Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

1964. jSntis 18, szomSaí t ofífaS Több mint egymillió naposbaromfi A Szövetkezeink Bács- Kiskun megyei Központja Du- navecsei Keltető Állomásán lá­gyan duruzsol húsz Gergely-féle keltetőgép. Mindegyikben tízezer baromfitojás. Papp László, az állomás ve­zetője tájékoztat bennünket a három éve — teljes kapacitás­sal 1962 óta — üzemelő léte­sítmény idei tevékenységéről Elöljáróban elmondja, hogy az állomás feladata elsősorban a dunavecsei járás gazdaságainak ellátása naposlibával. Ezenkívül azonban — a Baromfiipari Vál­lalat közreműködésével — más járásokba, sőt, Pest megyébe is szállítanak innen aprójószágot, ami a kikeltetett mennyiségnek mintegy a felét teszi ki. Az idei tervük 1 millió 160 ezer „csibeegység” kikeltetése. (A pulyka, kacsa például két- két egységnek felel meg.) Eb­ből — a Baromfiipari Válla­lattal kötött szerződés alapján — 833 ezer csibének, 124 ezer pulykának, 24 ezer gyöngyösnek kell a tenyésztőkhöz kerülnie. Az első fel év végéig az ál­lomás 87 százalékra teljesítette éves keltetési tervét, de ha szá­mításba vesszük a gépekben le­vő tojásokat is, akkor a telje­sítés aránya ezekben a napok­ban eléri a 95 százalékot. Ezzel az ütemmel a szeptem­berben záruló idény végéig 8— 10 százalékkal túlteljesítik az idei tervet. Igaz, hogy a hosz- szan tartó tél miatt a szokásos­nál később juthatott az állomás pulykatojáshoz, s ezért a ba­romfiféléből a tervezettnél mintegy 10 ezer darabbal keve­sebbet keltethet, ugyanakkor azonban az előirányzott 50— 60 ezerrel több lesz a napos­csibe. Nagyon jó — a tyúktojásnál csaknem 81, a pulykánál vala­mivel több mint 82, a gyöngyös­nél 72 százalékos — a kelési arány. Ezek az eredmények az országos átlagot mintegy hat, 12, illetve 11 százalékkal meg­haladják. A sikeres keltetés egyrészt annak köszönhető, hogy az „alapanyagot” szállító termelő- szövetkezetekben az előző esz­tendőkhöz képest minőségileg jobb a tojástermelés. Csupán a dunavecsei járás közös gazda­ságaiban a tavalyinál 50 száza­lékkal nagyobb a tyúktörzsállo­mány, a pulykáé pedig csak­nem megnégyszereződött. Nem utolsósorban az állomás 17 ál­landó — a keltetési idényben az időszaki munkásokkal együtt 27 — dolgozója szakmai tudá­sának a növekedése is elősegí- tője az eredménynek. T. I. Négy és fél perc alatt Villámgyorsan siklik a for­ró vasaló. Néhány húzás az uj­jún, aztán a gallérján, hátán, elején és már hajtogatják is az inget az ügyes asszonykezek. Textilfeldolgozó Vállalat kalo­csai telepén, a vasaló brigád­ban dolgozó asszonyok több mint 100 inget vasalnak ki és hajtogatnak össze műszakon­Stoppolom az időt, s nem aka­rok hinni az órámnak. Mind­össze négy és fél perc kellett mindehhez Kovács Mátyásné- nak. A Bács-Kiskun megyei ként. És nem is akárhogyan, hiszen az áru a boltok kiraka­tába kerül, naponta ezernyi érdeklődő szempár „meózza” munkájukat. B. D. Átléptek egy fokot Április elején jártunk a Tisza- kécskei Permetezőgépgyárban. Az üzem vezetői akkor egy ér­dekes kezdeményezésről szá­moltak be. Elmondták, hogy ha a kísérletek sikerrel járnak, már ebben az évben elkészítik az első olyan háti permetező- gépeket, amelyeknek tartálya nem színesfémből készül, ha­nem vasból. A ballonok belse­jét — hogy a permetlé meg ne támadja — műanyaggal vonják be. A gyártáshoz szükséges úgynevezett szinterező berende zést még csak félkész állapot­ban vehettük szemügyre. Beszélgetésünk során szóvá tettük, hogy véleményünk sze­rint — és ezzel több műszaki szakember egyetértett — nem érdemes a műanyag bevonatos tartályokkal bíbelődni, hiszen számos államban az egész bal­lont műanyagból fújják már évek óta. Ügy, ahogy azt az üzem is teszi majd a gyárt­mányfejlesztés második lépcső­jének megvalósítása után. Nem lehetne egyszerűen átugrani ezt a kevésbé korszerű technológiai eljárást és minden erővel már a fejlettebb módszer megvalósí­tásán dolgozni? A közelmúltban ismét meg­látogattuk az üzemi. Elsősor­ban arra voltunk kiváncsiak, hogy a tavaszi eszmecsere so­rán elhangzott vélemények kö­zül végül is melyiket tette ma­gáévá az üzem műszaki gár­dája. Kürthy László főtechnológus közölte, hogy a szinterező be­rendezés május végére elké­szült. Kísérletképpen néhány al­katrészt vontak be eddig mű­anyaggal. Módosították eredeti elképzelésüket. Nem bíbelődtek a műanyaggal bevont permet lé­tartályok elkészítésével, hanem a külföldről vásárolt mintapél­dányokhoz hasonló műanyag ballonokat szerelnek majd a háti permetező készülékekre. Természetesen erre már ez évben nem kerülhet sor. Idei feladatuk az, hogy elkészítsék a Hungária Vegyiművek részére a műanyag tartály előállításához szükséges szerszámokat. A jö­vő év elején a budapesti válla­lattal együttműködve néhány darabot össze is állítanak már a korszerű, új típusú készülé­kekből. A szinterező berendezés sem vész kárba, mert a gépek hajtó részeit ezzel vonják be műanyaggal. ítélkezett a tábor Jty] i tagadás, kissé berzen­«»■ kedtek a tábor lakói, amikor meghallották: A megyei gyámügyi előadó tart ma elő­adást. — Kibírjuk, gyerekek, csak ne legyen valami unalmas er­kölcsi prédikáció... — vigasz­talta társnőit az egyik buda­pesti középiskolás kislány. Ám a hangulat hamar felol­dódott. Az előadónak, dr. Bá­nó Magdának már az első mon­data lekötötte a fiatalok fi­gyelmét. — Leckét jöttem venni tőle­tek, lányok. Azt szeretném, ha átsegítenétek egy döntésen. Van az íróasztalom fiókjában egy akta... — s máris sorolta a ritkaságszámba menő folya­modvány részleteit. Él a megyében egy tizennégy éves kislány, aki férjhez akar menni. Ehhez kéri a gyámható­ság engedélyét. A járási tanács­nál elutasították, s a megyéhez fordult tehát a fellebbezésével. Indokai a következők: Édesapja nyolc év óta ágyban fekvő be­teg. Édesanyja, aki ötvenéves, lassan szintén dologképtelen lesz, mert a családfő betegsége tönkretette az ő egészségi álla­potát. Mellesleg: mind nekik, mind a vőlegény családjának 10—10 hold földingatlanuk van. S most kislányok, betűről betűre idézek a fellebbe­zésből: „Ha ez sokáig így fo­lyik, az édesanyám sorsára ju­tok én is, tönkre fogok menni fiatalon. A nehéz helyzetemen akarok könnyíteni. így is az egész háztartás gondja az enyém. Hogy kövesebb gondom legyen, arra az elhatározásra ju­tottam, hogy ez évben férjhez megyek ... Bár kiskorú vagyok, tisztában vagyok az élet nehéz­ségeivel, és ez hátrányt nem okoz nekem .. — Nos, mi a véleményetek? Ti hogyan döntenétek a helyem­ben? Halk morajlás hullámzott vé­nig a sorokon. Barna és szőke fejek hajoltak össze, nyilvání­tottak tömör, egy-egy szavas véleményt. De abban a pilla­natban sok kar is a magasba lendült. Az egybegyűlt lányok tömegéből, meg sem várva, hogy szót kapjon, felpattant valaki: — Nagyon elítélem azt a lányt, mert vagy nagyon buta, vagy nagyon gonosz! S még be sem fejezte, az el­ső sorból közbevágott az egyik budapesti technikum növendé­ke: — Felelőtlen kis liba! Ezután már nem is jelentkez­tek. Szinte egymás szavába vágva sorolták — kivétel nél­kül elmarasztaló — vélemé­nyüket. Egy szőke kontyos kis­lányban úgylátszik, már lecsi­tult a példa hallatán támadt első indulat. Tovább vitte a rondolatsort. — Szegény szülök... Az a lány is lehet még édesanya, arra nem gondol?... Czó, ami szó, gyorsan telt az idő, s a program, melynek unalmosságától tar­tottak a tábor lakói, szokat­lan élményt jelentett. Fel­ért egy társadalmi bírósági tárgyalással. S hogy mi volt a 16—17 éves középiskolás Iá* Fejés — déli ha rang szólt or Friss tej habzik a kannában. Nem messze Vaskút. A falu tornyából ide hallatszik a déli harangszó. Csobog a tej. Harangoznak, összevegyül a kétféle hang. Ritkán hallható harmónia — így együtt. Éppolyan ritka, mint a na­pi háromszori fejés. Ám a Dó­zsa Tsz-ben ez nem szenzáció. Már tavaly nyáron is sikerrel honosították meg a déli fejést. S nyilván ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben 62 te­hénnek 4270 liter volt az átla­gos tejhozama. A borjúszapo­rulat ugyanakkor elégte az 1.2 átlagot. Ez sem kis dolog. Volt tehén, amelyik ikreket ellett, de néhány esetben a kétszeri ellés is előfordult. Nyolcszázezer forint A tsz irodájában előkeresik a tej átadásáról szóló kimuta­tást. Nem lebecsülendő az idei eredmény sem, sőt, talán még emelkedést is mutat a tavalyi­hoz képest. Az első negyedév­ben például 503 hektoliter tejet értékesítettek, majdnem any- nyit, mint a másik két tsz és a község összes háztáji gazda­sága együttvéve! Pedig a há­romszori fejést csak június vé­gén kezdték, s ennek is azt a 18 tehenet „vetik alá”, ame­lyeknek átlagos hozama meg­haladja a napi 20 litert. A déli fejésből származó tej napi mennyisége 110—130 liter. Egyébként a déli tej a leg­zsírosabb, tehát a legértéke­sebb is. S nem káros a déli fe­jés a tehenekre? Vígh Gábor állattenyésztési brigádvezető szerint nagyon is előnyös. A húsz literen felüli tejmennyi­ség cipelése ugyanis nem köny. nyű az állatnak, feszíti a tő- gyét, s ez a mirigyeket gátol­ja a tejtermelésben. A tejhozam tehát növekszik a tsz-ben. S nem csoda, ha már most biztosra veszik, hogy ebben az évben a tervükben szereplő 2140 hektoliternél több tejet adnak át a felvásárlónak. A könyvelési adatokból az is kiderül, hogy rentábilis a tej­termelés. Tavaly is majdnem 800 ezer forint volt a belőle származó jövedelem. Nem kicsi az utódok nevelésének haszna sem, minthogy azokat tenyész­állatokként értékesítik. Az el­múlt évben 15 tenyészüszőt és három tenyészbikát adtak át a TEGI-nek. Az utóbbiakért darabonként majdnem 30 ezer nyok ítélete? Nem szabad meg­adni a kiskorúnak a házasság­kötési engedélyt, meg kell neki magyarázni az erkölcsi felfo­gása helytelenségét. — Köszönöm lányok — vet­te át a szót dr. Bánó Magda — megerősítve érzem a határoza­tot. Mert most elárulom, ható­ságunk már döntött és a dön­tés egyezik a tiétekkel. Nagy öröm, hogy a mi ifjúságunk ilyen okosan, egészséges er­kölcsi érzékkel szemléli az éle­tet, vélekedik az ismertetett, valóban szokatlan esetről... z érdekes beszélgetés után szellemi vetélke­dőt rendeztek a lakiteleki KISZ-építőtábor fiataljai. Kö­zéjük telepedett le a gyámügyi előadó is. S miközben zajlott az izgalmas szellemi tusa, az egyik mellette ülő kislány meg­kérdezte: — Néni kérem, nem lett vol­na helyes azt a férjhez menni vágyó lányt is meghívni ide? Én hiszem, hogy megmozdult volna benne a jó érzés, a szü­lők iránti szeretet, a lelkiisme­ret .ti forintot kaptak, az üszőkért pe­dig feleannyit. Mindig a színvonal... Kétségtelen, hegy nem volt könnyű ilyen színvonalra emel­ni az állományt. Mit mond er­ről Kapornyai Mihály, a tsz el­nöke? — Az évek során selejtez­tük, szaporítottuk az állo­mányt, s vásároltunk is tehene­ket. Mindig a színvonalat tar­tottuk szem előtt. Törzsköny­vezett állomány megteremtése volt a célunk, s ezt el is ér­tük. Közben építkeztek is. Már van egy 50 férőhelyes korszerű, önitatós istállójuk. De ez ke­vés. Az állatok egy része még a régi. nedves istállóban szo­>ng ... Az elnök által említett sze­lektálás kétségkívül fontos elő­feltétele a magas hozamok el­érésének, de önmagában véve nem sokat érne, ha nem páro­sulna körültekintően gondos, szakszerű takarmányozással. Nem vitás, hogy a tsz talaj­adottságai jók a takarmánynö­vény termesztéséhez, van te­kintélyes legelő is a jól termő pillangósokon kívül, de nem mellőzik a tápok alkalmazását sem. Fontos tényező, hegy az állomány nem túlméretezett, de a gazdaság másfél ezer hol­das összterületéhez képest nem is kicsiny. Most, a nyári idő­szakban délelőtt legeltetik az állományt, de délután már is­tállóban tartják. Közvetlen érdekeltség Az eredmények a tehenészek — akik egy személyben fejögu- lyások és állatgondozók — helytállását is dicsérik. Vala­mennyien régóta az állatte­nyésztésben dolgoznak. 3 soha nem kapnak prémiumot, köz­vetlenül érdekeltek a nagyobb hozam eléréséoen: Már csak azért is, mert a munkaegység tavaly 57 forintot ért térré az évre 45-öt terveztek de hát ennél több lesz). Munkaegysé­geik száma közvetlenül l'ügg a tejhozamtól, a szaporulattól, s a súlygyarapodástól is. (E te­kintetben munkaegységnek ál­cázott premizálásról van szó.) S hogy a jövedelmet illetően a tehenészek nem állnak rosz- szul, bizonyítja, hogy évente 700—800 munkaegységet írnak a javukra... A déli fejés is növeli jövedelmüket — bár el­foglaltságukat is. Szívesen vál­lalták azonban a munkatöbb­letet, nem úgy mint a tejbe­gyűjtő helyi vezetője, aki so­káig vonakodott a tej déli át­vételétől. A „soros” két tehenész. Már­ton Ferenc és Süpőcz Ferenc máris végez a munkával. Az istálló előterében glédában áll­nak a tejeskannák, s Fábián Imre fogatos alig várja, hogy szekérre rakja őket... Miután ez is megtörténik, nemsokára a falu főutcáján ügetnek a lo­vak a friss teherrel. Fejük le­lett meredeken süt a déli nap. Hatvani Dániel Kél és fél méteres harcsaóriás a Dunában BELGRAD. (MTI) Két és fél méter hosszú, 80 kilogramm súlyú óriáshar­csát fogott kézzel a Dunában három jugoszláv fiatalembe- Zelikop Gradists közelében. A folyóparton sétáltak, amikor a vízben, közvetlenül a part mel­lett hatalmas halat pillantot­tak meg. Habozás nélkül a fo­lyóba ugrottak, hogy puszta kézzel próbálják foglyul ejte-’' a halat. A küzdelem félóráig tartott. A fiatalemberek végül is a partra vonszolták a har­csát,

Next

/
Thumbnails
Contents