Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
ISG4. július 25, szombat 5. oldat TŰL A NEHEZÉN... Élet a falak kozott Ha azt mondjuk az érettségiző fiatalokról: Most léptek be az Élet kapuján — így, nagybetűvel — ugyanez talán még több joggal érvényes azokra, akik szakmunkásvizsgát tesznek. Életkorban lehet egy-két év különbség, de a várakozás, izgalom, lelkesedés, itt is, ott is, azonos. Amellett a fiatal szakmunkások már „kész emberek”, keresők, képzésük elvileg befejeződött. Írásbeli, szóbeli és gyakorlati részből áll a szakmunkásvizsga. Az írásbelin — központi tétel alapján — háromórás dolgozatban kell beszámolni három év számtananyagáról. Az 1. sz. Kereskedelmi 1*á- nulóiskola jelöltjei az idén minden szakmában sikerrel megoldották a feladatokat, egyetlen elégtelen dolgozat sem akadt a kilencven között. A napokban kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt. Mindegyikükről nem lehet írni. Csupán egy-két apró mozzanat, néhányukról: Bemáth Imrét a Rákóczi úti háztartási boltban találjuk. Elsős korától itt dolgozik. Bent a raktárban, körül, a fal mellett, mennyezetig érő polcok roskadoznak az áruk súlya alatt. A dobozokon titokzatos feliratok: „Wallkyd” — „Vi- lupál” — „Permanentzöld”. Az avatatlanok számára titokzatos szavak, de ha három évig ismerkedik valaki a szakma rejtelmeivel, azonnal ráfeleli: Az első — lemosható falfesték, a második — padlólakk, a harmadik — művészfesték. Imre már túl van a kereskedelmi ismeretekből és áruismeKISZ-kultúrfelelősök Bálán A bajai KISZ-vezetőképzö táborban augusztus 3-án egyhetes tanfolyamot indít a megyei KISZ-bizottság a kultúrfelelő- sök részére. Mintegy 80—90 KISZ-fiatalt várnak a megyéből a tanfolyamra. A táborban változatos program várja a résztvevőket. Előadásokat hallanak az irodalomról, az irodalmi színpadokról és a népművelés időszerű kérdéseiről. Szerepel a programban a testkultúra, mozgáskultúra, és a társastánc, népi tánc. Az előadásokat gyakorlati foglalkozások kísérik. Ezenkívül az otthoni rendezvényekhez mintaképpen szellemi vetélkedőt, kirándulást, sportjátékokat és könyvankétot is tartanak. A tábor vezetősége befejezésül tábortüzet rendez, amelyre a hallgatók kultúrműsorral készülnek. Vörös Felhő parancsot ad Képes regény 18 részben. Irta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS 6. rész rétből a szóbeli feleleten. Most vizsgázik gyakorlatból: árut vesz át. Kezében nem remeg a papír, amelyről a szállítmány tételeit ellenőrzi. Ha izgul, jól leplezi. Percek alatt végez, megtalált minden hibát: Az ecsetekből hiányzik egy, rossz egységárat tüntettek fel a szappannál, és fogkrémnél, a göngyöleg nincs megnevezve, és a valóságnál többre értékelt. Még néhány kérdést ad fel az elnök: Mi az eljárás, ha az áru hiányosan érkezik? Kinek a jelenlétében kell felvenni a jegyzőkönyvet? — aztán „szabadul”. Sikerült? — faggatják társai, ö még nem tudja, csak a bizottság tagjai, hogy bizonyítványának végeredménye: jeles. É Pólyák Zoltán másodikos korában első helyezést ért el az Országos Szálloda és Idegenforgalmi Vállalat budapesti versenyén. Amikor az Aranyhomok Szálloda megnyílt, ide helyezte a Vendéglátó Vállalat igazgatója. Szereti szakmáját. Jobban, mint az elméleti tantárgyakat. Pedig elég, ha figyelmesen, egyszer elolvas valamit — novellát vagy a történelemkönyvből 3 oldalt — jelesre tud felelni. „Százféle dolgot mozgat, olyan mint az élesztő a tésztában. A nemzet mindenese.” Ezt írta egy bensőséges me- legségű, szellemesen okos cikkében Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról. S valóban, a múlt század harmincas, negyvenes éveiben a reformkornak e — regényeket író és pénzintézetet szervező, a polgárosodást, „a nemzeti csinosodást” szépprózai művekkel, s emberekről .szóló állatmesékkel is szolgáló, a feudalizmus, a maradiság bástyáit harcos szónoklatok ágyúival lövöldöző — vezéralakja mindenütt ott volt, ahol Széchenyi eszméit vélte megvalósítani, ahol — mint írta — „a lelki restség állapotából a nemzetet kicsiklandozni lehet”. A nemességből jött, abból az osztályból, amelynek általános típusáról kegyetlenül ka- rikírozó képet rajzolt a „Bél- teky ház” című regényében, amely különben az első — 1832-ben írt — magyar társadalmi regény. Fáy András szinte fizikailag borzadt a minden újtól irtózó — „s hetykeségbe, szit- kozódásba, magyarkodásba fúlt” — régi fajtájú nemesektől. Nem számolt azonban az osztályviszonyokkal, s a népre nehezedő évszázados testi-lelki nyomorúság hatalmas erejével. Mikszáth, a nagy realista szelíd gúnnyal ezt úgy fejezte ki, hogy Fáy András regényében Diplomataasztalt kellett felterítenie. Rövid szárú vörös szekfűk felezik az asztalt. Jobbra és balra a tányérok, poharak, evőeszközök milliméteres pontossággal állnak a helyükön. Az egyik borospohár széle alig hajszálnyit csorba. Reprezentatív étteremben ez megengedhetetlen. A vizsgaelnök éles szeme rögtön észreveszi - és a gyakorlati jegy már nem lehet jeles, legfeljebb jó. "ÖTI Aki többször betér a Pajtás Áruházba az Arany János utcán, jól ismeri Pozdorai Klárit. Nem sokkal nagyobb, mint a kirakati bábugyerekek — osztálytársai „Pici”-nek becézték. Mindig csupa mosoly; kedves, figyelmes, előzékeny, udvarias a vevőkkel. Szívesen segített osztálytársainak is, óraközi szünetekben elmagyarázta a számtanfeladat megoldását, és a nyelvhelyességi szabályokat. Akikkel rendszeresen foglalkozott, javítottak év végére. Ezek tiszta szívből vele örültek kitűnőrendű, csupa ötös szakmunkás-bizonyítványának. Mi is. És mindnyájuknak sok sikert, jó egészséget kívánunk a további munkához! — gm — — és több elbeszélésében, színművében is — „a maradi alakok és a jövő Magyarország emberei úgy vannak bemutatva, mint a hajnövesztő szerek kínálásánál egymás mellett szemléltetett kopasz és Loreley- hajú fejek”. Tudjuk, a hajnövesztésnél sem váltak be soha a „csodaszerek”. A társadalmi fejlődés sem ismer küzdelmeket elhárító „csodaszerek”-et. A reform, a művelt kevesek bármily lelkes törekvése nem szelídíthette meg, mint Fáy azt vágyva vágyta, „a történelem zordon viharát”. Ma, amikor a nép már gazdája lett az országnak, reális lehetősége van annak, hogy mindenki a „nemzet mindenese” vagy ahogyan Fáy 1835- ben, egy beszédében mondotta: „A mások hasznát néző és a maga gyönyörűségére lelt ember lehessen.” A levert szabadságharc, a Haynau és Bach nevével „fémjelzett” abszolu* tizmus véget vetett Fáyék többféle illúziójának. De a nevezetes fóti udvarházában — Vörösmarty „Fóti dal”-ának születési helyén — majd Pesten állandóan dolgozó, tollával, szavával szép tettekre lelkesítő, boldog és békés jövendőről álmodozó, holnap, július 26-án éppen száz esztendeje halott Fáy Andrásnak ott a helye a nemzeti kegyelet megelevenítő Pantheonjában. Alig egy esztendeje avatták. Akkor egy kicsit csodájára jártak a környéken. Nem azért, mert szebb vagy jobb művelődési ház nem akadna sehol másutt, de ennek volt valami eltérő sajátossága: Majdnem teljes egészében a lakosság áldozatkészségéből épült. Segítettek létrehozásában a Dunaújvárosba átjáró üzemi munkások, a szakszerűen dolgozó építők, s az alapozást, a földmunkát végző segítőtársak. Készült hét végén és vasárnap is — a hazajárók jóvoltából, akiknek legalább úgy hiányzott a művelődési ház, mint azoknak, akik itt élik le a hétköznapokat is, s esténként vágynak egy kis pihenésre, kikapcsolódásra. A dunaegyházi művelődési ház tehát úgy vonult be a megye történetébe, mint szép példája a közös összefogásnak. Amikor most, a nyári időszakban, ismét errefelé jártunk és útbaejtettük a dimbes- dombos kis falu legszebb épületét, nem nagyon számítottunk valamilyen életre, mozgásra, hiszen az élet most ott zajlik kint a határban, s nehezen hihető, hogy jut belőle valami a hűvösebb falak közé. Meglepődtünk, amikor zongoraszót hallottunk. Mentünk a hangok után, s nagy teremben találtuk magunkat, ahol a színpadi dobogón egy zongora állt, s azon egy kisgyerek gyakorolt. Mellette a tanítómestere, Tóth Szöllős Mihály evangélikus lelkész, aki papi hivatása mellett zongorára és hegedűre oktat- gatja a község zenére szomjazó fiatalságát. Azaz eddig csak a fiatalságot, de már az idősebbek közül is akad érdeklődő. — A felnőttek még bátortalanok a jelentkezésben, de talán felenged ez a feszélyezett- ség és őszre már felnőtt növendékem is lesz — mondja a tanítást egy néhány percre abbahagyva. — A fiatalok közül tizenöten tanulnak zongorát, ketten pedig hegedűt. örömmel és némi büszkeséggel mutatja a Muzsikáló zene- történet című kiadványt, amelyet most sikerült megvásárolnia. Ennek alapján igazán nem lesz nehéz megkezdeni a zene- történeti előadássorozatot sem, hiszen a hanglemezek is mindjárt itt vannak mellé, a könyvhöz csatolva. Tulajdonképpen a zenekedvelők klubját szeretnék megalakítani — s úgy vélik, az alap már meg van hozzá. Egyrészt a zenét tanulókés zenét szeretők érdeklődése, másrészt az anyagi támogatás is, ami szintén nem mellékes. Ha már az anyagiak kerültek szóba, nem hallgathatja el a tanács vb-elnöke, Kelényi László, aki elkísért ide bennünket és a művelődési ház igazgatója, Pincés Aladár, hogy a termelőszövetkezet kulturális alapjának 33 százalékával segíti évről-évre a művelődési házat, s ez tavaly 8500 forintot tett ki az ötvenezer forint állami támogatás mellett. Nem horribilis összeg ez, de összefügg a község lakóinak, a Haladás Tsz tagságának munkájával, a jó terméseredményekkel, s éppen ezért szinte jelképesen példázza az összefüggést az életet adó munka és a kultúra között. Sorra jártuk a termeket, a fiatalok helyiségét, ahol a télen KISZ-tanfolyamok, klubestek zajlottak le, a játékszobát, ahol az idősebbek szoktak szórakozni esténként. Megtudtuk, hogy szabás-varrás tanfolyam, színjátszó és bábszakkör is működik itt a téli hónapokban. Az elmúlt szezonban két alkalommal szerepelt náluk a Kecskeméti Katona József Színház és hatszor a Déryné Színház — s mindig megtelt a több mint háromszáz — némelykor ötszáz főt is befogadó színházterem. S hogy mivel telik el a nyár? Hoz-e valami újat a kultúrában, szórakozásban is. Most voltak nemrég — a KlSZ-szer- vezésében társas autóbusszal — Miskolc—Aggtelek—Eger útvonalon egy közös kiránduláson, s ennek az élménye még sokáig beszédtéma lesz a faluban. Készülnek az új évad tervei, s erről még korai lenne szólni; Azt mondták, látogassunk el majd ősz elején is, ne csak a „holtszezonban”, s mi szívesen teszünk eleget a meghívásnak. Mert ha nem is holmi szenzációkat, de a csendes, szorgalmas munka szép példáit mindig meg lehet találni ebben a maguk erejéből emelt kellemes épületben. T. P. hA nemzet mindenese" háy András halálának centenáriuma „Ne Iőjj: — kiáltotta az indiánnak harcolok ellenetek.” nem m/77.r% ni.® vW „Mit akar a mi földünkön a fehér ember? Meg öli vadjainkat, kivágj! erdőinket, gyermekein! faznak gs. éheznek.” Bridgert felderítő útra küldte az ezredes. Az erdőben apró zaj ütötte meg a fülét. Külsőleg is kellemes benyomást kelt a dunaegyhazi művelődési ház.
