Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

1964. július 30, csütörtök

8. oldal

Jó lehetőség a jövedelem növelésére

Óvjuk a társadalmi tulajdont

Vagyonvédelem a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalatnál

Népgazdaságunk egészének 95 százalékát az állami és szövetkezeti tulajdon képezi. Ez a körülmény messzemenően indokolja a fársadalni tulajdon fokozott védelmét. Sajnos, sokan még ma is úgy gondolják, hogy ez kizárólag a rendőrség, az ügyészség és a bíróság feladata. Ez a felfogás azonban nagyon téves, mert a közös vagyon megőrzése minden állampolgárnak feladata, sőt, törvényekben előirt kötelessége.

Sok mulasztás

A Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság nemrégiben a megyei vendéglátó vállalatnál vizsgálja meg ennek a feladatnak és kötelességnek a teljesítését. A rendőrség feltárta azt is, hogy milyen körülmények akadályozzák a fokozott vagyonvédelmet, és mi teszi lehetővé, hogy a népgazdaság sérelmére egyesek bűncselekményeket kövessenek el a vállalatnál. A fő- kapitányság beszámolójából azt kell megállapítanunk, hogy bár a vendéglátó vállalatnál hoztak intézkedéseket ez irányban, de még sok a tennivaló. Egyelőre nincs biztosítva kellően az eredményes vagyonvédelem, több, felületességből, gondatlanságból fakadó mulasztásra is felfigyelhetünk.

Meg kell azonban állapítani azt is, hogy bár ritkán, de alkalmazzák az úgynevezett mérlegsoros kigyűjtési módszert, amelynek segítségével már több visszaélésre fény derült. A vagyonvédelmi törekvéseket tükrözi az is, hogy a hiánnyal el- számólókat kötelezik- annak megtérítésére.

Mit ér az igazgatói határozat ?

Ez azonban még nem minden. A vállalat profiljából adódóan igen sok alkalom kínálkozik arra, hogy valaki a társadalmi tulajdonhoz nyúljon. Éppen ezért maradéktalanul meg kell valósítani a vagyonvédelemre vonatkozó előírásokat.

Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megyei kirendeltsége 1963-ban 132 ellenőrzést végzett a vállalatnál, és ilyen vagy olyan szabálytalanság miatt minden harmadik ellenőrzött egység vezetőjét vagy dolgozóját

bírságolni kellett. Ez a belső ellenőrzés nagyfokú hiányosságaira utal, amit korábbi vizsgálata alkalmával a NEB is kiderített. Azt állapította meg, hogy bár a leltárhiányok okainak kiderítésére minden esetben igazgatói határozatot adtak ki, a belső ellenőrzés — néhány eset kivételével — azt nem hajtotta végre, tehát megfelelő intézkedés nem született az illetővel szemben. Hasonló a helyzet a leltártöbbletekre vonatkozóan is.

A bizonylati fegyelem lazasága tette lehetővé, hogy például Szentkirályi László anyagbeszerző és Beke Mihály raktáros ösz- szejátszottak, és rendszeresen szándékos bűncselekmények sorozatát . követték el a vállalat sérelmére. Ugyancsak a vállalati ellenőrzés hiányosságai miatt tudták éveken keresztül fosztogatni a közös vagyont Kiss Antal és társai is. Ebbe néhány ellenőr is bekapcsolódott, és amikor a Kiss Antal által vezetett raktárban többletet észleltek, a cukrot és a zsírt egymás között elosztották. Formálisak voltak csupán a selejtezések is, s akik ezt végezték, illetéktelen vagyoni haszonra tettek szert, vagyis loptak, sikkasztottak. Hiba, hogy közülük többen jelenleg is anyag- és pénzkezelő beosztásban dolgoznak. Azt sem

A Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyáregységében teljes erővel folyik a termelés, közben az üzem területén nagyarányú építkezést bonyolítanak le. A kettő együtt nem könnyű feladat, a gyáregység dolgozóinak jó munkáját dicséri azonban, hogy első félévi exporttervüket máris 149,5 százalékra teljesítették.

Az építők is kitesznek magukért. Miközben a tavaly épült kopasztóüzem földszintjén már folyik a baromfifeldolgozás, az ÉM Bács megyei Építőipari Vállalat munkásai két emelettel bővítik az épületet. Az idén eddig — a 7 millió forintos építési programnak megfelelően — ütem szerint haladtak a munkával. Az első emeleten a válaszfalakat építik, s rövidesen elkélehet megengedni, hogy egyes vezetők nagy összegű leltárhiányai esetén maguk végezzenek mérlegsoros kigyűjtést és azt a vállalat elfogadja.

Szigorúbb ellenőrzést

A fentiekből látszik, hogy igen sok még a tennivaló a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalatnál a társadalmi tulajdon védelme érdekében. Döntő hiba és fogyatékosság az ellenőrzés gyengesége, sokszor csupán formális lebonyolítása, a felelősségre vonások következetes elmulasztása. Ebben közrejátszik, hogy a vizsgálatokkal megbízott személyek többségükben nem rendelkeznek számviteli képesítéssel.

A vállalat személyi adottságát figyelembe véve azonban jogunk van remélni, hogy a vagyonvédelemben jelentős változás, előrehaladás következzen be. Ehhez az kell, hogy minden egyes dolgozó — vezető és beosztott egyaránt — becsületbeli kötelességének tartsa a társadalmi tulajdon megóvását, a fosztogatók leleplezését. Meg kell szüntetni a szabálytalanságokat, és bátrabb, hatásosabb intézkedéseket foganatosítani a mulasztókkal, szándékosan manipulá- lókkal szemben.

Gál Sándor

szülnek a második emelet beton tartóoszlopaival is, augusztus első napjaiban elérik a tetőszintet. Az épület A-szárnyán egyébként a tetőszerkezet zsaluzása, szerelése megtörtént, a B-szárnyon pedig a hűtőtermek szigetelésének előkészületei folynak.

Az idei tervben szerepel az üzem trafóházának építése is, egyes megrendelt szerelési anyagok késedelmes visszaigazolása azonban az áramátalakító átadási határidejét veszélyezteti. Az építkezés ütemét eddig más anyaghiány, illetve munkaerő- hiány nem akadályozta. Minden feltétele megvan annak, hogy jövőre az új üzemrész is belépjen a termelésbe.

N. O.

A háztáji gazdaság a közös gazdaság szerves része. Bár a fő figyelmet a közösből származó jövedelem fokozására kell fordítani, a lehetőségek ésszerű felhasználásával a háztájiban is lehet, s érdemes is növelni a jövedelmet. Az időszakos munkaerőfelesleg, az öregek, gyermekek munkája, a városba járó családtagok szabad napjai mind jól hasznosíthatók a háztáji gazdaságokban. Nem is szólva arról a sok — ma még kihasználatlan — gazdasági épületről, amelyekkel tulajdonosaik az átszervezés után hirtelen nem tudtak mit kezdeni. S ha még tekintetbe vesszük, hogy az állam is sok kézzelfogható segítséget ad, nyugodtan mondhatjuk: a háztáji gazdálkodás legfontosabb feltételei adva vannak, csak bátrabban kell élni velük.

A háztáji gazdaságok a helyi ellátás érdekében és a központi készletek gyarapítása végett sok féle termesztési ággal foglalkoznak.

Most van az ideje

Most van az ideje a gyümölcsös őszi telepítésére való felkészülésnek. A gyümölcstermesztés hagyományos gazdálkodási ág a háztájiban. A városok gyümölccsel való ellátását nagyrészt a háztáji gazdaságok termése biztosítja még. A nyári gyümölcsök, cseresznye, meggy, nyári alma, körte, kajszi- és rózsabarack nagyobb részét jelenleg is a háztáji termelőktől vásárolják fel. Ezért érdemes rátérni telepítés vagy állomány- csere esetén ilyen gyümölcsök termesztésére a háztáji kertekben is.

A legjobban jövedelmező, tipikusan háztáji gyümölcs a föl- dieper. Ennek a telepítését legcélszerűbb augusztus végén, szeptember elején elvégezni. A talajelőkészítési, trágyázási

munkákhoz viszont már most hozzá kell fogni. A földieper a legnagyobb jövőjű, kimeríthetetlen exportlehetőségű gyümölcs. Felvásárlási ára a legmagasabb. A nagy exportigény miatt a magas felvásárlási ár állandó. A nyár végén telepített földieper már a következő évben szép termést hoz. A jól kezelt telepítés négyzetméterenként és évenként átlagosan 30 forintot jövedelmez.

Állami segítség

A háztáji gazdálkodás legjövedelmezőbb, legfontosabb ágazata az állattenyésztés. Ezt olcsó,

állami áron vásárolható takarmánnyal, garantált szerződéses árakkal, takarmánykiegészítők és takarmánykeverékek juttatásával segíti államunk és a földművesszövetkezeti mozgalom. Jól példázza a támogatást az anyakoca-akció. A koca árát a szaporulatával lehet kiegyenlíteni, ugyanakkor, kedvezményes áron, takarmánykiutalásban is részesül a kocatartó.

A sertés és szarvasmarha tenyésztése mellett a legnagyobb fontosságú a baromfitartás és a tojástermelés. A háztáji gazdaságokban, belterjes tartási mód mellett, legtöbb tojást adja a Leghorn fajta. Tojás- és hústermelésre egyaránt alkalmasak: a New Hampshire, a sárga magyar, Plymuth, Rhode-Island fajták. A földművesszövetkezetek a baromfitartást, tojástermelést naposcsibe-akcióval, az állománycsere szervezett lebonyolításával, takarmányjuttatással, előnyös szerződési árral támogatják. Hasonló előnyökkel jár a pulykalenyésztés, de elsősorban a lúdtenyésztés. . A csirke felvásárlási ára az értékesítési időszaktól függően 20—21, a pulykáé 19—20, a hízott libáé 24—25, a hízott kacsáé 19 forint. A szerződéssel lekötött baromfiakra a földművesszövetkezet előleget is folyósít.

Néhány jó tanács

Űj ága a háztáji gazdálkodásnak a házinyúl tenyésztése. A házinyúl iránt ngay exportigény mutatkozik, ezért érdemes tenyésztésére a háztáji gazdaságban berendezkedni. A nyúl ára kilónként 14,60-tól 15,50 forint, amelyre a háztáji termelők, ha szakcsoportba tömörülnek, kilónként még 1,50 forint nagyüzemi felárat is kapnak. Ugyancsak a szakcsoportokban levőknek — de az egyéni szerződőknek is -— szeinestakar- mány-juttatás és előlegfolyósítási kedvezmény jár.

Jó lehetőséget nyújt a háztáji gazdálkodásban a selyemhernyó- tenyésztés és a méhészkedés is. A gyógy növény termesztés, illetve a gyógynövény gyűjtése is jó hasznot hozó üzemága lehet a háztáji gazdálkodásnak.

Ezeket a termelési ágakat is szervezik, támogatják, s a rájuk vonatkozó felvilágosításokat készséggel megadják a földművesszövetkezetek.

K. A.

Gyorsan halad a Sarnevál rekonstrukciója

PRÓBATÉTEL

Tavaly ott hagytam abba a nyári beszámolót, hogy a mamáéknál nyaraltunk. Most ugyanott folytatom. Alighogy betettük a lábunkat a kapun, így szólt a mama.

— No, megjöttetek szabadságra? Akkor én hálistennek mehetek Lehóczki- né napamasszonyhoz Tápiógyörgyére. Megbeszélem már vele, hogy sikerül neki olyan jól a baracklekvár?

így tehát megint ránk szakadt- a birtok. Azaz: a kis ház, a virágoskert, 3 tyúk, valamint az anyamacska — két kisded kőikével. A mama már kívül volt a kapun, mikor visszakiáltott, hova akasszuk a kulcsot, ha el találunk menni hazulról, továbbá a lelkünkre kötötte, hogy aznap el ne távozzunk, mert jön a „szippantó autó”.

Nem magyarázta meg, mi is az a „szippantó autó”, így valóban mozdulni se mertünk a portáról. Szerencsére be sem fejeztük az ebédet, rájöttünk.

Nagy robajjal beállított egy utcaseprő egyenruhás fiatalember és jelentette, hogy hátramegy a baromfiudvarba. El is tűnt és pár percen belül megkezdte kooperációját az udvarláb felőli utcán tevékenykedő társával. Kiemeltek egy kerítésdeszkát, s a résen át bevezettek egy ágyúcső vastagságú, hosszú meg recés gumicsövet. El egészen a faluhelyen jól ismert angol fatoalettig. A kívül álló tartályos autónál lel búgott valami sziréna. Pillanatok múlva éreztük a légben, mire való is az a „szippantó autó”.

Azóta, ha a vendéglői étlapon meglátom a szót — „Meggyleves”, mindig ez az első nyaralási nap jut eszembe. Akkornap éppen ott tartottunk az ebéddel.

Ismét nagy gondot jelentett az állat- állomány ellátása. Feleségemnek elég baja volt a nagytakarítással, ezért rám maradt az olyan férfimunka, mint — adni a tyúknak, macskának. Először szabadkoztam.

— Ugyan, fiam. Tudhatod, hogy a lapnál az ipari rovatban kulminálok, nem értek a mezőgazdasági termeléshez.

— Ne mulyáskodj! — rivallt rám. Tehát vállaltam.

Igaz, nem ment könnyen. Például a kismacskák orrát jó párszor belevertem már a reszelt sárgarépába, mert sehogyse akarták enni — mikor az asszony kiokosított.

— Akár a tutyimra bíztam volna ... A répát a tyúkoknak kell adni, te iparos.

Ha nem tojtak a tyúkok, étteremben ebédeltünk. Mást nem tud főzni a nejem teljes szakmai biztonsággal, csak rántottét. Egyszer meg támadt egy ötletem.

— Asszony! Ma a sógoréknál ebédelünk. Tudod, mondta a mama, hogy nőst vettek porszívógépet. Ügy teszünk, mintha arra volnánk kíváncsiak. Déltájt megyünk, majdcsak megkínálnak valamivel.

Igaz, ami igaz — nagyon kedvesen fogadtak. Éppen ebédnél értük őket. Minden csupa égett hagymaszag volt, de azért lassan megorrontottam, hogy lecsót főzött az ifj asszony. Idő se volt dicsérni a porszívómasinát, a tévéjüket, a sógor Pannóniáját, már is felajánlották.

— Ha nem vetitek meg az új asszony főztjét, kerüljetek közelébb.

— Még nem ettem lecsót az idén — árultam el nyomban hajlandóságomat. Le is ültem azonnal, pedig az asszony cefetül ráncigálta az ingemet.

Kicsit jobban felfigyeltem, miért ez a nagy óvatoskodás? Látom, még a füle is veres sógornak, sógorasszonynak egyaránt. Míg a maradékot kétfelé por- ciózta az ifjú menyecske, addig rebeg- te el nagy szégyenkezve, hogy kanál csak kettő van nekik. Nem tanultak még bele, miből mennyi kell a háznál, így tehát mi is felváltva ettünk egy- egy falatot a nejemmel, meg ők is. A kanalat mindig fényesre nyalva adtuk tovább.

Másik nagy élményünk a Cickony- lyány lakodalma volt. Ott laknak a mamától harmadik házban, így mint városiakat, bennünket is meghívtak. Persze erre már illett tortát csináltatni, illett taxit rendelni, illett ajándékot vásárolni — satöbbi.

Teljes díszben készültünk a násznéppel autókra szállni, hogy jelen legyünk i tanácsházi ünnepségen, mikor látjuk nőmmel, hogy nagy susmogás indult a nézelődő tömegben. Csupa utcabeli sirató öregasszony, ráérő szomszéd, íaikányi gyerek lepte el a környéket, így nem volt titkolni való előttük. Kiderült, hogy a borjúpaprikáshoz elfelejtettek krumplit pucolni. Már pedig volt vagy ötven meghívott, s a néhány, nyakig a sütéssel, főzéssel elfoglalt szakácsnő képtelen lett volna idejében megoldani a burgonyahámozást.

— Nem maradhatnak szégyenben szegény Cickonyék — súgta a feleségem, éppen mikor féllábbal már az autóban voltam. — Gyere segítsünk!

így otthon maradtunk. A menyasz- szonynézőkkel egyetemben a szép füves árokparton indítottunk krumplihá- mozási versenyt. A végén még uborkát is hordtak ki a nászasszonyok. Hámozni.

Az esti vigalom azonban mindenért kárpótolt. Régen verekedtem olyan jóízűt, mint mikor a töltöttkáposzta után odakóválygott hozzám Bukó Lajcsi komám, egykori iskolatársam és se szó, se beszéd, fertelmesen szájontörölt. Én vissza, ö ismételt, én is. Aztán már aprítottuk egymást számolatlanul.

— Hát ez meg miért volt? — kérdeztem Lajcsit, mikor különválogattak bennünket és a nők sivalkodása alább hagyott. Ö abszolút barátságosan vigyorgott rám és szinte könnyezett a meghatottságtól, mikor dülöngélve ugyan, de szemét a szemembe akasztva vállon veregetett.

— Ides egykomám, ez mán így eset1 Meg akartam tudni, ember vaey-i még, azért, hogy újságíró lettél . .. Jól van, nem változtál, egyen ki a fene’M,ií Tóth István