Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-07 / 157. szám
1964. Július 1, kedd S. oldal Szemle — szakértő szemmel A Kecskeméti Városi Tanács Warszawáján indulunk útnak Pfenning Gyula megyei főkertésszel és Ballus Tivadarral, a városi tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusával, a város környéki szövetkezeti gazdaságokba. Körutazásunk célja: ellenőrizni, hogy a fiatal szőlőket, gyümölcsösöket megfelelően ápolják, gondozzák-e. Most ugyanis, amikor a mezőgazdaság elsősorban „arccal a betakarítás felé” fordul, fontos, hogy e nagy feladat mellett az ültetvényekben elvégzésre váró időszerű munkákat se hanyagolják el. Mint a megyei főkertész találó hasonlattal megjegyezte: Olyanok ezek a zsenge ültetvények, mint a csecsemő; korán kell kezdeni a nevelésüket, s egy pillanatra sem szabad abbahagyni azt. A „diszkrét“ Vitigrán A Petőfi Termelőszövetkezet 110 holdas ültetvényét, az ősszel telepített kadarka és olaszriz- ling tőkéit vizsgáljuk elsőnek. A két szakember elindul az egyik, találomra kiszemelt szőlősoron. Közben élénken figyelik a tőkéket, majd kimondják a szentenciát: — Igen jó- az eredési fok, a szőlők általános beállottsága fe lül van a kilencven százalékon. A hajtásnövekedés is megfelelő. Permetlényomokat viszont nem találunk a leveleken. Pedig a permetezést idejében, szakszerűen és kellő számban végezték el, de Vitigránnai, ami viszont „diszkrét” szer: nem hagy nyomot. A sorok között található gyom és pipacs burjánzása azonban már semmiképp sem menthető. Hiba, hanyagság __Kecskemét Gyöngye Szaksz övetkezet. A tavaly tavasszal simavesszövel telepített 27 hold kadarkájuk szépen kezeit, jól ápolt. Itt már türkizkék foltok letagadhatatlanul bizonyítják a gondos permetezést. A beállott- ság foka hasonló az előző ültetvényéhez. Az egyetlen hiba, hogy a második évben esedékes pótlást, gyökeres vesszővel, nem végezték el. A határ átellenes részén, a Béke Tsz harmadik éves gyümölcsösében — bizony, van mit találnia a bíráló szemnek. Az almafák egyike-másika csaknem menthetetlen, annyira „lelepte” a levéltetű! — Nagyon elhanyagolt gyümölcsös. Megkésve permeteztek. Pedig minden „kellék” — védekező anyag, gépi erő — rendelkezésükre állt ennek a 100 holdnak a rendbetételéhez — ez a szakemberek elkeseredett véleménye. „Rapszodikusan” rakták fel a fasort árnyékoló zöldtömeget is. Ahol ezt a csapadékvisszatartó, gazgátló réteget megfelelő vastagságban helyezték el, ott meg is van az eredmény: Nem tör fel úgy a gyomnövényzet. Üdítő Sátvány Annál inkább felüdülést jelent mindnyájunk számára utunk utolsó állomása a Törekvés Tsz tavaszi telepítésű 95 holdas piros szlanka, kövidinka és sárfehér ültetvénye. — Ilyennek kell lennie a mintaszerű ültetvénynek! — mondja Pfenning Gyula, midjárt a tábla szélén. — Nem elég csak telepíNaponta többször friss áru teni, gondozni is kell. S a Törekvés gazdái ezt teszik. A munkacsapatok a gyo- mosabb részeket kétszer is megkapálták; ottlétünkkor pedig éppen bordói lével permetez egyj Maulwurf. — Az eddig látottak közül ez a legszebben gondozott szőlő — állapítja meg a városi főagro- nórnus is. S a gépkocsiban visszafelé jövet összegezzük a tanulságokat. Fokozni kell a permetezést, nehogy az eddigi munka eredményét elvigye a peronoszpora. j Több gond fordítandó a növény- ápolásra, a gyomtalanításra. Az' új ültetvénynek „patika-tisztaságúnak” kell lennie. A legtöbb tennivaló kétségkívül a Béke, Tsz gazdáira vár, ha azjt akar-; ják, hogy a most szánalmas ké-1 pet nyújtó gyümölcsösük majd termőre is forduljon. Riportunk végére a jól ismert! rövidítés kínálkozik: „folyt, köv.” Feltett szándékunk ugyanis, hogy a vezető mezőgazdasági szakemberekkel a közeljövőben folyamatosan „bonckés” alá vesszük a megye többi új ültetvényét is. Jóba Tibor ICistafélegviiázára te!epü! a VillamosszigelelG- és Műanyaggyár bakefitüzeme Növekszik a kazal A másodszorra kaszált és Jól megszárított lucernaszénát elevátorral kazalba rakják a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz központi majorjában. Az ország műanyag- és szigetelőanyag-szükséglete a harmadik ötéves terv végére előreláthatólag a jelenleginek 3—4- szeresére növekszik. Meglevő gyáraink teljesítőképességét azonban ilyen nagymértékben már nem tudják növelni. Ezért a Gazdasági Bizottság határozata alapján Kiskunfélegyházán az Alföldi Műanyagfeldolgozó Vállalat telepén új üzemet létesítenek. A Budapesti Villamosszigetelő- és Műanyaggyárból ide telepítik a rendkívül munkaigényes bakelitáruk gyártását, a felszabaduló üzemrészekben pedig szigetelőanyagok- gyártására rendezkednek be. A Budapesti Villamosszigetelő- és Műanyaggyár a határozat megjelenése óta készül az áttelepítés lebonyolítására. Kiskunfélegyházán már épül és az év végére elkészül két új csarnok. A bakelitüzem berendezéseinek szállítását is megkezdték. Az első 16 présgépet már üzembe is helyezték Kiskunfélegyházán, néhány régi épületben. A leendő munkásokat nagyobb csoportokban felhozzák Budapestre és itt tanítják meg őket a szakmára. Jelenleg 56 kiskunfélegyházi munkás tanulja a fővárosban a bakelitgyártás mesterségét. 1965. január 1-től már teljes üzemmel dolgozik az új gyár, addigra valamennyi bakelitgyártó gépet a helyszínre szállítják, sőt a gépparkot 3 000 000 forint értékű korszerű új berendezéssel ki is bővítik. A zöldségféléket illetően Izsák község sohasem volt önellátó. Valaha, régebben a kecskeméti kiskertészek hordták ide a „le- vesbevalót”, később pedig a földművesszövetkezet létesített boltot, de annak árukészletét is máshonnan voltak kénytelenek beszerezni. Nagy örömmel üdvözölte hát a község lakossága most harmadéve a helybeli Sárfehér Tsz zöldségboltjának megnyitását. Abban az évben még 15 holdas kertészetük látta el a boltot, az idén azonban már 25 holdon kertészkednek. Hasznos elfoglaltságot találnak a kertészetben az idősebb szövetkezeti gazdák és a legfiatalabbak, a Sárfehér Tsz leendő gazdái, a mostani tagok gyermekei is. Ebben az évben öt fiatal készül a kertészeti tudnivalók elsajátítására. Három év múlva, szakmunkás bizonyítvánnyal a kezükben, ők lesznek majd az addigra még jobban virágzó, gyarapodó kertészet irányítói. A 100 ezer forint költséggel létesített — bőséges pincetérrel ellátott, belül pedig mozaikcsempével kirakott — zöldségboltba napjában három-négy ízben érkezik friss áru. A választék állandóan bővül. A közös gazdaság vezetőinek célkitűzése, hogy a „hiánycikk” ismeretlen fogalom legyen náluk, s a vásárlók igényeit ma- ra déktalanul kielég ítb essék. Már ebben az évben korai érésű dinnye is kerül a boltjába, a kertészet pedig nemsokára szamócás- és őszibarackos-ültetvénnyel egészül ki. Képünkön a zöldségboltban Somogyi Eéláné boltvezető nagylánya, Jutka szolgálja ki a vevőket. A pénztárkönyvből egyébként kitűnik, hogy a bolt átlagos napi készpénzforgalma ezer forint körül van. Minden felkérés nélkül... — Nincs melegük? — Most nincs. Szellős az idő. — Ma mikor fogtak munkához? — Ügy három óra után. Amikor felkeltünk. Egyszerre ugrunk talpra mind a hatan. Mint katonáéknál. — A kézi aratás a könnyebb, vagy a lánctalpas géppel dó- zerolni a talajt? — A mostani bizony nehéz munka, de a hőségtől és a mo55^» tortól áttüzesedett fülkében ülni sem leányálom. Pecsenyének érzi magát az ember. A beszélgetés a ladánvbenei Rákóczi Tsz egyik rozstábláján zajlik. Résztvevői: a Kerekegyházi Gépállomás Sz 80-as talajegyengető gépeinek öt vezetője, Hideg János, Forgó Tibor, Szabó Sándor, Pencz László, Molnár József, továbbá ifjú Molnár Imre, a gépállomás egyik brigádvezetőjének tizennégy éves fia, aki az idén először „kóstol” az aratásba — valamint e sorok írója. Lánctalpasokat azonban nem látni — valahol a gépállomás udvarán pihennek. Vezetőik ugyanis aratnak, mégpedig — kézi erővel. Ketten-ketten kaszálnak, szedik a markot, kötik a kévéket. Meg kell hagyni, értik a módját. Holott Hideg János, a „parancsnok”, meg még egy-két társa már több mint egy évtizede traktoros. De a kaszálást gyermekkorukban megtanulták, méghozzá úgy, hogy egész életükben nem felejtik el. — Parasztként kezdtük mi mindnyájan — mondja egyikük. — Kerekegyházán. De hát miért éppen a la- dánybenei Rákóczi Tsz-be jöttek aratni? Mert gazdaság közelebb is akadt volna — a brigád területén is. Mészáros Istvánnak, a gépállomás főmezőgazdászának a szavaiból aztán kiderül, hogy a segítségre ez a szövetkezet van leginkább rászorulva. Húsz holdon már szerződésen kívül vágta le a gépállomás egyik aratógépe az őszi árpát. Mindez kevés. A rozs megdőlt, kézi kaszával kell vágni. S a szövetkezet csaknem 200 hold gabonája felének a betakarításához „idegen” segítségre van szükség. Bizony, csekély á Rákóczi kaszabíró gazdáinak száma. így aztán Hideg Jánosék egy hétre leszálltak a gépről, vagy ha a munka úgy kívánja, akár kettőre is. Hiszen a szintezett területek egyengetésével és forgatásával már végeztek, s az újabbakra csak akkor mehetnek rá, ha „lement” róluk a gabona. Kaptak hát szabadságot a gépállomástó:. Részesedésük? — Holdanként egy mázsa, abból a gabonaféléből, amit éppen vágnak. A család éves szükségletét most fedezik. Étkezésükhöz a szövetkezet is hozzájárul — természetben. Többnyire birkahúst kapnak. A „parancs'»A . aki magával hozta bográcsát, kitűnő pörköltet készít. A többiek a gépek rangidős vezetőjének ezt az adottságát is respektálják. — Ha nem jönnek, képtelenek lettünk volna megbirkózni a nehézségekkel — vallja Tu- liusz Károly, a tsz főagronómu- sa. Majd Juhász Pál, az elnök hozzáteszi: „Reméljük, hogy szombaton és vasárnap még jó néhányan eljönnek aratni hozzánk a gépállomásról. Bár, egy kombájn sem ártana ...” Nem messzire kopottas, alacsony, nádtetős tanyaház lá‘- szik. Egyik üres szobájában é' szakázik a munkacsapat, „villa negra” — ahogy ők hú ják. Szigeti Ödönné, a tsz könyvelője még most sem tud bt telni a csodálkozástól: Hogy minden felkért nélkül idejöjjenek, és hozzáfog janak aratni, ilyet még ne: láttam. Ezt írja meg az elvtárs.' Hatvani Dániel
