Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
1964. július 8, szerda 5. oldal MÉG ÜRESEK A PADOK I esz itt az ősszel felsőfo- “kú gépipari technikum? Kérdeztem kissé gyanakodva, amikor beléptem a volt Táncsics laktanya kapuján. Az első pillanatban csak az építkezések szokásos velejárója, a látszólagos rendetlenség tűnt fel. De Sliszka Endrével, a tervezés és a munkálatok egyik fiatal irányítójával tett körút hamar meggyőzött, hogy rendkívül figyelemre méltó vállalkozás folyik itt, közvetlenül megvalósulása előtt. A tervezők legfőbb célja a gazdaságosság és célszerűség összekapcsolása volt, hogy rendeltetés határozza meg a külső formákat, mégis kényelmesen, tetszetősen és a jövőre is gondolva: Alakít- hatóan. Augusztus első felére elkészül az Izsáki útra néző igazgatósági épület, a tanszéki és a gazdasági irányítás otthona. Mögötte helyezkedik majd el a konyha, s az üvegcsarnokos étterem. Az egyemeletes, leánykollégiumnak tervezett épület van jelenleg legelőrehaladottabb stádiumban. Egyelőre 54 személyes lesz. Tágas, világos, négyágyas szobák, kis előtérrel, ahol beépített szekrények simulnak a falba. Ragyogó csempés fürdőszobák, vízzel, gázzal, elektromossággal jól felszerelt és fölszerelendő kicsi konyhák. Itt már a festés is kész, finom pasztell árnyalatok lehelnek bensőséges hangulatot az egykori kaszárnyafalakra. — Sajnos éppen itt vetett vissza bennünket egy váratlan baleset — komorodik el Sliszka elvtárs. — Az egyik munkás nyitva felejtette a vízcsapot, tenyérnyi víz állt mindenütt. De most befűtünk, hogy gyorsan fölszáradjon. E nnek a kis épületnek 659 ezer forint volt az átalakítási költsége. A voltaképpeni tanulmányi épület kétemeletes. Itt még vízvezeték- és fűtésszerelők sürgölődnek. Lánghegesztők vezetékeibe botlunk a folyosókon. Az egyetem jellegű nagy előadótermen, a kísérleti és gyakorló termeken kívül orvosi rendelő, (külön fogászrészleggel), társalgó és egy nagy „reprezentatív” büfé. A második emeleten pdig a fiúk kollégiuma, háromágyas szobákkal és a lányokéhoz hasonlóan kényelmes heve- rőkkel, a hagyományos vaságyak helyett. Leginkább az elrendezés belső logikája, az egymáshoz kapcsolódás ésszerűsége szembeötlő. Ez jellemzi a még csak tervrajzról látott műhelyeket, kulEgyébként Jókai az ő kecskeméti éveiről, géniusza első felsugárzásáról emlékezve írta később: — Megtettük azt, hogy Petőfivel lefordítottuk a Lear királyt és azután rábírtuk a kecskeméti közönséget, hogy Shakespeare darabjával a színházat megtöltse és telitapsolja! Ezt is ő maga írta, már öregkorában, önmagáról: — Egész alaphangulatát irodalmi tevékenységemnek a kecskeméti élet határozta meg. De éppen most százhúsz éve annak is, hogy Petőfi ezekkel a szavakkal ajánlotta Vahot Imre figyelmébe a legelső Jókai regényt, a Hétköznapokat: — Van nekem egy jó barátom, aki ezt írta odalenn a kiskunoknál. Még most nem ismeri a világ, de fogadni mernék bármiben, hogy pár év múlva ő lesz a leghíresebb magyar regényíró! A Hétköznapokat különben megrázó elevenséggel a mi városunkban 1819-ben dúlt tűzvész és az 1831-es kolerajórturális és sportlétesítményeket is. Ezek nagy része is készen fogja várni a tanévet. Az átalakításra váró hátsó épületben 14 programvezérlésű szerszámgép áll. A legmodernebbek. Érkezik még több is, de egyelőre nincs hol elhelyezni. És mindez csak az első fázis. Mert 1968-ra 18 holdat foglalnak majd el a technikum létesítményei (a kisajátítási tárgyalások a napokban értek véget). Akkorla készül el 30 mil-i liós beruházással a háromemeletes főépület is. A teljes terv 1200 nappali hallgatóra és 550 személyes diákotthonra szól. Csakhogy! — Kétszáz hallgatóval szándékozunk megindítani a tanévet, de eddig mindössze nyolcvannyolc jelentkező van — mondja Kovács Ervin, a technikum igazgatója. — Kecskemétről 21, a megye többi részéből 22, néhány közel eső helyről 27, tizennyolcán távolabbról. — Mi lehet a viszonylag lanyha érdeklődés oka? — Úgy gondolom — válaszolja az igazgató —, először mindenképpen egyetemen, főiskolán próbálkoznak a most érettségizettek. És talán nem a legszerencsésebb a technikum elnevezés még a felsőfokú jelzővel sem. A hároméves tanulmányi idő alatt itt szerezhető gépgyártás-technológiai képzettséggel vezető műszaki beosztásokat lehet elérni. Üzemvezetői, fődiszpécseri, gyártás- és művelettervezői. újítási, üzemmérnöki állást. Nemcsak az érettségizett fiatalok jelentkezhetnek, hanem a gépgyártással összefüggő szakmák szakmunkásai is, ha legalább másfél év gyakorlatuk van. A felvételi vizsgákat július 10—11-én tartják. De a csekély számú érdeklődőre való tekintettel augusztus 20-a körül pótfelvételeket hirdetnek. Addigra már az egyetemre pályázók is megtudják az eredményt. A technikum igazgatósága " frissen szervezett tanári karával, szakoktatóival minél több műszaki érdeklődésű fiatalt vár, főként a megyéből. Mert a teljes apparátussal működő felsőoktatási intézmény idővel mintegy 25 közép-magyarországi nagyüzem évi szakembergondjait kívánja megoldani. Szabó János vány foglalja keretbe, s különös színezetet ad neki az itt szokásban volt nagypénteki bikaviadal, a kiskunsági pusztacsárdák romantikája, a bugaci pásztor- és betyárvilág. Negyven év visszhangja című önéletrajzi írásában is így emlékezik meg Jókai az itt történt íróvá-születéséről: — Akkor, ott, tizennyolc-ti- zenkilenc éves koromban, mert annyi voltam akkor, boldogan írtam meg első regényemet, boldogan róttam a száguldó betűket, mert éreztem, hogy olyat írok, aminőt még nem írtak meg mások ... Tolnai Lajos pedig még ötven év múlva is megünnepelte a magyar irodalomban korszakformáló kecskeméti művet: — A Hétköznapokkal egy igazi lángelme jelent meg. Varázs a beszéde, tűz a nézése, gyönyör a története. Nagyszerű születés volt hát itt minálunk éppen most százhúsz éve a világirodalmi nagyságnak ez az első felfény- lése. s. A szlovákiai asszonyQhol a „repülő szőnyeg“ készül... Mint furcsa, megnémult hárfák sorakoznak a szövőszékek. Előttük asszonyok ülnek, előrehajolva — ujjuk táncol a feszülő gyapjúfonalak húrjain. Egy mozdulat és színes hurok szorul a fehér szálak köré. Csattan az olló, kész a csomó. Hány ilyen csomóból szövődik össze egy négyzetméternyi perzsaszőnyeg? Százezerből. És egyetlen hónap alatt mindössze két négyzetmétert lehet elkészíteni... És nincs is ebben semmi csodálatos. Elvégre a szőnyegek „kirepülnek” az országból, eljutnak a világ minden részébe, és messzire viszik a magyar háziipar jó hírét. — Nemcsak a szőnyegek repülnek messzire tőlünk — nevet a tréfán Bánhalmi József, a szövetkezet vezetője — hanem a hímzett gyermekruhák, és a norvégmintás kötött kesztyűk is. Perzsaszőnyegből 250 bői, törülközőből, párnákból, kötöttárukból a vevők rendelkezésére. A szövetkezet szövő-kötő részlege 12 éve alakult, és létszáma ma már a bedolgozókkal együtt 15-ről 284-re emelkedett. Mégis előfordul, hogy keresett cikkekből a kértnél kevesebbet tudnak szállítani. — Több oka van ennek — mondja Bánhalmi József. — Sokszor az anyaghiány akadályozza a termelést. De hiányunk van varró- és hímzőnőkből. Négy éve ugyan rendszeresen járnak hozzánk politech- nikások, hímzést, szőnyegszövést tanulni, de hogy akad-e közülük olyan, aki visszajön dolgozni, ez a jövő titka. A szövetkezetben dolgoznak a híres szeremlei szőttesek készítői is. Gyönyörű szőtteseiket a világ minden részében kedvelik és keresik, mégis elhangzott olyan észrevétel, hogy a kereskedelmi érdek, a megszokott motívumokhoz való ragaszkodás elszínteleníti, a változatosság szépségétől fosztja meg a népművészetet. Igaz ez? — Minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy ne legyen igaz. Voltak és vannak bajok, eddig mi sem tudtunk túl sok időt szentelni az új minták felkutatására, de a jövőben erre nagyobb gondot fordítunk. Különösen most, hogy a Népművészeti Tanács is felhívta figyelmünket a hagyományos motívumok frissítésére, illetve a még nem ismertek felújítására. Keressük a régi, lassan már feledésbe merült mintákat, mindenkor támogatjuk az újító kezdeményezéseket. Szeretnénk azonban, ha népművészeti részlegünk dolgozói is felkeresnének ötleteikkel, javaslataikkal, megkönnyítenék újító, kutató munkánkat. Staut Anna és Elek Kálmánné szőnyegszövők. — Fárasztó, hosszadalmas munka a miénk — mondja Staut Anna, a Bajai Háziipari Szövetkezet bedolgozója — kézügyesség, jó szem és nagy türelem kell hozzá. Hat éve csinálom, és megszerettem. — Csak az a baj, hogy keveset keresünk — szól közbe Elek Kálmánné — 900—1100 forintot. A legmagasabb fizetés 1400 forint, de azért alaposan meg kell dolgozni. Fárasztó, megfeszített munka — és viszonylag alacsony fizetés, ez az arány jellemző országszerte a népművészeti és háziipari dolgozókra. Pedig nagyon hasznos, a fizetésük értékét sokszorosan visszatérítő munkát végeznek. A bajai szövetkezet bedolgozó részlege —, a kézi szőnyegszövők — például csak exportra termelnek, annyi a külföldi megrendelés. Akkor tehát itt készülnek a híres, keleti repülő szőnyegek? Bizony. négyzetméter a negyedévi tervünk, gyermekruhából 4000 darab — de június elején már az 5600-nál tartottunk — kézi kö téses kesztyűből 1000, gépköté- ses kesztyűből 2000 párat készítünk exportra. Persze a belföldi vásárlóknak sem kell aggódniuk. A népművészeti és háziipari boltokban bőséges választék áll a szövetkezetben készült népi szőttesekAz idegenforgalom növekedésével egyre többet kérnek népművészeti cikkekből boltjaink. A szövetkezetre váró feladatok nem könnyűek. Modernizálni kellene a munkamódszereket, utánpótlást toborozni a fiatalok közül, bővíteni a választékot, érdekes, új színekkel gazdagítani a népművészetet. Gondok, melyeket remélhetőleg sikerül lépésről lépésre megoldani. V. Zs. Fekete Dezső: Tizenöt év íiács-Kiskun megye könyvtárainak életéből (1945—1959) ka most buzgón sztenografálta mindazt, amit az évforduló alkalmából fölemlegettünk — s azt is, amit még elmondtunk neki: — 1931-ben a párizsi Exposition Coloniale-on, a világot kirakati szépségekkel ámító gyarmati kiállításon véletlenül megismerkedtünk egy zulukaf- fer orvossal, egy sötétbarna négerrel, dr. Nkhimaronggal, aki akkor a Sorbonne-on is tartott előadást. A kiváló néger, mikor megértette, hogy magyar emberrel beszél, azt mondta: — Csak egyet irigyig önöktől. — Mit? — kérdeztük. — Azt — felelte — csak azt, hogy Morisz Zsokét eredetiben, magyarul olvashatják. (Jókai Mór nevét francia szóval Morisz Zsokénak olvassák.) Pozsonyi vendégünk pedig erre is ráütötte lelkesedése bélyegét: — Hát ezt irigyelheti is minden nemzet minden irodalom- szerető fia—lánya! Simonka György MŰVELŐDÉSÜGYÜNK s ezen belül könyvtáraink története meglehetősen elhanyagolt területe volt a múltban helytörténeti kutatásunknak, de az elmúlt években is keveset törlesztettek ebből a régi adósságból. Annál nagyobb örömmel vettük kézbe most Fekete Dezső országos viszonylatban is úttörő jellegű, igen alapos feldolgozását. Az anyag elrendezése időrendi. Ezt a megoldást — helyesen — azért választotta a szerző, hogy a terjedelmet csökkentse és egyben képet adjon a megye könyvtárhálózatának fejlődéséről. Jól tükrözi ez a beosztás azt is, miképpen kapcsolódott össze a könyvtári munka a megye politikai, gazdasági és kulturális megerősödésével. AZ ELMÚLT 15 év alatt 964 esetben foglalkoztak országos és helyi lapjaink egyik vagy másik könyvtárunkkal. Különösen tanulságos akkor a statisztika, ha éves bontásban szemléljük. Kiderül belőle, hogy 1945—50 között mindössze 14 cikk íródott kulturális forradalmunk egyik alapvető intézményéről: a könyvtári ól. Szembetűnő, hogy 1953-to. kezdve a megyei sajtó milyun sokrétű segítséget nyújtott, népszerűsítette a jó módszereket, segítette a könyvtárak megerősödését. Megdicsérte a könyvtári munkában példamutató könyvtárosokat és tanácsokat, és megemlékezett minden kiemelkedő könyvtári rendezvényről. KÖNYVTÁRI hálózatunk fejlődése óriási. A megye területén századunk első harmadában 26 község és 26 falusi egyesület kapott Gazdasági Népkönyvtárat 6937 kötet könyvvel; ezenkívül csupán 3 városi, 24 egyéb egyesületi, 27 tanintézeti (nevelői és ifjúsági) és 4 egyházi könyvtár működött. Bács-Kis- kun megyében a felszabadulás utáni tizenötödik évben 335 köz- művelődési könyvtár 376 169 kötet könyvvel, 53 055 olvasóval és 1 356 806 kötetes évi forgalommal, az üzemekben pedig 252 szakszervezeti könyvtár 112 805 kötet könyvvel szolgálta a megye lakosságát. Beszédes számok. Mögöttük a könyvtárosok áldozatos munkája érződik. Fekete Dezső hézagpótló bibliográfiája megyénk művelődésügye egyik fejezetének feltárásán túl őket, a könyvtárosokat hozza emberi közelségbe. Kőhegyi Mihály
