Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-18 / 167. szám
Í984. juífns 18, szombat S. oiaaf 4 Az újjászülető Savaria Végzős diákok kérdezték, hogy van-e protekció az egyetemi felvételeknél, kell-e pártfogó után nézniük? Mit lehet erre válaszolni, amikor eddig minden esztendőben írtak az újságok egy-két esetről. A közmondás szerint nyugtával kell dicsérni a napot, tehát a pro- tekciczásról majd a felvételi vizsgák lezártával lehet véleményt mondani. Minden esetre, akár lesz, akár nem lesz protekciós eset, azt mégis figyelembe kell venni, hogy az a felvételi rendszer hibájából, vagy a véletlen összejátszásából ered-e. Érdemes gondolatban végigjárni a felvételizők útját, a jelentkezési lap beadásától a felvételig, vagy az elutasításig, hogy választ adjunk a kérdésre. A jelentkezés. A nappali tagozatra a pályázók az iskolákon keresztül jelentkezhetnek, ha egy vagy két éve érettségiztek. Ha pedig régebben, vagy éppenséggel az esti, illetve a levelező tagozatra kívánnak menni, akkor a munkahely továbbítja — véleményével, javaslatával együtt — a jelentkezést a felsőfokú oktatási intézményekhez. Sokan a munkahelynek ezt a javaslati jogát is protekciós lehetőségnek tekintik. Minden esztendőben elég sok vita keletkezik az üzemek helyteleneknek, téveseknek vélt véleményei miatt. A félreértések elkerüléséért azonban el kell mondani: Az üzemek negatív javaslata esetén is behívják a pályázókat felvételi vizsgára, s a munkahely véleménye politikai, emberi magatartás tekintetében esik latba, valamint akkor, ha két egyfroma képességű pályázó közül kell választani. A pályázókat behívják felvételi vizsgára — mégpedig írásbelire és szóbelire. Az írásbeli dolgozatra csupán sorszám kerül, s így az elbírálók azt sem tudják, hogy kinek a dolgozatát osztályozzák. Ez által a megszerezhető 20 pont háromnegyedénél teljesen kizárt a protekciónak még a lehetősége is, hiszen maximálisan 10 pontot „hozhat magával” a középiskolából egy kitűnően érettségizett, s 5-öt szerezhet az írásbelin. Marad tehát a szóbelin elérhető 5 pont. A szóbelin már névvel — sőt a személyi igazolvány felmutatása mellett — vizsgáznak a jelentkezők. Csakhogy egyetlen pályázó sem tudja előre, hogy melyik bizottság elé kerül, s egyetlen bizottság sem ismeri a vizsga napja előtt, hogy melyik csoportot osztják be hozzá. A protekcióra tehát itt sincs nagy lehetőség, valóban csupán a véletlen összejátszása folytán ke— Köszönjük, hogy eljöttek — fordult a meglepett munkásokhoz — de feleslegesen fáradtak. — Azzal negyven belépési nyilatkozatot kért, az elsőt ott, helyben aláírta, s mint a szövetkezeti mozgalom legfőbb agitátora, egyedül indult a Felvégre, ahol a „legnehezebb” emberek laktak... Ö Kucor Vendel, aki eddig a leghangosabban ellenezte a közöst. Aznap a munkások segítsége nélkül közös akaratra jutott a egész falu. Hogyan csinálta Kucor Vendel? Mi indította rá? Hetekig tárgyalta a falu Kucor pálfordulását, de csak a találgatásig jutottak el az emberek. Második „lázadása” az első közös aratáskor történt. A gépállomás három kombájnt küldött a nagy eseményre. Az emberek kíváncsian, de elégedett arccal bámulták a három mindent tudó masinát. Csak Kucor Vendel nézett át a gépek felett. Aztán... Kaszát ragadott, s olyan rendet vágott egymaga, hogy a gép se különbet. Felesége szedte utána a markot. rülhet ismerős bizottsági taghoz a vizsgázó. De azt is számításba kell vennünk, hogy a bizottság tagjai felelős beosztású, becsületes emberek, s az ilyen protekciózásra egyszerűen nem hajlandók. Mindezek után mit lehetett mondani az érettségiző fiataloknak? Azt, hogy kár a fáradságért, pártfogókeresés helyett inkább tanuljanak! A gyengébbet felvették... Szeptember felé, az eredmények kihirdetése után gyakran hallani: Az én fiam jeles volt, s nem került be erre vagy arra az egyetemre, míg osztálytársát — aki- jóval gyengébb — felvették egy másik felsőoktatási intézménybe. Nos, a jelentkezések ideje már régen lejárt, de azért nem árt, ha elmondjuk — főleg a jövőre jelentkezők okulására —, hogy milyen aránytalanul sokan, vagy kevesen jelentkeznek a különböző egyetemekre, főiskolákra, vagy felsőfokú technikumokba. A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem 1085 helyére 3472 pályázó jelentkezett, tehát 320 százalékos a jelentkezés a felvételi keret százalékában. (A Budapesti Műszaki Egyetemen 246, a művészeti főiskolákon pedig 901 százalék.) A Szegedi Orvostudományi Egyetemen még a belső aránytalanságok is jelentősek. hiszen a fogorvosi karra 105 százalékos, a gyógyszerész karra pedig 688 százalékos a jelentkezés. Ugyanakkor a Földművelésügyi Minisztérium felsőfokú mezőgazdasági technikumaiba csak 81. a Pénzügyminisztérium szakiskoláiba pedig 76 százalékos volt a pályázók aránya. De az országos adatokon belül is nagy eltolódás tapasztalható. A tanítóképzőkbe országosan 226 százalékos volt a jelentkezés, de például a jászberényi tanítóképzőben a 65 helyre csak 57 megfelelő felvételiző akadt. (Pedig a minimális 8 pontosokat is felvették.) Bizony ilyen körülmények között előfordulhat, hogy jelesen érettségizett is kimaradt — például a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karán —, s közepes vagy éppenséggel elégséges bekerül, mondjuk a jászberényi tanítóképzőbe. S mi a kiút? Jobban kell figyelemmel kísérniük a pályázóknak és a szülőknek a felvételi lehetőségeket. „Est nem tanultuk...“ Sűrűn hallani a pályázóktól a felvételi vizsgákon, hogy ezt vagy azt „nem tanultuk a középiskolában”. Ezek a kifogások az esetek többségében nem Az elnök bosszúsan förmedt rá. — Mit csinál ott, Vendel? Ha nem vigyáz, még eltapossák a gépek! — és cifrázta hosszan, egyszuszra. Kucor türelmesen végigvárta az elnököt, csak aztán szólt: — Huszonnégy évig minden nyáron vágtam a rendet. Csak nem gondolja, hogy éppen a huszonötödik nyáron ülök majd ölhetett kézzel! — Azzal feleletet sem várva, nagyot suhintott kaszájával, s a délebédig nem is hagyta abba. Harmadik lázadására a nyár végén került sor. Beállított az elnökhöz: — Nagyobb istálló kell, Vince! Nem fémek már a tehenek! Az elnök kényszeredetten bólogatott, hogy tudja jól, csak éppen nincs miből. Kucor végighallgatta, aztán sarkon fordult. Az elnök elégedetten mosolygott és a tenyerét dörzsölte: végre, egyszer ő maradt felül! Másnap nyoma veszett a Kucor brigádnak, meg néhány fogatnak is, Hiába nyomoztt Bó- di Vince a határban, senki nem látta őket, nem tudott róluk senki. Csak késő este kerültek helytállóak, hiszen a felvételi vizsga anyaga: A középiskolák kötelező tananyaga. Persze, előfordulhatnak kivételek is — mégpedig jogosak és jogtalanok. Az említett szegedi gyógyszerész karon például 26 helyre 179-en pályáztak, köztük sokan kitűnő érettségivel. Tehát a kiválóak közül kellett kiválasztani a legkiválóbbakat, s így érthető, ha a középiskolai tananyagon túl is tájékozódtak a bizottság tagjai. Ám van példa az ellenkezőiére is. A Budapesti Műszaki Egyetem egyik írásbeli vizsgáján például olyan tételt is kiadtak, amelyet három tanársegéd is egy egész délelőtt tudott csak megoldani. A következő napokon, persze, már nem fordult elő ilyen eset, de azért ez az egyetlen is intő példa arra, hogy az egyébként nagyon kiváló, a protekciós kísérleteket is kizáró felvételi rendszer csak úgy lehet teljes, ha a tételeket egységesítik, s megakadályozzák, hogy lehetetlent követeljenek a vizsgázóktól. Mert elég egy-két jogos panasz, s máris mindenki arra hivatkozik, hogy „ezt nem tanultuk”. * Az idei felvételi vizsgák még nem fejeződtek be, összegezett, átgondolt tapasztalatokról tehát még nem lehet beszélni. A felsőoktatási intézmények vezetői és a minisztériumok képviselői szerint azonban már bizonyos, hogy az idén a tavalyinál ösz- szehasonlíthatatlanul kevesebb a protekciós kísérlet: a vizsgáztatók felelősségteljesen végzik munkájukat; a felügyeleti hatóságok — mindenekelőtt a Művelődésügyi Minisztérium — pedig sok-sok tapasztalatot gyűjthetnek, hogy jövőre tovább csiszolják a felvételi rendszert. T. la. elő a szövetkezet erdejéből. Az élen Kucor Vendel és az erdőkerülő ballagott. Mögöttük a megrakott szekerek. Az erdőkerülő egyenesen Bó- di Vincéhez lépett. — Végrehajtottuk az utasítást. .. — jelentette katonásan, s azzal, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Egy hét múlva már harmincán szorgoskodtak az új istálló építésénél. Negyedik „lázadás” a napokban esett. Kucor éppen az elnöknél járt, amikor megcsörrent a telefon. Vendel közelebb állt a készülékhez, felvette. Így tudta meg, hogy a megye traktort kínál a szövetkezetnek. Ha a vételár kétharmadát két napon belül készpénzben kifizetik, övék a traktor. Bódi Vince káromkodott, kért, hivatkozott és fenyegetőzött, de a telefonáló hajthatatlannak bizonyult, s a kasz- szában pihenő ötezer forint sem fiadzott meg. Kucor Vendel megint csak nem szólt. Elment a kocsmába, leült' az egyik sarokasztal mellé, a körmét rágta és megivott Az állomás előtti tér kihalt. Taxinak nyoma sincs.. A kaján sárgán vigyorgó villamos olyan tömött, hogy egy gombostűt sem lehetne elejteni. A város történelmében tájékozott utas — egyik lábán két agresszív félcipővel, másikon egy termetes asszonysággal — gyaloghintó- kat cipelő római rabszolgákról álmodozik. A villamos — a gya- loghintók késői utódja — egyroson. És ablakain, az egy tömeggé préselődött utasok feje felett bekacsint a város, Szombathely, a szépséges, modem Savaria. Kétarcú, mint egy Janus-szo- bor. Egyik arca csupa üveg, magasba szökkenő vasbeton, tv- antennákkal és napsütötte erkélyekkel, a másikat patinássá kovácsolják a múlt lépten-nyo- moo előbukkanó emléked. Kétezer évet lép vissza időben az, aki elindul a Romkert árnyas két féldecit. Aztán nyakába vette a falut és másnap reggel nyolcvanezer forintot szurkolt le az elnök asztalára. Csupa pi- rosbasú bankót. Bódi Vince úgy meredt a rebellisre, majd a jókora pénzcsomóra, mint aki nem tudja, hogy ébren van, vagy álmodik. Csak akkor ocsúdott, amikor Kucor már az ajtónál járt. — Kiraboltad a bankot? — kiáltott utána megdöbbenve. Kucor nyugodtan válaszolt: — Majdnem... — azzal a kalapjához bökte az újját és kilépett az ajtón. De mielőtt becsukta volna, még visszaszólt: — Majd elfeledtem: kétszáz forinttal tartozunk az embereknek. Kivétel nélkül mind a négyszáznak... Nem várt választ, csak csendesen távozott. * Esztendők óta tart már a csatározás Bódi Vince elnök és Kucor Vendel között. Akik eddig a titok nyitját keresték felhagytak vele. Inkább ári találgatják: Mi lesz Kucor /endel ötödik „lázadása”. Pataki Pál sétányain. Az oldott csendben mozdulatlanul fehérlenek Magyarország első városi településének romjai. A Romkert érverése csendes, alig hallható. Annál elevenebb, lüktetőbb a városé. Utcáin, klasszicista, barokk és modern épületekkel koszorúzott terein, egy percig sem lankad a forgalom. A Március 15. tér közege, a Művelődési és Sportpalota. Egy éve adták át a közönségnek. Érdemes volt-e felépíteni? — kérdeztem meg Nagy Árpád igazgatót. — Igen. Sokan persze túlzott, felesleges fényűzésnek tartották, de bebizonyosodott, hogy nem volt igazuk. Először csak sportháznak szánták, és menetközben jöttek rá, hogy sokkal jobb, ha egy reprezentatív épületben kap otthont a színház, sport és kiállítóterem. A szép környezetbe a közönség szívesebben jön. Ezt igazolják a statisztikai adatok is. Az idei első negyedévben 45 000-an vettek részt a Művelődési és Sportház rendezvényein, kiállításain. A Művelődési és Sportház léte, működése általában serkentőleg hatott a város művelődési életére. Tágabb lehetőség nyílt színházi előadások, magas színvonalú sportműsorok, hangversenyek rendezésére, megalakulhatott a fiatalok klubja, országosan jó eredményeket értek el műkedvelő együtteseink és rövidesen — mint újdonságot — szeretnénk a közönségszervezők szaikkörét megalakítani; A szombathelyi példát Kecskemét is követhetné. Azzal a különbséggel, hogy okulva az itteni hibákból az épületben már helyet adhatnának próbateremnek és szakköri helyiségeknek is. A kettő hiánya bizony Szombathelyen éppen elég gondot és nehézséget okoz, de bíznak abban, hogy az épület bővítésére talán hamarosan sor kerül. Az alkony szétteríti puha, szürke fátylát Szombathely felett. A Művelődési és Sportház nézőtere zsúfolásig megtelt. Az öltözőkben sminkelnek a Déryné Színház művészei. Kiürülnek az újonnan épített termálfürdő medencéi, becsukódik az Iseum ajtaja a turisták mögött. Isis újból felépült szentélyét csendbe, sötétségbe burkolja a közelgő éjszaka. A termékenység istennőjének szobra — két évezredes föld alatti magány után — ismét a Holddal kacérkodik. A város élniakarását, lakóinak újjáteremtő, cselekvő kedvét sem földrengés, sem vészterhes háborúk nem tudták elpusztítani. Romjaiból feltámadt Savaria, és nagyra nőtt. Utcáin sziporkázik a neon, fényárban úsznak a korszerűvé átépített üzletek kirakatszemei. A kerthelyiségekben hangolnak a zenészek. A tánc-, cigányzene és a rádiók egy szimfóniába olvadó koncertjébe lüktető ritmusú melódiát sodor a kőszegi hegyek bői érkező esti szél. Vadas Zsuzsa kedvűén csörömpöl végig a vápán, új bérházak tarka gyűrűjében csillog a város büszkeséA termálfürdő melegvizes me lencéiben jól érzi magát öreg és fiatal. KELL-R PROTEKCIÓ?
