Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

Szép verseny volt...! Színek a XIII. Falusi Spartakiád megyei döntőjéről I i- I Kecskeméten a Belső városi sporttelepre szombaton már kora reggel áradt a falusi fiúk és lányok sokasága. Hiába szórta tüzes sugarait a Nap, senkit sem tudott elriasztani. A XIII. Falusi Spartakiád nagyszerű találkozóra hívta a fiatalokat. Felületes szemlélőnek talán úgy tűnt, mintha a színes sport­ruhások csoportjai tervszerűt- lenül, céltalanul hullámzanak ide-oda. — Emitt fiúk vonul­tak csoportosan az öltözőbe. Máshol már mezbeöltözött lá­nyok ütögették a labdát. Néha egy-egy vezető alakja tűnt fel, amint izgatottan futkosott, vagy éppen utasítást adott. Valójában azonban minden a legnagyobb rendben ment. Az igazoltatások, elhelyezkedés tervszerűen foljtt. Hamarosan mindenki megkapta az étke­zési jegyeit, szálláshelyét és öltözőjét. Délelőtt 10 órakor a kézilabdázók már elindultak az autóbuszokon a Széktói Stadi­onba, a verseny színhelyére. A röplabdamérkőzések is elkez­dődtek, és melegítettek már a 800 méteres síkfutás résztvevői is. Í~2T A röplabdások kezdték leg­először. Egyszerre négy pályán is folyt a küzdelem. A hármas pályán a tiszakécskei és pál- monostori lányok álltak fel egymással szemben. Már éppen sípolt a játékvezető, amikor kiderült, hogy hiányzik a mér­kőzés egyik legfontosabb kel­léke — a labda. Volt ugyan egy — de nem volt felfújva. Nosza gyorsan indultak a se­gélycsapatok. Pillanatokon be­lül pumpát kerítettek és alig 3—4 perces várakozás után már valóban elkezdődhetett a mérkőzés. '"ÜTI Az első igazi nagy küzdelem még délelőtt a 800 méteres férfi síkfu­tás résztvevői között alakult ki. A második kör elején Győri, a du- navecseiek versenyzője látszott a legfrissebbnek. Erősített, de kissé korán, mert 600 méter után elme­izgalom azért bőven akadt. Az első napon délben a bajai és a dunavecsei csapat vívott ma­ratoni küzdelmet. A verseny­zők legtöbbje már régen meg­ebédelt, amikor még a két csa­pat játékosai a negyedik játsz­mába kezdtek. Végül 130 per­ces küzdelem után dőlt el a mérkőzés. A játék színvonalával külö­nösen a női csapatoknál volt hiba. Minden csapaton látszott, hogy nem kezdő játékosokból áll, de az is — hogy nem sok időt „pazaroltak” az edzésekre. Különösen a röplabda alapjá­val, azzal a bizonyos „alsóko­sár” érintéssel volt baj. Fél­tették a kezüket a lányok. Szí­vesebben alkalmazták a ke­vésbé biztos — ököllel vagy kézéllel való ütést. Ez alól csupán a győztes halasi lányok csapata volt kivétel. Rajtuk látszott, hogy készültek is a versenyre. 5. A spartakiádversenyek „ve­teránja”, Ezt a megtisztelő cí­met Magony József, a pálmo- nostori pedagógus érdemelte ki. Nem életkorával — mert hiszen még távol van attól, hogy az öregek közé sorolják, hanem azzal, hogy eddig mind a 13 spartakiádversenyen részt vett. Tizenegyszer nyert megyei baj­nokságot, kétszer országos baj- nolzságot és kétszer lett orszá­gos második. Ezenkívül szám­talan futószámban, tekeverse­nyen, röplabdamérkőzésen sze­repelt és kétszer tagja volt az országos bajnok spartakiádvál­tó csapatnak is. A most meg­pek — nem mindegyik gurult egy­formán. Hogy mégsem a gép, hanem a felkészültség döntött, azt a kecske­méti járás versenyzői bizonyítot­ták be. A rajt után hamarosan fa­képnél hagyták a mezőnyt. A for­dítóig még a jóval előttük verseny­kerékpáron elindult fordítóbírót is befogták és végeredményben végig együtt, közel 37 km-es átlagot hajt­va, több mint öt perc előnnyel ér­tek célba. A befutás után derült ki, hogy a győztes Móra László fel­sőlajosi versenyző kerékpárjának hiányzott a hajtókar csavarja és a távot végig kotyogó pedállal tette meg. I 7. | A női kerékpárosok kevesen voltak, de kitettek magukért. Valamennyien célba értek. A bajai Csókás írón a táv végére több mint 200 méterrel elhú­zott az addig vele tartó félegy­házi Fáska Gizitől. A félegy­házi kislány azonban nem volt elkeseredett a verseny után. — Én még csak 16 éves vagyok — mondotta —, mire 23 éves le­szek, mint írónké, én is töb­bet tudok. Akkor majd én nye­rem a versenyt. 8. Szép verseny volt a 100 m-es férfi síkfutás döntője. A fél­egyházi Bella — a várakozás­nak megfelelően — biztosan nyerte a versenyt a kiskőrösi Masek előtt. A női döntőt kel­lemetlen és könnyen balesetet okozó esemény zavarta meg. A korláton kívül szurkoló röp- labdás lányok egyike izgalmá­ban elejtette a kezében tartott labdát, amely a futópályára gurult — s éppen a győztesen cél felé haladó Sztupinszki Má­ria előtt állt meg. Szerencsére azonban nem történt baj, mert A 100 m férfi síkfutás döntője. a versenyző még a küzdelem hevében is észre vette az aka­dályt, és bár egy kicsit lassí­tott, de ügyes mozdulattal ki­kerülte a labdát. Így is biztos elsőként haladt át a célvona­lon. A döntőt nem ismételték meg, bár az időeredményen rontott néhány tizedet ez a „közjáték”. Jól sikerült a XIII. Falusi Spar­takiád megyei döntője. A TS-ek vezetőin és beosztottjain kívül köz­reműködő sportvezetők, társadalmi aktívák, versenybírók és játékve­zetők önzetlen és lelkes munká­jának volt ez az eredménye. Né­hány. hiányosságot azonban mégis feljegyeztünk. Nem tetszett, hogy az eredmény- hirdetést és a díjkiosztást nem szervezték meg kellően. Pedig csak azon múlott, hogy az eredményhir­dető dobogót elfelejtették behoz­ni a stadionból. Hogy szombaton elfelejtették, az még érthető, de — miután a hiányosság még az előző napon kiderült — vasárna- ra miért nem javítottak ezen, az már kevésbé. Pedig kár volt a hibáért, mert az előkészítés, a pá­lyák különben kifogástalanok vol­tak. így azután az eredményhirde­tés elvesztette ünnepélyességét, fel­emelő voltát, tehát tulajdonképpen az egész jelentőségét. A 100 méte­res férfi síkfutás döntőjének egyik résztvevője például éppen fagylal­tot evett, amikor átvette a baj­noki érmet. A versenyeken a falusi fiatalok általában igen sportszerűen, lelke­Kép a Baja—Kalocsa férfi röplabdadöntőről. revedett és ekkor a fehér mezes bajai Matus tört előre. Neki viszont 20 méterrel a cél előtt fogyott el az ereje és a holtpontot túljutott Győri a célban majdnem befogta, így is azonos időt értek el, a ba­jai versenyző csak centiméterek­kel győzött. Délután a dunavecsei fiú az 1500 méteres síkfutásban vigasztalódott, mert ezt a számot már jó beosztással, biztosan nyerte. A röplabda-mérkőzések szín­vonala nem volt túl magas, de szerzett, sorrendben 11. bajnok­ságáért méltán kapott nagy tapsot és sok elismerést. FeT A kerékpárverseny résztvevői nem kis feladat előtt állottak. Nem a táv volt hosszú, bár ebben a hőségben a 30 km sem gyerek­játék, hanem az, hogy nem a sa­ját kerékpárjukon versenyeztek. A megyei TS raktárában levő kerék­párokat úgy sorsolták ki, mint öt­tusában a lovakat, és bizony — ha kívül egyformák is voltak a gé­Jegyzetek a labdarúgó-fordulóról TÖBB HETES „aktív pihenő” után vasárnap már ismét baj­noki pontokért küzdöttek a lab­darúgó NB II-ben. A nyitány a Dózsa részéről nem volt sikeres, Balszerencsés körülmények kö­zött szenvedett vereséget Pere­cesen a kecskeméti csapat. UTÓLAG BEVALLHATJUK, hogy a jó Nyári Kupa-szereplés után bíztunk abban, hogy a Dó­zsa idegenben is a siker remé­nyében veheti fel a küzdelmet az NB II-s tabella végén tanyá­zó Miskolci Bányász csapatá­val szemben. A szakvezetők és játékosok már korántsem bíz­tak ennyire. Tudták, hogy az otthonában rendkívül keményen játszó csapat mindig veszélyes ellenfél. A mérkőzés sajnos, az utóbbiakat igazolta. A Dózsának a helyenként durván játszó pe- recesieken kívül, még a kőke­mény, salakos pályával is meg kellett küzdenie. A száraz pá­lya még csak fokozta az amúgy is elviselhetetlen hőséget. Szap­panos — akiről köztudomású —, hogy nem tartozik a „puha” gyerekek közé, elmondta hétfőn, hogy szinte izzott körülöttük a levegő, és az egész mérkőzést bágyadtan küzdve játszották vé­gig. — Igaz — az ellenfél is ugyanezen a pályán játszott —, de azzal az elvitathatálán előny­nyel, hogy már módjukban volt megszokni. A kecskeméti csapat a mér­kőzés legnagyobb részében még így is fölényben volt. Volt né­hány biztosnak látszó helyze­tük is, de ezek sajnos, kimarad­tak. A balszerencsésen bekapott gól után pedig a hazaiak any- nyira fellelkesedtek, hogy bi­zony Górnak és a Dózsa-védők- nek minden tudásukra és mara­dék erejükre szükség volt, hogy megvédjék kapujukat az újabb góltól. Az alsóbb osztályokban még nem indult meg a küzdelem, de megyénkben már két MNK-mér- kőzést is játszottak. A KTE—FÉMMUNKÁS talál­kozó a Belső városi pálya gyö­nyörűen felújított gyepszőnye­gén került sorra. A tartalékos NB III-as csapat, bár többet támadott, csak nagy küzdelem után tudott győzni. Szomorú vi­szont, hogy az erősen „szezon eleji” játék közben a két csa­pat játékosai közül hárman is megfeledkeztek magukról, és a játékvezető kénytelen volt ve­lük szemben a kiállítás eszkö­zéhez nyúlni. SOLTVADKERTEN kitűnő já­tékot, jó iramú mérkőzést ho­zott a Kalocsai Kinizsi és a So-ltvadkert találkozó. Érdekes, hogy itt a megyei csapat táma­dott többet, és helyzetei is jó­val több akadt, mint a Kinizsi­nek. Nem volt szerencséjük a vadkertieknek. Az első félidő­ben Zsikla öngólt vétett, a szü­net után pedig már a vezetést is megszerezték és a helyzetek alapján több góllal vezethettek volna, mégis a végén két vé­delmi hibából kapott góllal a rutinosabb NB III-as csapat ju­tott tovább. A soltvadkertiek legalább döntetlent érdemeltek volna Sz. Z. Hornyán tippeljünk A Totó 29. fordulójában több meg­lepetés akadt, és döntetlenül csak egy mérkőzés végződött, aminek az­után az lett a következménye, hogy 13 találatos szelvény nem volt, s természetesen 13 + l-es sem. Ennek a jutalomalapját, 109 000 forintot át­vitték a 30. játékhétre. A 12 talála­tos szelvények száma 12 db, nyere­ményük 40 890 Ft. A 198 db 11 talá­latos szelvényre 980 forintot fizet­nek, mig az 1453 db 10 találatos szelvény mindegyikére 202,50 Ft jut. E HETI TIPPJEINK: I. Tatabánya—Bp. Honvéd x, 2, 1 2. Dorog—MTK x 1 3. Ferencváros—Csepel l 4. Szeged—Diósgyőr őrölve 5. Komló—Pécs 1, X 6. Láng—S zállí tők X 7. Egyetértés—Borsod 1 8. Budafok—Dunaújváros 1, X 9. Baglyasalja—Bp. Előre 1 10. Szolnoki MÁV—Jászberény 1» X 11. Kisterenye—Eger x, 2 12. Autóbusz—Veszprém 1, X !?. Kaposvári H.—PBTC 1 14. Traktorgyár—K. Lombik 1 Pótmérkőzések: x, 1 Nemzetközi röpfabdamérkőzés Bálán BAJA VÁLOGATOTT—MODENA (OLASZORSZÁG) 3:0 (3, 6, 10) Baja, 200 néző v.: Mátrai S. Baja: Tüske I., Lantos, Bako­nyi, Horváth, Hamar, Völgyi. — Csere: Tüske II., Kasziba, Pi- risa, Erdei, Szalai, Pataki. Kezdő csapatnak a III. Béla Gimnázium végzett növendékei­ből álló együttes állt fel. Ez túl nagy feladat elé állította az olasz bajnokság második helye­zettjét. A bajai csapat nem ját­szott teljes erőbedobással, a kö­zönség mégis sokat tapsolhatott Lantos bombaerős leütéseinek, Tüske I. cseles ejtéseinek és az egész bajai csapat jól sikerült sáncolásainak. A bajai váloga­tott sokat cserélt és a fiatalok is kitűnően játszottak. Végered­ményben a bajai válogatott szép játékkal könnyen győzte le a két játékosát nélkülöző olasz klubcsapatot. A bajai csapatban nagysze­rűen játszott a Tokióba készülő két válogatott, Lantos és Tüske, de a többiek sem maradtak el a két kitűnő játékostól. A Mo­dena csapatából Bertacea Enzo és Melőtti Dante játéka emel­kedett ki. sen küzdötted. A kiskőrösi férfi kézilabdacsapat egyik játékosát mégis ki kellett zárni a verseny­ből, mert bebizonyosodott, hogy a Csepel NB-s csapatának tagja. így a Kiskőrös—Kiskunhalas 18:5-re végződött mérkőzést a halasiak javára írták. Véleményünk szerint a kiskőrösi csapatot végleg ki kellett volna zárni a versenyből, és a vezetői ellen fegyelmi eljá­rást indítani. — De fegyelmi eljá­rást érdemelt volna a kecskeméti női kézilabdacsapat vezetője is, aki sportszerűtlen megjegyzésekkel és bekiabálásokkal megzavarta a játék­vezető munkáját. 110-1 Növelte a spartakiád érde­kességét, hogy a megyei TS ismét kiírta — ha nem is hi­vatalosan — a járások közti pontversenyt, és a járások is­mét a régi vándorzászló birto­káért küzdöttek. Tizenbarmad- szor rendezték meg idén a spartakiádversenyeket. Az el­sőt és a másodikat 1952. és 1953. évben a bajai járás nyer­te meg. 1954—1962-ig, tehát ki­lenc éven át — páratlan soro­zatban — a kecskeméti járás versenyzői diadalmaskodtak. Tavaly asm volt pontverseny, az idén azonban nagy küzde­lem alakult ki a járások kö­zött. A téli versenyeken a ba­jai járás 11 pontos előnyt szer­zett a félegyháziak előtt. A já­rások versenyzői és vezetői az egész verseny alatt élénk fi­gyelemmel kísérték az állan­dóan folyamatosan vezetett táblázaton a pontverseny ala­kulását. A két vezető — a bajai és a félegyházi járás — külön versenyt futott, végül a csapat- sportágakban elért jobb helye­zéseivel a bajaiak még növel­ték a téli spartakiádon szerzett előnyüket, és végeredményben 17 ponttal előzték meg a fél­egyháziakat. Meglepő volt az, hogy a kecskeméti járás ver­senyzői milyen mérsékelten sze­repeltek, és sok olyan szám­ban, amelyben korábban éve­ken át biztosan szereztek első­séget, most el sem indultak. Amilyen örvendetes a duna- vecseiek előretörése, éppolyan meglepetés, hogy a kiskunha­lasi és a kiskőrösi járás a se­reghajtók közé került. Szabó Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents