Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
fM uwGlflffes IMuicsml cA touiijjiliáií ömildjJkiiiu/jw fl tízezer-hétszázhuszonharmadik... Móricz Zsigmond, Bartók Béla, Rabindranath Tagore Jiuqaean Bugacot az elmaradottság, a fizikai és szellemi sötétség jelképeként emlegették hosszú ideig. S hogy ma már nem az, ez egyedül az elmúlt 19 esztendőnek köszönhető. Annyira nem az, hogy ismét gondolhatunk rá: Lehet, érdemes mutogatni újra az idegeneknek is. A világért sem akarjuk feltámasztani, igazolni az árvalány- hajas, ostoba álromantikát, s még kevésbé felmenteni a természeti szépségeket vásári bóvliként kiárusító egykori idegen- forgalmi kalmárszellemet. Jól tudjuk, hogy milyen felelőtlenül együgyű fogásokkal, ligeti allűrökkel akartak a nevezetes pusztából egyre több pénzt kisajtolni. Milyen hazug volt már akkor is a figyelmet a csendes, valódi értékekről elterelő tabló. Hét határból szedték össze a szekereket, a konzervgyárból a „tűzrőlpattant” parasztmenyecskéket. Bármennyit is ártott az olcsó hatásokra kacsintó propaganda — „délibáb minden mennyiségben” — józan ésszel alig hihető, hogy az országon végigutazó külföldiek a Nagyréten látottakat általánosították, népünk életformájával azonosították volna. A jövőben ne a „bugaci” jelzővel aposztrofált mézeska) á- csos külsőségeket népszerűsítsük, hanem magát a pusztát, a a gazdag növény- és állatvilágot. Ne kapcsoljuk hát ki Bugacot végérvényesen a köztudatból, mert nevét egyesek rossz ügyek cégérévé degradálták. Hiszen ilyen alapon ha „következetesek” lennnék, akkor néptánc-hagyományokkal sem foglalkoznánk, hiszen ezeket a Gyöngyösbokréta lejáratta. Ami érték, őrizzük meg. Létesítsünk Bugacon szabadtéri múzeumot és természetvédelmi parkot. Nyilván nem ez a legfőbb gondunk most, de számoljunk ezzel a lehetőséggel, kívánalommal. Kecskemét határában, a szomszédos állami gazdaságban látottak azután mindenkit meggyőznének arról, hogy itt csupán egy iparosodó, felnőtt sorba lépő társadalom őrzi hajdan volt napjainak, ha úgy tetszik ela- settségének emlékeit. * Mindezek papírra vetésére az a három vaskos kötet ösztönzött, amelyek a Kecskeméti Állami Levéltárban a napokban akadtak a kezembe. A díszes, cikornyás „első kötet” első lapjának tetején Kada Elek kézjegye olvasható. Idő: 1900. július 21. .Közvetlenül alatta Csók István' neve díszeleg. Any- nyira megtetszett neki ez a vidék. hogy látogatását a tervezettnél egy héttel meghosszabbította. Tekintsünk el a jeles vendégek felsorolásától. Túlságosan sok helyet foglalna el. Csak néhány különlegesen érdekes eseményre utalhatunk. 1933. május 21-én az akkori: polgármester meghívására száz-1 nál több újságíró, író töltött, egy napot a felhőtlen, kék ég alatt. A kivételes nap dinom-dá- [ noma sem feledtette velük az] ország gondjait. Móricz Zsig- ^ mond az Idegenek a pusztán cí- i mű riportjában elismeréssel | szólt a huszonöt kilométeres ko- ] csizásról, „a fehér gulyák és pej { ménesek promenádján, az árva- j lányhajas mezőkön, zsombékos < réteken, sűrű bokrú berkekben.” , Az emlékkönyvben azonban bo- , rá felhoz! sorait: „Áldomással ] fejeztük be a bugaci régi világ1 mesés korát. Jöjjön az új, a még ragyogóbb magyar jövő." Mellette Féja Géza bejegyzése: „Szép úton, szép felhők alatt minden szép lett volna, de mi lesz a pusztuló magyar parasztokkal?” Az 1936, május 12-én az Éneklő Alföld ünnepségre a városba érkező muzsikusok is ellátogattak a pusztára. Erről tanúskodik Bartók Béla, Zathureczky Ede, Tóth Aladár aláírása. Rabindranath Tagore 1937. július 16-án pihentette itt agyongyötört szer vezetét. Mondani sem kell tán, hogy a festők milyen sűrűn keresték fel. Idézzünk néhány, tudósoktól származó véleményt is. Péterfi Márton kolozsvári egyetemi tanár: „Sok szép virág került elénk. Mi hegyi emberek itt tanultuk megérteni az Alföld szépségeit, s becsülni természeti, különösen növényekben való kincseit.” 1937-ben egy neves bécsi professzor hosszú beadványban javasolta, hogy létesítsenek természetvédelmi parkot. Dr. Lóczy Lajos, a Magyar Földtani Társaság igazgatója is csatlakozott az indítványhoz. ..Feltétlenül meg kell őrizni — írta — a magyar pusztának néhány őseredeti maradványát, amilyent ők (ti.: külföldiek) máshol nem láthatnak és viszont, ha ilyent látnak — például Kecskemét határában — mi sem fogja ennél jobban megértetni velük azt a kultúrmunkát, amellyel Kecskemét az ő nagyszerű szőlő, gyümölcs és általános belterjes gazdaságát megteremtette.” összehasonlíthatatlanul szembetűnőbb lenne a kontraszt napjainkban. Heltai Nándor „A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a nép ügyét szolgáló tudományos munkát... s minden rendelkezésére álló eszközzel elősegíti a néphez hű értelmiség kifejlődését.'’ (Alkotmány S3. §.) 1930-at írtak a naptárak. Folyt a pezsgő az éjszakai lokálokban, az Andrássy úton szépasszonyok vonultatták fel Párizsból hozatott legújabb ruháikat. A szalonokban köny- nyű volt és gondtalan az élet, de sorra zárultak be az ajtók a dolgozni akaró fiatal értelmiségiek előtt. A Wall Street-i „fekete péntek” hullámai átcsaptak Magyarországra. A műegyetem aulájában izgatott fiatalember vette át a mérnöki oklevelét. Vass Istvánnak hívták, az oklevél sorszáma szerint ő volt az" ország 10 723. mérnöke. Anyja a szemét tö- rölgette meghatottan. A postás apa büszkeséget érzett és némi megkönnyebbülést — sokba került a taníttatás. A fiú pedig elindult — munkát keresni. Száz kérvényt írt így kezdte -valamennyit: „Nagyméltóságú Miniszter Ür! Alulírott alázatos tisztelettel fordulok...” Hiába. A nagyméltóságú miniszter úr ezrével kapta a hasonló szövegű kérvényeket. A cégeknek nem volt szüksége mérnökökre — esetleg gyakornokokra, de ezért nem járt akkoriban fizetés. Élni pedig kellett valamiből. Az újdonsült mérnök lemondott álmairól. Bármit elvállalt volna, hiszen sok mindenhez értett. Megtanulta a munkát az egyetemi évek alatt. Volt fűtő, mozdonyvezető, repülőgép propeller fényező, Csepelen marós, hólapátoló, végül „igazgató” lett a Székesfővárosi Vízműveknél. Ez annyit jelentett, hogy a pesti utcákon elsőnek megjelenő öntöző autók hátulSZŐLŐSZEMEK Nyelvem alatt cukor-molekulák szikráznak. Zamatos ősz. Fürtöket tartó kezek. Prések boldog forgása. Egy pillanatra feltündöklik a világ a szőlőszemek mosolyában. Hatvani Dániel Kőhegyi Gyula: Kohász. Még csépelnek Még a cséplők brummognak a szérűn, Morgadoznak a kertek alatt. Felébresztik nyárvégi álmából A mélyhangú, őszi bogarat. ftoröskörül rezegnek a szérűk. Zümmög rajtuk ezer nagy bogár. Háznyi gépek, de mégis besöpri Kötényébe őket is a nyár. Darázs Endre ján igazgatta a kormányt, pedált nyomkodott. Mikor aztán megtudták, hogy diplomás, elbocsátották Innen is. A csalóka remények és a keserű csalódások évei következtek. AZ első reménysugarat a hangosfilm betörése csillantotta meg. A Paramount tárgyalt Magyarországgal közös stúdió építése ügyében. Négy magyar mérnökre volt szükség. Még csak nem is örülhetett, hogy bekerült a négy közé — a terv dugába dőlt. Nem lett semmi az Alkaloida gyárból sem. Az újsághirdetésre is hiába jelentkezett bányamérnöknek — Belga Kongóba. Megbecsülés, mérnöki állás, pénz, biztató jövő? Álomnak Is túl szép lett volna. Vass István mindent megpróbált, hogy a bizonytalan világból legalább egy darabot szilárdítson meg a talpa alatt. Az eredmény? A Sárkány Nyomda Rt alkalmazta kisegítő gépszedőnek. Hat évig dolgozott itt este 10- től reggel 6-ig 55 filléres órabérben. „Mérnöki” munkát is végzett — karbantartotta a nyomda gépeit. Viszont ma is büszke rá, hogy Budapest legjobb 10 gépszedője közt emlegették a nevét. — Amit szerettem volna, az sohasem sikerült — sóhajt, most már megbékél- ten —, szerencsére nagy tervekkel induló polgármester került Baja élére és gépészmérnököt keresett. Így kerültem Bajára. Na, persze ez sem ment simán. Névlegesen tűzoltóparancsnok voltam — ezért tudtak megfelelő fizetést biztosítani — „mellékesen” gépészmérnök. Nehéz, de szép idők voltak — dolgozhattam. Aztán háború volt, szenvedett az ország, szenvedtünk mi, bajaiak is. Hiszen tudja, minden légiriadó így kezdődött: „Bácska, Baja vigyázz. . Háború után, ha nem is könnyen, egyszerűen, de megváltozott a Vass Istvánok sorsa. Mellékvágányokon szaladó élete azért sokáig nem tudott a fővonalra átváltani. Dolgozott a Bajai Szeszgyárban, 1949-ig földmémökként rendezte az állami gazdaságok földjeit, majd Pestre került a Tőzegkitermelő és Telepítő Vállalathoz. 1951-ben a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárba helyezték, 1957. óta a Ganz Villamossági Művek Bajai Készülékek Gyárában dolgozik. Főmérnök volt és ez évtől kezdve műszaki tanácsadó. Jobb így? — Igen. Mint főmérnök, a műszaki dolgozókkal nagyon keveset foglalkozhattam. Most a fejlesztés, a távlati tervek elkészítése mind hozzám tartozik. Izgalmas feladat, hiszen új, több százezer .forintos beruházást jelentő gyárat kívánunk itt építeni. Most már egyenesbe jöttem. Néha eszembe jut, hogy kutató mérnök szerettem volna lenni, de talán jobb így. Gyakorlati munkát végezni. Az újítók patrónusa — a gyárban csak így emlegetik. Minden újításnak atyja, egy percig sem tud meglenni tétlenül. Ha nincs munka, keres magának. Kigondol valamit és hozzálát megvalósítani. így jött létre az új csiszoló műhely, így kezdték el egy infra- alagűt készítését is. Szereti a gyárat, ahol megbecsülik, kikérik a tanácsát, fontosnak tart-' jáfc a véleményét. Erre vágyott egész életében. Akkor ■. elégedett-e most? — Bonyolult kérdés, nem lehet egyszerű nem-mel, vagy igen-nel elintézni. Elégedett vagyok, mert a szakmámban dolgozhatok, van értelme, célja a munkámnak, az életemnek. Jól keresek, a világ minden részébe eljutnak a mi gyárunk termékei. Argentínától Vladi- vósztokig járnak, most pedig az EAK-ba kerülnek azok a villamos mozdonyok, melyeknek készülékrészeit — indítóit, vezérlőit, szabályozóit •— mi készítjük. Minden lehetőségünk megvan, hogy teljes erővel menjünk előre, de valahogy éppen ezt a lendületet nem kapom meg a fiatalabb mérnököktől. — Csoda, ha elégedetlen vagyok? — Igen, a lendület. Vass István 120-as sebességgel startolt pályája kezdetén, hogy vigye valamire. — Es az iramot most, őszülő fejjel sem tudja csökkenteni. Motor a munkahelyén, „mellesleg” a városi NEB ipari szakcsoportjának vezetője, a Hazafias Népfront megyei küldötte, TIT elnökségi tag, készíti a gyár intézkedési és művelődési tervét, három tantárgy előadója a felsőfokú technikum esti tagozatán. A szerkezeti anyagok tematikáját például saját maga állította össze öt szakkönyvből, hogy megkönnyítse a tanulást. — A művelődési tervek készítését is azért vállaltam el, mert azt akartam, hogy a gyárban egy kis élet, mozgás legyen. Komplex ismeretterjesztő előadások, rendezvények, nagyobb kedv a továbbtanulás iránt. Látja, ez fáj. A dinamika hiánya. Baján, az üzemben, mindenütt. A gyorsabb tempói szeretném Mindenben. Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket. Azért vagyunk. Elhallgat és a kis szobára ebéd utáni csöndesség borul. Az asztalon szétnyitott Füles. A rejtvényfejtés legkedvesebb időtöltése közé tartozik. Az olvasás és a sport Is. Az utóbbit most már csak kívülről figyeli. Grül, hogy a tokiói olimpiát már a saját tv-je előtt szurkolhatja végig. Most mindenre ráér, szabadságon van. A sakkozásra, fűrészelésre, még a kerti munkára is. Mert szabadság ide vagy oda, sokáig tétlenül ülni — képtelen. — A vizet szeretem, de például „pecázni” nem tudnék. Ülni órákig csendben, mozdulatlanul. Azt nem nekem találták ki. Dehát munka akad bőven, ez a jó. Hogy mit szeretnék még? Pista, a nagyobbik fiam tavaly végezte el a főiskolát, Vörös diplomával. Lányom a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kitűnő eredménnyel zárta az első évet. Legkisebb fiamat maximális pontszámmal vették fel a pécsi egyetem villamos mérnöki karára. Ö folytatja azt, amit én megkezdtem. Azt szeretném, hogy simább utat járjon végig, az apjánál sokkal jobb mérnök legyen. Nevet. Jóízűen, vidáman,elégedetten. Frissen áradó, diadalmas muzsika harsog a rádióból. Schubert zenéje, a katona induló... Vadas Zsuzsa
