Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
1964. július 3, péntek 5. oldal Beszélgetés a filmről Miért rosszak a magyar filmek? ELLENÁLLHATATLAN cím. Mert tanulmány, vagy mérges glossza élén egészen természetes volna, de film címének?! Ki hallott még ilyet? Nem is hitte komolyan senki, hogy tudományos vizsgálódásnak lesz majd szemtanúja, ha megnézi ezt a filmet, s hogy megtudja belőle valóban: Tulajdonképpen miért is rosszak a magyar filmek. Inkább afféle botrányszagot érez az ember: Jól odamondogató szatíra lesz, az értelemben, hogy nagy film. De nem is „rossz magyar film”. Kellemes, könnyed, többnyire mulatságos; jó szórakozást és emellett még azt az erkölcsi kielégülést is adja a nézőnek, hogy: akiket megcélzott, megérdemelték, jó volna, ha igyekeznének tanulni belőle. AZ PEDIG mindenképpen rokonszenves ebben a filmben, ahogyan alkotói az eredeti elbeszélést tolmácsolták. Az író szándékai, a novella felépítése ft I v f .•ssm Jelenet a „filmbeli filmből”. gúnyos, vagy dühös, vagy mind a kettő egyszerre. Csak hát éppen magyar film gúnyolná ki a magyar filmeket?... Bizonyára még az is meglepődött, aki olvasta tavaly az Űj Írásban Csurka István elbeszélését, amikor híre járt, hogy filmet készítenek belőle. Mert ugyebár az ember inkább azt hihette, hogy tiltakoznak majd miatta a filmesek, vagy legalább is mélyen hallgatnak. S e helyett, lám, filmre is viszik! Meglepő, mert ez a történet ugyancsak borsos. A FIATAL író, amikor végképp kifogyott a pénze, kínjában kimegy a filmgyárba egy kis pénzmagot szerezni. Egyetlen soványka „sztorija” sincs, de amikor talál végre egy forgatókönyv nélkül szűkölködő rendezőt, megszállja az ihlet, és elad neki egy helyben kiagyalt, végig sem gondolt ötletkét. Amikor aztán hetek múlva a rendező mégiscsak követeli rajta a forgatókönyvet, rábeszéli, hogy fogadja el egy már elkészült novelláját. De valójában már ehhez sincs kedve az írónak, csak azért erőlködik, mert nem szeretné visszafizetni a pénzt. Valahogy mégis elkészül a forgatókönyv, s ekkor még a rendezővel együtt lelkesednek is érte. A filmgyári tanács azonban elveti — de nem művészi, inkább csak vacak kis személyi okokból. A történet folytatása: Át kell dolgozni a forgatókönyvet, aztán még egyszer át kell dolgozni, végül mégis elkészül a film: valami ostoba revü. Annyi kicsinyesség, fantáziátlanság, kiábrándultság és az eszményekről folytatott hiábavaló szószaporítás kíséri ezt a filmbeli filmet születésétől a bemutatóig, hogy végül is tulajdonképpen ezek a film főszereplői. És főképp — a pénzimádat. HA EZ VALÓBAN így lenne persze, akkor még ilyen rosszak se lehetnének a magyar filmek, amilyenek, hanem sokkal rosz- szabbak volnának. Csurka és a film többi alkotója nem is mondják egészen komolyan amit mondanak, nem vesékbe- látó szatíra ez a film, inkább könnyed, mulatságos, csúfon dáros vígjáték. Nem annyira szatíra, mint komédia — amit azért komolyan is kell venni. A Miért rosszak a magyar filmek se jó film persze, abban és mondanivalója változatlan maradt. A film nem forgatta ki az alapjául szolgáló művet, csupán megfilmesítette a szó jó értelmében, kiegészítette a maga eszközeivel, lefordította a film nyelvére. Egy-két jelenet ugyan a kelleténél hosszabbra sikerült, főképp a filmbeli film részletei. Ebből kevesebb is elég lett volna, akkor nem lankad itt-ott a néző figyelme. Az élvonalbeli szereplőgárdának oroszlánrésze van a sikerben, még a kis epizódszerepekben is a java színészeket láthatjuk. M. L. Szakismeretből — jeles Kfy Ilik az ajtó. A kilépő asz- * * / szony arcára izgatott szemek tapadnak, mint néma kérdőjelek. A válasz is hangtalan: egy megkönnyebbült sóhajtás, fénylő mosoly. Sikerült! A vizsga, államigazgatási szakismeretekből. A ?zigorú hangzású, de nagyon hasznos tantárgyból a Kecskeméti Városi Tanács titkárságának és szakigazgatási szerveinek 64 dolgozója vizsgázott le az előadóktól kezdve egészen az osztályvezetőkig. Bent, az elnökhelyettes szobájában akkora a csend, hogy még a szívverést is meghallani. Az első kérdésig. Aztán szabatosan megfogalmazott, pontos mondatokká kerekednek a válaszok. Pedig a kérdések nem is olyan egyszerűek és minden szóra ügyelnek a vizsgáztató bizottság szakértő tagjai: dr. Mező Mihály, a városi tanács vb titkára, Agud Károly, dr. Kákonyi József, dr. Bódog János és Varjú Pál. — Mi a különbség az állami gazdaság és a termelőszövetkezet között? — kérdi Agud Károly, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. gyöngyösi Imre — szintén ^ osztályvezető — folyékonyan válaszol. Csapiár Vilmosáé, Kőtörő Mihályné feleletei is olyan szépen felépítettek, hogy öröm hallani. — Nagyon lelkiismeretesen készültek — súgja oda Varjú Pál, a városi tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője. — Államigazgatási szakismeretekből valamennyi tanácsi dolgozónak le kell vizsgázni. Csak így tudjuk elérni, hogy dolgozóink átfogó képet alkossanak az egész apparátus munkájáról, ismerjék a jogszabályokat és azokat a gyakorlatban is végre tudják hajtani. Főleg az utóbbi a fontos, az, hogy a tanács dolgozói a jövőben még nagyobb szakértelemmel és gyorsasággal intézzék a lakosság ügyesbajos dolgait. A vizsga elméleti része a legtöbb dolgozónál jelesre sikerült. Gyakorlatból már a legilletékesebbek — a város lakói — adják meg a — remélhetőleg — kitűnő osztályzatot... TUDÓSOK A PUSZTÁN Lassan ismét divatba jön Bugac. Hazánk egyik külföldön legismertebb nevezetessége mindenkit érdekel, aki ellátogat hozzánk. így mondták a Budapesten megtartott II. Magyar Radiológus Kongresszus külföldi résztvevői is — a csaknem valamennyi európai országból összegyűlt mintegy 200 tudós. A kongresszus rendezői tehát befejezésül Eugaccal kedveskedtek a neves vendégeknek. A Pestről érkező tudósokat előbb a Kecskeméti Városi Tanács dísztermében dr. Mező Mihály vb-titkár üdvözölte, rövid helytörténeti ismertetőt tartott, s a radiológia nemzetközi hírű művelői már itt megkóstolták a füttyös barackot, meg a paprikáskiflit. Innen aztán Bugacra vezetett az út. A szabadban rendezett ebédnek nagy sikere volt. ízlett a bográcsban főtt borjú paprikás, a nyársonsült csirke és a zamatos borok. A bográcsok meg a nyársak mellett sürgölődő szakácsokat szüntelenül fényképezték és filmezték. A jó ebéd aztán megtette hatását; meleg, baráti hangulat alakult ki. Előbb dr. Előd Imre, a magyar radiológus szakcsoport főtitkára köszöntötte a résztvevőket, majd Lagunova professzornő, a moszkvai orvosi egyetem radiológiai klinikájának igazgatója és a milánói Ratli professzor, a Nemzetközi Radiológus Szövetség főtitkára mondott pohárköszöntőt. Mindketten hangsúlyozták, hogy a jól szervezett és tudományos eredményekben gazdag kongresszus után nagy örömükre szolgál a magyar vendégszeretetnek ez a megnyilvánulása. Becker német professzor pedig magyar nyelven mondott elismerő szavakat a jól sikerült kirándulás rendezőinek. Kattogtak a fényképezőgépek továbbra is egész délután. Erdei kocsikázás és lovaglás volt a program. A levegőben lógó „ügyeletes eső” szerencsére elkerülte aznap Bugacot. A kora esti órákban a mielőbbi viszontlátás reményében, jó hangulatban indultak Budapestre a kirándulók, s magukkal vitték a puszta kedves emlékeit, a környék sok szép látnivalóját, s mindnyájunk sze- retetét. Dr. Hajdú Sándor A tavaszi kulturális szemle ünnepélyes befejezése Az 1964. évi megyei Kulturális Szemle záróakkordjaként Kalocsán július 5-én, vasárnap délután 5 órakor tartják meg a városi szabadtéri színpadon a megyei tánczenekarok fesztiválját. A műsorban, a megye legjobb amatőr tánczenekarain kívül fővárosi táncdalénekesek is fellépnek. Szépség — vidámság Mint keddi lapszámunkban hírül adtuk, vasárnap nemzetiségi nap volt Hercegszántón, melyen a környékbeli magyar, délszláv és német kultúrcsoportok vettek részt. Felelevenítették a népi hagyományokat, a szépség és vidámság jegyében történt ex a felejthetetlen, csodálatos találkozó. Nagy sikert aratott a bajai ifjúsági pengetős zenekar. A katymári tánccsoport szlovén népi táncot mutatott be. Kersics Anka pattogós dalmát népdalait nagy tetszéssel fogadta a közönség. A hercegszántói sokác népi tánccsoport leánytagjai a szereplésre várnak.
