Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-11 / 161. szám
Levél a kiskőrösi fürdőről Mit mondanak az illetékesek ? „Az elhagyatottság és a nemtörődömség jellemzi ezt a strandot. Amióta a Kiskunhalasi Vízmű Vállalat átvette kezelését, azóta lehetetlen állapotok uralkodnak. Az előző évekkel szemben például a kabinjegyek árát öt forintról tízre emelték. A meleg víz egyszerűen megszűnt, a medencében jobbik esetben 30—40 centiméteres viz van, de az is hideg. A közös öltözők, amelyeknek árát két forintban állapították meg, elhagyatottak, piszkosak, ott jó ízlésű ember nem vetkőzik le. A parkot nem locsolják, nem tartják tisztán, ami azt eredményezte, hogy a különböző rovarok elszaporodtak és még a füves területre is alig lehet leülni. Magam és a sok száz für- dőző nevében kérdem, hogy ki a felelős ezért?” — írja szerkesztőségünkhöz címzett levelében K,ő$xáfó Vendel járási tanácstag, kiskőrösi lakos. -*•!*’ Miért lett tíz forint ? Mivel a probléma sok embert érint, felkerestük a Kiskunhalasi Vízmű Vállalatot, ahol Bo- doglári Miklós szolgáltatási részlegvezetővel és Vass Antal„FEL!“... „ALLÉ, HOPP!“... ~ 1 = Szaltó lóháton --------- ■ = Eg y új magyar világszám mesterei A lovak szilajon vágtáznak körbe-körbe a porondon. A ma- nézs körül a mennyezetig üres széksorok. A publikum csak este tölti meg. „Fel!”, „Állé, hopp!”..: „Szaltó!”.........Állsz!” ... „Padité!.:. Pa ttognák a vezényszavak: Remény széles hátára máris három artista ugrik. A ló vágtat, ők még magasabbra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a ló. Aztán szaltó! Pörög az izmos test a levegőben ... Száguld a ló. Már- már azt hisszük, a földre zuhan az artista, amikor biztos lábon áll meg a ló kiszélesedő farán. Heten vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rosszban. Szeretik és ismerik egymást. Nem is mehet ez másképpen. Pedig fél évvel ezelőtt... — Fél évvel ezelőtt még sehol sem volt a csoportunk. — Egyedül én csináltam eddig is lovasszámot — mondta Donnert Antal, a lovas ugrócsoport vezetője. — Januárban kezdtünk. A cirkuszba besüvített a szél. Fél hatkor, amikor kint még sötét volt, mi már a porondon voltunk. — Én, pesti gyerek vagyok Mióta az eszét tudja, a kulisszák mögött mozog. Még csak 12 éves, de a legjobb barátai Donnert Tóninak máris a vadállatok és a lovak. (Foto; Regős István) lal a fürdőüzem vezetőjével beszélgettünk a kiskőrösi fürdőről, a levélben felvetett, valóban kifogásolható körülményekről. Az áremeléssel kapafolatban megtudtuk, hogy amikor a vállalat átvette a fürdő kezelését, — szól közbe Rikker Ferenc — lovat csak kocsiba fogva láttam. Először csak ismerkedtünk. Azóta igazi barátok lettünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista mint mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, komoly munka eredménye ez. Tóni kitűnő idomár. — S milyen eszük van a lovaknak! Rigó például az egyik fellépésnél talán az életemet mentette meg. Elhibáztam az ugrást, s a mellső lábai elé estem. Őszintén szólva, megrémültem, becsuktam a szemen is. Hatan ültek a hátán, mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dőlni, ez nagyon veszélyes. A porondon a nagy bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról a széksorok közé repül az artista, akkor..: de ne is beszéljünk erről; Jelenleg három lóval dolgoznak. Remény a legtapasztaltabb cirkuszi ló. Sanyi hófehér paripa, mindig pontos, megbízható. Rigó mindhármójuk közül a leggyorsabb. Ügy ismeri már a porondot, hogy mindig megnyugvás az artistáknak, ha vele dolgoznak. A csoport tagjai univerzális Egyre magasabbra. Ritka nehéz mutatvány, de Tabak Béláék már teljes biztonsággal csinálják. artisták. Bátran nevezhetjük így őket; mindannyian a cirkusz több műfajában jártasak. A lovasszaltóban a Donnert- családból ketten lépnek fel, a papa és Erzsi lánya. De már a 12 éves Tóni is készül, ő lesz a csoport nyolcadik tagja. A Rikker-házaspár kitűnő tornász; humoros tempó-akrobatikus mutatványával néhány évvel ezelőtt a Ki mit tud győztesei közé került. Haubner Péter és Ea- ranyi Zoltán az idén végezte az artistaiskolát. Több hangszeren játszanak, kiválóan szteppelnek. Tabak Béla már bohóc is volt. A legveszélyesebb szaltóugráso- kat is mosolyogva, könnyed elegánsával végzi. Szinte önálló kis társulat, akár egy fél műsort is képesek összeállítani. Valamennyien fiatalok, tele ambícióval. Mutatványuk máris világszám. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sok szerződés- ajánlat. A világhírű amerikai Ringlin-cirkusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. Állandóan fejlesztik, csiszolják produkciójukat. — Mindennap hosszú órákat töltenek a porondon. Most is még beszélgetünk, de már harsan a kiáltás; „Fel!”...; „Állé, hopp!”..:, „Nyújtsd a térded!” ..:, „Szaltó! .;., „Állsz!”..., „Padité!”. s közben körbe vágtat a ló. R. I: BiSP tó*» mm PETŐFI NTEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat elelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. :!őfizetési díj L hónapra 13 forint I Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 1 _ Index; 25 065, igyekezett a szolgáltatásokkal arányban megállapítani az árakat. Így lett az öt forintból tíz, hasonlóan Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza fürdőihez. Az összeg megállapításánál azt Is figyelembe vette a vállalat, hogy a lakosságot se terhelje meg túlságosan, ugyanakkor némi bevétele is legyen. A bácsalmási fürdőben például hat forint egy kabinjegy, de ott földes a kabin. Gondolkodni kellene viszont azon, hogy indokolt-e a négy forintos különbözet, és hogy a kiskőrösi tíz forint valóban arányban van-e a fürdő- zőknek nyújtott szolgáltatásokkal. Baj van a vízzel Sokkal komolyabb probléma a vízellátás. Sem a hideg, sem a meleg vizes kút nem képes elegendő vizet adni. Ha a hidegvizes medencét kiürítik, 3—4 napig is várni kell, amíg újra megtelik. A vízműnek nincs beruházási kerete, de a tanács megoldhatná a kérdést, ha a községi vízhálózatba bekapcsolná a fürdőt. A meleg víz szintén kevés. Sajnos, ezen már sokkal nehezebb segíteni. A jelenlegi kút, amikor elkészült, akkor is mindössze nyolcvan liter vizet adott percenként. A községi tanács egy fővárosi vállalattal megvizsgáltatta a kutat, hogy mit lehetne tenni, hogyan lehetne több vizet nyerni belőle. A vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy a vízzel együtt feltörő gáz úgy elfojtotta a kutat, hogy jelenleg már csak hatvan liter a percenkénti vízhozam. A tökéletes megoldást az jelentené, ha lejjebb fúrnának, és még egy réteget bekapcsolnának. Ezzel a melegvíz- ellátás megoldódna. Hozzá kell tenni, hogy a kút 300—400 méterre van a medencétől, és a meleg vizet vezető cső egyáltalán nincs szigetelve, s így a víz sokat veszít hőmérsékletéből, míg a medencébe ér. A közös öltözők lebetonozá- sára, kitakarítására a járási KÖJÁL kötelezte a vállalatot, és a munka elvégzésének határidejeként július 31-ét jelölte meg. Ígéret szerint addigra el is készül a közös öltöző. Jobb együttműködést! A kiskőrösi fürdő továbbra is főleg a község lakóinak érdekeit: pihenését, üdülését szolgálja. A vízmű vállalat csupán kezeli, javítja, de beruházásokat nincs módjában elvégezni rajta. Ez a vízművek szerint a községi tanács kötelessége. Ügy gondoljuk azonban, hogy leginkább az vezetne a jelenleg még meglevő nehézségek megoldására, ha a tanács és a vállalat együttműködve viselné gondját a kiskőrösi fürdőnek. Gál Sándor Kép 3i@l7©$4 Egy fényképet és néhány soros levelet hozott a posta. Először is a fénykép kellette fel a kíváncsiságunkat és azt vettük kézbe. Két félmeztelen munkásember és egy vasutas van a képen. Vasúti teherkocsi előtt állnak, s arcukról megelégedettség és öröm sugárzik. A vagon csukott ajtaján felirat: Bács-Kiskun megye = Első gabonát a hazának = Martai Lenin Tsz. A levél szövege pedig: Mellékelten megküldöm azt a fényképet, amelyet most készítettünk az első aratású búza útnak indításáról. Két vagonnal küldtünk el belőle Budapestre, a Ferencvárosi Malomba, a főváros dolgozó népének. — Elvtársi üdvözlettel: Tiboldi János, a hartai Lenin Tsz párttitkára. örültünk a képnek, a levélnek, s ezúton üzenjük: Elnézést kérünk, hogy az — technikai okokból — a hírrel egy- időben nem kerülhetett közlésre. Mi is ott voltunk az első gabona átadásánál, tanúi voltunk a felemelő ünnepségnek, s arról másnap — ha képben nem is, de legalább szöveges tudósításban — be is számoltunk olvasóinknak. Minden esztendőben nemes vetélkedést jelent az első gabona átadása, s Bács-Kiskun megye az idén is ott volt — a hartaiak jóvoltából — az élenjárók között. A fényképet — ha megengedik — nem küldjük vissza, hanem megőrizzük. Nem kis „fegyvertényről” tanúskodik ez, a mostani — meglehetősen szeszélyes, s az aratást ugyancsak fékező — időjárás mellett. T. P. Köznapi gondok Hiánycikk a mériegsúly? Az elmúlt napokban Kiskunhalason jártam, hogy többek között öt- és tízgrammos mérlegsúlyokat is vásároljak. A vasboltban közölték velem, hogy csak teljes készletük van. Ára: 66 forint. Pár nap múlva Szegedre utaztam, s ott is megpróbáltam súlyokat vásárolni, az ottani műszaki boltban azonban csak nagy súlyok voltak. Ezután már csak távbeszélőn érdeklődtem Tompán, Kecskeméten, Bácsalmáson, ám egyik műszaki boltnak sem volt apró mérlegsúlya. Vajon hol szerezhetők be? Vagy vegyem meg a 66 forintos teljes készletet? De miért? Hiszen csak a hiányzó öt- és tízgrammosokra lenne szükségem. L. L. r életveszélyes beteglátogatás A bajai kórházban mandula- műtéttel feküdt egy ismerősünk. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. A beteglátogatás előtt felkerestük egyik bajai barátomat, aki hivatásánál fogva igen jól ismeri a kórházat és szívesen vállalkozott kalauzolásunkra. Gyönyörű rózsafákkal és fiatal fenyőfákkal szegélyezett kórházi sétányokon haladtunk úti célunk felé. Meg is jegyeztük, hogy ritkán lehet látni ilyen szépen gondozott, parkosított kórházat. Ám az elmeosztály kőfallal szegélyezett rezidenciája mellett haladva gyanús zörejekre lettem figyelmes. Tisztán hallható volt, hogy a kőkerítés mögött súlyos tárgyakat dobálnak, melyeknek becsapódási helye hol a kőkerítés oldala, hol pedig a kerítésen belüli nagy fák törzse, lombja volt. Agyamon hirtelen átvillant, hogy a dobált tárgyak egyike esetleg nem tartja be a „közlekedési szabályokat” és kirepülhet a sétányra. Aggodalmamra útikalauzunk megnyugtatott, hogy ő és munkatársai naponta számtalanszor elhaladnak a jelzett útszakaszon, de még soha nem találták el egyiküket sem. Már-már biztonságban éreztem magam, amikor két méterre tőlünk egy egész téglához megtévesztően hasonlító tárgy csapódott be a kerítésen túlról a frissen öntözött rózsabokrok közé. Gyors léptekkel hagytuk el a veszélyes körzetet, s miután a sétány elkanyarodott a kőkerítéstől, meglepő táblára lettünk figyelmesek: „Tovább menni veszélyes!” Szerintem inkább a következő szöveg illene ide; „A veszélyes helyen túljutottál, lassíthatsz!” De ha a tábla átfestése nagy fáradságba kerülne, át is lehetne helyezni oda, ahol valóban szükség van a figyelmeztetésre. Bár azt is el tudnám képzelni, hogy a téglát és a dobélo- zásra alkalmas egyéb tárgyakat megvonnák a kerítésen belül élőktől. H Kiss Péter
