Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-19 / 194. szám
f964, augusztus 19, szerda 3. »Ma! Hasznosítják-e a Holt-Tíszát Érdekes kutatások kezdődtek Alpár határában Az ellesett „rendőrötperc" A vízrendezési, árvízvédelmi és belvízrendezési munkák mellett a Tiszakunsági Vízgazdálkodási Társulat tervbe vette a termelőszövetkezetek részére végzendő talajjavítási munkálatokat is. Már évekkel ezelőtt felvetődött az a kérdés: Hasznosítható-e Lakiteleken és Alpár községek határában a nőit Tisza-ág altalaja? Sőt, számos javaslat is született, így például három esztendővel ezelőtt a Helvéciái Állami Gazdaság vezetői javasolták a tőserdei ág talajkotrását, s a kitermelt iszap fel- használását. A múlt héten tanácskozást tartottak Kiskunfélegyházán, a társulat központjában, melyen megjelentek a megyei tanács és a Debreceni Talaj- védelmi Vállalat képviselői is. A részt vevők megtekintették a társulat szakemberei által kijelölt, mintegy háromszáz Mint már hagyományosan, az elmúlt iskolai évben is hulladékgyűjtési versenyt hirdetett az úttörők között a Pest—Bács —Nógrád megyei MÉH Vállalat. A verseny értékelésére most került sor, s mint kiderült, a hulladékgyűjtési kampány igen szép eredményeket hozott. A három megyében közel nyolcmillió forint értékű vasat és egyéb hulladékot, értékes alapanyagokat gyűjtöttek össze az iskolások. Ezúttal mintegy negyvenezer forint jutalom került kiosztásra a legjobbak között. A megyében is számos úttörőcsapat, valamint csapatvezető részesült jutalomban. Tárgyi, illetve készpénzjutalmat kapott a kalocsai Ady Endre, a kecskeméti Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc, a lakiteleki Batthyány, a kiskunhalasi Ady Endre, a madarasi Petőfi Sándor, az óregcsertői Petőfi Sándor, a mátételki Arany János, a pál- monostori Mathiász és a tabdi Kossuth úttörőcsapat. Kiemelkedő eredményéért külön — 1501) forintos — jutalmat kapott a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat, akinek vezetőjét, Várnagy Istvánnét külföldi és két legjobb gyűjtőiét pedig belföldi jutalomüdüléssel jutalmazta a MÉH-vállalat. Ugyancsak külföldi jutalomüdülésben részesült Villányi Antal is, a kalocsai Ady Endre úttörőcsapat vezetője. holdnyi — lápföldkitermelésre javasolt — árterületet. Az előzetes tervek szerint körülbelül húsz holdon szeretnének hozzákezdeni az altalaj kitermeléshez. Pénteken az alpári Búzakalász Termelőszövetkezet vezetőivel beszélik meg az iszap felhasználásának lehetőségeit, — ugyanis a feltételezett lápterület jelenleg a közös gazdaság tulajdonát képezi. Még az ősszel megkezdődnek a próbamérések, amelynek során a Talajjavító Vállalat és az Országos Mezőgazda- sági Minőségvizsgáló Intézet munkatársai megállapítják a láptalaj vastagságát és humusztartalmát. Amennyiben a mérések kedvezőnek bizonyulnak, úgy 1965. tavaszán megkezdődik a holt-Tisza egy-egy szakaszának lecsapolása és a talaj fp' 'sználása. Mint értesültünk, a MÉH.-vál- lalat a jövőben növeli jutalmazási keretét, s a következő évben a kollektív jutalmazást helyezi előtérbe. Elhatározták azt is, hogy a következő tanév versenyét, az eddigi gyakorlat helyett nem május 15-én, hanem augusztus 31-én zárja Ha fán a Béke térnek a városi tanácsházzal szemközti parkírozó helyén állt meg a gépkocsink. Míg munkatársamnak a tanácsnál, akadt néhány perces dolga, jómagam a kocsiban újságolvasást színlelve figyeltem a szolgálatát teljesítő rendőr törzsőrmestert. Éppen éleset füttyent a kulcscsomóra erősített sípjával. Egy — alighanem bevásárló körútját végző — táskát, szatyrot cipelő asszonyt figyelmeztetett, aki szórakozottan, átlós irányban vágott neki az átkelésnek a meglehetősen nagy forgalmú úttesten. Néhány udvarias, de határozott figyelmeztető szó, s a szabálytalan közlekedő pirulva, bocsánatkérések közepette folytatja útját — most már szabályosan. Negyven év körüli, zömök férfi érkezik. — Itt van ni ... Igaza volt, ezt már rég megvehettem volna. Cs<jk hát hanyag az ember. Tizenkét új összkomfortos lakás Tizenkét összkomfortos lakásból álló épülettömböt épített dolgozói részére a Helvéciái Állami Gazdaság, Kecskeméten, a Széchenyi körúton. A munkát a gazdaság saját építőbrigádja végzi. A tervek szerint a jövő év májusában költöznek be a szolgálati lakásokba a lakók. — mutat egy félkör alakú fekete tárgyat a rend őrének. — Elsősorban saját magának tesz jót — így a rendőr. — A lezárt kerékpárt nehezebben gurítja el a tolvaj. És áokan mégis milyen könnyelműek. Szinte kínálják lopásra az alkalmat. Bácsalmáson például tavaly egy megrögzött tolvaj 35 biciklit lopott el . ilyen „segítséggel” ... A férfi még egyszer köszöni az intelmet, melynek jóvoltából kerékpárlakat-tulajdo- nos lett, s a közeli lámpaoszlophoz támasztott járművével távozik. A rendőr tiszteleg, s figyelmét máris leköti a gyalogosok és a járművek forgataga. Kezében megcsörren a kulcscsomó. Ügy látom, ismét a sípot készül szájához emelni, amikor egy 13 éves forma fiúcska áll meg mellette. — Rendőr bácsi kérem, merre van a Szent István út? — A kutyafáját . .. ezt nem tudom. De nézd csak kisko- mám, ott a tér túlsó sarkán, az a rendőr bácsi idevalósi, biztosan útbaigazít... S újra megszólalt a figyelmeztető síp. Idejében. Mert a tilos helyen átkelni készülő fiatalember visszalépett a járdára, majd egyik járdaszigettől a másikig, derékszögben halad át az úton. A következő másodpercben egy elegáns külföldi autó — mint a hátsó rendszámtábla feletti „F” betűből ítélem, franciaországi — áll meg a rendőr mellett. — Kérem, nem látott erre véletlenül egy ilyen és ilyen öltözetű, hét év körüli kisfiút? — kérdezi magyarul a kocsi vezetője. — Amott, az autóbusz megállónál kellett volna várnia, de eltűnt... — Sajnos, nem láttam kérem. De tessék befáradni a tanács- házára, bemondják a hangoson és onnan szíveskedjék telefonálni a kapitányságra is, hátha már ott várja önöket a gyerek. .. Udvarias tisztelgés, s a tekintete éberen ismét a forgalmat pásztázza. S most szemmel láthatóan a szemközti járdán figyel valakit. Ha nem csalódom, azt a három — köztük egy egészen gyerek — fehér matrózsapkás fiatalembert. Nem csalódom, mert hirtelen távozik a parkírozó hely sarkáról és az egyik kirakat előtt tanácskozó fehérsapkásokhoz igyekszik. Aztán már csak azt látom, hogy a három ifjonc közül a körszakállas, karjával szélesen hadonász az őt megszólító rendőr előtt. — Itt is vagyok! Ahogyan ígértem, öt perc volt az egész. — tér vissza kollégám, s én alig akarom hinni. Hiszen mennyi minden zajlott le előttem, ez alatt az öt perc alatt! R<. v dtlei később a Béke tér egy másik pontján akadtam össze az iménti ismeretlen rendőr ismerősömmel, aki ugyancsak nagyot nézett, amikor azt tudakoltam, mi volt a baj a három matrózzal: — Ne haragudjon, hogy ellestem tevékenységének egy zsúfolt öt percét, de nagyon érdekes volt. Hát. igen . . . Ilyen a rendőrhivatás. Bizony, sok mindent észre kell vennünk. Jómagam húsz éve csinálom, 1945. augusztusa óta. .. Az elvtársnő öt percet figyelt. Én meg hozzáteszem: Ma délután két óra alatt — a figyelmeztetéseket leszámítva — öt helyszíni bírságolást kellett alkalmaznom közlekedési szabálytalanságok miatt, ugyanis a közlekedésrendészetben dolgozom, Bácsalmásról vezényeltek Bajára. Az egyik megbírságolt fiatalasszony például Rádióújságot olvasva sétált át a forgalmas úton, és éppen csak, hogy baj nem lett belőle... Sok a figyelmetlen ember. Pedig tudja, hogy területünkön az idén máris több baleset fordult elő, mint tavaly egész évben? — Feltűnt, hogy sokat szól a figyelmeztető sípja. De vajon a gyalogosok szabálysértéseihez nem járul-e hozzá, hogy Baja főterén nincsenek kijelölve az átkelőhelyek? — Nagyon is hozzájárul. És a közlekedési táblák elhelyezésében sincs minden rendben. Pedig ezt ínár jeleztük ... — És mi volt a matrózokkal? /íf«sr, erre még nem feleltem. Gyanús volt a három legény. Többször feltűntek itt a központon ma délután, közlekedési szabálytalanságot is. vétettek. Azt hittem, hogy külföldiek. És kiderült, hogy az úttörőtábor lakói. Igazolvány nem volt náluk és ráadásul még tiszteletlenek is voltak velem szemben. Pedig az efféle fiatalemberektől már igazán tisztességesebb viselkedést feltételez az ember. De elnézést kérek — harsan a sípja — a kötelesség.” Ott, aa a barna kistón* sam-teneri a rendet . y / w !ré# „Varázscipö“ Három fiatal férfi ül a piros-fehér csíkos pádon. Élvezik a parányi árnyékot, ami pont befedi őket. Lábukat szétnyújtják — három V betű a fejére állítva — s így kényelmesen böngészik a kezükben tartott listát teljesítményükről. Egyikük magas, szikár, rókaképű, mintha egyfajta Kakukk Marci lenne. A másik tömzsi, kissé vad tekintetű, erős állú. Ilyenek lehettek az alaszkai aranyásók. A harmadik hozzájuk képest puha. lezser. Félig nyitott szájából fölényesen ragyog elő egy aranyfog. —■ Az annyi mint harminckét mázsa ötvenhárom kiló... Nálatok? — fordul egyiktől a m* síkhoz a köpcös. — Stimmt. — Itt is. így olvasgatnak, felelnek felváltva. Szigorúan, éberen, mint valami ellenőrző bizottság. Tulajdonképpen azok is ezekben a percekben. Rakodók, vasutasok. Erősek, tiszták, divatos szandál a lábukon. Ingük ízléses, gallérjukat is úgy hajtották szét verejtékező, lebarnult mellükön, hogy csinosan álljon rajtuk. — Annyi ez, dekára, ahogy mi felírtuk magunknak — szögezi le az aranyfogú. Még azokra a napokra is, mikor te otthon maradtál. .. Na, kifizetődött? — löki oldalba az erőszakos állút. — Miazhogy! — néz szét diadalmasan a kérdezett. — Játék volt az aratás, a téesz meg fizetett, mint a köles. Egy cseppet összeszúrkálta ugyan a törzs a talpam, elszoktam már a parasz- lizálástól, de viszont pesti méretes szabóságnál csináltatom az őszi öltönyöm, *4 — Hát csak megelőztél a „szabadságolásban”, a fene beléd! — néz le rá a ravasz, s úgy hajlítja hosszú nyakát, mint ahogy a pulyka tekint a szárnyán mászkáló légyre. — Hogy csinálod ki magadnak minden évben a „betegszabadságot”? — Ésszel, fiam, ész- szel! —■ böki fel homlokán a fakókék vászoncsákót a zömök. — Nem vagyok bolond, hogy igazi szabadságom alatt arassak a kolhozban ... A cipőmben van a titok, baverká- im . .. Vigyorog a másik kettő értetlen összepi Hántására, vállrándítására. — A cipődben? — Hát világos!*. .. Nem emlékeztek rá? Nem baj, az orvos is elfelejti, pedig már harmadik éve ezzel a trükkel élnek. Szóval van nekem egy aranyos kis negyvenhármas cipőm. Ezt mindig csak olyankor szoktam felhúzni, ha izgat már ez a nyári külön pénzmagocska. Egy hétig se kell hordanom* úgy feltöri a sarkam, hogy nyugodtan mehetek vele az orvoshoz. Az kivágja, mint most .is, kiír három napig fekvő betegnek, két napot meg lábadozásra ... Ilyenkor utazom haza a faluba és öt-hat napig aratok a tsz-ben. Kinek jutna eszébe ellenőrizni, ágyban vagyok-e? Mikor a tengerit kell törni, megint felhúzom a „várázscipőt”. A kukoricát is „pótszabadságon” szerzem be. Aztán veszem ki az évi rendes egyik felét. Akkor kezdi egyik ismerősöm a házépítést. Ctt is megkeresem a magam ezresét... — Nem hiszem, hogy megint elnézze az orvos a sarkad baját... Csak gyanús lesz neki, hogy megint feltörted ... — Ne félts engem, apikám!... Mit kockáztatok? A világon semmit. Júliusban, a „saroktörést” is beleszámítva több mint három ezrest szipkáztam fel. A rakodással, munkaidőben kettőt, a „pót- szabadságon” — öt nap alatt egy ezrest kerestem. Csoda, ha ilyen lehetőségekre „kiújul” a régi törésem? Aranyfogú irigyen rúg szétterpesztett lábába. — Csakugyan igaz a közmondás: Könnyebb a hazug embert utolérni, mint a sánta kutyát, — példálózik. — Eszerint én volnék a kutya, mi? — rúgja vissza a briganti arcú gorombán és vicsorog, míg neveti amazt. — De ha meghallok valamit a „varázscipő- ről”, csak ti adhattátok tovább ... Értitek? ... A pofátokba mászok... Cklét rázza mind a kettőre. Tóth István Bács megyei úttörők sikere a hulladékgyűjtésben
