Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1964. július 12, vasárnap 3. oldal Ahonnan a paprika útnak indul... „Makói hagyma, kecskeméti barack, nagykőrösi uborka, kalocsai paprika” — nányszor szavaltuk kórusban a földrajzórákon, amíg kitörölhetetlenül fejünkbe nem vésődött a tájegységek legnevezetesebb mező- gazdasági termékének neve. Azon kapom magam, hogy ezt mondogatom magamban most is, amíg keresztül bandukolok a gyárudvaron. Az általános isr kólái tananyagig a bejárat fölött levő tábla kergette vissza gondolataimat: Kaloesakörnyéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat. Innen indult világhódító útjára a környék piros aranya, az E—15-ös paprika. Sikerének titka a szakemberek szerint az, hogy zamatanyagokban gazdagabb, mint a világ bármely részén termelt rokona. Ehhez azonban még nyugodtan hozzátehetjük azt is, amit a gvár egyik idős szakmunkásától hallottam: — Ilyen másutt nincs, mert ebben benne van az itteni föld lelke. A „konzervipari” szót nemrégen vésték rá a vállalat pecsétjére, hiszen 1961-ig kizárólag Téglás Istvánná ellenőrzi a tészta minőségét. f ű szerpaprika-készítményeket gyártott. Az utóbbi években azonban jelentősen bővült az üzem profilja. Jól szemléltetik ezt az első félévi termelési adatok, amelyeket Csizmár József termelési osztályvezető ismertet: — összesen 73 millió forint értékű árut adtunk a népgazdaságnak és ennek körülbelül a fele gyümölcs- és zöldségkonzerv. Fő gyártmányunk természetesen továbbra is a fűszer- paprika, amely termelési értékünk 50 százalékát adta. — Ügy hallottam, hogy a spanyolok papiikája is igen jó minőségű. Erős konkurrenciát jelent a világpiacon? — íze messze elmarad a miénk mögött, festékanyag azonban több van benne — ismeri el a termelési osztályvezető. Elmondja, hogy a vállalat az idén már 30 holdon termelteti szerződéses alapon az E—15-ös fajta utódját, amely színanyagban Is felveszi a versenyt tengerparti rokonával. — Annyit beszélgettünk a paprikáról, hogy bizonyára csípi is a torkát már — mondja mosolyogva Csizmár József és egy aranysárgán csillogó flas- kát állít az asztalra. — Köszönöm, de egyéb dolgom is lesz még ma ... — szabadkoznék. Vendéglátóm azonban elejét veszi a kifogásoknak: — Ez nem egyszerű vendégmarasztalás, hanem árubemutató. Kóstolja meg almavermutunkat. Fényes jövőt jósolnak nejki a szakemberek. A vermut valóban nagyon jó. Hogy mitől, az hét lakat alatt őrzött titok. Annyit azonban elárulhatok, hogy az üzemben készült receptjén a többi között 19 fajta különleges ízű és illatú gyógyfű szerepel. Ügy látszik rövidesen nemcsak paprikakészítményeiről lesz híres az üzem hanem italkülönlegességeiről is. Meggyvermutból idén 10 vagonnal gyártanak. Próbaképpen az „Alma- nedű”-ből — ízesített almabor — is palackoznak keveset. Valószínűleg a Kecskeméti Aranyhomok Szálloda vezetőivel tárgyalnak az értékesítésről. A külföldi vendégeik tetszését bizonyára megnyerné a tájjellegű italkülönlegesség. Téglás Istvánné, a tésztaüzem dolgozója örömmel újságolja, hogy már nem sokáig dolgozik a régi típusú présgépen. Rövidesen munkába állítják a 10 millió forintért vásárolt olasz tésztakészítő gépsort. Ezzel az üzemrész termelése legalább 60 vagonnal növegszik éves szinten. Bővül a választék is. Eddig „kagylót” és „nagykockát” készítettek, az új gépeken azonban húsz fajta tészta állítható elő. Mozgalmas kép fogad a kon- zervesek frontján. Vidáman nevetgélő lányok ülik körül a tengernyi szőlőlevelet. — Válogatják — magyarázza az egyik munkavezető — az uborkakonzervbez használjuk. Az uborkaszezonnak azonban még igen-igen a kezdetén van az üzem. Most a bab uralja a hosszú műhelycsarnokot. Zakatolnak a hegyezőgépek, kellemes illatú gőzöket pöfögtetnek az elöfőző üstök. Megállók néhány percre a zárógép mellett és megcsodálom Mezei Józsefné művészetét. Mezei Józsefné: — Nagy figyelmet igényel a zárógép kezdése. Meri; ilyen gyorsan dolgozni — összehangolva a pedált nyomó láb és a húzókart mozdító kéz munkáját — valóban művészet. — A harmadik negyedévi tervünk 73 millió forint értékű termelést irányoz elő, s ennek döntő többsége konzerv. De vajon lesz-e a készáruhoz raktár is? — mondja sóhajtva Csizmár József. Borúlátása nem alaptalan. Már tavaly is az üzem rendelkezésére állt a három — egyenként 150 vagonos — raktár felépítéséhez szükséges pénz, de nem találtak a munkára kivitelezőt. Télen jelentős mennyiségű szabadban tárolt konzer- vet tett tönkre a fagy. Most már lenne kivitelező, csak az építőipari vállalat késlekedik a munka elkezdésével. így pedig aligha készülnek el a raktárak a hideg beálltáig. E. D. Megfeszített erővel A mai nappal végződő héten a figyelem középpontjában me- gyeszerte a gabonatermés betakarítása állt. Érthető, hiszen az előző hetek esőzései, s a ma is több helyütt hullott csapadék megnövelték mindannyiunk aggodalmát: Sikerül-e a gabona- földek dolgozóinak, s az aratás irányítóinak megbirkózniok a nemvárt nehézségekkel, még idejében zsákba kerül-e jövő évi kenyerünk? Tagadhatatlan, hogy az elmúlt héten nem jutottunk túl a nehezén. Hét végén járva a megyét, a körültekintéssel elkészített terveket felborító, s a munkát akadályozó esők miatt számos helyütt láttunk még kaszától érintetlen gabonatáblákat, megdőlt kalásztengert. Ugyanakkor egész héten tapasztaltuk azt is, hogy a termés megmentésére hatalmas összefogás bontakozott ki — néhány kivételtől eltekintve — szövetkezeti gazdaságainkban, s községi, járási szerveink részéről egyaránt. Az utóbbiak, a járási pártbizottságok és tanácsok „vigyázó szemüket” percre sem vették le a betakarítás munkájáról, s a felszabaduló gépek átcsoportosításával, de egyéb módon is, a legtöbb esetben halogatás nélkül intézkedtek az aratás zavartalanságának, folyamatosságának a biztosítása végett. Ennek köszönhető, hogy a homokos területű járásokban — ha nem gáncsoskodik az időjárás — a következő napokban már a betakarítás végső rohamára indulnak a kombájnok, aratógépek, kézi kaszások, s a kötött talajú járásokban is kisebb terület vár leta- karításra, mint amekkoráról eddig biztonságba helyezték a termést. Az összefogás mindebben nem merült ki. A szántóföldek dolgozóinak segítésére megyénk mindegyik városának az üzemeiből a munkások százai fogtak kaszát (Kiskunhalasról például 150-en mentek aratni), több tsz-ben a honvédek is vágták a rendet, s az AKÖV nem egy gépkocsi-, autóbuszvezetője felcserélte járművének volánját a kombájnéval, sőt — miként riportban beszámoltunk róla — Kiskunhalason a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum két tanára is részt vett egy arató-cséplő géppel a betakarítás — nem túlzunk, ha így mondjuk — heroikus munkájában. Mi más ez, ha nem annak igazolása, hogy széles körben megértették: Az aratás egyik legfontosabb társadalmi ügyünk. Amióta a szocializmust építjük, mindig is az volt, de az idén különösen az, mert az első jelentős lépés hazánk kenyérellátási problémájának a maradéktalan megoldásához. Hogy teljes sikerrel jár-e ez a lépés, még nem tudjuk, hiszen az esők, viharok megpocsékolták a termést, s a következő napokban is akadályozhatják annak betakarítását, ám, ha az összefogás az egész megyét átkarolóan fokozódik — s ehhez lehetőséget nyújtanak az egyre több helyen felszabaduló gépek —, akkor a „gabonacsata” eredményessége szűkebb pátriánkban megközelíti, nincs kizárva, hogy el is éri a kenyérprobléma megoldásának vállalat mértékét. A betakarítás elmúlt heti eseményeit rangosította, hogy jó néhány szövetkezeti gazdaságunk megkezdte a gabona átadását az állami felvásárlónak. A hartal Lenin Tsz azok között a gazdaságok között szerepelt, amelyek szerdán az országban elsőnek szállítottak új búzát a fővárosba. Az örvendetes esemény szimbólum is, jelképezi megyénk szövetkezeteinek azt a szándékát, hogy minél több gabonával növelik a központi készletet. Ez a szándékuk viszont annak felismeréséből táplálkozik, hogy az állami magtárak megtelte esetén nem kell majd importálnunk a kenyérnekvalót, több devizaforint marad az életszínvonalunk emelését szolgáló más árucikkek behozatalára. A betakarítás jó vagy rossz lebonyolításától tehát nem csupán kenyérellátásunk biztosítása, hanem társadalmunk egyéb anyagiakban való gazdagodásának a lehetősége is függ. Így lesz ez mindig, s hogy jövőre is előbbre léphessünk e tekintetben, az aratás mellett már most kell gondoskodni a következő esztendő gabonatermése magágyának az elkészítéséről, s a letakarított területeken szántani és szántani kell. T. I. Sebességmérés rádióval Magyar — lengyel megállapodás az utasforgalom könnyítéséről A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság illetékes szervei megállapodást írtak alá az utasforgalom további könnyítéséről. Az egyezmény értelmében 1964. július 20-tól a két ország állampolgárai magánutazások (rokoni és baráti látogatás), turistaút esetében meghívólevél nélkül, a személyi igazolvány mellé kiállított betétlappal legfeljebb 30 napi tartózkodásra utazhatnak a szerződő felek országaiba. Magyar állampolgárok a Lengyel Népköztársaságba történő magánutazásaikhoz a betétlap iránti kérelmüket — július 20-tól — vidéken a járási és városi, Budapesten a kerületi rendőrkapitányságokon nyújthatják be. (MTI) A K ecskemét—K iskunfélegy- háza között vezető 5. sz. útvonalon haladt a rendőrségi gépkocsi. Mint már annyiszor, most is arról folyt a beszélgetés, hogyan lehetne megakadályozni az egyre magasabbra emelkedő közúti balesetek számát. A vélemény egyhangú volt: Csakis a KRESZ előírásainak betartásával, fegyelmezett közlekedéssel. így igaz, mert az elmúlt héten történt szerencsétlenségek — két halálos, 11 súlyos, amelyek közül két áldozat a kórházban a baleset után halt meg — a szabálytalanságok miatt következtek be. Bukósisak nélkül... A nemrégiben rendszeresített URH rádiókészülék jó szolgálatot tesz a közlekedési rendőröknek a sebességtúllépés ellenőrzésében. A rádió kezelői stopperórával győződnek meg arról, hogy a motorkerékpárosok, gépkocsivezetők betartják-e a korlátozásokat. — Kettes!... Kettes!... Itt az egyes, figyelem!... Most! A motorzúgás erősödött, s a kettes ellenőrző állomás előtt elrobogott a motoros. Nem sejtette, hogy egy kilométer után már várja az igazoltatás. — Hármas, itt a kettes!.. . Állítsa meg az EL 90—73 rend1 számú motorkerékpárt... Hetven kilométeres sebességgel haladt, bukósisak nélkül. Néhány percig kellett várni, s a zúgó rádióhallgatóban jelentkezett a másik ellenőrzőállomás: — Papp József kiskunfélegyházi lakos elismerte a szabálysértést. Délelőtt nagy a forgalom az „ötösön”, a fő útvonalon, s a rádió sebességmérés segítségével még három szabálytalankodót „csíptek” el. Németh Ferenc, a Szentesi Asztalos Ktsz dolgozója, Balogh Imre bócsai, Vörös Gyula kiskunfélegyházi lakos, amikor megkérdezték tőlük, valamennyien tudták: „Lakott területen kívül bukósisak nélkül 60 kilométeres sebességgel szabad közlekedni.’ Arra azonban nem tudtak válaszolni, miért hajtottak mégis gyorsabban. Nemcsak az országúton, hanem a lakott területen, Kiskunfélegyházán is lemérték a járművek sebességét. — Állítsa meg a fekete Chevroletét! — A BA 26—94 rendszámú személygépkocsi vezetője, Fü- löp Pál túlzottan biztonságban érezte magát a BA rendszám mögött, fittyet hányva az előírásoknak, 72 kilométeres sebességgel száguldott a városban. — Kérem én ... — Ismételje meg adását — szólt a rendőr a mikrofonba. Az éter hullámain megérkezett a válasz: „A fekete Chevrolet túllépte a megengedett sebességet.” Ez Is jó? Aranyhegyi csárda. A Kecskeméti ÁFCR tartály gépkocsi ja petróleummal töltötte meg a vegyesbolt hordóját. M űszaki ellenőrzés. Megdöbbentő hiányosságokat találtak. A gyúlékony anyagot szállító gépjármű nyílt kipufogóval közlekedett két nap óta, a tüzelőanyag-csapok cseppenként engedik a rendkívül gyorsan lángra lobbanó naftát, s az elektromos vezetékek csővei töredezettek. Megannyi veszélyforrás! — A jövő héten visszük nagyjavításra — próbált magyarázatot adni Berényi Pál gépkocsivezető. S addig? Mi a biztosíték, hogy a több száz liter petróleum nem gyullad ki menetközben? Az ilyen járművet — bármennyire is fontos a lakosság ellátása — ki kell vonni a forgalomból. A többi igazoltatott tehergépkocsi műszaki állapota rendben volt, de a DÄV Nagykőrösi Üzletigazgatóság, az 1/6. sz. AKÜV és a felsőgajgonyai tsz járművei túllépték a sebességet, s az utasok álltak a „platón”. Egyszerre tehát két szabálytalanságot is elkövettek a gépkocsivezetők, amelyek egyben baleseti veszélyt is rejtettek magukban. Az ittasság következménye Esteledett. A hirtelen felberregő telefonba izgatott hang közölte: Baleset történt. A megyei kórháztól nem messze egy teherautónak ütközött a motorkerékpár. A betonon üvegcserepek, vérnyomok. A sérültet már kórházba szállították. Nem túlságosan nehéz „visszajátszani” a balesetet. Bodnár Sándor egy órával a baleset előtt két pohár sört ivott. A város felé haladva két álló gépkocsi közé hajtott be, hogy a szembejövő forgalmat ne akadályozza. Amikor kihajtott a járművek közül, szemben találta magát egy tehergépkocsival. Már nem tudott mit tenni. Az EL 70—33 rendszámú motorkerékpár vezetőjével együtt földre zuhant. Az összeroncsolódott motorkerékpár szörnyű képet mutat. Szerencsére Bodnár Sándor köny- nyebb fej és végtagi sérülésekkel ezt a balesetet „megúszta”. Az egynapos ellenőrzés mérlege 11 szabálysértés, s egy baleset. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a járművezetők nem tartják be még az alapvető, saját életüket, a nép- vagyont védő szabályokat? A balesetek számá rohamosan emelkedik. Csökkentésük érdekében eredményesebb megelőző tevékenységet, szigorúbb büntetést kell végre bevezeni. Gémes Gábor
