Petőfi Népe, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-15 / 191. szám

Még elkészülhet határidőre Ki követi a példájukat? tanúsítanának mostani problé­máink iránt, az nagy segítséget jelentene. Az udvar rendbe hozásához a városgazdálkodási csoport két kertészt ígért a munka irányí­tására, ámde itt is több száz napot kitevő társadalmi munka hozzáadásával tudnánk csak boldogulni. SzÄt'ember 7-én lesz a Kecs­keméti Felsőfokú Gépipari Technikum ünnepélyes avatása, amelyen, mint jelezték, a párt Központi Bizottsága, s a kor­mány is képviselteti magát. Az eseményt a televízió is közve­títi. Most, hogy ezeket a fiúkat látom, bizakodom, hogy nem marad el a többi üzem segíté­se sem, melyre égetően nagy szükség van és az intézet ha­táridőre megnyithatja kapuit a tanulni vágyó fiatalok, a ma­gasabb szakmai képzettséget el­sajátítani kívánó munkások előtt. N. O. Tapintatoson Angol rendszámú kiskocsi parkol az Aranyhomok Szálló előtt. Világos karosszériáján vastag porréteg ülepszik. De, nini, mit látok: A kontinens autósztrádáin felszedett, s tán még Bugaccal is megtetézett portakaróba valaki szép, kallig­rafikus, nyomtatott betűkkel véste bele a maga bíráló meg­jegyzését: „I AM A DIRTY CAR, WASH ME, PLEASE.” Vagyis „piszkos autó vagyok. Kérlek, mossál le”. Kedves és tapintatos intelem. A brit turista megtudhatja belő­le, hogy a kecskemétiek nemcsak anyanyelvét ismerik, de a tisz­taság is szívügyük. És mivel nem X, vagy Y, hanem a saját autója kéri őt erre, mi mást is tehetne, mint hogy — helyreál­lítva így az Egyesült Királyság renoméját — nekilát és tükör- fényesre viksaolja járművét. TALALT KINCS A talált kincs mindig megör­vendezteti az embert. De van­nak „talált kincsek”, amelyek az egész nemzet boldogulását szolgálják: ilyen a hajdúsági földgáz. Nos, ennek a nemzeti kincsnek mennél teljesebb és célszerűbb hasznosítására, Haj­dúszoboszló határában, gazolin és propán-bután leválasztó üze­met építenek. A létesítmény 500 millió forintba kerül, de a hasz­na szinte felbecsülhetetlen je­lentőségű. Ez az új létesítményünk 1965 végére készül el. Teljesen auto­matikusan fog működni és na­ponta 500 tonna háztartási és ipari célokra használható pro­pán-bután gázt és a benzin ok- tánszám emeléséhez használt gazolint választ majd ki. Erre a célra naponta kétmillió köb­méter gáz szükséges; további kétmillió köbmétert pedig tisz­títás után továbbítanak ipari,és háztartási célokra. A Tiszavidéki Vegyikombinált és a miskolci üzemek már hasz­nálják a hajdúszoboszlói gázt, amely eljut a debreceni és haj­dúszoboszlói háztartásokba is. Budapestre a külön e célra most épülő gázvezeték továbbítja a hajdúsági földgázt. Szerdán reggel 7 óra előtt né­hány perccel nyolc fiatalember jelentkezett a Kecskeméti Fel­sőfokú Gépipari Technikum építkezésén Gulyás István mér­nöknél, a leendő intézet égjük tanáránál. Sorjában bemutat­koztak: Varga István, Szabó László, Nemes József, Somodi Sándor, Tóth József, Horváth Gyula, Tassi István, Nánási La­jos, mindannyian ipari tanulók, az ÉM Fémmunkás, Épületla­katosipari Vállalat Kecskeméti Vasszerkezeti Gyáregységéből. Igazgatójuk, Horváth János ké­résére jöttek társadalmi munkában segíteni a térvilágítás föld­munkáinak elvégzését. Nemsokára csákánnyal, ásó­val, lapáttal kezükben kezdtek hozzá a kábelfektetéshez szük­séges árok kiásásához. Serényen forgatták szerszámaikat, ami­kor megkérdeztem tőlük: — Tudják-e miért van szük­ség a segítségükre? — Hogyne tudnánk — vála­szolt egyikük: Tóth József. — Szeptemberben meg akarják kezdeni a tanítást ebben az in­tézetben, s ezt mi is elősegít­jük munkánkkal. — Szívesen tesszük — tette hozzá Nemes József —, hiszen néhány év múlva mi is beiratkozhatunk ide, hogy magasabb szakképzett­séget szerezzünk. Sxegedi Szabadtéri Játékok 1964. „Klsbojtár" a koreográfus szemével (Szegedi tudósítónktól.) Már szinte hagyománnyá vált, hogy a szabadtéri játékok egyhónapos ünnepi eseményso­rozatát a Magyar Állami Népi Együttes bemutatói zárják. Aki Rendkívül érdekesnek és szép­nek találom azonban idei dísz­letünket. Kissé nyomott ben­nünket az a követelmény, hogy figyelemmel kísérte reprezen­tatív táncegyüttesünk szegedi szerepléseit, az észrevehette, hogy ezt az alkalmat az együt­tes vezetői az év legfontosabb dátumának tartják. Évről év­re nagyobb szabású, látványo­sabb műsorral léptek közönség elé. Az idei produkciójuk azon­ban minden eddigitől eltért, hi­szen különböző énekkari-, ze­nekari, illetve táncszámokból szőtt, színes műsor helyett, egész estét betöltő több felvo- násos művet állítanak színpad­ra. Rábai Miklóst, az együttes vezető koreográfusát — aki Gu­lyás László és Varjast Rezső társaságában alkotója is a „Kis- bojtár”-nak — kérdeztük meg; mit jelent számára az idei sze­gedi bemutató. — Rendkívül sokat. A mese­játék lényegében csak most igazán kerek egész. És megva­lósult régi vágyam is, hogy ne csak az állami népi együttes szerepeljen benne. Az idén a Honvéd Művészegyüttes tagjai­val együtt lépünk színpadra. Igaz, a szereplőgárdát még szé­lesebb körűre terveztem, de a megvalósításra nem nyílt lehe­tőség, mert a Duna és a Buda­pest együttest nem sikerült az idén megnyerni a célnak. — Így milyen létszámú sze­replőgárdával lépnek színpad­ra? — Mivel Gulyás László a ze­nei anyagot átdolgozta szimfo­nikus zenekarra, saját zeneka­runk a szabadtéri játékok nagy szimfonikus zenekarával együtt szólaltatja meg azt. A színpa­don 113 szereplőt láthat a kö­zönség, s ha ez más müvek szereplőgárdájához hasonlítva kevésnek tűnne, meg kell mon­danom, hogy ez a szám nem statisztákat, hanem teljes mér­tékben zenére mozgó táncoso­kat és énekeseket jelöl. — Mióta készülnek a bemu­tatóra? — Már február óta folynak az előkészítő munkák, s ezt a nagy felkészülési időszakot leg­inkább az magyarázza, hogy a színpadi változathoz képest na­gyon jelentős az átdolgozás, és új, a korábbi előadásban még nem látott szerepek is lesznek a darabban, amelyeknek tán­cát, mozgását meg kellett kom­ponálni. Az utolsq négy hónap­ban naponta négy-öt órát dol­goztunk és a vidéki turnék so­rán is próbáltuk a Kisbojtáii. — Változott-e a rendezői koncepció? — Rendezői újdonságokról nem akarok sokat mondani. Erről az előadás fog beszélni, Közben Sliszka Endre is oda­ért, akit a Kohó- és Gépipari Minisztérium Személyzeti és Oktatási Főosztálya bízott, meg az építkezés ellenőrzésével. — Nagy szükség van most az ilyen társadalmi segítségre — mondta. — Mint ismeretes, szo­rít bennünket a szeptember el­sejei határidő, amikor Kecske­mét harmadik főiskolájának is meg kell kezdenie működését. Az igazgatósági épület és a diákotthon műszaki átvétele már megtörtént. Az oktatási épület befejezése van még hát­ra. Itt villany- és vízszerelést, burkolást, festést kell még elvé­gezni. Bár kevés a szakember, Fehér Pál elvtárs, a B ács-Kis­kun megyei Építési és Szerelő­ipari Vállalat igazgatója meg­ígérte, hogy idejében elkészül­nek vele. Abban biztos vagyok, hogy a szerelőipari vállalatiak betartják szavukat. egy nagy pusztaságban játszó­dó cselekményt kellett a Dóm elé állítani. De úgy hiszem, si­került a furcsa ellentétet meg­oldani és a díszletek jól illesz­kednek a Dóm tér egészébe. — Vannak további Szeged­re vonatkozó tervei is? — Szeretném végre régi ter­vemet megvalósítani és — esetleg a jövő év kihagyásával — egy speciálisan ide írt nagy müvet bemutatni, de már mind a négy hivatásos tánc- együttesünk fellépésével. A gondolat kitűnőnek ígér­kezik, s talán már az idei be­mutató — amelyben két együt­tes szerepel — is bizonyítja, hogy az összefogás milyen eredményes lehet. — Az épületek környéke azon­ban olyan, mint egy ősvadon. Az udvari világítást is meg kell oldani. Ezek a fiúk — mutatott a reggel jött segítő csapatra — azért jöttek, hogy a kandelá­berek felállításához és a kábe­lek lefektetéséhez az árkok egy i-észét kiássák. Számításunk sze­rint 300 nap társadalmi munkád ra van ehhez szükség. Ennek felét a lakatosipariak vállalták — mondván, érdekük, hiszen tanulnak itt néhányan majd az üzemből. Van azonban Kecskeméten még több vállalat is a lakatosiparin kívül, ahon­nan beiratkoznak majd hozzánk magasabb szakképzettség elsa­játítására, illetve mi képezünk majd fiatal szakembereket az üzem löszére. Ha ezeknek a vál­lalatoknak vezetői is megértést Ötmillió szovjet diplomás A szovjet sajtó most közölte a hírt: A Szovjetunió diplomá­sainak — főiskolát és egyete­met végzett szakembereinek — száma elérte az ötmilliót. Arányaiban is impozáns fej­lődés van e szám mögött. A Szovjetunióban 750 főiskolán és egyetemen folyik felsőfokú kép­zés; a hatalmas ország főiskolai hallgatóinak száma az elmúlt tíz évben ' megkétszereződött. Csali a múlt tanévben mintegy 340 ezer szovjet fiatal szerzett diplomát.; ; Többször idézett adat tájé­koztat arról, hogy a szovjet egyetemi hallgatók száma négy­szeresen meghaladja a nyugat­európai országok egyetemistái­nak számát. S az összehasonlí­tás kedvéért érdemes megje­gyezni, hogy az Egyesült Álla­mokban tízezer lakosra 119, a Szovjetunióban 144 főiskolai hallgató jut. A szovjet diplomá­sok egyharmada nő; ugyanak­kor az USA-ban csak 0,6 szá­zalékuk. Angliában 4, Japánban •öv? százalékuk. Számítsuk mindehhez hozzá, hogy a Szovjetunióban a felső- oktatás is teljesen ingyenes, s a szakminisztériumoknak összesen 15 milliárd rubeles közoktatás- ügyi költségvetésük van. Az említett számok némi adalékot szolgáltatnak annak illusztrálá­sára, miért a világ legdemokra­tikusabb iskolarendszere a Szov­jetunióé. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun oiegyel Bizottsága és a megyei tanára lapja. FöszerkesztJ: ar. Weither Dániel. Kiadja a Bára megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi ranáraház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19: 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét; Szabadság tér t5fa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyt oostahlvataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 nőnapra 13 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 35 065, A gazolin leválasztó tornyok szomszédságában szeretik a csőállványzatot. Gyors ütemben készítik elő és állítják taszít) tornyok^, tel a

Next

/
Thumbnails
Contents