Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-29 / 176. szám

1964. július 29, szerda 5. oldal meg a felmentő csapat vezetésevei.” Kevés-e a kevesebb ? Hatalmas, sűrűn vonalká- zott ív fekszik az asztalon. Az íven néhány kisebb kimutatás. Töprengő arccal hajol az asz­tal fölé Galánta Tibor, a kis­kunhalasi járási-városi pártbi­zottság agit.-prop. osztályának munkatársa. A papírokról sor­ra fölkerülnek az adatok a nagy táblázatra. Ha elkészül az összesítés, egyetlen pillan­tással áttekinthető lesz az ősz­szel induló pártoktatás, a já­rás valamennyi termelőszövet­kezetében és községében folyó népművelés, valamennyi tanfo­lyam és ismeretterjesztő elő­adás. A helyi egységes kulturális tervek feldolgozásával foglal­kozik ezekben a napokban az agit.-prop. osztály. A követke­ző évadot nagyon gondosan, körültekintően szervezték az idén Kiskunhalason és a já­rásban. Ha tavaly példaképül állították őket a többi járás elé, az idén egy okkal több, hogy jó munkát végezzenek. A kimutatásokon még jókora fehér mezők várják a ceruzát, de a legfontosabb összesítő adatok már készen vannak, könnyen leolvashatók. A párt­oktatás terveiről érdeklődöm Galánta elvtárstól. — Tavaly nem voltunk elég­gé körültekintőek a szervezés­ben — mondja. — Minden ter­melőszövetkezetre száz hallga­tót számoltunk előadásonként, csakhogy egyik másik kisebb termelőszövetkezetben alig ha­ladja meg a tagság összlétszá- ma a százat. Itt a tervnek csak a töredékét tudtuk teljesíteni. Az idén tekintetbe vettük ezt is, a terv reális lesz. Magyarán: kevesebb lesz az oktatásban résztvevők létszá­ma? — A káderképző tanfolyamo­kon növekszik a létszám, az előadásos propagandában vala­mit csökken. Számunkra az előbbi a fontosabb, bár a tö­megpropagandát sem hanyagol­juk el. Lássuk a számokat: Tavaly négyszáztizenöten tanultak a kiskunhalasi járás­ban a különféle szintű káder­képző tanfolyamokon, a mar­xizmus—leninizmus alapisme­reti tanfolyamától az esti egye­tem kihelyezett osztályáig. Jö­vőre kilencszázhatvan lesz a létszám. A városban csaknem ezer volt tavaly, az idén pedig mintegy nyolcszáz lesz. Hogy most kevesebb, annak az az oka, hogy a városban a párt- szervezetek már tavaly is sok gondot fordítottak a tanulásra, s akiket a káderképző tanfo­lyamokra küldhették, javarészt már akkor bekapcsolódtak az oktatásba. A tömegoktatásban Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS tavaly hatezer-négyszázan vet­tek részt a járásban, jövőre 5800-at terveztek, a városban pedig a tavalyi 2100 helyett va­lamivel többet mint 1200-at. Nem túlságosan kevés ez a tavalyihoz képest? — Még így is a lakosság 19 százaléka vesz részt a pártok­tatás különféle formáiban, ami a 13 százalékos megyei átlag­hoz képest igen jó eredmény. Már csak azért sem töreked­tünk az idén olyan nagy lét­számra mint tavaly, hogy job­ban megválogathassuk a pro­pagandistákat. A másik ok pe­dig az, hogy szeretnénk a kö­vetkező évadban többet foglal­kozni az olyan fontos népmű­velési feladatokkal is a pártok­tatás mellett, mint a felnőttok­tatás, a szakmunkásképzés és az írástudatlanság megszünte­tése. S még egy példát arról, hogy mi mindenre kiterjedt a párt- bizottság figyelme a következő művelődési évad tervezésénél: A pedagógusok ideoló­giai oktatása az eddigi formá­ban most a tavasszal véget ért. A halasi járásban most egv várhatóan jobb módszerrel kí­sérleteznek. Az általános isko­lai nevelők jövőre öt előadást hallgatnak a világnézeti neve­lés időszerű kérdéseiről, a kö­zépiskolai nevelők A marxista etika és a szocialista erkölcs című tankönyv alapján tanul­nak, s még az óvónők is négy előadásból álló tanfolyamon vesznek részt, amely a világ­nézeti nevelésnek az óvodában lefektetendő alapjaival foglal­kozik. így tehát a pedagógusok szigorúan az érdeklődési kö­rükbe vágó, s a munkájukban közvetlenül is hasznosítható is­mereteket szereznek az ideoló­giai oktatásban, M. L. (Valami elk ezdi) (lő tt,... A szandálba bújtatott lábak kamaszos hetykeséggel hasítják az út porát. Füttykoncert zeng a makulátlanul kék nyári ég felé, tele torokból buggyan a nevetés. Itt is, ott is nyílik a kertkapu, a vidám menethez újabb pár izmos, napégette láb­szár csatlakozik. Egy-kettő, egy- kettő — masíroznak katonásan a lakiteleki srácok, aztán kitörő örömmel tódulnak be a műve­lődési otthon üvegajtaján. — A karzaton van a törzshe­lyük — mosolyog megértőén Gyöngyösi György, a művelődé­si otthon vezetője. — Ott szó­rakoznak, társasjátékoznak min­dennap. Nyáron, dologidőben a felnőttek nem érnek rá, és a művelődési otthon szinte kizá­rólag az ifjúságé. Estig! Mert munka után már ide vezet a felnőttek útja is. A színes nyári programban min­denki talál kedvére valót. Telt házzal mennek a színházi elő­adások, egy táborra való néző gyűlik össze a tv-készülék előtt, foglalkozásra sereglenek a báb- és színjátszó szakkör tagjai. A lakiteleki művelődési ott­hont múlt év novemberében ad­ták át a község lakosságának. Vajon érdemes volt-e felépíteni, áldozni rá? — Érdemes volt! A község életébe észrevehető változást hozott. Elsősorban közelebb ke­rült hozzánk a színház. Ebben az évben már hat előadást tar­tottak zsúfolásig telt nézőtér előtt. A szép, modem környe­zet sokkal több érdeklődőt vonz a könyvtárba, irodalmi estekre, műsoros rendezvényekre, isme­retterjesztő előadásokra, mint azelőtt. Csak... Gyöngyösi György hirtelen el­harapja a megkezdett monda­tot. Aztán felugrik és int, hogy kövessem. A színházterembe ve­zető ajtó zárva, így hát keresz­tülbukdácsolunk a kelléktár székein. Helyesebben a székek segítségével mászunk a raktár­ba, hiszen a bejáróhoz elfelej­tettek belülről lépcsőt építeni. Kicsik az ajtók is. Hiába épí­tettek ilyen hatalmas — 70 négyzetméteres — színpadot, ha lalatot, hogy építsék át. Azt fe­lelték: Nincs rá keret. Hány helyen hangzottak el hasonló panaszok? Nehéz vol­na összeszámolni. Egy biztos: Víg élet a napközis táborban O aján ilyenkor ® nyáridőben, aki csak teheti, ebéd után a Sugo- vica partján keres menedéket a bekö­szöntött meleg elől. A hűsítő víz felé igyekvőknek nap mint nap szemükbe ötlik a Petőfi szi­get végén a néhány sátorból álló nap­közis tábor. A bajai általános iskolák napközisei vidáman élnek a szünidőben. Reggel 9 órától, délután 5- ig hangos a környék a gyerekzsivajtól. Valódi tábori élet zajlik itt. Zászlófel­vonással kezdik a napot, mint akár­melyik más úttörő táborban. Játék, fürdés, pihenés, esetleg mozielőadás vagy játékos tanu­lás szerepel a prog­ramban. Minden csütörtö­kön, ha az időjárás engedi, kirándulni mennek a környék­re. Voltak már Mórágyon, legutóbb a Véndunator ok­nál. Az ebédet ilyenkor autóval vi­szik utánuk, a víz­parton, vagy az er­dőben jobb ét­vággyal esznek a gyerekek, hiszen ez is hozzátartozik a tábori élethez. K itűnő az el­látás. Hogy egy egész napon szabadban levő gyerek mennyit tud megenni, arról Tö­rök Jánosné és Za- rubszky Józsa néni tudna sokat mon­dani. A 160 napközisre hat-hét nevelő vi­gyáz. Pallos Jó­zsef táborvezető rendet, fegyelmet követel. Nem is történt semmi baj, pedig már harma­dik éve, hogy min­den nyáron műkö­dik a napközis tá­bor. Az idén júni­us 29-én kezdődött és augusztus 22-ig tart. E zzel a tábor­ral minden­ki jól jár. A szü­lők nyugodtak le­hetnek, hiszen fel­ügyelet alatt, jó helyen van gyer­mekük. A gyere­kek pedig szeretik a mozgalmas, vál­tozatos, érdekes tá­bori életet. K. G; az ajtókon nagy díszletet behoz­ni képtelenség. — Az már megszokott dolog, hogy az ajtónyílások rosszul vannak eltömítve, a csatorna mérete kicsi, mindenütt folyik a víz, a zenekari árokban csak hat zenész fér el, az első sor pedig túl közel és mélyen van ahhoz, hogy látni lehessen a korláttól. Na és természetesen miért is lenne használható a fű­tőberendezés? A fűtés bizony itt is — mint olyan sok helyen — rossz. A termet 16 foknál melegebbre nem lehet felfűteni. Át kellene szerelni a fűtőberendezést, mi­vel felül vannak a meleg leve­gőt beengedő ablakok. így az a kevés meleg is felszorul, ami van, ráadásul az ajtóréseken alulról tódul be a hideg levegő. — Ha nem történik semmi, akkor szomorú tél elé nézünk. Hideg nézőtérre nem szívesen ülnek be az emberek. Nekünk pedig jóformán egyebünk mint nézőterünk nincs is. Például klubszobák, szakköri helyiségek, táncterem. Mindent ezzel az egy helyiséggel kell megoldanunk. Tetézi a nehézséget, hogy a mo­zi vetítővászna 20 négyzetmé­tert elvesz a színpadból. Ha legalább fel lehetne húzni, amikor nincs rá szükség, de hiába kértük a Moziüzemi Vál­valamennyit orvosolni kellene. Lakiteleken 3 200 000 forintot ál­doztak a művelődési otthon épí­tésére. Ez már olyan indíték, amely felelősségteljes munkára, kötelezettségének lelkiismeretes teljesítésére ösztönözhette volna a Kecskeméti Épületszerelőipari Vállalatot. Mulasztásukat pó­tolni — ez most a legsürgetőbb. — Hátha még felülvizsgálnák egyszer a művelődési otthonok terveit is — sóhajt az igazgató. — A megszokott sablon: Egy színházterem és más semmi — ma már nem elégíti ki falun sem a megnövekedett igényeket. Igaz, Lakiteleken rövidesen fel­épül a sportszékház, ott állan­dó helyiséget kap az ifjúsági klub. Tsz-klub alakul a Szikra Termelőszövetkezetben is — mind a művelődési otthon fenn­hatósága. alá tartozik. Ez jó is, meg rossz is — a szétszórtság miatt. Nehézségek tehát vannak, de mindennél többet ér, hogy az emberek szívesen jönnek hozzánk, szeretik művelődési otthonukat. A délután álmosan nyújtózik a házak között. Valami elkez­dődött Lakiteleken. És talán minden, ami még megoldatlan, hamarosan rendbejön... Vadas Zsuzsa „Én vagyok a rangidős tiszt" — üvöltötte az ezredesnek l-ettermuii. „Itt az ideje, hogy elbánjunk ezzel a vörös csürhevei!" szereit." Fetterman csak legyintett Bridger szavaira.- -.vasa Az ezredes még a kilovagló csa­pat után kiáltott. „Ne üldözze az indiánokat az titmenti szikla­gerincekig! Ez a parancs, kapi­tány úr!”

Next

/
Thumbnails
Contents