Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
A „pecásokat” amolyan magányos lelkeknek tartottam mindig, akik csak gubbasztanak valami elhagyott helyen, s ebbe a furcsa egyedüllétbe élik ki világfájdalmukat és szabadulnak meg idegbántalmaik- tól. De azt, hogy valamiféle közösséget is tudnak alkotni, hittem is, nem is. •. A horgásztanya fogalma? Egy kis ház valami romantikus helyen ... Másfél kilométer hosszan A tassi Duna-parton másfél kilométeres szakaszon végighúzódó, valóban romantikus, fákkal, nádasokkal váltakozó part- szagély, amelyen a Postás Sporthorgász Egyesület rendezkedett be, felülmúlta képzeletemet. Amolyan kis mese- birodalom ez, 34 kis horgászházzal, amelyek közt található rangos villácska és autóbuszroncsból eszkábált kalyiba is. A főépület kilenc szobából áll és 36-40 vendég fogadására alkalmas. Öt családnak hetente minden ellenszolgáltatás nélkül ad ide beutalót a szakszervezet. S a többiek? A kis házak lakói? A 170 tagú sporthorgász egyesület tagjai, akik a maguk ízlése és anyagi tehetsége szerint — kisemberek, egyszerű dolgozók valamennyien — építették fel szállásukat az öreg folyó mentén. Még adót is fizetnek, 120 forintot évente „szobánként” — s kicsit berszennyezett víz — különösen, ha megnyílik a gyorsabb vízáramlást segítő tassi zsilip — kevésbé zavarja a sporthorgászatot. — Hogy mennyi halat fog ki egy sporthorgász, aki legfeljebb — Ez ugyan nem „kapitális”, de azért a vasárnapi halászlé kitelik belőle — mutatja Dömötör Károly, a 4,5 kilós pontyot, az aznapi fogást. harminc-negyven napot tölt itt egy szezonban? Az egy főre jutó nemes hal legfeljebb 14—15 kiló. Akadnak persze a csak a mennyiséget hajszoló „húshorgászok” is, de az ilyenek nem igazi sportemberek, s nem ez a Még az idejövetel kínjait is. Mert az ideutazás lehetne kényelmesebb is, hiszen csomagokkal megrakodva öt-hat kilométert is gyalogolnak a tassi buszmegállótól. S kérdezik: Miért nem lehet egy-két buszjárat vonalát meghosszabbítani a horgásztanyákig? Az ellátás is elég körülményes, ugyancsak hat-hét kilométert tesznek meg érte motoron, vagy biciklin. Ámde mindezt csak kérdezős- ködésünkre árulják el, mintha „be lenne kalkulálva” az ehhez hasonló tortúra is a horgászéletbe. A horgászéletbe, amiből nem hiányzik a vidámság sem. Szeretik a tréfás, derűs történeteket, amik körbe járnak. Például a „stégen” bóbiskoló horgászról, meg a zsákbadugott „csukáról”, s a nagy fogásról, ami még 1953 augusztusában hozta izgalomba a horgászok népes táborát. Hogy is volt csak? János bácsi, meg a „kapitális“ Pálinkás János kiskőrösi „öreg” postás — különben a műszakiaknál építésvezető — még ma is úgy emlékszik arra a napra, mintha tegnap történt volna. Kint vigyázott éjszaka a mólón, amikor megcsikordult a szögre tett acélbot, s bólingatni kezdett lefelé. Nagy halra tette ki a horgot, de ilyen fogásra ő sem számított. — A 42,70 kilós helyett most ekkorával Is beérném! — mondja Pálinkás János bácsi Izsó László budapesti és Pamuk József szegedi horgásztársának. (Pásztor Zoltán felvételei.) zenkednek is ezért a taksáért, ami nem veszi figyelembe, hogy itt jórészt alkalmi szállásokról van szó. A fenol, a szúnyog és a húshorgász Keressük a horgásztanya vezetőjét. . Takács Lőrinc horgászmester Dömötör Károly egyesületi ■ titkárhoz utasít bennünket. Ö egyébként a nap hőse, mert sikerült egy 4,5 kilós pontyot kifognia. Tiltakozik ellene, hogy ennek. holmi reklámot csapjünk, hifez' még tavaly is 7—8 kilós halakból állt a „törzsállomány” és csak mostanában kelt meglepetést, ha valamelyik horgász 4—5 kilós pontyot fog. Közel kétezer mázsa hal pusztult el az elmúlt évben a Dunába eresztett gyári szennyeződés fenoltartalma miatt. Azóta valamelyest javult a helyzet, a jellemző az egyesület tagjaira. — S hogy állunk az ősi ellenséggel, a szúnyoggal? — Sajnos, csak mi irtjuk, tenyérrel. .. Pedig errefelé is elkelne a KÖJÁL segítsége, nemcsak a fővárosi Római-parton... — No, és érdemes azért a 14 —15 kiló halért? — kockáztatjuk meg a naív kérdést, s már bánjuk is a felvetését, mert csak körül kell nézni egy kissé, s minden arról tanúskodik, hogy legkevésbé ez itt a „szempont”... A varázserő Családok pihennek, illő és egymást tényleg tiszteletben tartó csendességben. Központi „figura” a hal — vagy a halhoz kötődő nimbusz — amit fel lehet fogni ősi jelként is: Légy csendben! Ne zavard a másikat! S ez a jelszó, amit be is tartanak — s el kelne másutt is! — maga megér minden fáradságot. — Egész hajnalig szekáltuk egymást — mondja az élmény hatására most is egészen neki- hevülve —. hol én húztam, hol ő entern, mert akkor már csónakban voltam. Ügy riasztotta fel János bácsi a feleségét, hogy a kisházig húzta a zsinórt, s szalasztotta az asszonyt a vágóhorogért. De azt csak reggel négy óra körül tudták beleakasztani az akkorra teljesen kifárasztott óriás halba. Amikor végre partra vontatták és lemérték, 42,70 kilogrammot nyomott. Jártak is csodájára, s még máig is emlegetik a sporttársak Pálinkás János szerencséjét. S ha ilyen csoda nem is minden évtizedben akad, ez nem szegi kedvét a vérbeli sporthorgászoknak. Mint Lévai Gézától az egyesület pénztárosától megtudtuk, járnak ide sokan a megyéből is, elsősorban a közeii községekből: Berton Ferenc és Szák János Dunavecséről, Ten- ke ttóbor Tassról, Németh András Kunszentmiklósról, de még Kecskemétről is, például Dal- madi János. S mint Németh Mihály halőr mondja: kellemes pihenő után felüdülve távoznak innen az emberek. Csak mi fáradtunk el, amikorra utunkat befejezve a megyeszékhely felé irányítottuk járművünket. Víz mellől a városi házak közé távozni sose kellemes dolog, hát még ha egy dúslombú fákkal övezett horgásztanyán tett látogatásról érkezik a forró aszfalt vidékére az ember. T. P. Saegedi Szabadtéri Játékok 1964» Piros-fehér-sárga-kék A város négyszínű zászlaja egyben a szegedi fesztivál jelképe is lett. Mindenütt — a műsorokat hirdető tablókon, a nézőtéri jegyszedők karszalagján — ezzel találkozunk, s a két szóval: Festival Szeged. A pénteki megnyitó sikere után egyre ünnepélyesebbé válik a hangulat, s egyre forgalmasabbá a város. Most látszik csak igazán, mennyire jó gondolat volt új parkírozó helyeket kijelölni. Mellékutcákban, tereken, szállodák előtt egyaránt hosszú sorokban állnak a jugoszláv, csehszlovák, bolgár, lengyel, osztrák és német gépkocsik. Bár a rendszámtáblákról leginkább az említett országok jelzéseit lehet leolvasni, bőven akadnak azért franciák, belgák, hollandok és angolok a város vendégei között. A „Hunyadi László” előadás egész nézőteret megtöltő közönségének soraiban nemcsak a kormány tagjaival és közéleti vezetőinkkel találkozhattunk. A diplomáciai testületek tagjai közül is sokan megjelentek, és részt vett az előadáson az ogyesszai pártküldöttség is. Természetesen az Országos Idegen- forgalmi Tanácskozás résztvevői — idegenforgalmi hivatalok vezetői, közlekedési szakemberek és újságírók — ugyancsak jelen voltak a megnyitón. Ezúttal a hagyományoktól eltérően — a Hunyadi-előadást szinte minden alkalommal -elmosta az eső — az időjárás is kedvezett a produkciónak. Az egész nap szemerkélő eső jóformán éppen annyi időre állt el, míg Erkel Ferenc megrázó műve megelevenedett a hatalmas színpadonAz emlékezetes előadás Mikó András korábbi rendezéséhez igazodott, és csupán néhány új szereplő fellépésével hozott változást. Ezúttal Udvardy Tibor érdemes művész formálta a címszerepet — meg kell mondani, nem kis indiszponáltság- gal. Annál nagyobb sikert aratott a Szilágyi Erzsébet szerepében bemutatkozó Déry Gabriella. A fiatal művésznő ragyogó megjelénéssel, és szinte bravúros énekléssel fogta meg a közönséget. Hasonlóan nagy tetszést aratott a Gara Máriát alakító Agay Karola és a Gara nádor szerepében ezen a színpadon először bemutatkozó szegedi művész: Littay Gyula. Szabó Miklós, érdemes művész talán még korábbi alakításánál is plasztikusabb V. Lászlót formált és játékilag, valamint han- gilag egyaránt uralta a színpadot. Sikeres volt a többi főszerepben fellépő Horváth József, Sebestyén Sándor, Ivánka Irén és Réti Csaba alakítása is. Va- szy Viktor zenei vezetése a mű minden szépségét visszadta és a Varga Mátyás monumentális díszleteiben megjelenő látványos jelenetek valóban méltón nyitották meg a szabadtéri játékok hatodik évét. Az előadás után az ország távoli részeiről érkező autóbuszok egy része azonnal visszaindult, de nagyon sokan két-három- napos látogatásra jöttek Szegedre, és a „Hunyadi László” előadást Honegger oratóriumának és Bartók Béla balettjének bemutatójával kötötték össze. A. szombati bemutató nézőterén a Székesfehérvárról, Szabadkáról érkezett vonatok, a Veszprémből, Nyíregyházáról, Szombathelyről, Budapestről, Békéscsabáról befutó autóbuszok közönségén kívül számos közismert művész és zenei szakember is megjelent. S az ország művésztársadalmának ez a nagyfokú érdeklődése még nagyobb súlyt adott az idei program legizgalmasabb és legszebb bemutatóját nyújtó estnek. Ha3ál a kanyarban Az elmúlt héten hozott ítéletet a kecskeméti közlekedési bíróság az 1964. március 22-én Akasztó és Kiskőrös között történt halálos végű motorszerencsétlenség ügyében. A vádlottak padján Dusnoki István akasztói fiatalember ült, aki a gépjárművet ittas állapotban vezette. A tárgyalás során kiderült, hogy döntő mértékben az alkohol okozta Bo- ruzs György halálát. A fenti nap délutánján ugyanis Dusnoki már ittas állapotban kereste fel barátját egy Pannónia motorkerékpárral, ami Török Bálint tulajdona volt. A két fiatalember még tovább italozott, kövid egy óra leforgása alatt közel két liter bort fogyasztottak el. Ilyen állapotban aztán a motorkerékpárra ültek, hogy Kiskőrösre utazzanak, bár egyiküknek sem volt gépjárművezetői igazolványa, sőt Dusnoki eddig sohasem vezetett motorkerékpárt. Az indulásnál Boruzs György ült a kormány mögé, s az első három kilométeren ő vezette a gépet. Rövid idő «tán azonban már nagyon érezte az ital hatását, és átadta a vezetést Dusnokinak, elmagyarázva az indítást, sebességváltást és a legalapvetőbb tudnivalókat. Dusnoki a kezdeti harmincnegyven kilométeres sebességet hatvanra, majd később annyira fokozta, hogy útközben egy Volga személygépkocsit is megelőztek. A vezetésben teljesen gyakorlatlan fiatalembereket elragadta a száguldás őrülete. Dusnoki akkor sem csökkentette a sebességet, amikor egy éles, jobbra forduló kanyar következett. Itt aztán elvesztette a jármű feletti uralmát, áttért az úttest bal oldalára, majd a padkára futott, s mintegy hatvan méter bizonytalan vezetés után felborultak. A pótutas Boruzs György olyan súlyos koponya- és egyéb sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítása után, a nyolcadik napon meghalt. Súlyosan megsérült Dusnoki István is, és csak a szerencsés véletlennek köszönheti életben maradását. A tárgyalás során a tanúk elmondták, hogy Dusnoki sűrűn szokott a pohár fenekére nézni. Munkahelyéről, a Kiskőrösi Állami Gazdaságból ezért bocsátották el, de közrejátszott az is, hogy a gazdaság sérelmére kisebb lopásokat követett el. Miután munkahelyéről elküldték, a 22 éves erőteljes fiatalember nem vállalt munkát, hanem szülei nyakán élősködött. A közlekedési bíróság halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt egy év és tízhónapi szabadságvesztésre ítélte Dusnoki Istvánt. Súlyosbító körülményként jvette figyelembe munkakerülő életmódját. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek, tehát az ítélet nem jogerős. Dr. Tasnády Elek ügyész PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Btzottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkeszt 5: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefon közpop- 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-3 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 13 form Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25
