Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

Sxegedi Sxabadtéri Játékok 196J. Hatalmas sikert hozott Honegger és Bartók művének szegedi bemutatója Mintegy ötezer ember ült szombaton este a Dóm előtti hatalmas nézőtér soraiban, amikor az idei évad legizgal­masabb bemutatójára sor ke­rült. Egy műsorban mutatták a Szegedi Szabadtéri Játékok egy lépessel tovább lépett és tekintélyes közönség előtt is sikerre vitte a XX. század két remekművét. A „Fából faragott királyfi” mai oratórium” műfaji megje­löléséből kiindulva, úgy vélte, Jeanne d’Arc története min­den más alkotásnál inkább ide a Dóm elé kívánkozik. A hu manista mondanivaló találko­A tervezettnél csaknem kétszer több búza az állami felvásárlónak Az apositagi Duna Termelő- szövetkezetben másfél ezer hol­don arattak az idén kenyér- és takarmánygabonát. A beta­karított termésből a tervezett 22-vel szemben 40 vagon bú­zát értékesített a tsz a Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vál­lalatnak. Ezenkívül, búzaföld­adó címén, még 51 vagon ke­rül átadásra. A betakarítás során egyéb­ként igen jó munkát végeztek Homo Gábor és Benedikti Im­re kombájnosok. Az előbbinek több mint 70 vagon termés ara- tása-cséplése a teljesítménye A Johanna a máglyán című oratórium egyik jelenete. be Honegger „Johanna a mág­lyán” című oratóriumát és Bar­tók Eéla „Fából faragott ki­rályfi” című balettjét. Az elő­adás végén felesaittanó hatal­mas taps azt bizonyította, hogy HAlPKÖaKEH Alperes — a könnyelműség Nem állapítunk meg újat, ha leírjuk, hogy a házassági bontó­perek száma változatlanul ma­gas. Ezzel sokszor és sokan fog­lalkoztak, mi csupán a fiatalo­kat érintő összefüggéseiről kí­vánunk elmondani néhány-szót. A kecskeméti járásbíróságon a válóperes bíró munkájának döntő részét ezek a perek ké­pezik, az esetek nyolcvan szá­zalékában olyan házasságokról kell dönteni, amelyek mind­össze két-, hároméves múltra tekinthetnek vissza. A fiatal házasok nyolcvan százalékos aránya nagy, s az okok keresésére késztet: Miért romlik meg ilyen rövid idő alatt a szerelem, milyen embe­rek azok, akik így élnek, dol­goznak és a végén elválnak? Első, ami felkelti a figyelmet, a szinte feltűnően fiatal kor. A válóperes bíró asztalán levő, frissen érkezett tíz aktából öt­ben a nők még a tizennyolc évet sem töltötték be, amikor férjhez mentek, tehát a házas­ság megkötéséhez a gyámható­ság engedélye kellett. Ilyen eset például Cs. I. és K. K. há­zassága. A lány 17 éves volt, amikor hozzáment a nála 11 évvel idősebb férfihez. Rövide­sen ráeszmélt, hogy nem szere­ti és kétségbeesetten kéri a bí­róságot, hogy bontsa fel a tör­vényes köteléket. T. K. és P. E. sorsa szinte azonos az előbbi­vel. A lány ebben az esetben is tizenhét éves korában ment hozzá a tíz évvel idősebb T. K.- hoz. Három éve kötöttek há­zasságot, s most a csalódott férj válóperi keresetet nyújtott be. A kiválasztott esetekben mind az öt lány 17 éves korá­ban ment férjhez. Nem korai ez egy kicsit? Nagyon is az, főleg akkor, ha ehhez még a házasfelek közötti nagy korkü­lönbség is hozzájárul.­Az öt eset kiválasztása és ha­sonlósága nem a véletlen mű­ve. Csupán a Kecskeméti Váro­si Tanács gyámhatóságától ta­valy 39 fiatalkorú kérte a há­zasságkötéshez való hozzájáru­lást. Harmincketten megkap­ták, két fiú kérelmét pedig el­utasították, mert nyilvánvaló volt, hogy elhatározásuk nem eléggé átgondolt. Egyikük pél­dául egy hónapja ismerte a ná­la hét évvel idősebb, elvált asszonyt és feleségül akarta venni. Ebből sem lett volna tartós, jó házasság. Félreértés ne essék, nem a gyámhatóságot hibáztatjuk, hi­szen szabályszerűen járt el, amikor a körülmények mérle­gelése után az engedélyeket ki­adta. De kérdéses, hogy a há­zasulandók kellően megfontöl- ták-e a dolgot, számoltak-e minden felmerülhető problé­mával? Aligha. Érzelmileg nem megalapozot­tak ezek a kötelékek, amit bi­zonyítanak a válóperes bíró ta­pasztalatai, melyek szerint a fiatalon kötött és hamarosan felbomlott házasságok erkölcsi okok miatt szenvedtek hajótö­rést. Több éves gyakorlata so­rán a járásbíró nem találkozott olyan esettel, hogy anyagi ne­hézségek lettek volna az elhi- degülés rugói. Eredendő hiba, hogy a házasságkötés előtt nem ismerik meg eléggé egymást a fiatalok, néhány rövid és fu­tólagos találkozás után lépnek az anyakönyvvezető elé. Gyak­ran hiányzik a kölcsönös meg­értés, az alkalmazkodás képes­sége is. Ilyen előzmények mel­lett nem meglepő, ha heves szóváltások következnek, majd a különköltözés. Az ilyen válóperek többségé­ben azonban nemcsak az a probléma, hogy a formálissá merevedett kötelékeket felbont­ja a bíróság, hanem dönteni kell a gyerek sorsáról is. A felelősségre pedig ebben lenne a legnagyobb szükség! Társa­dalmunk a fiataloktól is elvár­ja, hogy elsősorban a saját gye­rekük, de az önmaguk sorsá­ról is nagyfokú felelősséggel döntsenek, és ne a bíróságra bízzák, ami az 6, komoly fel­adatuk lenne — életük elren­dezését. G. s. előadásának sikere elsősorban Eck Imre nevéhez fűződik, aki szakítva a balett hagyományai­val, teljesen új eszközökkel, a bartóki mondanivalóhoz igazod­va vitte színpadra a művet. A táncművészet mához közelebb álló formanyelvét kutató fia­tal együttes lemondott a nép­meséi motívumok színességé­ről, a kedves, naív meséről. Helyette Balázs Béla eredeti szándékát tükrözte a világban helyét kereső, a hamis csillo­gásokat megvető és egy tiszta, harmonikus társadalomban is hinni tudó XX. századi ember rajzát adták. Ehhez le kellett parancsolniok a színpadról mindent, ami Bartók zenéje és a hallgatóság közé állhatott volna. S arra kellett töreked- niök, hogy a közönséget a mon­danivaló lényegének megértése felé közelítsék. Hogy ez részben — legalább a gondolkodásra kényszerítés erejéig — sikerült, az a min­den mozdulattal lényegre utaló tánc nyelvnek és az értelmezést segítő hatásos térformáknak köszönhető. A rendkívül fegyelmezett és nagy felkészültségű együttes ki­tűnő szólistáival (Tóth Sándor, Árva Eszter, Bretus Mária, Stimácz Gabriella, Csifó Fe­renc) az élen mindenben a Sándor János vezényletével tolmácsolt bartóki muzsika színeihez igazodva bizonyította, hogy hírnevüket nem valami­féle divatnak, hanem a kor­szerű mondanivalóhoz korsze­rű formát kereső elmélyült művészi munkájuknak köszön­hetik. Honegger oratóriuma ha le­het még nagyobb sikert ara­tott és teljes mértékben iga­zolta Szinetár Miklós rendező elképzelését, aki a mű „úrá­zása a monumentalitással olyan előadást eredményezett, amely' ben a zene és a látvány a mondanivalót hordozva simult össze, s amelynek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. A tizenegy jelenetre tagozó­dó oratórium szcenírozott for­májával már egy évvel a bá­zeli bemutató után megpróbál­koztak Crleansban, de ennyire komplex élményt nyújtóan még sehol a világon nem vit­ték közönség elé. Hogy a lát­vány nagyszerűsége mellett a zenei tolmácsolás is tökélete­sen érvényesült, ez elsősorban Henrik Czyz lengyel karmes­ternek köszönhető, aki fáradt­ságot nem kímélve, elmélyült munkával féléjszakákon át csi­szolta a sokszínű muzsikát. Az énekes szólisták (Mátyás Mária, Réti József, Déry Gab­riella, Ivánka Irén, Szalma Fe­renc, Góndócs József, Rissay Pál, Vargha Róbert, Várhelyi Endre, Réti Csaba) szinte egy­mást múlták felül. Horváth Teri pedig ideálisan formálta meg a ballucináló, analfabéta, de küldetésében hívő és meg­alkuvást nem vállaló paraszt­lány alakját. Kitűnő partnere volt Szabó Gyula, s a többi prózai szereplő (Kőműves Sán­dor, Bányász Ilona, Jászai László, Katona András, Káro­lyi István, Pagonyi Nándor) jól illeszkedett az együttesbe. A hatalmas méretek miatt különleges feladatot kapó Bu­dapesti Kórus Kerecsényi Jó­zsef irányításával nagyszerűen helytállt és ugyanez mondható el a Pécsi Balettről. A felejthetetlen, emlékezetes élmény nem kis mértékben Bakó József díszlettervezőnek köszönhető, aki talán élete leg­nagyszerűbb színpadképét al­kotta meg. HARC öy£A.p£ST eetőSí «épe °épe * ....................* .........etőí i «épe Három deci tej K. P. kecskeméti olvasónk furcsa jelenetnek volt tanúja Tóth Józsefné fűszerkereskedo Fűzfa utcai boltjában. A reg­geli nagy forgalomban történt, hogy mezítlábas kisfiú tért be az üzletbe és három deci tejet kért. A tulajdonosnő azonban elküldte a kisfiút azzal, hogy nem ér rá ilyen kis tételekkel bajlódni. Menjen a tejcsárdá­ba, ott jobban ráérnek. Nem egészen ilyen finom hangon mondta, s bárhogyan is, tény az, hogy elutasította a vásárlót. Aprócska történet, talán nem is volna érdemes szóvátenni, ha ehhez hasonló eset nem for­dulna elő olykor még az állami boltokban is. „Nem mérünk egy liter és két deci tejet, csak litert, vagy másfél litert.” — „Nem adunk 20 deka, csak fél kiló rizst” — ilyet már e so­rok írója is tapasztalt Kecske­méten az egyik élelmiszerüz­letben. Nincs kisebb mérőesz­köz — mondják a tejnél, cso­magolt árunk van — mondják például a rizsnél. Mindkét esetben azonban csak kényel­messég rejtőzik e szavak mö­gött, hiszen ki hinné el, hogy ne telne a vállalatnak — vagy akár a magánkereskedőnek — kisebb mérőeszközre? S az sem képzelhető el, hogy valamiféle rendelet tiltaná a kisebb meny- nyiségű rizs eladását. S az is érdekes, hogy rend­szerint a gyermekek kapnak ehhez hasonló elutasító szava­kat, akik nem tudnak érvelni, vagy megjegyzést tenni az ilyesmire és még a panasz­könyvet sem kérik, hiszen ta­lán azt sem tudják mi az. A felnőttekkel — ismét személyes tapasztalat — már csak kisebb­fajta „packázások” fordulnak elő, pl. ilyesmi: „Éppen most hozták az árut, várni kell tíz percet” — s ez megesik reggel a csúcsforgalmi időben is, nem tudni milyen jó szervezés kö­vetkeztében. Néha a boltos a hibás, más­kor nem. Néha elég volna csak egy kis udvariasság vagy meg­értés, mint például azzal az édesanyával szemben is, aki munkába sietve gyermekét a bolt előtt hagyta és egy kiflit kért csupán, de a boltos a sor végére parancsolta, mondván: Rendnek kell lenni! S azt hitte humánusan cselekszik. Egy sor­ban álló édesapának kellett köz­beszólnia, hogy megértse a bol­tos, ezúttal a sorban állók is szí­vesen átengedik előnyüket — egy másodpercre — a siető édesanyának... Hol tanítják az elemi udva­riasság szabályait? Erre nin­csen iskola. S nem tudni mit tanult a felnőttek — pontosab­ban a boltos — viselkedéséből az a kisfiú, akit — mert csupán három deci tejet kért — más­hova utasítottak? Szaktudás és szív... — elvá­laszthatatlan ez a kereskedő­szakmában, s van is példa rá, hogy együtt jár a kettő, szeren­csére szép számmal. S ahol még nem így van. mi. felnőttek emeljük fel érte a szavunkat — de ne csak levél­ben, hanem ott a helyszínen és azonnal... (T—1) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Btzottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállalj’ Felelős kiadó: Mezei István Igazgat Szerkesztőség: Kecskemét. Városi ranácshá? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1 i Telefon: 17-09 Terjeszti s Magyar Posta. Előfizethető: 8 helyi postahivataloknál és kézbesltőknéL Előfizetési 11’ I hónapra IS forln Báes-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon: u-85 Index: 25 065«

Next

/
Thumbnails
Contents