Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

Jp K fáíijínm „Jobb, ha adhatok, mintha én szorulok rá!.. Ezúttal a megyei postahivatal 22 dolgozója jött el a kecske­méti megyei véradóállomásra, 24-en jelentkeztek, ketten iga­zoltan. maradtak távol. Ülnek a pihenőben, a műtőszoba ajtaja előtt, bebocsátásra várnak. Té­ved, aki azt hiszi, hogy sima volt az útjuk idáig. — Alaposan megvizsgáltak minket — mondotta a „vete­rán” véradónak számító Bajusz József munkavezető vonalfelvi­gyázó. Az adatfelvételek után a laboratóriumba mentünk, al­kalmasság, vércsoport és RH- vizsgálatra, amit a belgyógyá­szati vizsgálat követett (vémyo­Miért kurtították meg egy étterem nyitvatartási idejét? Évenként körülbelül egymillió forint veszteség! Amikor megnyitották a kecs­keméti Park éttermet délelőtt 10-től éjfél után 4 óráig foga­dott vendégeket. Örültünk, hogy Kecskemétnek is lett egy ilyen reprezentatív vendéglátó üze­me. Egy hónap múlva — két órá­val — megrövidítették a nyit­vatartási időt. Jó, rendben van! Ki ér rá hétköznap délelőtt — egy ká­véért — kimenni a Műkertbe? Megértettük!... Igen ám, de pár hét múlva újabb kétórás rövidítés követ­kezett. És most már a záróra éjfél után 4 óra helyett 2 óra­kor volt. Legutoljára — mikor arra jártam — ismét módosítás ör- tént. Az fmsz igazgatósága —, aki a közvetlen utasítása alap­ján a Park étterem e napokban már — és még?! — éjfélkor Zár. Vigyázniuk kell, mert ilyen sebesség mellett fél év múlva nem lesz mit rövidíteni!... A panaszkönyvben is számos méltatlankodó beírás található. A beírok — egytől egyig — el­marasztalják a szüntelenül rö­vidülő üzemeltetési időt. Az üz­let vezetőinek felvilágosítása alapján a jelenlegi dolgozó lét­számuk elegendő lenne az éj­szakai nyitvatartáshoz. Nem utolsó sorban havi száz-száz- húszezer forint forgalomkiesés­re is számítanak emiatt. (Egy évben egymillió forint!) Szinte hallom az ellentábor érveit: „Persze, aztán ott gyűlnének össze a Kedvesben „elázott” emberek!” „Aki szórakozni akar éjszaka, rendelkezésére áll a Homok-bár! — „Legalább a sok részeg nem költi el a pénzét!” Igaz! Csakhogy a nyitástól el­telt két hónap tapasztalatai alapján botrányokozás nem volt. (Rendőrségi beavatkozásra nem került sor.) A „Homok”- bárban tényleg lehet szórakozni — hétfő kivételével — minden nap. A Parknak viszont nincs szünnapja! És éjfél után hideg ételeket csak itt lehetett kapni. (Miért ne lehetne meleget is?!) A pénzüket pedig nemcsak a részeg emberek, hanem a józan külföldiek is költik. És ez valu­ta! Tekintettel a szüreti idény — várható nagy — idegenforgal­mára, a közelgő színházi évad kezdetére! Nem lehetne a Park Éttermet — az eredetileg bevált és kifizetődőbb ideig nyitva tar­tani? P. Gy; Munkaerőhelyzet, költségvetés végrehajtása a járási tanács vb-k napirendjén A Bajai Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága tegnap meg tartott ülésén a legközelebbi tanácsülés elé terjesztendő je­lentéseket vitatta meg. Ezt kö­vetően a járás munkaügyi hely­zetéről tárgyalt. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a járás lakosai közül több mint háromezren utaznak rend­szeresen vidéki munkahelyek­re. Megállapította a végrehaj­tó bizottság: A járás munka­erőhelyzete egyre inkább meg­kívánja, hogy a munkaválla­lók a lakóhelyükön, illetve a járásban helyezkedjenek el. Feladatává tette a községi ta­nácsok vb vezetőinek és mun­kaügyi megbízottainak, igye­kezzenek meggyőzni — külö­nösen a szakképzetlen — mun- kakönyvigénylőket, hogy hely­ben vállaljanak munkát. Végezetül a takarékossági bi­zottság szóbeli tájékoztatóját hallgatta meg a végrehajtó bi­zottság a verseny állásáról. Dunavecsén a gazdálkodási és a községfejlesztési alapkölt­ségvetésének első féléves vég­rehajtásáról tárgyalt a járási tanács végrehajtó bizottsága. A pénzügyi osztály előterjesztése alapján megállapította: A költ­ségvetés bevételi oldalát ösz- szességében 58 százalékra, aj kiadásokat pedig 49 százalékra! teljesítette a járás. Ez az ered­mény kedvezőbb a múlt év azo­nos időszakában elérthez ké­pest. A bevételek tekintetében 16 százalékos a javulás. A községfejlesztési alap költ­ségvetésének teljesítésében vi­szont némi lemaradás mutatko­zik a múlt év azonos idősza­kához viszonyítva, amikor is a bevételek teljesítésében 8 szá­zalékkal, a kiadásoknál pedig 10 százalékkal volt jobb az eredmény. A napirendi pont megvitatá­sa után a végrehajtó bizottság megfelelő határozatokat hozott, PÉT 0*1 NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Föszerkeszt 5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megye] Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Meze! István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefon központ: 26-19. 25-1«. Szerkesztő bizottság- 10-38. Vidéki lapok: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tár l'/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Poéta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési d!1 ■ hónapra 13 fon Bács-Klskun megyei Nyomda^ V Kecskemét - Telefont 11-8J Meil M 065, i Véradók között más, szív, pulzus stb). Utána kaptunk rumosteát. Mint látja, én már túl vagyok a véradáson, nemsokára ismét megyek az ét­kezőbe. A menü: májkonzerv, vagy kolbász, csokoládé, péksü­temény és egy üveg sör, Térítés nélkül Amikor megkérdeztem a pos­tásokat, miért adnak vért, a legkülönbözőbb válaszokat kap­tam. Dobos Sándor akkumulátoros, Dutkon István távirdamunkás, Sikár Imre üzemvezető-helyet­tes, Kiss József az erősítő állo­más csoportvezetője, Salgó György, aki ugyanitt üzemve­zető, a fiatal Bosnyák István és Kereczkei Zoltán, végül a tizen­egytagú Mogyorósi Mátyás ve­zette háromszoros szocialista brigád tagjai, valamennyien a legkülönbözőbb indítékát sorol­ták fel az emberi segítségadás­nak. — Engem egy keskenyfilm- előadás rendített meg. A címe: Születésnapi ajándék. Ekkor döbbentem rá, mekkora szükség van a véradókra, a véradásra. Másokat is igyekeztem meg­győzni — magyarázta az egyik véradó. Dutkon István, Bajusz József és Dobos Sándor már feliratkoztak az állomás törzs­gárda tagjainak névsorába is. A törzsgárda tagjaira bármikor nyugodtan számíthatnak a vér­adóállomáson. Az ingyenes vér­adásról így beszéltek: Erkölcsi kérdés is — Higgye el — magyarázták — így is megéri a véradás. — Utána jobb a közérzetünk,, az egészségi állapotunk. Aztán na­gyon hasznos az alapos, gyors, ingyenes orvosi vizsgálat is, hi­szen minden alkalommal meg­győződhetünk arról, hogy egész­ségesek vagyunk, hiszen vért adunk. — A térítésmentes véradás­nak nagy jövője van — foly­tatta a gondolatsort Salgó György. — Persze, ez erkölcsi kérdés is, amit a postán szintén megértettek. Az erősítőállomás­ról öten jöttünk a legelső szó­ra. Miért? Kérdezze meg talán erről Kiss Józsefet! — Először adtam vért életem­ben. Családomban eddig senki­nek nem volt szüksége az élet­mentő vérre, de ne is legyen! Inkább én adok, minthogy ne­kem adjanak. De tudom, ha kell, ha szükségem lesz rá, ne­kem is jut elegendő vér — igy az első alkalommal véradó Kiss József. „Köszönjük!“ Egymás után jönnek kifelé a felgyűrt ingujjú postai dolgozók a műtőszobából. — Fájt? — kérdik egymástól. Nevetnek. Ugyan! Hiszen ér­zéstelenítettek. Novokainnal. Van, aki viccelődik: — Nagyon fájt. Mint egy bol­hacsípés ... Dr. Csoó Zsigmond, a véradó­állomás vezető főorvosa elége­detten beszélget a postaműszak véradóival. Itt látjuk dr. Ta­kács Sándort, a megyei kórház igazgató-főorvosát, a véradó­állomás vezetőjét is. Ö is elé­gedett. — Hálásan köszönjük a vér­adók önzetlen segítségét — mondotta. — Tudjuk, rájuk bár­mikor számíthatunk. De ez még mindig kevés, mert évről évre több vérre van szükség. Szeret­ném felkérni a kecskeméti üzemek, hivatalok, intézmények, vállalatok vezetőit: tekintsék jobban szívügyüknek ezt a kér­dést. Segítsenek a szervező, az agitációs munkában, s ők ma­guk is járjanak elől jó iéldá- val. A megye párt- és tanács­vezetői ezt már megtették. Ez igen hatásos propagandának bi­zonyult, és többen követték pél­dájukat. Most már másokon van a sor.. 5 Bubor Gyula Nyolcszáz köbméter silótakarmány A csikériai Űj Barázda Tsz- ben befejezték a silózási mun­kát. Hatvanhét hold naprafor­gós kukoricatermésből 800 köb­méter silótakarmányt készí­tettek. t ifi. «ép» »ei«? t »ép» htof Kis emberek a nagy tetőn apró pont látszik csak a kép alsó csücskében, szinte alig lehet kivenni őket a magasból. S a hatalmas fekete hátú „ször­nyetegek , amelyeken az emberkék mozognak, úgy simulnak egy­máshoz, mint kifogott óriás bálnák a tengerparton... Talán a méretük is érzékelteti, milyen nagy munka lehetett így egymás­hoz illeszteni őket. A kis emberek lám erre is képesek. Ezt mond­ja a kép a maga nyelvén, a fotóművészet eszközeivel. De szóljunk most már a témáról konkréten is: Kilenc és fél millió forint költ­séggel uj, korszerű raktár és irodaház épül Kecskeméten a FŰ­SZERT Vállalat részére. A raktárépületen az utolsó simításokat végzik az építők. A tervek szerint szeptembertől kezdve már in­nen bonyolítják le a vállalat teljes áruforgalmát. (Pásztor Zoltán felvétele.) A barátság RÉGI ismerősömmel akad* tam össze a napokban. Alig voltunk túl a szokásos üdvöz­léseken, máris előtört a panasz belőle: Higgyem el, nem érnek az emberek „egy pipa bagót sem”! S azt bizonygatta hosz- szasan, hogy „humbug” minden barátság és szemfényvesztés. Igazi barátság tulajdonképpen nincs is. Elmondta, hogy amióta osztályvezetői állásából levál­tották, azóta Péter, aki addig naponta megjelent nála és sok­szor még este is rájuk zörge­tett, azóta ez a Péter eltűnt az életéből, nem jelentkezik, sőt szemlátomást elkerüli őt az utcán. Egy másik és egészen más jellegű példa: A hivatali irodá­ban hárman dolgoznak együtt tökéletes egyetértésben. Négy, vagy öt év telt el azóta, amióta így együtt vannak és sdha egy­másnak még csak azt sem mondják, hogy „állj odébb”. Egymás ellen nem szólnak, egy­más munkájában kifogást nem találnak soha, s így megsértőd­ni sincs okuk. Az én ismerősöm azért csa­lódó tt, mert időben nem látta meg, hogy az a bizonyos Péter nem őhozzá vonzódott, hanem az ő osztályvezetői beosztásá­hoz, amitől bizonyos előnyöket remélt és kapott, s amikor meg­szűnt osztályvezető lenni, akkor a vélt barátságnak csupán hült helyét találta. Kár volt barátságot hinni ott, ahol csak az érdek volt je­len. Az említett hivatali szoba három lakója is azt hiszi a má­sik kettőről, hogy neki jó ba­rátja, pedig nem más ez a kap­csolat, mint a kispolgári kénye­lem akarása, óvatos félelem­mel fűszerezett beletörődés a zavartalan, zökkenőmentes, kis­szerű életmódba. A barátság valami egészen más. A barátság — ha igazi! — éltet és erőt ad. A barátság pedig akkor igazi, ha alkotó jellegű és egymás állandó se­gítésén alapszik. Nem tűri meg maga körül a hibát, a legerő­teljesebb kritikával lép fel a legjobb baráttal szemben is, mert mennél inkább szeretünk és becsülünk valakit, annál többet kell követelnünk tőle, annál inkább kell, hogy fájjon ha a másik hibázik. Nincs köze a barátsághoz az olyan emberi kapcsolatnak, ahol egymás hibáit, bűneit ta­kargatják, ahol ilyen, vagy olyan érdek pislog a barátság álcája mögött, ahol a „kéz ke­zet mos” elve az uralkodó. A barátság, mint a szerelem, megszépíti és gazdagabbá te­szi az életet. Varga Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents