Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-22 / 196. szám

1994. augusztus 22, szómba!

S. oldal

íVAfeOSPÖÍLJXrO]

2 ; ... C-BUDE NOVICE IC.

Végig Csehszlovákián

de izgatott megbeszélés. A gépkocsivezetők határoztak: „Topább megyünk, nem maradhatunk egy percig sem az országúton, mert az áru tönkremegy.” A volánt Nagy.István vette át. A sebesség 20 kilométer óránként. Az óvatosság nem ártott, de este későn érkeztünk meg Ceske Budéjovicébe. A 75 ezer lakosú város aludni készült, amikor lefékeztünk az ottani M ÉK -raktár, a Zelenina előtt.

Beszédes utitársunk elbúcsúzott tőlünk, s mi egyenesen az irodába mentünk. Későn érkeztünk. Vasárnap este nincs áruátvétel. A portás, aki látta borostás állunkat, s azt, hogy a hosszú úttól eltörődve alig „lézengünk”, felajánlotta, megfü- rödhetünk. Kétszer sem kellett biztatni a társaságot, s néhány perc múlva megfürödve, átöltözve a vasútállomás vendéglőjében egy korsó sört ürítettünk a szerencsés megérkezésre. Az áru a rugótörés, a meredek lejtők, a csúszós utak ellenére szerencsésen megérkezett. Nyugodtan pihenhettünk.

Gémes Gábor (Folytatása következik)

Visszhangra talált a KISZ felhívása

Öt ifjúsági munkacsapat vetélkedése Tataházán

A KISZ Központi Bizottságának a napokban elhangzott felhívása máris nagy visszhangra talált a tataházi Petőfi Tsz öt ifjúsági munkacsapata között. A növénytermesztő, a tehenész, a baromfigondozó, a traktoros és a sílózó brigádban dolgozó kiszisták és a többi fiatalok részben már teljesítették, vagy még ezután teljesítik a KISZ VI. Kongresszusára tett felajánlásukat.

A növénytermesztők kétszer kapálták meg a kukoricát és a cukorrépát. Az előbbiből — májusi morzsoltban számítva — 30 mázsán felüli, az utóbbiból 165 mázsás átlagtermésre számítanak. A tehenészek az első félévben az egész évre tervezett tej mennyiségének a 60 százalékát adták át. Az átlagos éves terv egyénenként a tebenen- kénti '1000 liter tej elérése.

Its ŐS borongós hajnalra ébredt Bratislava. A Duna két partja között köd gomolygott, az égen piszkos felhőrongyok száguldottak az erős szélben. Nem sokat aludtunk az éjszaka. A kora hajnali ébredés, a késői lefekvés után, kellemetlen volt. Hiába, az árunak el kell jpfni rendeltetési helyére. A gépkocsivezetők nem sokat vártak, indultunk. Reggel 5 órakor Eratislavában, akárcsak más városban, kihaltak voltak az utcák. Egyedül a kamion dü- börgött végig a betonon. Az ódon, kedves házakat lassan felváltotta a szitáló esőben a smaragdzöld színben pompázó fenyőerdők sűrűje.

A negyven kilométeres sebesség mellett sok idő jutott a beszélgetésre. A motor zúgása fejfájást, rossz közérzetet okozott, mégis sok minden szóba került. Ezek a gépkocsivezetők nemcsak eszüket, erejüket, de szívüket adják a munkába.

Hetekig családjuktól, hazájuktól távol, idegen országok útjain járva, becsületet szereznek a magyar áruknak.

— Hogy ki lehet kamion vezető? — kérdezte Cserép Lajos —. Sok követelménynek kell megfelelni. Hosszú vezetési gyakorlat, bizalom, s lelkiismeretesség. Itt van például a barack, amit most szállítunk. Már magunk is agronómussá lettünk — mosolyodott el, — olyan jól tudjuk mennyi idő alatt romlik meg, melyik barackot hogyan kell berakni. S ez még semmi. A gépkocsit óvatosan kell vinnünk, nehogy a bukkanok, emelkedők miatt összedőljenek a ládák, s az áru tönkre menjen. A „dobozzal” sem lehet hiba, hiszen egy-egy órai várakozás az áru minőségét erősen lerontja. A fizetés? Nem lehet panaszunk, csak a család, az otthon hiányzik nagyon ...

A kocsi hirtelen megállt. Előttünk festői szépségű fenyőerdő mellett, kerekeivel az ég felé egy régi típusú Skoda személy- gépkocsi feküdt. Mindhárman a kocsihoz rohantunk: talán még tudunk segíteni! Szerencsére a baleset nem volt súlyos, „csupán” a kocsi borult fel, de az utasok egyetlen karcolás nélkül megúszták a dolgot. Várakozni nem volt időnk, de megígértük, értesítjük az első útközben található rendőrt. A kamion tovább indult a csúszós, meredek úton. Nem kellett éi’tesí- tenünk a rendőrséget, mert az első kanyarban találkoztunk a szirénázva érkező rendőrségi gépkocsival.

Jilllava. Jóval elmúlt már dél, amikor megálltunk e Kecs- kemét-nagyságú város főterén. Megérdemeltük az ebédet, hiszen reggel 5 óra óta nem jutott idő evésre. S itt ebéd közben kötöttük meg az első csehszlovákiai ismeretséget. Két kombájn állt meg mögöttünk. A vezetők három napja voltak úton. Rimaszombatból jöttek segíteni az aratást. Néhány nemzetközi szó, cigarettacsere, s a kamion ismét ráfordult az útra, amely végcéljához Ceske Budéjovicéhez vezetett.

Jihlava szélétől nem messze

az út mellett., égy kendőbe bugyolált, nadrágos alak integetett. A soron levő gépkocsivezető, Nagy István morgolódott, amikor’ kértem, álljon meg, vegyük fel a „stoppost”.

— Nem szeretem az ilyen utasokat!

Aztán mégis csak megállt, s nem bántuk meg. A karcsú 19 éves egyetemi hallgatónő éppen oda igyekezett, ahova mi. Nem kis gondba került a bemutatkozás, de végül is sikerült. Marcella Cebeova, Prágában tanul az egyetemen. Első éves könyvtárszakos hallgató. A papa Ceske Budéjovicében egy szállodának a vezetője, és édesanyja is a vendéglátó szakmában dolgozik. Marcella egy kis faluban gyakorlati munkát végzett, s felhasználta ezt a Csehszlovákiában közkedvelt útazási formát ahhoz, hogy vasárnap estére hazaérjen.

Néhány tíz kilométer választott el bennünket útunk végcéljától, amikor a kocsi az egyik meredek lejtőn nagyot huppant. Szemerkélő esőben zseblámpánál vizsgáltuk meg a gépkocsi rugóit. Cserép Lajos sárosán, olajosán mászott elő a kocsi bal oldala alól. Lakoini- kus rövidséggel közölte a tényállást:

— Kitörött a fédereket tartó csapszeg.

Rövid magyarázatából megértettem, hogy ilyen állapotban nem lehet tovább menni. Az egyik rugóköteg bármelyik pillanatban szétcsúszhat, s a 150 mázsás monstrum könnyen a szakadékba fordulhat. Rövid,

Legyen vagy ne legyen?

kendőzetlenül a ssullmzentmártoni Imv enbunyíittzúsról

szai kszentmárton község állomás felé kanyargó kövesútjá- nak forgalma felér egy főútvonaléval. Egész nap szünet nélkül mennek rajta a pótkocsis vontatók,, tehergépkocsik.

A három termelőszövetkezet járművei hordják a kavicsot.

Az állomás meghosszabbított kitérővágányán alig férnek el a vagonok.

— Naponta általában 35—40 vagonnal indítunk útnak — tájékoztat Kovács Gábor állomásfőnök, — Ma pedig 43 vasúti kocsit töltenek meg jófajta Duna menti sóderrel. Az összes mennyiséget a megyében működő vállalatok és gazdaságok kapják, köztük is főként a Kecskemét és a Kiskunhalas környékiek.

— Es mennyi az elszállításra váró mezőgazdasági termény?

— Három vagon.

Csupán a szállítandó áru

Új étkezde és klubszoba

Amikor legutóbb ott jártunk, a lakiteleki Szikra Tsz központjának tágas udvarán még javában állt a munka: a kőművesek a? utolsó simításokat végezték aj épületen, amelync. egy részében a közös gazdaság KISZ fiataljainak klubszobája kap majd helyet, a homlokzati részben pedig a szövetkezet gazdáinak üzemi konyhája és étterme tölti be „ínycsiklandó'’ hivatását.

Azóta a létrák, maHeros ládák nyugalomba kerültek, s a tornácos épületben naponta 170 személyre készül az ízletes, bő séges ebéd, amelyhez ' mindéi alapanyagot a tsz termelvén;,-e szolgáltatnak.

mennyiségi megoszlásából helytelen lenne messzemenő következtetéseket levonni. Nyilvánvaló, hogy mennyiségi megjelenését tekintve — egyetlen mezőgazdasági termény sem vetekedhet a kaviccsal.

Milliós haszon

A probléma különben is sokkal bonyolultabb.

Tény, hogy a község tsz-ei évek óta intenzív kavicsbanyá- szást folytatnak. Közel a Dunához, közvetlenül a termőréteg alatt öt-hat méter vastagságban található a beton alapanyaga. Külszíni fejtéssel köny- nyűszerrel hozzá lehet jutni.

— Mi az elmúlt hónapban 2220 köbméterrel értékesítettünk — mondja Rédl Lajos, a Hunyadi Tsz főkönyvelője. Három saját tehergépkocsink van, ebből kettő pótkocsis. A szállításban ezeket foglalkoztatjuk, kivéve, amikor más természetű vinnivaló is van. Olykor, ha nincs egyéb dolguk, a Zetorok is kavicsot hordanak az állomásra. A kavics ára, vagonba rakva 89 forint. A ráfordítás 60—65 forint között van.

— Szükségük van a haszonra?

— Kérem, mi előleget rendszeresen fizetünk. Ehhez bizony jól jön a kavicsból származó rendszeres bevétel.

Hasonlóan nyilatkoznak a Békéért és a Petőfi Tsz vezetői is. Az előbbi gazdaságban tavaly csaknem 300 ezer, az utóbbiban egymillió forint körül volt a kavicsból származó tiszta haszon. A Petőfi Tsz a mai nap is 17 vagont tölt meg vele.

Férőhely épül belőle

Nem árt megnézni, mire költik a gazdaságok a segédüzem jövedelmét. Ezzel kapcsolatban Heller Ferenc, a Petőfi Tsz elnöke ezt mondja:

— Szalkszentmárton határában a felszabadulás előtt nem volt uradalom, így nem kaptunk „örökségbe” nagyüzemi célra alkalmas istállókat és egyéb épületeket sem. Ezeket magunknak kell létrehoznunk, mégpedig elsősorban saját erőből. Nem panaszként, csupán példának említem, hogy a mi tsz-ünk még jelenleg sem foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel, férőhely hiányában. A járási tervekből már két éve kimaradtunk. Ettől függetlenül az idén is egymillió 849 ezer forintot költünk építkezésre. Goránkat kétszeresére bővítjük, ezer férőhelyes juhhodá- lyunk már készen van, de folyamban van a

Itt még „félkész” állapotban volt, ma viszont már teljes üzemben van az új üzemi konyha. étterem és Klub éoülete.

A konyhából étvágygerjesztő illat árad az ebédlőbe. Paradicsom- leves, sertéspörkölt és uborkasaláta: ez a mai menü. A tsz legif- jabbjai az ablaknál sorakoznak az ételhordó edényekkel, amelyekben szüleiknek a szérűre viszik a kosztol.

(J óba—Pá&ztor)

baromfiól, a juhászlakás, és még néhány kisebb létesítmény kivitelezése.

A Békéért Tsz-ben majdnem félmillió forintot fordítanak építkezésre. Az 50x10 méteres csibenevelőt . terven felül hozzák létre.

Illetékes szervek szemükre- vetik a tsz-eknek, hogy a kavics bányászása primitív eszközökkel. csákánnyal és lapáttal folyik. Ez növeli az önköltséget és több embert is vesz igénybe ntint a gépi fejtés és rakodás. Mindez igaz. Csakhogy, miként az fentebb kiderült, a tsz-ek kimondottan mezőgazdasági beruházásokra fordítják a hasznot. Már pedig, ez pillanatnyilag fontosabb, mint a bányák egyébként kívánatos, de nem kis ráfordítással járó gépesítése.

Kereslet - kínálat

Leginkább azonban amiatt törnek pálcát a tsz-vezetők feje fölött, hogy egyáltalán foglalkoznak a jó hasznot hajló segédüzemággal. Mondván, hogy a mezőgazdasági termelés rovására megy. Ennek az objektív veszélye valóban fennáll. A veszély azonban még nem azonos a kiteljesedett valósággal. És bár a község tsz-ei nem dicsekedhetnek a munkaerő bőségével, a százalékos művelés, és az anyagi ösztönzők a'kal- mazásával gondoskodtak a családtagoknak a közös munkában való rendszeres foglalkoztatásáról. Röviden: Szalkszentmár- íon határában a mezőgazdasági munka minősége nincs alatta sem a dunavecsei járási, sem a megyei átlagnak.

Tény az is, hogy a szövetkezetek a kavics jelenlegi meny- nyiségének akár a háromszorosát is el tudnák adni. (Az építőanyaggal való ellátás gondjai közismertek.) Végső soron tehát a kereslet-kínálat objektív törvényei érvényesülnek, amiből következik, hogy a kavics- bányászást csak adminisztratív intézkedéssel lehetne megszüntetni, s ennek alkalmazása a jelen körülmények között aligha lenne helyeselhető.

Ugyanakkor nagyon is elképzelhetőnek tartanánk, és javasolnánk is, hogy a kitermelést kezdje meg, s fokozatosan vegye át a szövetkezetektől olyan vállalat, amelynek ez a fő hivatása, és rendelkezik megfelelő gépekkel is. De míg ez nem történik meg, addig a szövetkezeteknek kell megtölteni az állomásra naponta beguruló néhá*B( -í»cqé üres vagont, i - —rW c S. D.

A baromfigondozók 80 ezer szárnyast értékesítettek. Egy kiló hús előállításához 3.70 kiló abrakot használtak fel. Két műszakban dolgoznak a traktorosok, s ha szükség van rá, a vasárnapot is a gép nyergében töltik. Megkezdték a silózást, eddig mintegy 20 ezer mázsa nedvdús takarmányt készítettek. Az átlagtermés megközelíti a 300 mázsát, s így bőven lesz mód a 40 ezer mázsás terv teljesítésére.

Kivették a részüket a fiatalok a társadalmi munkából is. Elsősorban a szőlő ápolásában segítettek. Több ízben voltak közös kiránduláson is, legutóbb Kuníehértóra például 110-en , mentek el a tsz tehergépkocsiján. Jelenleg már készülnek az őszi betakarításra; miként tavaly, az idén is nagy segítséget nyújtanak majd a kukorica gó- rézásában.