Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
,',Ha jól yi'rs feladatát, if. fogja leválik; a plpogya Ck. ringtoa ezre dest.” 1. rész H66-ban szenzációs hír járta be az Államok városait. Aranyat találtak Montana hegyeiben. Az újságok azt is megirták, hogy Vörös Felhő és sziu harcosai védik a lelőhelyekhez vezető utat. Pedig a kormánynak kellett az arany. i,Magúban megbízunk, Fetterman kapitány I — mondta a- Hadügyminiszter —, jó fegy-| verek, erős kéz. Utánpótlást visz a Kearny- erodbe. Gondoskodnunk keU az állampolgárok biztonságáról.” • v 1 Képzeljünk el egy csúcsára állított háromszöget, amelynek bal felső csücskében Dunaegy- háza, az alsó pontban pedig Solt község helyezkedik el. A jobb oldali felső csúcson át pedig Üjsoltra lehet eljutni. De csak úgy, ha előbb Soltra is bemegy az ember. Mert járható út csak azon keresztül vezet. S ez nem holmi szórakoztató társasjáték, hanem nagyon is komoly valóság — egy helység mindennapi gondja, sőt évszázados problémája. Nagyjából így lehetne tömören és precízen összegezni az úgynevezett Sá- kori út történetét. Aki azonban beéri ennyivel, az nagyon felelőtlen ember. — Éppúgy mint azok a tisztelt főispánok és alispánok, képviA Sátori út varázslói selők és földbirtokosok, akik minden választáskor ennek az útnak az ígéretével csalták lép- re a jóhiszemű környékbelieket. Azokat az embereket, akik naponta 10—18 kilométert gyalogoltak a Schmidt- vagy a Teleki-birtokra — egy kis napszám reményében. S aki nem ért oda napfelkeltére — az csak félnapi bérre számíthatott. „Zsák orr" vagy valami más? így mondják ezt az öregek, és még megtűzdelik sok elszomorító történettel. A sovány kom- mencióról, az esőzéskor járhatatlanná vált Sákori — vagy Sáhori, mert így is mondják — útról, aminek nyomvonalát hajdanán már ötször is kimérték, s talán meg is lett volna ha — K ........v-*ők legalább is így hiszik — a kormány oldalán áll a falu ;.. Nem csoda tehát, hogy szinte legendává nőtt ennek az útnak a históriája. A tatárjárás idejéből származtatják a nevét, amikor az itteni ingoványba menekült a vidék népe, s a tatárok — ilyen „szokásukat” valóban feljegyzett a történelem — egy zsákra való fület és orrot kaszaboltak le vandál pusztítá— Valahányszor képviselőválasztás közeledett, azt mondták: No, majd a Sákori út! Megígérte ezt már gróf Teleki... — sorolja az ígéreteket Gőzön Márton bácsi, a Haladás Tsz udvarosa. Vörös felhő parancsot ad Képes regény 18 részben, írta: KUCZKA PÉTER Rajzolta: CSANÁDI ANDRÁS saik közben. „Zsák orr” — Sá- kor... Ki tudja mi rejtőzik e név mögött? De ma már nem is ez a lényeges, mert vidáman gördülő kerékpárokkal, gépkocsikkal, motorokkal találkoztunk a szép, portalanított úton, mely romantikus domboldalakon fut keresztül — s köti ösz- sze a falut a külvilággal a vasútj ával, nyit neki tért a du- navecsei országúira, és az új- solti határig nyúló földjeikhez vezeti el őket frissen, kényelmesen, felesleges kerülők nélkül. Az út két oldalán — a zegzugos kis utcák, a régi falu „labirintusai” után szinte kitágul tőle a szem — városias villasor húzódik, az egykori szlovák telepesek utódainak korszerű hajléka. Hogy volt hitük és bizodalmuk e mellé a „halálra ítélt” út mellé ilyen szép házakat építeni? „Mi nemcsak kérünk, adunk is..." — ezt a sovány arcélű vb-el- nölc, Kelényi László mondja, aki az 1800 lélekszámú községnek már tíz éve „első embere”. Mintha azt mondaná: Bizalomra csak annak lehet oka, aki önmagát sem hagyja el.:. Tavaly egész embersereg végezte itt a földmunkát, s a hárommillióhoz, amit a járás, a megye, az állam „kapart össze” számukra — ők is hozzáadták a maguk 152 ezer forintot érő segítségüket. Hagyományai vannak a „kalákának” ebben a kedves hangulatú, Dunántúli tájak falvaira emlékeztető kis községben. Utakat, szurdokokat hoztak rendbe, a vízműhálózat építésében segítettek — nemcsak a saját utcájukban! —, s tavaly a művelődési ház avatásával arattak sikert, hiszen „kofából” csinálták. És az út! Közel 19 ezer köbméter földet kellett megmozgatni, s mintegy nyolcezer tonna követ a helyére tenni — mivel „házi kezelésben” készítették el az alapozást, s csak a záróréteget rakták rá a hivatásos útépítők. Együtt a pap és a szabómester Persze nem holmi kontárkodás volt ez. Mert igaz ugyan, hogy Albertszki Lajos és Sáfátervet Zima Tibor, a megyei tanács dolgozója készítette, a munkát Zoboki László művezető irányította, s ott volt a szorgalmas és fáradhatatlan Szepes- vári János, aki szinte minden idejét erre a feladatra fordította már több, mint egy esztendeje. Megérdemelte tehát a jutalmul kapott emlékplakettet az út átadásakor rendezett ünnepségen az úttörőszervezet, a Haladás Tsz, s a hatvan óra társadalmi munkát teljesítő Dudla Imre, csakúgy mint sokan mások a tisztes oklevelet. Habár — igazán nem ezért csinálták... Hogy miért? Meg tudja-e találni egy falu „lelkét”, érzéseinek, áldozatkészségének rugóját, aki csak esetenként, s akkor is rövid időre pillanthat be életébe, s notesszal, ceruzával és fényképezőgéppel akarja „tetten érni” a valóság szép pillanatait? Ilyen varázsló még nem született. Habár — a Sákori úton vé- gigkocsikázva, egy évszázados vágy teljesülését érezve és élvezve, s azt alaposan átgondolva — mintha mégis valami nagyszerű varázslat részeseinek éreztük volna magunkat... F. Tóth Pál—Pásztor Zoltán Sámántanfolyam? Ekkor és ekkor sámánizmus nyílik a Katona József Múzeumban — olvassuk a szép kis plakát szövegét és egy kicsit beleviszket az anyanyelvűnk. Mintha valami hiba lenne a fogalmazásban. Mi az, hogy sámánizmus nyílik? Ezen az alapon vajon írhatnánk ilyeneket: exhibicionizmus nyílik, humanizmus, vulgarizmus, szűk prakticizmus nyílik? A szövegecske rögtön fello- valja a fantáziát, és már is látjuk, mi következhet, amikor megnyílik a sámánizmus. Az oktató sámán kétfelé választja a jelentkezőket. — Tessék, kérem. Jobbra álljanak, akik azt akarják, hogy a szellem megszállja őket. Balra azok sorakozzanak, akik szeretnék ha távozna belőlük a lélek... Ügy, köszönöm. Zene! Rajta! — mint a tv tánctanfolyamán. A társaság egy része révületbe mered, fogadja a messzi távolból belé költöző szellemet. A másik fele ének, dob, különös hangszerek, tánc, bagórágás, mérgesgomba hatására transzba kerül. Aztán kiki alkatához és szociális adottságaihoz képest lelkileg elköltözik, mondjuk ángyába. messzi keresztapjába, Napóleonba, esetleg Dáriusba. Folyik az alapos elbeszélgetés kis és nagy szellemekkel, akik vagy amelyek megsúgják, ki mit jósoljon, melyik oldalon lássa az igazságot, meg hogy mitől van a hasgatózás Helga kisasszony v~staghúsában, mit rakjon rá. Néhány sámánlecke következik majd más alkalmakkor is és a tanfolyam végeztével új, képzett sámánokkal tudjuk felfrissíteni gazdasági, társadalmi, úgyszintén kulturális életünket A pihentető képzelődés persze nem tart sokáig. Ha tovább olvassuk a plakátot, később kiderül, hogy a feltűnő betűs, tehát figyelemkeltő szavakat helyesebb lett volna valahogy így rakosgatni: Sámánizmus címmel kiállítás nyílik. <# — Nekem se autóm, se kocsim, de azért szívesen segítettem, s ha hívnak, megyek máskor is — mondja az emlékplakettel jutalmazott Dudla Imre szabómester (a kép jobb oldalán) az őt felkereső Kelényi László vb-elnöknek. rik István üzemi dolgozók, Pet- rovics Mihály tsz-tag és Tóth Szöllős Mihály evangélikus lelkész mellett Dudla Imre szabómester — s más hozzájuk hasonló „laikusok” végezték el a fejenkénti 34—10, sőt az 50—60 óra társadalmi munkát, de a Évadzáró a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban A Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban a héten vizsgáztak a végzős hallgatók. Negyvennyolc másodéves állt a vizsgabizottság elé. Közülük négyen végeztek kitűnő eredménnyel, két hallgató jeles rendű, tizenkettő pedig jó rendű bizonyítványt kapott. Az intézet gondoskodott valamennyi végzett hallgatójának elhelyezéséről. Tizennégy ösztöndíjas augusztusban már dolgozik abban a termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban, amellyel szerződést kötött, s amely anyagi támogatással tanulmányai elvégzésében segítette. Hasonlóképpen elfoglalja első munkahelyét a többi hallgató is, néhányan állami gazdaságban, a többség azonban termelőszövetkezetbe kerül. Az ünnepélyes évzárót tegnap délelőtt tartották a technikum kollégiumában. A hallgatókat Nemes Márton igazgató búcsúztatta, ünnepi beszédet Matos László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője mondott. Részt vett az ünnepségen Néger József, a Földművelésügyi Minisztérium Szak- oktatási Főigazgatóságának vezetője, Miklós János, az Állami Gazdaságok Bács megyei Igazgatóságának vezetője, Oláh György, a kiskunhalasi járásivárosi pártbizottság első titkára és Vvieze Ferenc, a Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. elnöke.
