Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
1964. július 8, szerda 3. oldal Mindenütt ott szeretne lenni... Főzzenek-e Mikor nyisson a bolt ?... Porlepte kenyér • •• Harkakötönyi gondok Az őszi árpa százholdas tábláján túl a kapások zöld sávjai csíkozzák a határt. A fakósárgává ért gabonát kombájnok vágják, mögöttük traktorok haladnak, szalmalehúzó szerkezettel. Utánuk még külön ló- gereblyével is összegyűjtik a szétszórt szálakat. Másodvetés — a háztáji gazdaságoknak is — Aratás után azonnal szántunk — mondja Kozma László —, a kunfehértói Előre Tsz növénytermesztési brigádvezetője. A tarlók nagy részét bevetjük. Most igazán érdemes, sok eső hullott. Ebbe a táblába például rövid tenyészidejű hibrid- kukorica kerül, 70 hold a közösnek, 30 a háztájinak. Az utóbbit tehéntartó gazdák kapják, akik megfizetik a munkadíjat és a vetőmag árát. Vagyis önköltségi áron jutnak takarmányhoz. Másodvetés a háztájinak — mindenképpen dicsérendő ötlet. Ami pedig a közös takarmánykészlet ilyenfajta növelését illeti, szintén nem megvetendő törekvés, hiszen a kukoricán kívül napraforgót és muhart is vetnek. Csakhogy a szántás, meg a vetés, újabb tennivaló — a brigád és a vezetője számára is. Mert igaz ugyan, hogy az aratás nagyon fontos dolog, de a többi munkával sem szabad leállni. Ezen a napon is nyolc helyen dolgozik a brigád. Emberek és fogatok A hat fogat közül öt a százalékos művelésre kiadott 58 hold kukoricát ekekapázza, egy pedig a krumplit töltögeti. Van egyébként a szövetkezetnek vegyszerezett kukoricája is, de hát a brigádnak azt is ritkítania kell. Közben ember kell a lucerna betakarításához is, amelynek egy részét hideg levegős eljárással, a többit állványokon szárítják. Nem csoda, ha a brigádvezető szinte mindenütt ott szeretne lenni, ahol munka folyik. Ezért is van talpon hajnali fél négy óta, s az ágyba csak este kilenc, vagy esetleg tíz óra felé kerül. Legégetőbb gond az Előre Tsz-ben: A munkaerő. A többi mint 3000 hold területű szövetkezet háromszáz gazdájának csaknem az egyharmada nyugdíjas. S az átlagos életkor is inkább közelebb van az ötven- hez, mint a negyvenhez. A „visszahódítás“ eszköze Természetes, hogy ilyen esetben fokozott jelentősége van a jó munkaszervezésnek — de az anyagi ösztönzésnek is! Szerencsére az utóbbit megfelelően alkalmazzák. A kapásoknál általában a terven felüli termés felét prémiumként kapják a gazdák. Ám mindez kevés a munkaerő gondjának megszüntetéséhez. Lényeges változást csak a fiatalok bevonása, vagy inkább: „visszahódítása” hozhat. Nos, a közös gazdaságban ennek is megtalálták a járható útját. A közös munkában folyamatosan résztvevő KISZ-tagoknak fél hold háztáji földet is adnak. Feltétel: a férfiaknál évente legalább 350, a lányoknál 250 egységnyi munka a közösben. Eredmény? — Eddig már tizenketten vannak ilyenek — mondja a brigádvezető. — De a minap is érdeklődött két lány, hogy csakugyan adunk-e háztájit, mert ha igen, ők is átjönnének az erdőgazdaságtól. Higy- gye el, a fiataloknak megéri a fél hold, amelynek évi haszna három és fél, négyezer forint körül van. Biztos, hogy jövőre még kétszer ennyien jönnek, s akkor nem is lesz nagyobb gondunk a munkaerővel. H. D. Nem kell már górét bérelnie a kukoricatermés elhelyezésére a tompái Szabadság Tsz-nek, mint idáig tette. Három — egyenként 10 vagonos — góré építésével gondoskodik róla. Ifjú Tóth János vezette tsz-építő- brigád rövidesen a harmadik góré készítéséhez is hozzáfog. Képünkön: Befejezéshez közeledik a második kukoricatároló. MEGPENDÜLTEK a kaszák, pörög a kombájn motollája Harkakötöny három termelőszövetkezetének gabonaföldjein is. A Mező Imre Tsz kombájnszérűjén a cséplőbrigád a szemtermést tisztítja, rostálja. A közös gazdaságokban most mintegy 25 szerződött idénymunkás dolgozik, de számuk a cséplés idejére megkétszereződik. És ez a félszáz ember hajszál híján főtt étel nélkül maradt. A Földművesszövetkezetek Járási Központja ugyanis két- három hete — amikor a kalászok már éppen sárgulni kezdtek — béralaphiányra hivatkozva „leállította” a helyi kisvendéglőben a főzést. Nem az ő érdemük, hogy az aratásban, betakarításban szorgoskodók számára mégis naponta elkészül az ebéd. Az ügyet a termelőszövetkezet vette kézbe, s ők adtak szakácsot, nyersanyagot. Ne szóljunk most arról, hogy az fmsz és a tsz-ak között még mindig akadnak pénzügyi és bérviták, s az étkezésért meglehetősen magas térítési díj jár. Szögezzük le: „Csillagos ötöst” érdemel a szövetkezeti gazdaság vezetősége és a kisvendéglő vezetője, * A VEGYESBOLT nyitvatartási idejének megállapítása azonban megoldásra vár. A kis bolt az eddigi 10 óra helyett — s ebben ugyancsak a béralap a ludas — most csupán nyolc órán át tart nyitva. S ez is igen alkalmatlan módon oszlik meg, hiszen délután 5 óra után már hasztalan akarnak vásárolni a harkakötönyiek. Jó néhány asszony dolgozik a földeken, akik bizony így kénytelenek már 4 órakor felszedelőz- ködni, mivel a vacsorához, meg másnapra is kell a kenyér, amit rendszerint dél táj ban szállít ki a járási székhelyről az fmsz gépkocsija. VÉG UL: ismét a kenyérről.. . A bolt előtt lófogat rostokol. A saroglyábán foszlott, ütött-kopott gyékény. — Hányat visz? — kérdezi Színes István, aki mind a három tsz-nek elnöke, a fogatos- tóL — Százat. Szentül azt hisszük, hogy frissítő italt, bambit szállít az aratóknak. — Dehogy — szól az elnök kesernyésen —, kenyeret, az innen hat kilométerre levő üzletbe. — Ponyvát miért nem kért a földszövtől? — Kértem, de nem adtak. „Kacifántosnak” mondhatnék a pillanatképet, de sajnos, több annál. Mert elképzeljük, hogyan zötyög végig a szekér a kátyúkon, dűlőútakon, s a jobb napokat látott gyékényen hányódó, törődő kenyeret miként lepi be a por, a kombájnok felől szállongó pelyva, vagy áztatja, veri a zápor, ami egyébként néhány perc múlva zuhogni is kezdett. J. T. NEM ALKUSZIK — Nem lehetne a dolgot valamiképpen elsimítani? —Vannak, akik ezt a kérdést teszik fel és közben, hogy ideges, halk szavukat nem hallotta-e más, — körülnéznek. Ez a típus magában meg van győződve arról, hogy nincs olyan disznóság, amit „kenéssel” él ne lehetne tusolni. — Kikérem magamnak a gyanúsítást! — önérzeteskedik túlzott hangoskodással a visszaélők másik fajtája, s mikor látja, hogy senkit nem hat meg, a hiedelme szerinti hatásosabb „érvhez” folyamodik. — Ismeri az elvtárs X Bandit a megyénél?... — itt jelentőségteljes szünetet tart, úgy folytatja. — Barátom... — Ezek persze a legkirívóbb esetek, melyekkel időnként szembetalálja magát a visszásságokat leleplező népi ellenőr — mondja Fekete Tibor. — Ilyenkor a számon van, hogy hangosan kijelentsem: No, te is jó helyen próbálkozol, barátom. ... Fekete Tibor népi ellenőr, a kecskeméti Dárdaitelepen lakik. Nyugdíjas. Szakmája: elektrotechnikus és számszaki ellenőr, de sok mindenhez ért ezenkívül. 14 évig dolgozott az Építő- és Szerelőipari Vállalatnál, azt megelőzően mint állami. pénzügyi szakembert ideoda helyezgették — Erdélytől Szombathelyig. — Az országot úgy ismerem, mint a tenyeremet, de világot is jártam. — Talán így vált véremmé, hogy mindent észrevegyék — néz kérdően mosolyogva, s igazit egyet a szemüvegén. Lapozgatjuk a harmincesztendős fényképalbumot: hajójegy, színes étlapok a tengeri utasások emlékéül. Fotók Granadáról, Algírról... Űjabb felvételek egykori világkiállításokról. Kolozsvár, Bukarest. — Aranyérmek, ezüstérmék. — Harminc évvel ezelőtt konstruáltam baromfikeltető berendezést, műanyát — ezek a felvételek róluk — mutatja. Ezekért az új konstrukciókért kaptam a díjakat. — Vették-e már igénybe a szaktudását? — Erről nem tudnak. Nem dicsekedtem ... Minden érdekel. A feleségem nem egyszer zsörtölődik, mert éjszaka is beletemetkezem, ha valami jó, új szakkönyvre akadok... Meg aztán: most már megöregedtem, idegyökeresedtem a nyugodt külvárosba, ez a pici porta, apró ház a világunk, de az „utazást” úgy folytatom, mint légen. Űj könyvet vesz elő, Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam c. művét. — Ha elég volt az olvasásból, tanulmányozni kezdem valamelyik nehéz vizsgálati anyagunkat ..........Irattárat” is tartok maga mnál — bont saét jó pár vastag dossziét. — Ebben találom az élet értelmét: Mindig tenni, megoldani valamit. „Hogy nem tudsz nyugodni még éjszaka sem?” — kérdi a feleségem, ha már nem állja türelemmel. Hiába ... Sok nehéz üggyel kell megbirkóznunk. Itt a külvárosban, a küszködő kétkezi emberek között élek. Tudom, mit kell fáradniuk a kenyérért, hogy jó ruha, szebb lakás, televízió legyen, egyetemre járjon a gyerek. Itt a fillérnek is értéke van, mert kemény munkáért kapják. S ha népi ellenőri munkámban visszaélésekkel, pénzügyi fegyelemsértéssel, a társadalmi tulajdon hanyag kezelésével, sikkasztással, csalással találkozom, ők jutnak eszembe. Akik versenyben dolgoznak, éjszakai műszakra járnak, akikkel „aktív” koromban 26 községet villamosítottunk fagyban, forróságban... És nem vagyok elnéző. Őket csapnám be. A stikliket, visszaéléseket elkövetők ravaszak ám. Formálisan rendben levőnek látszik minden, de az ellenőr „hetedik érzéke” jelez: Ezt és ezt, nézzük csak meg alaposabban. Sokszor véletlenen múlik. — Természetesen ez is akkor segít, ha a népi ellenőr szakember a vizsgált kérdésben és tudja, hova nyúljon ... A legutóbbi példa. Több bejelentés alapján vizsgáljuk a ktsz pénzügyeit. A papírforma szerint nincs baj. Mint öreg róka, kérem a decemberi bél-számfejtések iratait. December, karácsony, szilveszter — ilyenkor „kell a leves”. A jegyzékek szabályosan feltűzve, az iratokon vág a lyukasztás. De miért kisebb 5—6 centivel ez a jegyzék? — állok meg az egyiknél. Kérem csak a kartonokat, s egyéb kísérő kimutatásokat — mondom, s már észreveszem az egyik felelős színeváltozását. Hozzák a papírokat. Érdekes: ilyen nevek nincsenek, mint ezen a csonka íven. .. Kiderül, hogy az előző év decemberi jegyzékét még egyszer elszámolták ebben a decemberben is... Ezután már jött a többi: több mint százezer forintos építkezés, rengeteg hamis nyugta — tízezrekről. Ilyen esetekben folytatódik az eljárás — az ügyészségnél... — A dolgozók bátrabban feltárják a bajokat, mint ezelőtt? — Ritka hely, ahol még nem mernek beszélni. Általában igen sokat segítenek. Ahol félnek véleményt nyilvánítani, az már maga gyanús ... Sokat változna a helyzet, ha mindenütt rendszeres lenne az ellenőrzés — és váratlan. Vékony, őszülő kis ember Fekete Tibor népi ellenőr. Senki nem mondaná róla, hogy — nyugdíjidejét tölti. Reggel fél nyolckor már ott van egykori üzemében, segít. Ha népi ellenőri feladata elszólítja, s kint, már kérdezgetik egykori munkatársai: „Hol van az öreg?” „Menetközben” sem pihen. Látja, hogy második éve el- munkálaüanul állnak a járdák a tanácsháza mellett, a város egyik legforgalmasabb pontján, az autóbuszmegállóknál. A kábeleket lefektető vállalat úgy hagyta. Mit bánja már, hogy lábát törheti valaki a gödrökben. A népi ellenőr intézkedést kér a városi tanácselnöktől... Baj van a Voelker- és Dárdaitelep kisfeszültségű hálózatával, egymást érik a rádió-, tv-tulaj- donosok panaszai. A népi ellenőr eljár a DÁV-nál, szakvéleményt is mond. Igaza van: Át kell tervezni a hálózatot — és valakinek felelnie is kell a hibás tervezésért... A rádió foglalkozik a háztartási gépek földelési hibáival, sok a baleset. Fekete Tibor mint régi szakember megírja véleményét: Rézből volna legjobb a földelés, de annyi fémünk nincs és drága lenne; készítsék azonban rozsdamentes vagy horganyzott vasanyagból, akkor megszűnnek a hibák... Mit mondjunk még: említsük a Madárközi sorompót, jó átjáróutat; az áramdíjbefizetés idejének ésszerű megállapítását; a munkafegyelmet, mely- lyel annyi baj van; az udvariam kiszolgálást? — hogy a n&g- ügyek mellett ezekben a látszólag kisebb jelentőségű kérdésekben is eredmények születtek — a figyelmes népi ellenőr lankadatlan éberségének is köszönhető. — A lelkiismeretnek nem szabad aludnia — búcsúzik a kiskapuban. *901 István
