Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-14 / 163. szám
1964. július 14. kedd *. oldal A század gyermeke Aratási gondok a kalocsai járásban Thorez elvtárs halálára A „nép fia” nincs többé: vasárnapra virradó éjszaka szívroham végzett a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakjával, Maurice Tho- rezzel, a Francia Kommunista Párt elnökével. A szív, amelynek tulajdonosát üdülni, pihenni, megnyugodni vitte egy szovjet hajó a Fekete-tenger bolgár vizein, minden dobbanásával a munkások, az egész világ és különösen Franciaország tömegeinek szabadságáért és igazán emberi, szocialista létéért dobogott. Hiszen Thorez csak 13 esztendős, amikor szénválogató fiú Pás de Calais bányáiban, a francia kommunista mozgalom egyik bölcsőjében — s jóformán gyerekfejjel rész vett már a francia munkások nagy sztrájkharcaiban. Az első világháború végén, amikor a háborús katasztrófa nemcsak a legyőzött, hanem a győző országokban is óriási robajjal temette maga alá a munkásmozgalom reformista illúzióit és a szociáldemokratizmus politikájának romjain megjelentek az első kommunista pártok — a fiatal francia bányászfiú a legelsők között van, akik nyilt szemmel szemlélik a világot. Megalakulásának pillanata óta tagja a Francia Kommunista Pártnak. Mindössze 4 esztendős a francia párt, amikor Thorez központi bizottsági, 5 esztendős, amikor poitikai bizottsági tag, és 10-ik évfordulóját ünnepli a párt 1930-ban, amikor főtitkárrá választják. Aligha túlzás azt mondani, hogy Thorez élete: a Francia Kommunista Párt élete is. S ha ez a párt ma egyike a tőkés világ legnagyobb pártjainak, ha a történelem tragikus fordulatai közepette, bonyolult és nehéz körülmények között is meg tudta őrizni erejét és egységét — ez igen nagy mértékben annak a fáradhatatlan, veszéllyel és kockázatokkal szembeszálló szívnek köszönhető, amely a hajdani bányászfiú mellében dobogott. Pedig a veszélyek igen nagyok voltak —• erkölcsi és fizikai szempontból egyaránt. Le Maurice Thorez szilárd és emberi tudott maradni. Az 1936-os népfront bonyolult csatáiban, a második világháborút követő első két esztendőben a miniszterelnökhelyettesi székben — és akkor is, amikor az SZKP XX. Kongresszusa eszméinek szellemében kellett harcolnia a francia kommunista mozgalom megújhodásáért. S a fizikai veszélyek sem voltak kisebbek. Életútját letartóztatások és börtönök fenyegetése kisérte —s egy ízben, amikor a hidegháború csúcspontján repülőgépét amerikai vadászgépek támadták meg, célpontja volt nyílt gyilkossági kísérletnek is. A hallatlan fizikai és szellemi terheknek ez a koncentrált viselése az utóbbi esztendőkben egészségét már megtörte — szellemének forradalmi frissessége azonban éppen olyan elevenen ragyogott, szívének minden szenvedélye éppen olyan hevesen lángolt a szocializmusért, mint annak idején Pas de Calais tárnáiban. 1900-ban született. Nemcsak a „nép fia” volt, ahogy könyvének címe hirdette, hanem a század gyermeke is. S a század diadalmas vezérlő eszméjéért élt és halt: a kommunizmusért. G. E. Du napa tájról Crdas felé kanyarodunk. Megsárgult gabona táblái mindenfelé. Nagy ritkán aratókat is látni. Ács Károly, az ordasi Úttörő Tsz elnöke panaszkodik: — Nálunk kézi aratásról szó sem lehet. Egyszerűen nincs hozzá ember. A fiatalok? Nagyitóval is alig található belőlük a szövetkezetben. Evekkel ezelőtt elmentek az iparba dolgozni. Gépekkel kellene tehát betakarítani a csaknem hétszáz hold területről a gabonát. Képes-e azonban erre a Kalocsai Gépállomás egy SZK—3-as kombájnja és egy kévekötő aratógépe? Ha meg akarják előzni a szempergést, akkor vajmi kevéssé... Július 7-ig ugyanis csak másfélszáz holdról aratták le az őszi árpát. Traktorok „ingajáratban44 Kiderül: a kalocsai járási operatív bizottság a két gépen kívül ígért egy B 62-es kombájnt is. Ezt azonban a tsz még nem kapta meg. Egyébként a járás területére állítólag a Kiskunfélegyházi Gépállomás irányít majd arató-cséplőket. Dunapa- tajról is ígértek kombájnt, de amíg ott szükség van rá, addig nem adhatják át. A gépek elosztását illetően hiányos lehet tehát a járási szervezés. S ez a gyanúnk kezd határozott körvonalat ölteni, amikor a tsz-irodával szemközti mellékutcában két pompás D—4—K traktort pillantunk meg. Állnak. Süt a nap, délelőtt fél tízet mutat az óra. A gépek vezetői, Bogárdi Sándor és Szabó Mátyás, láthatóan nem lelkesednek a semmittevéstől. Őket a szalma ösz- szehúzására irányította ide a Kalocsai Gépállomás, helyesebben a szomszédos Géderlakra. de az előző héten ott mindösz- sze 18 órát dolgozhattak. E nagy teljesítményű gépekkel ugyanis óránként és traktoronként 64 forintba kerül a szalma összehúzása, s ez akkora csz- szeg, amekkorát nem fedez a szalma értéke. Éppen ezért erre a feladatra a tsz nem foglalkoztatja őket. Ezt a munkát azonban jóval kisebb kapacitású gépek is elvégezhetnék, amelyeknek kisebb a díjtételük. Amíg viszont a szalmát nem húzzák le a tarlóról, szántani sem lehet. Tétlenül állnak hát a gépek. Ezen a reggelen is voltak inár Géderlakon, s újból nem tudtak nekik munkát adni. Most Ordason próbálkoznak. Sikertelenül. így hát végzik az .ingajáratot” a dunapataji brigád- szállás és Géderlak, illetve — most is — Ordas között A távolság oda-vissza 16 kilométer. Mi értelme van ennek? „Operatív44 bizonytalankodás Olyan kérdés ez, amire a géderlaki Űj Élet Tsz vezetői sem tudnak választ adni. Pécsi József einök is csak ennyit mond bosszankodva: — Biztos, hogy a Kalocsai Gépállomásnak vannak kisebb traktorai a szalmalehúzáshoz. Miért nem azokat adja? Az is baj egyébként, hogy csak egyetlen szalmalehúzó szerkezet van. Ide pedig még vagy három kellene. Akkor tudnánk a szán- tanivaló területet gyorsan felszabadítani. A nagyobb gond azonban itt is az aratás. Ez derül ki Szegő Lajos főmezőgazdász és Nagy Sándor főkönyvelő tájékoztatásából is. A szerződés szerint két S2K 3-as kombájnt kellett volna a tsz-nek a gépállomástól kapnia, abban az esetben, ha a gépállomás is megkapja idejében az ígért új aratócséplőket. Ezek azonban máig sem érkeztek meg Kalocsára, s így a gépállomás — önhibáján kívül — az aratás megkezdésekor sm a géderlaki, sem más járásbeli tsz igényét nem tudta kielégíteni. Ekkor még nem lett volna késő a kézi aratás megszervezése sem. A gazdák holdanként 150 kilót kértek, a részesedést illetően azonban nem volt egységes a járási állásfoglalás. Az ügyet megtárgyalni összeült a járási operatív bizottság, a 150 kiló megítéléséről döntés is szüüzemgazdászának naplója szerint július 7-én és 8-án 15 féle rongálódás fordult elő, s többnyire valamelyik alkatrész tört el. Sajnos, a járásban igen kevés a jól képzett kombájnve- zető, s ez vonatkozik a gépállomásiakra is. Pedig a gépállomás a tél és a tavasz folyamán többször hirdetett kombájnvezetői taníolvamot a környékbeli szövetkezeti traktorosok részére. Kevés eredménnyel. S íme, a közös gazdaságok nemtörődömsége most bosszulja meg magát. Szerencsére a hibák mellett dicsérendő kezdeményezésekkel is találkozhatunk. A foktői Béke Tsz minden géphez értő szerelője például készenlétben áll, hogy a gépállomás elromlott masinát mielőbb rendbehozza. Más gazdaságok is nyújthatnak hasonló segítséget a gépállomásnak. Sokat tesznek a kenyémekvaló megmentése végett a járási székhely üzemeiben dolgozó munkások is, akik a betakarítás idején veszik ki a szabadságukat. s kaszával sorakoznak fel a gabonaföldeken. A Kalocsai Vízgazdálkodási Társulat 18 dolgozója már elment az öregcsertői Petőfi Tsz-be aratni. Mert a termést be kell takarítani. Ez most a legfontosabb. Hatvani Dániel Szót emelünk... Két község, ” regcsertő és Kecel között, az országút mentén, szánt egymás nyomában három traktoros: Mészáros István. Matos József és Kövesdi Sándor. A Kiskőrösi Gépállomás dolgozói, s július 7-én délután fogtak hozzá az öregcsertői Petőfi Tsz 280 hold letakarított őszi1 árpa földjén a tarló forgatásához. Ketten közülük Páhiban részt vettek a betakarítás munkájában is, a harmadik pedig a műhelyben szerelőként dolgozott — de kedd óta késő őszig különböző helyeken csak szántanak, készítik a magágyat a jövő évi termésnek. Mindebben nincs semmi kü- könös, nem is volna feljegyezni való. hiszen ez a foglalkozásuk. Azt azonban már nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy mostani ellátásukról, elhelyezésükről senki nem gondoskodott. Egyikük Tázláron, másikuk ö regcsertőn, a harmadik Ke- celen lakik, oly messzire jelenlegi munkahelyüktől, hogy főtt ételt enni és éjszakázni egyikük sem tud hazamenni. Maurice Thorez a ravatalon. Mély megrendülés világszerte Ivryben, amelynek több mint 30 éven át parlamenti képviselője volt, felravatalozták Maurice Thorez holttestét. A Párizs környéki „vörös övezet”- hez tartozó városka tanácsházának előcsarnokában már hétfőn reggel a gyászolók ezrei vonultak el a Francia Kommunista Párt nagy halottjának, a párt elnökének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő vezetőjének ravatala előtt. Thorezt szerdán a Francia Kommunista Párt központjában, Párizsban ravatalozzák fel, ahol csütörtök délig róhatják le kegyeletüket a gyászoló franciák, temetésre csütörtök délután három órakor kerül sor. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja vasárnap rendkívüli gyászkiadásban emlékezett meg a párt elhunyt elnökéről. Jacques Duclos, a Központi Bizottság tagja rövid nyilatkozatban emlékezett meg az Humanité hasábjain. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága vasárnap. este összeült és nyilatkozatban emlékezett meg Maurice Tho- rezről. Az eljövendő nemzedékek számára Maurice Thorez a bátorság, a kommunizmus nagy ügyéhez való hűség, a magas fokú állampolgári öntudat szimbóluma marad. Az egész párt osztja drága elvtársunk, Jeannette Vermeersch asszonynak, Maurice Thorez nagyszerű harcostársának gyászát. Megfogadjuk, hogy győzelemre visszük a kommunizmus fáklyáját, amelyet Maurice Thorez emelt magasra — fejeződik be a nyilatkozat. Thorez halála megrendülést keltett világszerte. Magában Franciaországban a munkás és demokratikus mozgalom képviselői egymás után fejezik ki részvétüket a kommunista pártnak. Kifejezték részvétüket a francia kommunistáknak a nemzetközi munkásmozgalom vezetői is. Az Angol Kommunista Párt Politikai Bizottsága ülésén egyperces csenddel emlékezett meg a francia munkásmozgalom elhunyt vezetőjéről. Az elsők között intéztek részvéttáviratot az FKP Központi Bizottságához a belga és a svájci kommunisták, Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke. Rómában Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára em- kezett meg Maurice Thorezről. Az SZKP Központi Bizottsága a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött üzenetében méltatta Maurice Thorez érdemeit. N. SZ. Hruscsov táviratban fejezte ki részvétét Thorez elvtárs özvegyének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága részvéttáviratot küldött az FKP Központi Bizottságának, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a KB és a maga nevében táviratban fejezte ki részvétét Maurice Thorez özvegyének és családjának. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttséggel képviselteti magát Maurice Thorez temetésén. letett. Közben azonban eltelt egy hét, s a gabona úgy megdőlt- hogy már másfél mázsáért sem volt hajlandó senki kaszát ragadni. Kétségtelen, a gazdák álláspontja is bírálandó, ám ez nem menti a huzavonát. Pár nappal ezelőtt végre kapott a tsz két B 62-es kombájnt, azok közül, amiket Kiskunfélegyházáról kért kölcsön a gépállomás. Két nap alatt tizenöt törés Már csk azért is aggasztóak a szervezésnek ezek a zökkenői, mert a gépeknél rendkívül gyakori a rongálódások, törések miatti álldogálás — szerte a gépállomás körzetében. Az aratás megkezdése óta 65—70 műszakos kiesést tartanak nyilván. A dunaszentbenedeki Űj Hajnal Tsz-ben két kombájn — egy SZK 4-es, illetve B 62-es — az első kilenc munkanap alatt mindössze 86 hold termését aratta le és csépelte el. Napokig álltak a gépek. A ho- mokmégyi Hunyadi Tsz-ben két E 62-es kombájn tíz munkanapnak a felét töltötte aratással. Vékony Csabáné, a gépállomás— Szalmakazalban vagy esetleg ismerősnél alszunk — mondják. — Hideg élelmet fogyasztunk. Éldegélünk, „mint hal a szatyorban” — panaszolják a közismert, fanyar humorú hasonlattal. — Tavaly itt, öregcsertőn, a tsz-től még csak kaptunk tejet, persze, pénzért, de az idén már azt sem adnak ... Mind kevesebb azoknak a közös gazdaságoknak a száma- amelyekben ilyen ridegen bánnak a gépállomási dolgozókkal, a kombájnosokkal, traktorosokkal. De ha az öregcsertői Petőfi Tsz csak egyedül volna ilyen, akkor is szót kellene emelnünk vezetőinek az effajta magatartása ellen. Ha hadilábon is állnak az öregcsertői tsz-vezetők a gazdaságosság követelményeivel (mert a géppel dolgozókkal való törődés gazdaságossági számvetés eredménye is), legalább, s főként a szocialista humanitás figyelmeztetné őket kötelességükre, amit egyébként rendelet is előír. Mert a traktoros nem bal, hanem — ember. y. i.
