Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

SS?, SwgHszttis 28, csütörtök 9. (fórt Nemzetközi Szövetkezeti Nap Szerte a világon immár negyvenkettedszer ünnepük meg a szövetkezetbe tömörült milliók a Nemzetközi Szövet­kezeti Napot. E napról a szö­vetkezeti gondolat további térhódítása és a szövetkeze­tek közötti nemzetközi együtt­működés jegyében emlékezünk meg. Az elmúlt években kitéphe- tetlen gyökeret eresztett a ter­melőszövetkezeti mozgalom megyénkben is. A mezőgazda­ságban közel 10 ezer földmű­velő mintegy 350 szövetkezet­ben tömörült, 700 ezer holdon gazdálkodik. Az elmúlt évben már 24 százalékkal több árut adtak a népgazdaságnak mint az azt megelőző évben. To­vább növekedett, gyarapodott a termelőszövetkezetek közös vagyona is. Beruházásokra mintegy 500 millió forintot fordítottak az elmúlt évben. Ugyanakkor több mint kétezer forinttal volt nagyobb a ter­melőszövetkezeti tagok szemé­lyes jövedelme 1963-ban mint azt megelőzően. A megye földművesszövet­kezetei több mint 125 ezer ta­got tömörítenék magukba. Dolgozói és választott vezetői nap mint nap azon fáradoznak, hogy minél kulturáltabban elégítsék ki a lakosság igénye­it. Megyénkben 1500 kiskeres­kedelmi és vendéglátóipari egység biztosítja a falusi la­kosság ellátását. Az elmúlt évben csaknem egymilliárd 700 millió forintot forgalmaz­tak, 11 százalékkal többet mint az előző évben. Mint ismeretes, megyénk az ország egyik legnagyobb és — adottságait tekintve — egy­ben leggazdagabb megyéje is. Ez arra kötelez bennünket, hogy megfelelő mértékben ve­gyük ki részünket az ország ellátásából, az ex porttervek teljesítéséből. örvendetesen fejlődik me­gyénkben a kisipari termelő- szövetkezetek tevékenysége. Kilenc iparágban, 550 részleg­gel 46 szakmát képviselnek. Termelési értékük az elmúlt évben mintegy 520 millió fo­rint volt. Az elmúlt évek nagyszerű eredményei egyben arra köte­lezik a szövetkezeteket, hogy a jövőben is becsülettel tegye­nek eleget a reájuk háruló fel­adatoknak. Egy község kettős ünnepe Augusztus 20-án kettős öröm éri a kiskőrösi járásbeli Kas- kantyú község lakosságát. Ez al­kalommal adják át rendeltetésé­nek az új egészségházat, és most felépült két tantermes is­kolát. Mindkét létesítményrész­ben községfejlesztési alapból és megyei, illetve állami támoga­tással épült — összesen mint­egy 370 ezer forint költséggel. Az egészségház orvosi felszere­lését a Kecskeméti Honvédkór­ház ajándékozta a községnek elfekvő készleteiből. Az új egészségházban külön gyermek- és- felnőttváróterem, illetve rendelő szoba van. Egyelőre a páhi körzeti orvos látja el ben­nük a rendelést hetenként két­szer, , de jövőre — remélik — az új orvos is megérkezik. „A Baromfiipari Országos Vál­lalat Kecskeméti Gyáregységében kitűnő az együttműködés a párt- szervezet, a szakszervezet és a gazdasági vezetők között. Első­sorban ennek köszönhető, hogy eredményes a munkájuk is.” A kecskeméti városi pártbizott­ságon hangzottak el ezek az el­ismerő szavak nemrégiben. A dicséret indított útnak ma, he­lyesebben a dicséretből fakadó kérdés: hogyan festenek közvet­len közelről a követésre méltó eredmények A szakszervezet szobájának ajtaja félig nyitva áll. — Mint­ha hívogatná az embereket — Az új egészségház — és a kéttantermes iskola. állapítom meg magamban és ezek után szinte természetesnek találom, 'hogy Király Margit szakszervezeti titkár nincs egye­dül. Kék munkaruhás fiatalem­berrel beszélget. Int, hogy csak foglaljak helyet, azonnal befe­jezik. Százhúsz szempár Őrködik — Mint mondtam, megvizs­gáltuk a panaszát Gedőcs elv' társ — folytatja a félben ma­radt társalgást — és ki is fog­ják fizetni az egynapi munka­bérét. Tévedésből nem értesítet­ték arról, hogy pihenőnap jár a munkával töltött vasárnap helyett. A fiatal villanyszerelő hálás mosollyal távozik. A titkár most már hozzám fordul: — van olyen nap, hogy húsz-harminc dolgozó keres föl bennünket. Nemcsak az iménti­hez hasonló panasszal. Sokan családi bajukra is tőlünk vár­nak orvoslást. — De nehogy azt higgye, hogy egyedül intézem ezeket a panaszokat — fűzi hozzá. — Százhúsz szempár őrködik lent az üzemben. Bizalmijaink gyűj­tik össze a kívánságokat, pa­naszokat, a szakszervezeti bi­zottságnak már csak intézkedni kell. Szívesen tesszük, hiszen ha hozzánk fordulnak, az azt jelenti, hogy bíznak bennünk a dolgozók. — Ezt a bizalmat nyilván csak hosszú évek alatt lehet kiérde­melni. Most azonban csak ar­ról beszélgessünk, hogy az év első hat hónapjában mit tett a szakszervezet azért, hogy to­vább erősödjön kapcsolata a dolgozókkal. Újjászületett a versenymozgalom —. Legfontosabb teendőinknek azt tartjuk, hogy segítsük az üzem termelési feladatának tel­jesítését, illetve túlteljesítését — közli Király Margit. Elmondja, hogy bár az elmúlt években is folyt munkaverseny a vállalatnál, az eredményekkel nem voltak elégedettek. A si­kertelenség egyik okát abban látták, hogy a gazdasági veze­tők közül jó néhányan lebecsül­ték a mozgalom erejét és ma­gára hagyták a szakszervezetet akkor is, amikor segíteni kellett volna a szervezésben. — Tudja, nem szabad elfe­ledkeznünk azokról az időkről. Pedig erre hajlamosak vagyunk. Hej, milyen nehéz is volt pél­dául az 1947-es választások po- Utikai előkészítése! Mert abból is derekasan kivettük a részün­ket. Gyakran mondom a gyári asszonytársaimnak: Látjátok, most van gyáratok, van hol dol­gozni. Nem úgy, mint az én időmben. Csak otthon kuksol­hattam, és csak ha került, gya- rapítottam egy kis otthon var­rással az uram keresetét. Néz­zetek körül, milyen csinosan öl­töztök. . — Ez így van jól, csakhogy voltak ám nehéz idők is! Negy­venöt szeptemberében Bajáról nyolc asszonyt, köztük engemet is, felküldtek Pestre, az asszo­nyok első konferenciájára, amit az Állatkerfcen tartottunk meg. Ma jól értünk a teadélutánok rendezéséhez, és vati is miből. De akkor, ott kondérokból mér­ték ki nekünk az egy-egy tá­nyér babgulyást és a vonatra is úgy jutottunk, hogy az ablakán másztunk be, de akadtak, akik a vonattetőn utaztak... Kapok a lehetőségen, s azt tudakolom Manci nénitől, mi­ről tanácskoztak a nevezetes, húsz év előtti nőkonferencia résztvevői — Nem volt élelem, és a bá­nyák termelése nem kicsit füg­gött ettől. Élelmet gyűjteni a Pécs környéki bányászoknak — mi ezt a megbízatást kaptuk. Hazatérve sok társnőnkkel falu­ról falura mentünk és a kérő szót nagyon sokan megértették. Két teherautót küldtek a pé­csi bányászok, de annyi élelem összegyűlt, hogy a nagy autók kétszer fordulhattak... Méltán könyvelték el ezt az eredményt nagy sikernek. S ehhez hasonló, győztes csatákról sok más emléket is őriznek még a bajai asszonyok. Központi lapja terjesztésére szólított a párt? A nők bekapcsolódtak az akcióba, és nagyon sok új Sza­bad Nép-előfizetőt gyűjtöttek. .. — Nagyon tudnak ám az asz- szonyok! — így Manci néni.' — S ez még akkor is igaz, ha meg­jegyzem: Akadtak a tömegszer- vezetünkben hullámvölgyek is. Volt idő, amikor 150—200 asz- szonyt is felsorakoztattunk, 'és előfordult, hogy csak tizenöt- húszán álltuk a sarat. Azért ma már más. Ha úgy tetszik: köny- nyebb. Bár a most ránk háruló feladatok sakkal több apró munkát, sokkal több szívósságot kívánnak. Szervezni a termelési, baromfitenyésztési versenyeket, politikai felvilágosító munkával okosítani az asszonyokat... „Mancira mindig, mindenben számítani lehet! Amolyan min­denesféle ő a mi nőtanácsunk­nál!” — csengenek fülemben Virág Józsefné, a járási nőta­nács titkárának szavai, miköz­ben Manci néni elbeszélésében eljutott a napjainkig. Most ép­pen az általa levezetett számos szabás-varrás tanfolyam közül a télen Bátmonostorán zajlott, hetenként kétszeri asszonytalál­kozók élményéit sorolja. — Harmincnégyen vettek részt a tanfolyamon, kedves, ro­konszenves asszonyok. A sza­bás-varrás elemeinek megtaní­tása mellett más feladattal is mentem óda: Serkenteni a to­jás- és baromfiszerződés-kö- tésre. — Azért is vagyok most olyan boldog: A múlt héten ki­küldtek a járási nőtanácstól, nézzem megérni lett a község­ben az eredmény. Hát nagyon jó. Túlteljesítés van mindkét területen! Akkor jártam Mo­hács-szigeten is. Ezért jó dol­gozni. Úgy érzem, hogy az ered­ményben egy icipici részem ne­kem is van... És ilyenkor még ami kellemetlen volt, az is meg­szépül. Pedig de rossz volt ab­ban a nagy hidegben, későn es­te, kinn az országúton egyedül várni a Bajára vivő buszra... Megtudom még, hogy milyen szívesen hallgatták a tanfolyam résztvevői a helyi párttitkár, kultúrigazgató, pedagógusok kü­lönböző előadásait, például az ateista és az egészségügyi té­mákról. S hogy milyen jó ala­pot szolgáltattak ezek az előadá­sok az egymás közötti vitákra, így csiszolódik az elme, gyara­podik a tudás és nő az asszo­nyok igénye a mindig szebbre és jobbra — gondolkozom el közben. De Manci néni követke­ző szavai ismét őt állítják ref­lektorfénybe: — Legközelebb Bácsbokodon, az áüami gazdaság II-s üzem­egységében vezetek ilyen téli tanfolyamot... A Tóth Kálmán Gimnáziumban, ahol három osz­tály politechnikai oktatását ve­zetem, jövő március 8-án divat- bemutatót tervezünk! Vannak az iskolában kertész politechni- kásaink, ők nevelik a pálmá­kat, amelyek közt elsétálnak kislányaink a maguk készítette ruhákban... Mert a most 58 éves Manci néni lelkesedésében nincs törés, a közösségért való tevékenysé­gében nincs megtorpanás. Húsz­évi lelkes társadalmi tevékeny­sége után, terveivel máris fel­váltotta a nőtanácsban végzett munkájának következő dolgos éveit, remélhetőleg évtizedeit... Perny Irén — Most persze arra kíváncsi, hogy miben léptünk előre? — teszi fel inkább csak úgy ma­gának a kérdést a titkár: és válaszol rá. — A szakszervezeti bizalmi­ak közvetlen segítséget kapnak a műhelyvezetőktől a munka­verseny szervezésében. Terme­lési bizottságot hívnak életre, amelyben helyet kapott a párt és a szakszervezet képviselőin kívül a termelési osztály veze­tője is. A bizottság rendszeresen ellenőrzi és nyilvánosságra hoz­za a verseny eredményeit. Azután arról beszél Király Margit, hogy az újítómozga- lom is újjászületett idén. Ko­rábban ennek sem volt gazdá­ja, évekig feküdtek a benyúj­tott javaslatok a fiókban. Ta­vasszal brigádot szervezett a szakszervezet, amelynek az újí­tások kivitelezése a feladata. Külön bizottság végzi az ész- szerűsítések felülbírálását. Mindez máris meghozta gyü­mölcsét. Az üzem főmérnöke nemrégiben arról adhatott szá­mot a pártvezetőség ülésén, hogy jelenleg egyetlen elinté­zetlen újítás sincs a vállalat­nál. Érdemes összevetni ezt a két számot: tavaly az első fél évben hét újítást fogadtak el, idén eddig tizenötöt. Eredményeit és gondok A tavalyi héttel szemben idén kilenc munkacsapat ver­senyez a szocialista brigád cí­mért. Egy újabb üzemrész is vállalta, hogy teljesíti a szoci­alista műhelyrész címért folyó verseny feltételeit. Az egyéni munkaversenyben pedig részt vesz az üzem egész munkás­gárdája. Nem túlzás tehát azt ‘állítani, hogy a vállalat első félévi ki­váló termelési eredménye első­sorban a lendületes munka­versenynek köszönhető. Ter­melési tervét 40,2 százalékkal, exportirányzatát pedig 49,5 százalékkal teljesítette túl a gyáregység. Az egy főre jutó termelési érték is 22,3 száza­lékkal szárnyalja túl a terve­zettet. — Eddig csupa jót hallottam; Minden problémát sikerült megoldani az első fél .évben? — Távolról sem — tiltakozik az szb-titkár. A legtöbb gon­dot azt okozta, hogy a tavalyi­hoz viszonyítva emelkedett a balesetek száma az üzemben. Legfontosabb feladatunk a kö­vetkező hónapokban az, hogy még hatékonyabbá tegyük ba- lesetmegelőzó munkánkat. Ezért hívtuk össze nemrégiben a műhelyrészek vezetőit. Ráirá­nyítottuk figyelmüket a szü- kebb munkahelyükön tapasz­talható baleseti forrásokra. — Nagy felelősséget jelent a túlóraengedélyek felülbírálása is. A munka sürget, a szakszer­vezeti bizottság azonban min­den esetben a dolgozó egész­ségét tartja szem előtt. Igyek­szünk jobb munkaszervezéssel csökkenteni a túlórák számát; Ezt természetesen csak azért tudjuk vállalni, mert segítenek az üzem kommunistái és kitű­nő a kapcsolatunk a gazdasági vezetőkkel is. Mitha csak a végszóra várt volna, ebben a pillanatban be­lép a szobába Kállai Árpádné a pártszervezet titkára. Tőle hallom a következőket: — Valóban elégedettek lehe­tünk az első félévi eredmé­nyekkel. És az a jó, hogy szin­te külön sem lehetne válasz­tani mennyi része volt ebben a pártszervezetnek, mennyi a szakszervezet aktivistáinak és a gazdasági irányítóknak. Min­dent együtt csinálunk. Közös a gondunk és az örömünk is. B ékés Dezső x&z&i a GOND ÖRÖM i>

Next

/
Thumbnails
Contents