Elindulásunk óta két

nap telt el. A gépkocsi megjavítva, útra készen állt, hogy visszatérjen Magyarországra. A kamion, amely eddig szinte csigalassúsággal vette az emelkedőket, óvatosan kerülgette a kátyúkat, nekilendült. Egymásután maradtak mögöttünk a tisztára söpört, ódon házacskákkal megtűzdelt falvak, városok. Késő éjjel a vámkezelés, s az útlevelek ellenőrzése után átléptük ismét a magyar határt. Három nap. Teli fáradsággal, kínlódással, törődéssel. A két gépkocsivezetőé az érdem, akik nap nap után járják más országok útjait, s viszik el a magyar föld terményeit, dicsőséget szerezve ezzel hazánknak, népünknek.

VÉGE

Gémes Gábor

« m

Ötezer forint jutalom a legjobb munkacsapatoknak

Ez év elején versenymozgalmat indítottak egymás között a tataházi Petőfi Tsz munkacsapatai. A vetélkedés eredményeit a napokban értékelték, s ennek során a tíz győztes munkacsapat között a tsz vezetősége okleveleket, 5000 forint pénzjutalmat és mintegy 500 forint értékű könyvet osztott szét. A többi között Borsodi Máté legjobb növénytermesztő brigádja 2800 forintot kapott. Jó helyezést értek még el a traktorosok, a baromfitenyésztők, a tehenészek és a fogatosők is.

A helyezéseket pontrendszer alapján állapították meg, amely kiterjedt a végzett munka mennyiségére és minőségére, az egy gazda által ledogozott munkanap számára, a családtagok segítségére, a baleset nélküli munkavégzésre, a tisztaságra, a tehenészeknél az abrak felhasználására, a traktorosoknál az üzemanyag megtakarítására és a karbantartásra is.

A versenymozgalom ezzel nem fejeződött be, az őszi munkák során folytatódik, s értékelésre az év vége felé kerül sor.

Az ünnepi könyvhóoap előkészületeiről

A Megyei Könyvtarát Bizottság szombaton a Hazafias Népfront Székhazában ülést tartott. Megtárgyalták az őszi ünnepi könyvhónap előkészületeit. így az októberi könyvhónapra neves szakírókat, írókat, költőket hívnak meg.

Aruátvétel Ceske Budejovicében. Marsié Bedrich elvtársnak tetszenek a magyar gyümölcsök, jónak tartja az árut.

Megvizsgálták a különböző mezőgazdasági szaktanfolyamok, ismeretterjesztő előadások mezőgazdasági szakirodalommal való ellátottságának helyzetét. Tehát ahol az egységes művelődési tervek szerinti szaktanfolyamok, vagy ismeretterjesztő előadások indulnak, ott a könyvtárak és az fmsz könyv- terjesztői útján kellő mennyiségű szakirodalom áll majd az érdeklődök rendelkezésére.

Másfél millió láda

A napokban tartotta a termelési tanácskozását a Bács-Kiskun megyei Fatömegcikk és Fagya- potgyártó Vállalat munkás kollektívája. Mint Siroki Ferenc termelési előadó ismertette, a vállalat 49 százalékai teljesítette túl félévi tervét. Tizenöt- millió helyett 23 millió forint értékű árut — közöttük több mint egy millió PVC ládát, 300 ezer hollandi ládát, 290 ezer rácsos rekeszt, ezenkívül nagy- mennyiségű barackos ládát, export ládát, vagonrácsot, rakodólapot — gyártották.

Fó'ző István

A tárgyalóterembőli

Negyedmillió forint kártérítés

BIZONYÁRA sokan emlékeznek még arra a nagyarányú bűncselekményre, amelyet Kecs keméten a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál követtek el, s amelynek résztvevői több mint negyed millió forint kárt okoztak a

köt Pesten azzal vigasztalták, hogy 1966-ban remélhetünk égőket.

1966-ban? Addig mit csináljanak ezekkel az utcákkal? Nem hisszük, hogy a népdalban vázolt megoldás lehetséges volna. Az tudniillik, hogy — „Bácsalmási utcákban — ecet ég a lámpákban...” — Más „negatív hír” is van.

Annak sem örültek a község vezetői, hogy a Marx Károly útnak — a Rákóczi és Lenin út közötti szakaszát és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium nemrég a tanács kezelésébe testálta. Ott vezet ez a szegény út a helység szívében, szegélye- zetlenül. Ügy fest a vele kapcsolódó gyönyörű utak mellett, mint a szegény rokon a gazdagok tornácán. Kereken három- százezer forintba kerülne végső rendbehozása.

De honnan vegyen ennyi pénzt a község? A szeget, amelyről leakaszthatná, nem mellékelte az út mellé a minisztérium.

De, hogy az utaknál maradjunk, sétáljunk egyet Kiss elvtárssal a Lenin úton. Ha még látott valaki szépet! Csak aká- na- és szalvia-mezők lángoló pirosára gondoljanak. Ügy kíséri ez a hosszú főút két oldalát, mint élénk, viruló szalagpár. A község lakóinak szere- tete fűzte ezt a csinos parkok közé. Nem volt szerv, intézmény, üzem, melynek dolgozói — elsősorban a fiatalok -- kimaradtak volna a Lenin út, Kossuth-park, s egyéb részek szépítéséből. 100—120 ezer forintot érő munkájuk fekszik benne.

— Érdekes, és régóta aktuális újság az állati férőhelyek gondja. Ezt az érdekességet azonban idézőjelbe kell tenni

— fejezi ki szakszerűen a vb- elnökhelyettes. — Nyolc év óta

— 1965—66-ra kapunk egy ötven férőhelyes, magtárpadlásos tehénistállót. Ugyanerre az időre jutunk ezenkívül egy teljesen gépesített sertéstenyésztőkombináthoz. Ez igen jól jön, de a szarvasmarha-férőhely nagyon kevés . .. Pedig ennek a vidéknek egyik főprofilja a hizlalás. .. És hangoztatjuk speciális tájkörzetek kialakítását.

Ha egy kicsit tréfásan is hangzik, ilyen ütemű állatifé- rőhely-építkezés mellett hiába agitáljuk a bikanépet „család- alapításra”. Modern időket élünk most már a kisborjak sem jöhetnek rózsabokorban a világra.

— Halljunk az egyensúly kedvéért ismét egy jó hírt.

— Buda Gábor megyei vb elnökhelyettes elvtárs ittjárta- kor megörvendeztetett bennünket. Aktuálissá válik a ruha üzem bővítése.

— Mennyien dolgoznak most

ott?

— Három-négyszáz közötti az átlaglétszám. Ezt szeretnénk 4—600 fővel emelni.

— Hatszáz főre, vagy fővel?

— Fővel. Jól értette. Máris másfélszáz jelentkezőt tartunk nyilván. A községi párttitkárt és a vb-elnököt épp a napokban bízta meg a tanácsülés, keresse fel Nagy Józsefné köny- nyűipari minisztert, és kérje támogatását a mielőbbi megvalósításhoz.

Nagy Józsefné miniszter elvtárs bizonyára készségesen nyúl majd a könnyűipari „tárcába”, de ha mi a bácsalmási és környékbeli asszonyok helyében lennénk, egy valódi nőt is küldenénk a tiszteletbeli „nőküldöttséggel”. Hiszen elsősorban nők foglalkoztatására igénylik a fejlesztést.

... Ezek tehát a legfrissebb bácsalmási hírek A híres „bácsalmási ezerjó”-ról azért nem írtunk, mert az ugyanolyan jó, mint eddig volt. Egyébként is azt inni kell — nem olvasni.

Tóth István

társadalmi tulajdonban, s ezért súlyos börtönbüntetésben részesültek.

Nemrégiben az ügy polgári jogi vonatkozásait tárgyalták, s most már a megyei bíróság jogerős ítéletéről tájékoztathatjuk olvasóinkat az úgynevezett „festékes” ügyben.

Országh Jenő vállalati előadó, kecskeméti lakos, és Csányi József bolti eladó kiskunfélegyházi lakos. manipulációi' val kezdődött a bűncselekmény- sorozat. 1957-ben és 1958-ban ketten 24 hordó zsíros festékhígítót állítottak elő különféle vegyszerek összekeverésével. Ez a mennyiség közel négyezer kilogrammot tett ki. A felhasznált anyag értéke meghaladta a 46 ezer forintot.

A VÁSÁRLÓKAT és a társadalmi tulajdont is megkárosítva a hígítót végül is 93 ezer forintért adták el, s a két ár közötti különbözetet maguk között elosztották. A „sikeren” felbuzdulva folytatták a csalást, és 360 kiló kenőolajat kevertek, aminek az eladásából 4216 fo rintot zsebeltek be. Pénzhajhá- szási szenvedélyük azonban hamarosan újabb lehetőséget keresett és talált. Országh Jenő és Csányi József kisiparos kefekötőktől különböző áruféleségeket vásároltak, s azt az üzleten keresztül magasabb áron adták el, s a hasznot itt is elosztották. Ezt követően ruhafestékkel, falfestéshez használatos gumihengerekkel üzérkedtek hasonló módon. Amikor 1957 végén a kecskeméti 113-as számú háztartási boltban Farkas János vállalati ellenőr jelenlétében leltároztak, kiderült, hogy 30 ezer forint többlet van. Ezt úgy tüntettek” el, hogy. háromfelé

osztották, vagyis Országh és Csányi is részesültek belőle.

EGY ÉVVEL KÉSŐBB, 1958- ban Országh Jenő és Csányi József négy hordó, összesen 660 kiló szintetikus hígítót rendeltek, amit meg is kaptak, de a 10 forint 30 filléres egységár helyett 23 forint 50 fillérért adták el kilóját. A 8712 forint különbözetet megfelezték. További üzérkedéseik során szappant, acetont, festékeket, seprőféléket, ömlesztett ammóniaszódát, marónátronlúgot vásároltak, de a meghatározott árnál drágábban adták el, minden esetben jelentős haszonra tettek szert. Hamarosan bevonták a bűncselekmény-sorozat elkövetésébe Bende Etel kecskeméti lakost is, aki a 14-es számú boltnak volt a vezetője, és szintén részesült a továbbiakban az árdrágítás során csalással szerzett ezresekből. Amikor megtudta, hogy Or- szághék olcsó anyagokból zsíros hígítót készítenek, s annak eladásából nagy hasznot húznak, megkérte őket, hogy neki is keverjenek hígítót. Országh és Csányi ezt meg is tették, és két év alatt összesen nyolc hordóval állítottak elő, amiből Bende Etelnek 16 ezer forint haszna származott. Ez azonban még nem minden, mert az ítélet indokolásában három-, hat-, hétezer forintos tételek szerepelnek, mint amelyeket Bende Etel elsikkasztott.

A MEGYEI BÍRÓSÁG a meglevő bizonyítékok és á tanúk vallomásai alapján Országh Jenőt 107 411 forint, Csányi Józsefet 84 062 forint, Bende Etelt 35 800 forint. Farkas Jánost pedig 32 185 forint kár megfizetésére kötelezte. Az ítélet jogerőst