Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

mm. Alkotmányunk és a sport I mmár tizenötödször ürrne- * peljük augusztus 20-át, az alkotmány napját. Az egész magyar társadalom ünnepel ezen a napon, s ez ünneplésben nagy szerepet vállalnak a spor­tolók, sportvezetők, hiszen ta­lán ők tudják lemérni legjob­ban, mit köszönhetnek az alkot­mánynak. Ezért olyan bensősé­ges ünnepe ez minden magyar sportembernek szerte az or­szágban, így természetesen a mi megyénkben is. Jólesik ilyenkor visszapillan­tani a megtett útra, az eltelt másfél évtizedre, amely a ma­gyar sportban, éppen úgy mint az élet más vonatkozásában, az általános fejlődést, az egyre ma­gasabbra való emelkedést bizto­sította. Elég, ha a sport minőségi és tömegsport fejlődését tesz- szük vizsgálatunk tárgyává. Né­hány évvel az alkotmány meg­jelenése után például az 1952-s helsinki olimpián sportolóink világraszóló sikereket, 16 olim­piai bajnokságot szereztek. jCzzel együtt a tömegsport, ™ a falusi és az üzemi sport is megindult a fejlődés útján. Az ellenforradalom bizonyos mértékig ugyan visszavetette sportmozgalmunkat, de néhány évvel később már kiheverte a súlyos veszteségeket és egész­ségesebben, mint valaha, fejlő­dik napjainkban is. Ezekben a napokban lázas izgalommal készülnek sportoló­ink a négyévenként megrende­zésre kerülő olimpiára. Októ­berben Tokióban gyújtják meg az olimpiai lángot, minden bi­zonnyal az eddigi legnagyobb olimpián. Ott lesznek természe­tesen Tokióban a magyar sport legjobbjai is. Bízunk a magyar sportolókban, hogy méltóképpen helytállnak a nagy vetélkedés­ben és a magyar sport híme­Mai számunkban megkezdjük a „Megyénktől—Tokióig” című riportsorozatunk közlését. Eb­ben munkatársunk olyan olim­pikonokkal folytat beszélgetést, akik Bács-Kiskun megyében kezdték sportpályafutásukat, in­nen indultak el Tokió, esetleg a világhír felé. As olimpiák történetében kik a legeredményesebb ma­gyar sportolók? Az olvasó el­gondolkozik és már sorolja is. Papp Laci, Kárpáti Rudolf, Csák Ibolya, még régebben Csík Ferenc ... Csak nagyon kevesen gondolnak a birkózó Pólyák Imrére, a háromszoros olimpiai második helyezettre. Pedig ez is kiváló teljesítmény, eredményesség tekintetében sem marad el az előbb felsorol­taktól. És Pólyák még készül a negyedik olimpiájára ... A Népstadion melletti edző­pályán futball-labda pattog. „Ne hagyd, fuss utána” — hangzik vét öregbítik a Távol-Keleten is. Természetesen ezen az olim­pián nem számíthatunk olyan átütő sikerre, mint tizenkét év­vel ezelőtt Helsinkiben. Meg­változtak az erőviszonyok, s ma már száznál több országban, rendkívül nagy anyagi áldozat­tal készítik fel a sportolókat az egyes sportágak küzdelmeire, tehát ezt minden magyar sport- kedvelőnek figyelembe kell ven­nie. Meg kell becsülni és nagy­ra kell értékelni a győztesek aranyérmét, az olimpiai bajno­kot, de övezze dicsőség azt a magyar sportolót is. aki a ke­mény és férfias küzdelemben helytáll és helyezést tud magá­nak kivívni. ftz olimpia természetesen ** az országos sportvezetés soron levő legfontosabb felada­ta. Nekünk azonban itt Bács- Kiskun megyében változatlanul az a fő gondunk, hogy a falusi fiatalok tömegeit az eddiginél erőteljesebb lépéssel vigyük kö­zelebb a sportkörökhöz. Itt még sok a tennivalónk, hiszen szá­mos községünkben csak alka­lomszerűen és nem rendszere­sen folyik a sportolás. Változat­lanul arra kell törekedni, hogy a lehetőségeket mindenütt ki­használják, és a falusi sportkö­rök is tárják szélesre kapuikat a sportolni vágyó fiatalok előtt, lyl indezt az alkotmányunk * * megjelenése után tizen­öt évvel írtuk le azért, hogy lássuk a ténylegesen megtett utat, lemérjük a sport terüle­tén elért eredményeket. De azt is leírtuk, melyik az a terület, ahol javítanunk kell a sport­munkát, hiszen a lehetőségeink megvannak —■ mert van alkot­mányunk —, amely mindezt valóra engedi váltani. Éljünk tehát vele! Mezei István Gurics György világbajnokunk kiáltása. Az olimpiai birkózó­válogatott kondicióedzésén va­gyunk. A hőség szinte már ki­bírhatatlan, a birkózók hátáról szakad a víz. „Rossz nézni ezt a Folyákot” — dörmögi az ár­nyékban Matúra Mihály, a vá­logatott edzője. Világbajnokunk vastag melegítőben szaladgál a labda után, amiből facsarni le­het a vizet. Súlyára vigyáz. Hogyan kezdődött sportoló­pályafutása — kérdeztük tőle az edzés után? — Tizenhatéves koromban szülőfalumban, Lajosmizsén hallgattam az 1949-as londoni olimpia sportközvetítéseit. Kü­lönösen a birkózás keltette fel az érdeklődésemet annyira, hogy elmentem a községben működő birkózószakosztály edzésére és jelentkeztem. Így kezdődött. Egy évig birkóztam itt. Emlék­szem, \Fózer Béla és Gajdácsi E'éla foglalkozott velünk. Ök Nehéz feladat előtt olimpiai válogatottunk EGYÜTT AZ OLIMPIAI lab­darúgótorna mezőnye, megtör­tént a sorsolás is, s a reális esélyekre alapozva számba ve­hetjük a magyar olimpiai csa­pat lehetőségeit. Elég egy pillantást vetni a tizenhatos mezőnyben szereplő csapatokra, hogy megállapítsuk: A tokiói lesz az eddigi legerő­sebb olimpiai labdarúgótorna, hiszen legalább öt együttes. (Ju­goszlávia, Németoi'szág, Cseh­szlovákia, Olaszország és Ma­gyarország) számíthat jogosan az olimpiai aranyéremre, s a „sötét lovakként” indulók kö­zött is olyan csapatok vannak, amelyek könnyen nagy megle­petést okozhatnak. Mindössze három ország csapata látszik lé­nyegesen gyengébbnek a többi­nél: Mexikó, Irán és Ghana együttese, melyek csak a kií­rás területi rendszerének kö­szönhetik, hogy egyáltalán ott lehetnek Tokióban. A SORSOLÁS ismeretében megállapítható, hogy a magyar olimpiai csapat az egyik leg­erősebb négyes csoportban és mindenképpen a lényegesen erő­sebb ágba került. A „B” cso­portban ugyanis a gyengébb­nek ítélt együtesek közül egy sem kapott helyet, viszont eb­ben a csoportban van az olim­piai bajnokságának megvédésé­re készülő jugoszláv együttes, az elmúlt években nagy fejlő­désről .tanúskodó marokkói csa­pat és a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság válogatott­ja, amelyet Ázsia egyik legjobb­jaként tartanak számon. A ma­gyar csapat tehát, amely sor­rendben Marokkó, a Koreai NDK, Jugoszlávia csapatával mérkőzik, nehéz küzdelmeknek néz elébe. Tekintve azonban, hogy olimpiai válogatottunk legtehetségesebb fiatal játéko­sainkat tömöríti, akik közül már nem egy a nagyválogatott vezették az edzéseket, de egy- ben a szakosztály aktiv ver­senyzői is voltak. — 1949-ben felkerültéin Pesti­re, az Újpesti Dózsa verseny­zője lettem. Azóta is itt birkó­zom. A következő, 1952-es hel­sinki olimpiára már engem is kivittek, a pehelysúlyban ezüst­érmet nyertem. Ez volt annak az útnak, első állomása, amely 1919-ban Lajosmizsén kezdő­dött. Azóta még kétszer álltam az olimpiai dobogó második fo­kán, Melbourne-ben és Rómá­ban. Ezenkívül két világbaj­nokságon második lettem és há­rom alkalommal sikerült elnyer­nem a világbajnoki címet is. Hogyan készül negyedik olim­piájára? — Azt mondhatom, hogy szinte a római olimpia óta ké­szülök. Állandóan az a cél le­begett a szemem előtt, hogy indulhassak a tokiói olimpián. A közös felkészülés január el­sején indult, azóta hol a Sport­csarnokban, hol Tatán edzünk, naponta sokszor kétszer is. Harminckét éves vagyok, de mezét is többször magára húzta, remélni lehet, hogy csapatunk sikerrel veszi az első akadályo­kat és csoportjából első,' vagy második helyezettként bejut a középdöntőbe. Ctt is nagy fel­adatok várnak rá, hiszen előre­láthatólag Németország vagy Románia csapatával mérkőzik. A magyar csapat ágában tehát a győzelemre esélyes hat csa­patból négy kapott helyet, míg az alsóbb ágban csak kettő. A MAGYAR OLIMPIAI LAB- DARÜGÖCSAPATOT azonban győzelmi reményekkel küldi Tokióba a magyar közvéle­mény. Ebből a szempontból nincs túlzott jelentősége a sor­solásnak, hiszen csapatunknak a selejtezők után minden mér­Most már „teljes üzemmel” működik a labdarúgó-bajnok­ság. Vasárnap az NB III. Dél­nyugati csoportjában szereplő csapatok is bekapcsolódtak a bajnoki pontokért folyó küzde­lembe. A KECSKEMÉTI DÖZSA nem sokat javult az elmúlt egy hét alatt. Azok a hibák, amelyek már korábbi mérkő­zéseken kiütköztek a Dózsánál, most is fellelhetők voltak a csapat játékában. Változatla­nul nagy problémája az együt­tesnek — a csatársor nagyfokú gólképtelensége. Az első fél­időben megnyerhette volna a Dózsa a mérkőzést, mert amíg a fedezetpár és a csatársor erővel bírta, addig több hely­zet is adódott az ellenfél ka­puja előtt. Ahogy fogyott az erő, úgy adta át a kecskeméti csapat a teret az ellenfélnek. Ez pedig a második félidőben azt jelentette, hogy egyre na­gyobb nyomás nehezedett a még egyáltalán nem érzem ma­gam öregnek a sporthoz. Jó érőben, elég jó formában va­gyok. Remélem ez az olimpiáig csak javulni fog. Nagyon biza­kodók, hogy végre sikerül eí~ érnem azt, amitől legutóbb is a balszerencse ütött el, az aranyérmet. Ha szülőfalujában jár meglá­togatja a birkózókat? — Mindig. Ha hazamegyek a szüléimhez, részt veszek a bir­kózók edzésein, új fogásokat mutatok, tanítom őket. Most az olimpiai miatt nagyon régen voltam otthon, de megígérem, hogy az olimpia után bepóto­lom. Addig is eddzenek szorgal­masan. Sok tehetséges fiatal van az ottxmi birkózószakosz­tályban. Elbúcsúzik, világbajnoki társával, Varga Jánossal megy, a készülő olimpiai formaruhát próbálni. Negyedik formaruha, negyedik érem? — Reméljük! Mindenesetre sok sikert és sze­rencsét kívánunk Pólyák Im­rének. Kelemen Gábor közésén győznie kell, ha .gazán az olimpia babérra a^ar törni. Mindenesetre a sorsolás alap­ján most már jól lehet látni, hogy rendkívül nehéz mérkő­zéssorozat vár az olimpiai csa­patunkra, s csak akkor állhat helyt, ha a csapat — és egyen­ként minden játékos — nagyon jól használja fel a hátralevő időt. Ezért hozott olyan döntést a MLSZ, hogy a következő he­tekben az első három napot az oi'mpiai keret tagjai rendsze­resen Tatán töltik, HA VÁLOGATOTT JELÖLT labdarúgóink élnek a kitűnő le­hetőségekkel,' altkor olimpiai csapatunk sok örömet szerezhet Tokióban a magyar szurkolók­nak. Ardai Aladár Dózsa védelmére. Ekkor vi­szont a lila-fehér csapat nem állt hadilábon a szerencsével. A helyzetek alapján a döntet­len eredményt igazságosnak tartjuk. A KTE igen érdekes mérkő­zést vívott az Orosháza csapa­tával. A kecskeméti együttes nagy erővel rohamozott az el­ső percekben, de a vezetőgólt a vendégcsapat szerezte meg, egy szerencsés — jól eltalált lövéssel. Ezután a KTE gólt ért el, amit a játékvezető ért­hetetlenül nem adott meg. A második félidőben hallatlan akarással — régi napjaira em­lékeztetőén — játszott a KTE és mindent elsöprő lendülettel győzte le ellenfelét Ha így folytatja a csapat, akkor nem lesz baj a bentmaradássaL KELLEMETLEN meglepetést okozott a Halasi MEDOSZ a halasi közönségnek. A MEDOSZ igen biztatóan kezdett Már két góllal vezetett^ amikor a fél­idő végén kiegyenlített a sze­gedi csapat A második félidő-; ben egy ideig megint jobban játszott a halasi együttes, de a mérkőzés végét már nem bír­ta erővel és vereséget szenve­dett. Reméljük, a vereség csak átmeneti visszaesés következ­ménye. A KALOCSAI HONVÉD szombaton játszott Nagykani­zsán a VTE ellen. Egy gólos vereséget szenvedett ezen a mérkőzésen. Kis szerencsével az egyik pontot elhozhatta vol­na. Most nagyon szoros a küz­delem a NB Hl. Délnyugati csoportjában} különösen éles a harc a táblázat aljám Nagy szüksége van a pontokra a Honvédnek is. HATALMAS küzdelemben alakult ki a hazai győzelem a Kalocsai Kinizsi—Bajai MTE mpgyei rangadó mérkőzésen. Az első félidőben az egygólos ba­jai vezetés teljesen reális volt, ebben az időszakban tervsze­rűbbek voltak a bajai támadá­sok. Szünet után azonban a kapu előtt • határozottabb kalo­csaiak a maguk javára tudták fordítani a már vesztettnek látszó mérkőzést. Jegyzetek a labdarúgó-fordulóról Megyénktől — Tokióig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents