Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
Tsz-ösztöndíjasok Felsőszenlivánon (Tudósítónktól.) Szegedi Szabadtéri Játékok 1964. Próbák három műszakban Tényleg meleg... •— mondja ez a kislegény a kecskeméti strandon, aki egyelőre még csak kívülről figyelheti a „nagyok medencéjében” lubickoló felnőtteket. Tegyük hozzá, bárcsak mindenki ilyen szépen betartaná — vagy gyermekével betartatná — azokat a határozatokat, amelyeket a gyermekek és felnőttek nyugalma, egészsége, élete megóvása érdekében hoztak. Tóth Sándor felvétele. A felsős zentiváni Űj Élet Tsz-ben a tagság és a vezetőség már eddig is sokat tett a megfelelő szakember-utánpótlás kineveléséért. Félmérést végeztek, megfelelő eredményt elért fiatalokat, s ennek alapján javasolták nekik a közép- és főiskolákon való továbbtanulást. Akik pedig már ilyenre beiratkoztak, azokat is megpróbálják falujuk, s a termelőszövetkezet számára megnyerni a megfelelő anyagi segítség révén. Az idén: három tanulónak: Kovács Antalnak, Palás Lajosnak és Sztarovics Mihálynak, akik közép-, illetve felsőfokú tanulmányaik befejezése után agrármérnökként, üzemgazdászként térnek vissza a közösbe, együttesen 1700 forint ösztöndíjat juttat a szövetkezet. Az Üj Élet gazdái jól tudják, hogy kamatozó befektetés ez. Az iskola elvégzése után a tanult fiatalok odahaza gyümöl- csöztetni tudják tudásúikat, tehát a gondoskodás sokszorosan megtérül a termelőszövetkezetnek. Eíznak benne, hogy az említettek méltányolják is ezt a segítséget, s igyekeznek minél többet elsajátítani a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságban nélkülözhetetlen szakmai ismeretekből. (Szegedi tudósítónktól.) Nem túloz a cím. Egy héttel a megnyitó előtt éjjel-nappal, szinte szünet nélkül folyik az előadásokra való felkészülés. A löd készülnek az új magyar opera ősbemutatójára. A Szegedi Nemzeti Színház színpadán a „Johanna a máglyán” című drámai oratórium jeleneteit ismének, és minden produkció rendezője arra vár, hogy a Dóm előtti színpadra léphessen. A környékben lakók tudják csak igazán megmondani, mit Bedíszletezett színpadon próbálnak a „Vidróczki” szereplői. Előtérben balról jobbra: Vargha Róbert, Mucsi Sándor, és Mikó András rendező. Foto Siflis Dóm téren kiakasztott tábla tanúsága szerint egyszerre több helyen próbálnak a közreműködő együttesek. A szabadtéri színpadon a „Vidróczki” szereptelteti el újból és újból Szine- tár Miklós rendező. A földszinti klubszobában Henrik Czyz lengyel karmester csiszolja a több mint száz főnyi zenekarral Honegger már így is hatásosan megszólaló muzsikáját. Az Er- kel-teremben az oratóriumban fellépő gyermekkarral próbál Erdős Péter karnagy. A színház balettermében Barkóczy Sándor gyakoroltatja a „Hunyadi László” és a „Vidróczki” előadások táncait a budapesti, a debreceni és a szegedi balettek tagjaiból álló 30 főnyi csoporttal. Ugyanekkor a Dóm téri Apáthy kollégium tornatermében a Pécsi Balett dolgozik Eck Imre vezetésével, az emeleti díszteremben pedig Pless László, az Operaház Kossuth-díjas karigazgatója foglalkozik a Szegedi Zenebarátok Kórusából a budapesti és a szegedi opera énekkarából toborzott hatalmas együtessel. Természetesen nemcsak egymás mellettiségében ilyen színes egy-egy nap programja, hiszen különböző próbatermek csak kényszermegoldást jelenteEgy kitüntetett portréjához Üjsághir: Négy évtizedes orvosi munkájának elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend ezüst fokozatát adományozta dr. Kolozs Gergely járási főorvosnak. Főorvos elvtárs? — Elutazott. Csak a jövő hét elején jön visz- sza. Segíthetek valamiben? — Igen. Mesélne a távollevőről? Csajányi Ilonka nem sokat tétovázik a szokatlan kérés hal- lattán. Sőt láthatóan jókedvre hangolja, hogy megismertethet főnökével és munkatársával: dr. Kolozs Gergellyel, a Dunavecsei Járási Tanács főorvosával. — Végtelenül emberszerető és különb munkatársat el sem lehet képzelni... Mióta ismerem? Hatéves voltam, amikor Dunavecsére került. — Főorvossá való kinevezése óta dolgozunk együtt. Hivatali munkám — a szociális ügyekkel foglalkozom — elég önálló, de társadalmi megbízatásom ellátását el sem tudnám végezni nélküle. Mint a Vöröskereszt járási titkára szinte felmérhetetlen segítséget kaptam tőle a véaradómozgalom szervezésében. Gondolja csak el: Ez a járás volt, ahol a megyében először honosodott meg a térítés- mentes véradás. Ilonka után bárkit szólítottam Meg Dunavecsén, mindenki hasonlóképpen nyilatkozott. Még a nevét sem kellett mondanom, csak annyit: Ismerik a doktor bácsit? — Hogyne ismernénk? — mondja az Űj Élet Termelőszövetkezet két könyvelőnője. — Senki mellett nem megy úgy el az utcán, hogy néhány szava ne lenne hozzá... Ök ugyan nem voltak betegei, s azt állítják: Semmi különös, érdekes emlékük nincs róla. De megkapó goit, ahogyan róla beszélve elsorolták, mikor gyengélkedett, mikor volt műtétje... Csak arról tarthatnak így számon mindent az emberek, akit szeretnek, mert minden gondja, öröme közös a faluéval. — Szinte imádja a gyerekeket — meséli róla a községben alig egy éve megtelepült hajdani iskolatársam, egy héthónapos kislány édesanyja, Kovács Lászlóné. — A mi kis Marikánkat is az ő tanácsai segítségével gyógyítottuk ki az újszülötteknél szokásos bőrbetegségből. — Aki nem ismeri, el sem tudja képzelni, milyen lelkes és korát meghazudtoló munkát végez — így kezdte a távollevő bemutatását Búza Dezső, a járási tanács vb elnöke. — Hány éves is? — Hatvanhat. — Mit tud még róla? — Az életrajzi adataira is kíváncsi? — Arra is... — Ügy tudom, Erzsébetfalván született. Apja harminckét évig gépgyári lakatos volt. Ö pontosan negyven éve kapta meg az orvosi diplomáját, s harminc- nyolc évvel ezelőtt, 1926-ban telepedett meg Dunavecsén. Azóta itt él, itt dolgozik. Azaz volt tíz hónap megszakítás — de ennek a tíz hónapnak az emlékét felidézni is fájdalmas... 1944. május 30-án a családjával együtt gettóba hurcolták, onnan Auschwitzbe. .. A családjából egyedül ő jött vissza, egy életre szóló fájdalommal.., És amint visszajött, szíve fölött az örökre elvesztett kislány, a copies Jutka fényképével újra gyógyítani kezdte — akkor még a falu egyetlen orvosaként — az embereket. Ö, aki a háború viharában bármelyiküknél is súlyosabb sebeket kapott... 1945- ben már párttag. Előbb az SZDP-é, azután a kommunista párté. S azon túl nemcsak mint orvosra, mint kommunistára is mindig bizton számíthattak. Legfőbb hivatása mellett számos társadalmi megbízatást vállalt, s még most is községi, járási tanácstag a megyei orvosetikai bizottság tagja, községi sportvezető... — Hivatali munkájában pontos, lelkiismeretes. a járás egészségügyének fejlődéséért — ha kell — harcosan kiálló egyéniség, akinek vitathatatlan érdemei vannak az orvosi körzetek, állások megszervezésében, az orvosi rendelők, lakások számának gyarapításában, röviden: Minden, az egészségügy tekintetében 1960. óta elért járási eredményben. Ilyenképpen összegezhető Búza Dezső róla alkotott jellemzése. S végül egy röpke vallomás magánéletéről: — Keveset van itthon. Szabad idejében pedig megy a „fiaihoz”, a sportolókhoz. Sokszor magam sem értem: Miként lehet az, hogy sohasem fáradt... — meséli kedves, halkaszavú felesége. Eszik Éva jelent a felkészülés időszaka. Hajnalban kezdődik a kopácso- lás. A díszítők eltávolítják az előző esti díszleteket és átalakítják a színpadot valamelyik másik produkció délelőtti, illetve esti próbájához. Hajnalban kezdik működésüket a Dóm mellett berendezett műhelyek fűrészgépei és a csővázas emelvényrendszerek összeállításához használt hegesztőpisztolyok is. A nézőtéren a deszkázatot felújító ácsok, a hangszórókat javító elektroakusztikai szakemberek dolgoznak. Ezt a hajnali időszakot kell kihasználniok, hiszen később, amikor a színpadon megkezdődnek a próbák, mar teljesnek kell lennie a csendnek. Az egymást váltó produkciók próbái sokszor éjfél utánig is elnyúlnak. Előfordul, hogy késő éjszaka a pécsi balett-táncosok zuhogó esőben próbálnak, hiszen másnap már másik produkcióé lesz a színpad. Máskor valamelyik rendező — a főszereplőket hazaküldve — a több száz főnyi statisztériával gyakoroltat éjfél utánig egy-egy jelenetet. Amikor a színpad és nézőtér egyaránt kiürül, a fővilágosító veszi át a szót. A díszlet- tervező és rendező társaságában órákon át mondja mikrofonba a hatalmas tornyokon dolgozó, mintegy 40 világosítónak szóló fényerősséget, színskálát irányító utasításait. Hajnalig cikáznak a színpadon és a Dóm hatalmas tornyain a színes fények. Mikor azután a világosítók ásítva letakarják a még forró reflektorokat, újra megjelennek a díszítők. Bontják a színpadot. És minden kezdődik elölről... PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspá: Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. weither Dániel Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal! Felelős kiadó: Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l'/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési di1 1 hónapra 13 forlr Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: U-85 Index; 25 065,
