Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
VASUTASNAP TIZENNEGYEDSER ünnepeljük hazánkban i vasutasnapot, s egyben azcat, akik té- lenmyáron, hétkinap és vasárnap, éjjel-naptl őrt állnak posztjukon, biztatják az ország vérkeringés, a személy- és áruforgalmat, 'evékenységük túlterjed a síní birodalmán, hiszen előmozdíák a nemzetközi kapcsolatost, erősítik a falu és a váró,'együttműködését, <- jelentőse hozzájárulnak az ország fej Késéhez. Szívből jö'í megbecsülés árad e napon» vasút névtelen hősei felé. Szí és változatos a vasutasok mvkája, de egyben nehéz és fel<ősségteljes is, legyen az midonyvezető, fűtő, pályaépítő, ultókezelő. Amikor a vasút matén tovatűnő falvak és váisok lakói dolgozni, vagy éppé kirándulni, szórakozni, üdüli, pihenni mennek, a vasutask éberen őrködnek testi épséük felett. E komoly feladat eútásához életre szóló hivatáséretre, a vasúti munka iránti szretetre, öntudatra és nagyfoki' felelősségéizetre van szükség. — A vasutasszakma gyakran apáról fiúra szálló mestersg. Ezért köszönet és elismerés jár mindazoknak az dós vsutasoknak, akik ebben a szellenben nevelik gyermekeiket, adatják és tanítják, hogy jó vasitas váljék belőlük. A PrRT ÉS A KORMÁNY gondoskodása nyomán fokozatosan fejlődk a vasúti közlekedés. A Szegdi MÁV Igazgatóság területén számos helyen korszerűsítettél a sínhálózatot, több nagyot» állomást — közöttük a kecslemétit is — modern biztosító berendezéssel szerelték fel. Folyamatban van a vontató jármivek dieselesítése, villamosítsa, munkásszállások, öltözők fürdők építése, bővítése. A párt és a kormány munkánk meglecsülését fejezte . ki, amikor 1964. január 1-én átlagosan töbl mint 10 százalékkal .emelték a, vasutasok fizetését. Megszült a fárasztó 24/24-es szolgáld, szabályozták az utazó és egjéb munkakörben dolgozók muikaidejét. A Szegedi MÁV Igazgatósághoz tartozó vasútvonalakon az elnúlt évi szocialista munkaver,enyben igen szép eredményér születtek. Két szolgálati heh — a kecskeméti vasúti csomópont és a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség — elnyerte az élüzem kitüntetést. Hét srolgálati hely, közöttük négy Eács-Kiskun megyei — a kiskunlalasi, kiskunfélegyházi vasútálomás. Kiskunhalasi Fűtőház, Kecskemét Pályafenntartási Fmökség — vezérigazgatói dicsérhet kapott. Huszonöt szolvetéte, hogy jobban szereti a csikk, mint őt. Nem volt ez túliás, mert a vaskalapos kis Kéi már nem tudta elképzelni najait az egyre erősödő csődör nékül. A legjobb takarmányt a<ta neki, az öreg lóval már sinte alig törődött. Élmény- sámba ment nála az éjszakai s<ta. Ügy érezte, hogy megérti t a csikó, magyarázgatott is leki, veregetve a pofáját, s a ló Hzelegve dugta oda fejét az creg paraszt borostás arcához. Eéri attól félt, hogy egyszer el- lyeríti magát a csikó és valaki meghallja. Rögtön meg is nyugtatta azonban magát, hiszen ott i másik ló az istállóban, ami szintén nyeríthet. Ki mondja meg, hogy nem az volt, hanem így másik. Negyedik éve vezetgette már Kéri a bogárfekete csődört az udvaron. Csillagnak nevezte el arról a milliárd fényes lámpáról amely fölöttük ragyogott kísértetiesnek tűnő sétáikon az udvaron. — Igen, Csillag lesz a neved. Te leszel az én csillagom — mondta, szinte rebegte, s erre a ló elkezdett ugrálni. Két hátsó lábára állt, nintha örülne a névnek. Kérin neghatottság vett erőt. A lovak Iránti ősi vonzódás fellobbant oenne. Világélegálati hely, közülük 11 Bács- Kiskun megyei igazgatói dicséretben és az ezzel járó jutalomban részesült. Egy év alatt csaknem 10 millió forint jutalom és prémium lett kifizetve a vasutasoknak. Átlagosan 12 napnak megfelelő üzemi jutalékot osztottak ki. AZ IDEI vasutasnapon igazgatóságunk területén 530-an kiváló dolgozó kitüntetésben, 488-an rendkívüli kinevezésben, 51-en kiváló vasutas, illetve érdemes vasutas kitüntetésben részesültek. S dolgozóink között 400 ezer forint jutalmat osztunk ki. Mindez azt bizonyítja, hogy a jó munka, a becsületes helytállás meghozza a maga jutalmát. Ám éppen ezért szükséges, hogy most is rövid számvetést tegyünk az előttünk álló feladatokról. Az elmúlt évben sem sikerült minden olyan jól, ahogy szerettük volna. Meny- nyiségileg teljesítettük a szállítási terveket. A személy- és tehervonatok menetrendszerű indításánál, valamint a balesetek megelőzésénél már gyengébbek az eredményeink. Ez volt az oka annak is, hogy az igazgatóságok közötti versenyben a harmadik helyre kerültünk. Bár az idén már sokat javultak eredményeink, még igen sok a tennivalónk a vonatok pontos indítása, s a belesetmentes szolgálat megvalósítása területén. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy idei feladataink minden előző évinél nagyobbak. Hatalmas építkezések, az ipar gyors ütemű fejlesztése, a tsz- parasztság jobb munkája és a kedvező időjárás következtében várható jobb termés nyomán nagy mennyiségű áru és egyéb anyag elszállítása vár ránk. Már most minden lehetőséget felhasználva készülünk az őszi, illetve téli forgalom sikeres végrehajtására. Ehhez igényeljük a helyi párt-, állami és" tömegszervezetek, a szállíttató vállalatok segítségét, ám nem utolsósorban számítunk minden vasutas eredményes helytállására. A MAI NAPON adjon újabb erőt mindannyiónknak az a tudat, hogy egész népünk szere- tete és figyelme kíséri tevékenységünket. Ebből az alkalomból kívánok az igazgatóság nevében minden vasutasnak és hozzátartozójának erőt, egészséget, eredményekben gazdag, békés alkotó munkát. Borsodi János a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője tében rossz, öreg lovakkal volt dolga és ősei is szinte életcéljuknak tartották a lovat. Mirtd- egy, hogy milyen, csak ló legyen és mozogni bírjon. S íme, most itt van neki ez a gyönyörű jószág. Milyen kár, hogy nem dicsekedhet vele senkinek. Most majd irigykednének rá a tsz-tagok, lehet, hogy jó árat kínálnának érte. Ő azonban nem válik meg ettől, inkább elvándorol a faluból, de a csődört viszi magával. II gy gondolkodott, motyo- u gott magában. Az ég magas csendjében szinte mozogni, zizegni vélte a csillagokat. Langyos, tavaszi éjszaka volt. A levegőben vérforraló illattá keveredett az orgona és az első- kaszalású széna szaga. A négyéves csődör — mintha király ülne a hátán — kényesen, rugalmas, könnyed lépésekkel futott a körön. A tavasz vibráló idegessége szinte villamossággal töltötte meg az állatot, hosszú, fekete farka apró szikrákat hányt a levegőben, ahogy ide-oda csapott vele. Kéri futott mellette, de érezte, hogy egyedül a ló akaratán múlik meddig és hová szaladnak. — Csillag azonban nem ismerte a távolságokat, a sörénylobogtató, eszeveszett vágtát, ütemesen, Ejgvsztin rendkívüli találkozás. Az is lehet, hogy példa nélkül álló. Az idei pedagógusnapon harmincötén kaptak kitüntetést — s közöttük volt egy házaspár is. Gácsér István és Gácsér Ist- vánné, a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Általános Iskolában tanít. Az asszony az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült a férj pedig Kiváló Űttörővezető jelvényt kapott. Érdeklődöm: Mivel érdemelték ki? Gácsér Istvánná 1958. óta alsótagozatos szakfelügyelő. Évekig a legmostohább körülmények között dolgozott. 210 nevelő tartozott a hatáskörébe, többségük tanyán. Tavaly szeptember óta azonban csak a város a munkaterülete. — S ezzel egy csapásra valamennyi kolléga között az én helyzetem lett a legkönnyebb! — Így mondja, pedig ugyanakkor megyei szakfelügyelővé is kinevezték. Munkája nyomán hat év alatt gyorsan fejlődött a járás iskoláiban az oktatás, nagyon sokat tett az új tanterv bevezetéséért, s nagy része van abban is, hogy kitűnő a megye alsótagozatos szakfelügyelőinek kollektívája. Anélkül, hogy a saját szerepét említené benne, csak a tényt szögezi le, így: — Szeretik egymást a kollégák, ami pedig talán még nagyobb szó: Szívesen tanulnak is egymástól. S mivel szolgált rá a kitüntetésre a férj? — Az én munkám más természetű. Politechnikát tanítok, ipari gyakorlatot. És ő vezeti az iskola úttörő- csapatát. A csapat a kulturális munkában és a sportban egyaránt a legjobb Kiskunfélegyházán. Az utóbbi két évben ők lettek a megyében elsők az úttörőénekkarok versenyén, a városban pedig már évek óta az élen vannak, amellett az út- törőbajnokságokról számolatla- nul viszik haza a díjakat. A rádió a tavasszal riportban számolt be a Móra Ferenc úttörő- csapatról. Külön meg kell említeni még itt, hogy a pajtások több mint tíz ország iskolásaival leveleznek. — Ez a nyelvtanárok érdeme — hárítja el a dicséretet Gácsér István. Szerénységük, — tárgyilagos hangjuk rokonszenves. De hát amit itt elmondtak, azok csak a puszta tények. Nagyjából ugyanez ott áll a kitüntetésük indokolásában is. Mi van a tények mögött? Hogyan érték el az eredményeket? Vállvonogatás: — Dolgoztunk ... tempósan rótta a köröket. Már picit lassított is, amikor valahol az alacsony ólak felől iszonyatos macskaüvöltés hasította ketté a csendet. Mintha ostorral vágtak volna végig a csődör remegő bőrén, nyílként ugrott előre, kirántotta a kötőféket Kéri kezéből, egyenesen a korhadt kerítésnek rohant. Az öreg paraszt megérezte, hogy a tragédia elérkezett és nincs hatalom, amely megállítaná Csillagot. Arcát kissé meghorzsolva feküdt az udvar közepén, a kút betonkávája mellett és még hallotta a tompa recsegést, amint kártyavárként omlik össze a kerítés a testes állat törtetésétöl. Velőt- rázó, felszabadult nyerítés zengett végig a falun, s tomboló vágta verte fel a félálomban levő embereket. A moziból éppen akkor jöt- " tek ki. A kedélyesen sétáló tömeg rémülettel ugrott félre, s iszonyú sikoltozássál toldta meg a már habzó állat nyerítéseit. A bátrabb férfiak utána vetették magukat, volt, aki elébe állt és kezét széttárva integetett. Az utolsó pillanatban azonban mindenki félreugrott, látva, hogy a ló a vágta szédületében már nem lát. Azt nem tudták, hogy Csillagnak amúgy Sablonos válasz, de ez a sablon: a színtiszta igazság. Amint kidéiül abból, amit Gácsemé kissé zavartan hozzá told: — Ne kérdezzen ilyeneket... Nem tudom. A katonák, tudósok, művészek egyetlen tettükért, kiemelkedő sikerért kapják a kitüntetést. De hát nálunk ilyen nincs ... Elvégzem a munkám, mert szeretem, s mert szeretem a jól végzett munka örömét. Eszembe jut, hogy mások ilyenkor elmondják, mennyire segíti őket feleségük, vagy férjük, mennyire az ő érdeme is, hogy elismerésre méltó munkát végezhettek. S ez csakugyan így van. A rendezetlen családi élet nem alkalmas légköre a jó munkának. Akit otthon nem segítenek, aligha képes átlagon felüli teljesítményekre, s akit a családban gondok húznak, elveszti az erejét, meg a kedvét is. A Gácsér-házaspár életében az egyetértésnek, kölcsönös támogatásnak kétszeresen meg kell lennie, ha mindketten képesek többet adni az átlagosnál. Pedig látszatra milyen különböző emberek! A férj komoly, erős testalkatú, s a tekintete — most ötlik csak eszembe — jellegzetesen pedagógustekintet: amikor hosszabb magyarázatba fog, mintha egy egész osztálynak beszélne ... Á felesége karcsú, magas, szeme, arca mindig mosolyra kész, s a vonásai megőrizték kislányos üdeségüket, mintha még most is a képző padjait koptatná. És milyen különböző utakon jutottak él a pedagógus pályára! Gácserné: — Elvégeztem a képzőt, tanítottam, szakfelügyelő lettem ... — Töretlen, egyenes az útja. A férje: — A szüleim szegényparasztok, az ötvenes években traktoros voltam, 1953-ban házasodtunk össze. A tanítónő-feleség mellett elvégezte a gimnáziumot, azután 1958-ban engedett — talán a felesége biztatásának? ... — A magam régtől dédelgetett hajlamainak is engedtem, amikor pedagógus lettem. Akis gyengék a szemei a nappali istállótól. A vágta nem lohadt. A négy éve visszafojtott erő kitört és tombolt. A széles utcán a temető felé száguldott a ló. Kétoldalt volt az út, középen pedig a villanyoszlopok álltak. A tehetetlen tömeg várakozással teli rémülettel nézett az eltűnt ló után, csak dobaját hallották és szenvedélyes nyerítése hasított a fülükbe. A nyerítés^ nek azonban hirtelen vége szakadt, ugyanakkor hatalmas recs- csenés, szikrázás és mély hör- gés. Az egész falu sötétségbe borult. Az emberek megindultak a sejtett tragédia felé. Csillag ott feküdt élettelenül, szétroncsolt fejjel a kiütött villanyoszlop tövében. Közel nem mehettek hozzá a leszakadt villanydrótok miatt. tó éri valamivel később ért oda. Lihegve, sírva állt meg a kis csoportosulás elején, levette a kalapját és ennyit mondott: — Négy évig neveltem. Csillagnak hívták. — Kitört belőle a lélek mélyéről fakadó zokogás. Az emberek gyámolítva vették körül és neki jólesett a többiek részvéte. Látta, hogy nincs egyedül, s úgy érezte többet már nem is marad magára. Gál Sándor kor még képesítés nélküli politechnikai oktató... De tanult. Elvégezte a tanítóképzőt, azután megszerezte a pedagógiai főiskolán a szaktanári képesítést. Az idén végzett. Tanítás, amellett olyan társadalmi munka, ami kitüntetést érdemel, s a tetejébe csaknem egy évtizeden át tartó szakadatlan tanulás — imponáló akaraterőre vall. — A feleségem nevelt — mondja, s most egymásra mosolyognak. Hogy mennyire igazat mondott, azt csak azután tudom meg. Belemelegedtünk, már ismerősük vagyok, a közös múltról beszélnek. A férj ismét elkomolyodva, a feleség továbbra is mosollyal, könnyedén. Segített a férjének kezdettől, s amikor Gácsér István beiratkozott a főiskolára, elhatározta, hogy ő is vele tanul. Együtt vették át az anyagot, együtt „magoltak” a vizsgák előtt. Ügy tanult, mintha neki is be kellene számolnia a szigorú profesz- szorok előtt... — Hát nem iratkozott be a főiskolára? — Minek? Nekem más a szakmám. Különben is éppen a marxizmus—leninizmus esti egyetemét végeztem Kecskeméten. — De hát akkor miért gyötörte magát ennyire a tanulással? — Hogy ne maradjak le. Meg, hogy segítsek. — A férjére nevet. — Úgyis becsaptam... — Mert nekem azért mégis köny- nyebb volt, nem kellett izgulnom a vizsgák előtt. — Talán még tovább is tanulnak? — Együtt, illetve egyet már nem. De most lehetőség nyílt rá, hogy egyszakos egyetemi képesítést szerezzünk. Gondolkozunk rajta ... — S ha mégis, akkor mit? — Jómagam a pedagógiai tagozaton ... — S utána elmegy középiskolába tanítani? — Nem. Szakfelügyelő vagyok, az kötelez. A kitüntetés is. Jobban akarom végezni a munkámat. — Még? — Mindig: még! Még jobban, nincs megállás, S a férj ? — Vagy matematika, vagy fizika szakon szeretnék ... — S akkor ott hagyja az általános iskolát és a gyakorlati oktatást? — Nem. Sem az egyiktől, sem a másiktól nem akarok szabadulni. Műszaki szakember vagyok, s a matematikának, fizikának akkor is hasznát veszem, ha nem tanítom. Mindig többet kell tudni, mint amennyi éppen szükséges. Egy kérdést búcsúzóul: — A terveiket már hallottam. Mi volna a kívánságuk? — Még mindig nincs úttörőház Kskunfélegyházán. — Egyszerre bizonygatjuk mind a ketten: — Nagyon kellene! Tudja mennyivel jobb volna a gyerekeknek, és nekünk is mennyifel könnyebb? Mester László Számok — nézőkről A megye filmszínházainak előadásaira 1964. első fél évében kétmillió 670 ezren, tehát 20 ezerrel többen váltottak jegyet, mint a tavalyi első fél évben. A kecskeméti Városi Mozinak az év első felében 181 759 nézője volt a tavalyi 265 647 látogatóval szemben. Az Árpád Moziban viszont idén az első fél évben 27 590-nel több ember nézett meg filmet, mint az elmúlt év azonos időszakában. KETTEN MINDIG EGYÜTT
