Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

A hírősig a kSvetkezS ítéletet hozta... A disznó és a méhecske halála - Meg lehet-e kerülni a tsz-közgyílé. hatáskörét ? Tallózás érdekes perekben A tsz-ekben felmerülő prob­lémákkal kapcsolatban az utób­bi időben több irányelvül szol­gáló bírói döntés történt. Ezek­ből ismertetünk néhányat. Egy megyei áliatforgalmi vál­lalat és egy tsz-tag tavaly már­ciusban süldőkoca-kihelyezési szerződést kötött. A tsz-tag át­vette az 1800 forint értékű ko­cát, s vállalta, hogy január­ban három, továbbtartásra al­kalmas süldőt ad át. A szer­ződés szerint teljesítés esetén a kocát és a hármon felüli sza­porulatot is megtarthatja. A vál­lalat a kocáért való szavatos­ságot kizárta, sőt, az esetleges kárveszélyt is a hizlalóra hárí­totta. „Kinek“ döglött meg a hizó? A hízó azonban a tanyán nem evett, s a kihívott állatorvos megállapította, hogy bél- és gyomorgyulladása van. Miután a gyógyszer sem használt, kény­szerlevágásra került sor. A vá­góhíd 340 forintot fizetett a disznóért. Ilyen előzmények után a vál­lalat a tsz-tag ellen 1800 forint megfizetéséért fizetési megha­gyást bocsátott ki. A járásbíró­ság a vállalatot elutasította, megállapítva, hogy a koca az eladáskor már beteg volt és a tsz-tag a szavatossági igényt nyolc napon belül bejelentette. A megyei bíróság a tsz-tagot arra kötelezte, hogy a vágóhíd- tól kapott 340 forintot fizesse meg a vállalatnak. A megyei bíróság is leszögezte a vállalat súlyos gondatlanságát, s azt, hogy nem volt joga a szavatos­ságot kizárni. (Ugyanis kide­rült, hogy az átadás előtt né­hány órával, állatorvosi vizsgá­lat nélkül, egy gazdától vették át a kocát és így adták to­vább.) Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsófokú bíróságok ítéletét helybenhagyta. A hatá­rozat indoklása a többi között hangsúlyozza: súlyosan méltány­talan az olyan kikötés, amely a továbbtenyésztésre átadott állat hibájának minden következmé­nyét a tenyésztőre hárítja. Kü­lönösen megengedhetetlen eb­ben az esetben, amikor kide­rült. hogy a vállalat a legna­gyobb gondatlansággal járt el, és a rrtalac már az átadáskor beteg volt. Az ilyen esetek az­zal a következménnyel járhat­nak, hogy elveszik a kedvet a szerződéskötéstől, aminek vi­szont a társadalom látná kárát. Ugyanakkor pedág a g^idattaft ! vállalatot vagy személyeket mentesítené a felelősség alól. A bognár tsz-tagsága Egy villanyerőre berendezett műhellyel rendelkező bognár­mester az egyik tsz-be tagként belépett. A szövetkezet vállalta, hogy a műhelyért külön fizet és a villanyfogyasztás díját is megtéríti. Amikor azonban en­nek a kötelezettségének nem tett eleget, a bognár pert indí­tott. A járásbíróság végzésében úgy döntött, hogy a követelés bírói úton nem érvényesíthető és az iratokat áttette a szövet­kezet közgyűléséhez. Ezt a vég­zést a megyei bíróság helyben­hagyta. Álláspontját azzal indokolta, hogy a törvény értelmében a tsz-be lépő tag — a közgyűlés határozatának megfelelő térítés ellenében — köteles a közös gazdálkodás céljára a szövetke­zet tulajdonába adni a saját és a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonát ké­pező összes főbb gazdasági esz­közöket. Ez vonatkozik a tsz-be lépő kisiparos és csalódja tu­lajdonában levő olyan gépre és felszerelésre is, ami a tsz által folytatott üzemi tevékenység körébe tartozik. A bognár kö­teles volt felszerelési tárgyait a tsz-be bevinni, tehát a műhely használatáért járó díjazásra vo­natkozó bérleti szerződés ér­vénytelen. Egyébként a bognár követelése a tagsági viszonnyal kapcsolatos igény. Már pedig a tsz és tagja közötti ilyen vita eldöntésére — ha a követelés értéke a 300 forintot meghalad­ja — kizárólag a közgyűlés jo­gosult. Az igény tehát bírói úton nem érvényesíthető. Drága méhek Egy termelőszövetkezet nö­vényvédelmi munkát: permete­zést és porozást végzett. Meg­bízottja útján a községi tanács­nál bejelentette, hogy másnap permetezés lesz, ezért a méhé­szek mébeiket három napra zárják el. A községi tanács hi­vatalsegéde a méhészeket még aznap értesítette; azok a felhí­vásnak eleget tettek és a méhé- ket csak három nap eltelte után engedték ki. Ennek ellené­re nagy részük elpusztult. Mint a szakértő bizottság megállapí­totta, negyednap hajnalban HCH idegméreggel a virágzás­ban levő lucernást bepermetéz- ték és ez okozta a méhek el­hullását. A megindult kártérítési per­ben a Pest megyei bíróság a szövetkezetei 50 százalékos kár­térítésre kötelezte. Törvényes­ségi óvásra az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely a kármegosztás arányát a mé­hészek javára 90:10 százalékban állapította meg. A határozat in­doklása szerint a méhészek az államigazgatási szervtől kapott közlésben — joggal — megbíz­tak és ez felelősségük súlyát lényegesen csökkenti. Rosszul sikerült halastó Sok kár éri a tsz-eket azért, mert szavatossági igényüket el­késve érvényesítik. Egy termelőszövetkezet részé­re 86 katasztrális holdon ha­lastó épült. Később kiderült, hogy a tó lecsapoló csatornája eliszaposodott. A szövetkezet ve­zetői ezt különböző tervezési hibáknak tulajdonították s ezért a tervező vállalat ellen kártérí­tési pert indítottak. A megyei bíróság helyt is adott a kereset­nek, de a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Az ítélet szerint a szövetke­zet kártérítési igényét a tó át­vétele után 14 hónappal nyúj­totta be. Ha a hiba felismerhető — mondta ki a Legfelsőbb Bíró­ság — a megrendelő 8 napon belül köteles a másik félhez írásban bejelentést tenni. Ha felhívása nem jár eredménnyel, az átvételtől számított hat hónapon belül pert kell indí­tani. Amennyiben a hiba hasz­nálat közben, vagy hosszabb idő után ütközik ki, tehát rejtett, a megrendelő a felismeréstől számított hat hónapon belül ér­vényesítheti szavatossági jogát. E határidők elmulasztása jog­vesztéssel jár. Ebben az eset­ben is ez történt: a tsz nem tavasszal adta be keresetét, amikor a hibát felismerte, ha­nem csak tíz hónappal később. H. E. edi Szabadtéri Játékok 1964, „Fából faragott királyfi" új köntösben (Szegedi tudósítónktól.) Elmúlt éjfél. Esik az eső. A színpadon táncolókat azonban ez sem zavarja. Nyugodtan foly­tatják a próbát. Csupán a zon­gora letakarására ad utasítást a rendező-koreográfus. Bartók zenéje most már magnóról har­sán fel. Zeng az üres nézőtér felett, a csodálatos melódia. S a színpad szokatlan két irányban is lejtő emelvényrendszerén új­ra életre kel a népmeséi motí­vumoktól megfosztott, puritán egyszerűségű játék. Fülöp Zoltán Kossuth-díjas díszlettervező színpadán nin­csenek fák, erdők, romantikus várak. Csupán egyetlen organi­kus emelvényrendszer és a kü­lönleges világítási hatásokra le­hetőséget adó tüllből készült háttér, illetve portálsor ad te­ret a táncnak. — Színpadomon — mondja a díszlettervező — Eck Imre ba­lett-kompozíciójának cselekmé­nyét a táncosok mozgásán kí­vül csupán a fényeffektusok hangsúlyozzák. Ehhez a stílus­hoz kapcsolódnak Gombár Ju­dit jelmezei is, amelyek csupán jelzik a királyfit és a királylányt, és inkább arra törekszenek, hogy minél jobban érvényre juttassák a mozdulatokat. Már a külső megjelenítés is arra utal, hogy Szegeden egy teljesen új „Fából faragott ki- rályfi”-val találkozik a közön­ség. A Pécsi Balett — amely azt vallja, hogy minden eddigi kísérletét a hű Bartók-tolmá- csoláshoz vezetett útnak tekinti — az ország legnagyobb szín­padán vállalkozik arra, hogy retű nemes vállalkozás velünk együtt vállalja a kockázatot. Szavaiból világossá válik az együttes sikereinek titka. Ezt a produkciót például már hóna­pok óta gyakorolják, és a ha­talmas fegyelemmel, lelkesedés­sel folyó színpadi munkát zené­szekkel, irodalmárokkal, a Pécsi Balett híveivel folytatott hosz- szú viták előzték meg. — Bartók Béla zenéjéből és Balázs Béla mesevázlatából in­dultunk ki — mondja Eck Im­Eck Imre re. — És úgy hiszem „megfej­tettük” a mesét. Lehetetlen ugyanis észre nem venni, hogy a kitűnő költő csak odavetett vázlatot írt a táncjátékhoz. — Nem gyengeségből, hanem azért, mert olyan összefüggések köze­lébe jutott, amelyet akkor nem A „Fából faragott királyfi” színpadképe. közönség elé tárja sajátos Bar- tók-értelmezését. — Mi kísérletező művészek vagyunk, de eddig csak saját lelki nyugalmunkat és művészi hitelünket tettük fel tétként, amikor az újat, az igazat, a bátrabbat kerestük a már is­mert megoldások helyett — mondja Eck Imre, az együttes vezetője. — Most a Szegedi Sza­badtéri Játékok, ez a nagymé­lehetett kimondani, megragad­ni. Ez az alapkoncepció magya­rázza, hogy a Pécsi Balett elő­adásában — ez már az élményt nyújtó próbákon is látható — a fák, az erdők, nem a természet­ből merített mesemotívum sze­repét játsszák, hanem egy olyan társadalmat szimbolizálnak —, amely vak természeti erőként hat. Esőben, délutáni napsütésben, szigorú tornatermi tréningeken keresztül készülnek a pécsi ba­lettművészek eddigi legmeré­szebb vállalkozásukra. Remél­jük, nagy hittel és lelkesedés­sel készülő produkciójukat meg­értő szeretettel fogadja az elő­adások magyar és nemzetközi közönsége. Reméljük, sikerül bi- zonyítaniok: Modern táncművé­szeti törekvéseik egyenes vonal­ban vezetnek Bartókhoz, hiszen — és ez már Eck Imre vallo­mása: — A modem balett Ma­gyarországon törvényszerűen Bartók-balett. A kis éber — Elaludt anyuka, körötí mindenki alszik... Pedig mer nyi érdekesség van itt, a stra; dón! Az előbb egy fekete szén üveges néni integetett nekem aztán két kisfiú marakodott a pöttyös labdáért, most meg ez i bácsi, a fényképezőgéppel. Milyen jópofa, ahogy hunyorít, miközben a masinába kukucs­kál!^

Next

/
Thumbnails
Contents