Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-11 / 161. szám

1964. július 11, szombat

3. oldal

Szá&ti&ennégymillió forint

Ezernyi kacsa bánatos háp- hápjától hangos a Kiskunhalasi Barnevál környéke. A dobhártyaszaggató muzsika a második fél év nyitányát jelzi. A baromfif^ldolgzó vállalatoknál

A vona I—túlsó végén

Szabó Szűcs József az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat megyei központjának igazgatóhelyettese

— Halló! Igazgatóhelyettes elvtárs! Tucatnyi levél és megszámlálhatatlan szóbeli bejelentés érkezett szerkesztőségünkbe az utóbbi napokban. Minden panasz ezzel a kérdéssel végződött: Mikor lehet végre gázpalackot cserélni?

— Nálunk is sűrűn cseng a telefon, és jó néhányszor elmondtuk már a következőket:

— Vállalatunk csak forgalomba hozza a palackokat, a töltés az ÁFCR feladata. A budapesti központ tájékoztatása szerint átmeneti zavar állt be a termelésben. Ez okozta, hogy ebben a hónapban csak minimális mennyiségű palackot tudtunk a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A megyeszékhelyen például kétezer igénylő van és mindössze kétszáz palack érkezett az utóbbi napokban. De hasonló a helyzet a megye többi városában is.

— Mikorra várhatunk nagyobb szállítmányokat?

— Az ÁFCtJ igyekszik pótolni a lemaradást. A Zala megyei Üj udvarról. 800 palack érkezik ezekben a napokban Kecskemétre. És útban van egy újabb, hasonló nagyságú szállítmány is.

— Reméljük, hogy meg is érkezik az egyelői/ csak ígéretben levő gáz. De vajon nem lehetne elejét venni az ilyenféle ellátási zavaroknak?

— Többször kértük már az illetékes tanácsokat, hogy biztosítsanak megfelelő tárolóhelyeket a cseretelepek mellett, ahol tartalékpalaekokat helyezhetnénk el. Amíg ez meg nem valósul, addig a gázellátásban előfordulhatnak hasonló hiányosságok.

ugyanis június végén, július elején indul a pecsenyekacsaszezon.

Kiss Kálmánnal, a vállalat szakszervezeti bizottságának versenyfelelősével — „civilben” a tervosztály vezetője — azonban még nem a „második felvonás” feladatairól beszélgetünk, hanem arról, hogyan érte el az üzem első félévi kiváló eredményét.

Július elsejéig a Barnevál dolgozói közel 114 millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak. Termelési előirányzatukat 14,7 százalékkal szárnyalták túl Baromfiból a tervezett 6100 mázsával szemben 7519 mázsát, tojásból pedig az előirányzott mennyiségnél 4 millió 180 ezerrel többet, 15 millió 680 ezret indítottak a határon túlra.

Kifenc brigád

Különös figyelmet érdemel a vállalat termelékenységi mutatójának alakulása. Az első fél év termelési értékéből egy dolgozóra 441 ezer 716 forint jutott, 17,7 százalékkal több, mint a tavalyi év hasonló időszakában.

Kiss Kálmán az árut szállító partnereket dicséri először, amikor azt kérdem, minek köszönhetik az eredményeket:

— Elegendő és jó minőségű árut kaptunk idén a közös gazdaságoktól. Természetesen dolgozóink is megtették a magukét. A brigádversenyben kilenc munkacsapat vesz részt.

Melyiket szeressem? — forgatom a brigádnaplókat tanácstalanul Menjek a gépkocsivezetőkhöz, akik közel 100 ezer forintot takarítottak meg az első fél évben azzal, hogy minden cseppjére vigyáztak a drága üzemanyagnak és maguk végezték el a kisebb javításokat is? Vagy a tojáslámpázókat keressem fel, akik az engedélyezett 0,9 százalékról 0,2 százalékra szorították le a selej- tet?

Ötletgyár

Vendéglátóm segít: — Menjünk először az átvevőkhöz, aztán majd meglátjuk ...

— Szervezés kérdése az egész — válaszol kérdésemre villámgyorsan a higanymozgású Füzesi Imre.

— Régebben előfordult, hogy csak akkor kezdték összehaj- kurászni a csirkéket a termelőszövetkezetekben, amikor megérkeztünk hozzájuk. Most már szinte „készre” megyünk.

— Az első fél évben 14 elfogadott újításunk volt — ezzel fogad Károly Antal a karbantartó szocialista brigád vezetője.

Nem hiába nevezik a munkatársak ötletgyárnak a TMK- műhelyt. Tavaly 40 ésszerűsítéssel segítette a termelést a munkacsapat 18 dolgozója. Idén rekordot akarnak javítani. Napi 6—700 forint értékű jeget takarít meg az üzem legújabbi újításuk felhasználásával,

amelynek lényegét Szilvási János foglalja össze röviden:

— A toronyból érkező vizet egy csőrendszer segítségével keresztül vezetjük a jégüzem hűtőmedencéjén, és ezzel helyettesítjük a jeget a pecsenyefeldolgozónál.

Heiszler István és Jónás Gyula villanyszerelőket dicséri az ötletes, balesetmegelőzést segítő újítás. Elektromos összeköttetést létesítettek a köszörűgépek védőburkolata és indítóberendezése között. A gép csak akkor helyezhető üzembe, ha az áramkör zárt, azaz helyén van a védőberendezés.

Egyenletbe öntött tapasztalat

Mint a zsonglőr kezében az elefántcsont golyó úgy perdül- fordul a tojás a lámpázó lányok ujjai között.

— Felajánlottuk, hogy az engedélyezett 0,9 százalékról 0,4 százalékra csökkentjük a se- lejtet — tájékoztat Ruskó Katalin a Gagarin-brigád vezetője. — De „rávertünk” még a felajánlásra is — szól közbe egy nyelves brjgádtag — 0.2

százalékos selejttel dolgoztunk az első fél évben.

Már ebédidőt jeleznek, amikor visszafelé indulunk Kiss Kálmánnal. Az udvaron fehérköpenyes lánycsapat siet.

— Ez is egy jelVényes szocialista brigád — néz utánuk mosolyogva kísérőm. Szóljak nekik?

— Majd legközelebb — hárítom el a vonzó ajánlatot.

Már tele a füzet és fejemben a tapasztalatak alapján összeállt egy látszólag egyszerű matematikai egyenlet is:

Jó minőségű áru a termelő- szövetkezetektől -f- lendületes munkaverseny = eredményes fél év. Békés Dezső

A SIKER TITKA

Mire e sorok megjelennek, a kecskeméti Űj Tavasz Termelő- szövetkezetben már túl vannak az aratáson. Csütörtökön reggel ugyanis csupán 22 hold gabonaföldnek kellett nekivág- niok, hogy letakarítsák a termést.

Ha azt nézzük, hogy a közös gazdaság 360 holdon termesztett gabonát, a teljesítmény

Vdülőszemién

Bejártuk már a fél megyét, mikor pihegve, szinte nyelvlógatva kikötöttünk a kunfehértói tó partján. Sajnos, már közeledett az alkony, így felfedező útunk elnagyolt lett.

Mi, kevés jó fürdővízhez szokott kecskemétiek, hányatt'nomlok vetkőztünk fürdőgatyára, s nem törődve a tóparti romantika személyi és tárgyi adottságaival, rohantunk a fürdővíznek. Roppant kellemes volt. Nem hideg, nem meleg. Az is megnyugtató, hogy mikor már úgy érzi magát az ember távol a szárazföldtől, mint a K is-Balatonban, még akkor sem kell úszással erőlködni.

Szép a széles víz a susogó nádas, az égszínkék szitakötők, de még az apró békák is a l*áka tövén. Jó bent már arra gondoltunk, végig- ússzuk az erdőszegélyezte tavat, de komor viharfelhők idő előtt kizavartak bennünket a selymes hullámokból.

Már amiket mi vertünk gyereK.es örömünkben.

így aztán magasra emelt térdekkel, nagy babokat fröcskölve gyorsan partra láboltunk. Eközben már jobban volt időnk szemügyre venni a mindjobban csinosodó környéket. Napozó tetejű üdülők, színes víkendbázak, kabinsorok, csárda, csónakház, fák, virágok, nyugágyak — minden van ott, ami „kvalifikál” egy új, fejlődő fürdőhelyet.

Aztán kedvet kaptunk arra, hogy közelebbről megnézzük az új üdülőket-. Besétáltunk először a régebbinek látszó állami gazdasági villába. Csinos, ifjú hölgyek, kisgyerekek közt találtuk magunkat a társalgóban. Azt hittük, egy frissen készült eszpresszóban vagyunk. Tv-készülék, rádió, modern bútorok, neonvilágítás éppúgy van ott, mint egy presz- szóban.

A könyvtár és az a lakályosság különbözteti meg attól, amit csak női

kezek tudnak teremteni, ha otthon érzik magukat. Már pedig úgy töltötték azt az egy hetet a körülöttünk csevegő pongyolás, fürdőrubás nődolgozók, akiket a gazdaság beutalt. Hogy történt a kijelölés, a vezetőség döntötte el, kik nyaraljanak itt?

— Nem. A munkacsapatokban, mi összesen határoztunk, te mégy, meg te mégy. Rád fér, meg is érdemied. Ott tudjuk igazán, ki hogyan dolgozik — felelt a szóvivő.

Jó a koszt, szórakozásra, olvasásra éppen úgy van idő, mint fürdésre, evezésre. Felesleges a kérdés, jól érzik-e magukat ?

— Az a baj, hogy itt sokkal gyorsabban múlik az idő, mint a munkában —• mondták többen is egyszerre.

— Mi volt ma délután a legnagyobb szenzáció?

— Az, hogy agyonütöttünk egy siklót. Nagyon ránk ijesztett fürdéskor.

Visnyovszki Erzsébet. Körmendi Istvánná — és két kisgyereke, Fehér Éva, Tusori Katalin. Nagy Klári és Horváth Anna — akikkel akkor találkoztunk, azóta talán ismét a munka nehezebbik végét fogják, ha szabadságuk lejárt. A kellemes napok emlékeit elvitték magukkal, és az üdülő vendégkönyvében ők is otthagyták a nevüket, mint oly sokan 1961, az alapítás óta. Megnéztük, kik voltak az első bejegyzők, bajer Adolf és id. Antal Károly neve vezeti be az azóta ott üdültek hosszú sorát.

A csárdán, kabinsoron, víkendházakon túl a járási tanács új üdülőjét találtuk. Botfalusi Viktor ismerősként hívott bennünket, hogy végigmutassa büszkeségüket. Nagyon vendégmarasztaló kis szobákat láttunk, és minket is fellelkesített, amit a tó, a fürdő jövőjéről — t egyelőre mint tervekről hallottunk.

— T'z kilométer hosz- szan húzódik — mutatott a távolba vesző vízre Botfalusi elvtárs — végig erdők kísérik a túloldalon. Akác, tölgy, fenyves váltja egymást, még őzek is vannak. A fürdőzés, evezés mellett

igen alkalmas lenne vitorlázásra is.

Csinálunk mi még ebből felkapott fürdőhelyet

— fogadkozott Botfalusi Viktor. Csak egy kicsit jobban mozognának például az üzemek, tsz-ek. Nem sokba kerülne egy- egy víkendbázat építeniük hétvégi üdülésekre. Annyi felhasználatlan, elfekvő anyagot itt is, ott is összehozhatnának, amiből sikerülne néhány szobát felhúzni, a legszükségesebb fekvő- és ülőalkalmatosságokkal ellátni.

Igazat adtunk a járási tanács pénzügyi dolgozójának. Mint hallottuk, egy szegedi nagy termelőszövetkezet szemfüles vezetői már felfedezték a kunfehértói kincset. Többször és több dolgozójukkal lelátogattak már egy kis időtöltésre. Kitűnően érezték magukat.

— Azokat a virágpalántákat ők hozták — mutatott a színes ágyúsokra Botfalusi Viktor.

— Úgy vettem ki, egyéb terveik is vannak.

Nosza, a helyiek se maradjanak le a lehetőségek kihasználásában!

Tóth István

t

nem tűnik rendkívülinek. E vélemény azonban mindjárt megváltozik, ha figyelembe vesszük, hogy a tsz összesen 435 hold szőlővel és gyümölcsössel is rendelkezik, amelyek ápolási munkájának az ideje egybeesik a betakarításéval. Ráadásul az eső itt is éppúgy akadályozta a gépállomás gépeinek, két kévekötő aratónak és egy bolgár gyártmányú kombájnnak a munkáját, akárcsak másutt.

Mi hát a siker titka?

A tsz vezetői, amikor látták, hogy az esőzés hátráltatja az aratást, azonnal összehívták a gabona betakarításának tervében nem szereplő három szőlő- és gyümölcstermesztő brigád vezetőit, s kérték: Brigádjaik tagjai is fogjanak kaszát. A közös gond eloszlatásának vállalásaképpen a szántóföldivel együtt — és a gépeken kívül — négy brigádból naponta 20—22 aratópár vágta a kalászosokat.

Ugyanakkor kielégítően gondoskodtak a vezetők a géppel dolgozók élelmezéséről, még védőitallal is ellátták őket, A helytállásban személyesen is példát mutattak. Kiss Sándor elnök a többi közt maga segített az aratógép kaszaszerkeze- tének az összeállításában.

S vele együtt a másik három tsz-vezető, Csáki József függetlenített párttitkár, Széli János főmezőgazdász és Farkas István főkönyvelő felváltva motorkerékpáros ügyeletet tartott a gépeknél. Ha hiba történi rövid idő alatt benn voltak r gépállomáson alkatrészért, vagy éppen szerelőért.

Ez hát a betakarítás eredményességének „titka”, s nem kétséges: a folytatás, a cséplő- zökkenők nélküli lebony^í sa, a szőlők, gyümölcsösök ép- lása, termésük idejében való szürete sem marad el.

T. L

Kétharmad — egyharmad

só években megközelítőleg párhuzamosan fejlődött az iparban

a gépesítés és a termelékenység: 1960 és 1962 között az első 12, a második 13 százalékkal.

A termelékenység növelésének azonban még egy döntő fontosságú tényezője van: A munka jobb megszervezése. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kell hozzá különösebb befektetés. A célszerű munkamegosztás, a jó kooperáció, a munkaidő kihasználása, a folyamatos termelés és a zökkenésmentes anyagellátás — mindez előfeltétele a munkatermelékenység emelésének.

És hogy ez nem boszorkány-1 ság, az kitűnik abból is, hogy egyes iparágakban az idén is megközelítették, sőt meghaladták a kétharmad—egyharmad arányt. így a kohászatban, az energiatermelésben, az építőanyag-gyártásban és a ruházati iparban általában elérték, a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok pedig megközelítették a termelékenység kétharmados arányát. Ezzel szemben erősen lemaradt a villamossági gépgyártás, ’ a híradástechnika, a vegyipar, a faipar, a bőripar és a nyomdaipar.

A munkatermelékenység növelésének lehetősége különböző az egyes iparágakban, sőt az egyes vállalatoknál is. De a feladat sürgőssége semmit sem változott, a kétharmad—egyharmad követelés fontossága és realitása semmit sem kopott meg, ha ezt sok üzemben és iparágban eddig nem is tudták elérni. A létszámemelés fokozódó nehézségei is arra figyelmeztetik a vállalatokat, hogy állítsák jobban munkájuk homlokterébe a termelékenység erőteljesebb növelését és kísérjék hónapról hónapra gondos figyelemmel fejlődésünk e fontos mutatójának az alakulását.

(Á. L.) Ez az arány nem jelige, hanem egy fontos feladat megjelölése az ipar számára. Annak a célnak a kitűzése, hogy az évi termésemelkedést az állami ipar egyharmadában létszámemeléssel, kétharmadában pedig a munka termelékenységének növelésével biztosítsa.

1961-ben el is érte ezt az ipar; abban az évben a 12 százalékos termésemelkedés 8 százalékos termelékenység-javulásra támaszkodott. Azóta azonban sehogy sem sikerül ezt a helyes arányt újra elérni. 1962-ben 50—50 százalék volt csak, tavaly még annyi sem, idén pedig megint csak körülbelül felefele az arány.

Amikor egy vállalat az évi tervét készíti, mindig szembe találja magát a kérdéssel: Menynyivel kell növelnie a dolgozók számát és mennyivel a munka termelékenységét. Az első kérdés főként munkaerő-, a második beruházási problémákat is érint. Mert a termelékenység növelésének kétségkívül a technikai fejlesztés a legfontosabb tényezője. A gyártmány akkor készülhet csak el az eddiginél gyorsabban és mégis kevesebb munkaráfordítással, ha több és jobb gép, műszer, szállítóeszköz vesz részt a termelésben.

Mindez természetesen, sok pénzbe kerül. A mostani ötéves terv eddigi három évében ösz- szesen nem kevesebb mint öt- venmilliárd forintot költött népgazdaságunk az ország gépparkjának bővítésére, a termelés és a szállítás technikai fejlesztésére. E cél érdekében nemcsak a hazai gépgyártást növeltük, hanem a gépbehozatalt is. A nagy erőfeszítésekre továbbra is szükség van,- hafej- leszteni akarjuk iparunkat, növelni a nemzeti jövedelmet és vele az életszínvonalat. Az utol-