Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
július t*7, péntek 5. oldal A fehértói úttörőparadicsom Gazdag program A bácsalmási pártbizottság vég. rehajtó bizottságának ülésén dr. Pé- terfia László igazgató ismertette a művelődési ház 1964—65-ös kulturális tervét. Megállapította, hogy az elmúlt évi program nagy részét sikeresen hajtották végre. A következő év legfőbb feladata, hogy ne csak a község kulturális életében következzen be fellendülés, hanem Bácsalmás, mint a környék kulturális életének központja is fogja össze a szomszédos területe, két. Éppen ezért a jövő évi kulturális tervet a termelő- szövetkezetek, üzemek, vállalatok már elkészült programja alapján állítják ösz- sze, fokozottan figyelembe véve igényeiket. Az új művelődési ház is ezt a célt szolgálja, tervezését rövidesen megkezdik. A jelenlegi már nem alkalmas a megnövekedett feladatok ellátására. Az évad során a Kecskeméti Katona József Színház három alkalommal, a Déryné Színház havonta fog vendégszerepelni Bácsal. máson. Különös figyelmet fordít a kulturális bizottság a munkás- akadémiák szervezésére, a termelőszövetkezeti tagok részére pedig rendszeres állattenyésztési és szőlőtermesztési előadásokat tartanak. A művelődési ház terve tehát az eddiginél gazdagabb kulturális életet ígér Bácsalmásnak és a környező községek, nek is. Molnár József A szocialista kultúráért érdeméremmel és ezüstkoszorúval kitüntetett Kodály-kérus sikere a kőszegi Jurisics-vár lovagtermében Hív, csalogat az ápolt, salakos erdei út. Lombkoronák takarják felettünk a Napot, a nyárfák, a tölgy, a fenyőtörzsek alján titokzatosan hallgatnak a guggoló bokrok. Talán még szedret is rejtegetnek? — kérdezem magamban, amikor sorompó állja utunkat, oldalt őrbódéval, előtte egy fürdőnadrá- gos, szigorú tekintetű kisfiúval. Az erdő mélyén romantikus tisztáson színes sátrak vonzzák a tekintetet. Mikor nem kell a jelszó? Pöttömnyi a tábor őre, akárcsak a két önkéntes kisegítő, ám mégis drukkolok kissé, hiszen nem tudom a jelszót... — Ilyenkor nincs jelszó — világosít fel a fehértói úttörőtábor talpraesett ügyeletes „portása”, s már adja is ki az utasítást az egyik kisegítőnek: — Kísérd a táborparancsnok pajtáshoz a bácsit! — ö hol tartózkodik? — kérdem. — Sári néni? Hát a parancsnoki sátorban... Várnagy Istvánná pedagógus, vagyis Sári néni vezetésével, éppen tanácskozott a tábor „vezérkara”. Helyettesével, Farkas Ferenccel és a kulturos Kovács, Gyulával a napi programot rögzítették, ami még „nem az igazi”. — Nem, mert csak most jöttek a pajtások, ők is valameny- nyien kecskeméti úttörők, ötszázan vannak, lányok és fiúk vegyesen. Ez a harmadik turnus az idei nyáron, s még jön egy ugyancsak 500 fős csoport a hónap második felében. — Mi volt az eddigi „nem igazi” program? — Körletrendezés, ismerkedés egymással, a környezettel. Kialakítottuk a 11 altábort, amelyek élén szürtén pedagógusok állnak, valamint ifivezetők. De talán nézzünk széf... Az 1. számú altábor 100 lakója éppen látogatóba készült a többi altáborokba. Mi a 4. számú altáborban találkoztunk velük, ahol a vendéglátók között volt Csorba Sanyi és Kalóz Jóska, a két tábori kürtös is. — Hányszor aludtatok el a félhetes ébresztőt? — kérdeztem kíváncsian a kürtösöktől. Nevetés. — Ilyet kérdezni?! Hát egyszer sem! — válaszolták, s bemutatták kürtös tudományukat. .. A délelőtti szabadfoglalkozáson gazdára találtak a sakkkészletek, a pingpongasztalok, de láttam futball- és kézilabdamérkőzéseket, torna- és ma- gasugróversenyt is. — ök már a tábori házivetélkedőkre edzenek, melyen a legjobbak indulnak majd — magyarázta kísérőm, aki a továbbiakban elmondotta, hogy 74 sátrat vertek le az erdőben, köztük a 4-es altábor egyik „maszek” sátrát. Ezt kiváló rongy- gyűjtési eredményükért kapták a Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola úttörői. Bihal Feri. a Villám őrs vezetője is megerősítette ezt, miközben a rendkívül ügyes Sinkó Zsuzsi rögtönzött talajtomagya- korlatát figyelte. Aztán ő is átugrotta a 135 cm magasba tett lécet, mert ugyebár, egy jó őrsvezetőnek ilyesmiben is élen kell járnia... Munkában a rözsehordó brigád Odébb a kisebbek hintáztak, vagy himbálták magukat a függő hálókon, a hintaszékeken, miközben az ügyeletes altábor tagjai a konyhára készültek, no egyelőre nem repetázni, hanem segédkezni az ebédosztásnál. Rözsehordó brigádot is alakítunk — vette át a szót ismét a táborparancsnok. — A rozsét a Kecskeméti Erdőgazdaság vezetői ajánlották fel — a tábortűzhöz. — Mikor lesz a tábortűz? — Amikor megérkeznek a szovjet pajtások. Szimferopoli pionírokat várunk pár napon belül, de még vendégeket is: a kecskeméti üzemek, vállalatok vezetőit. _ ? — Ők azért jönnek, hogy meghallgassák műsorunkat, és azt a kérésünket, hogy milyen felszerelésekre, játékokra lenne még szüksége a tábornak... Húsz évvel ezelőtt, 1944. július 16-án halt mártírhalált Alpári Gyula újságíró, a kommu- nisit újságírás, és a magyar munkásmozgalom egyik kimagasló egyénisége. Alig volt 18 éves, amikor a századfordulón Budapestre jött, és a Népszava közölni kezdte merész cikkeit. Tevékenyen részt vett az ifjúsági mozgalomban, s ő képviselte Magyarországot a Nemzetközi Ifjúmunkás Szövetség Stuttgartban tartott alakuló kongresszusán. Tagja lett annak a küldöttségnek is, amely a II. Intema- cionálé Vili. kongresszusára utazott. írásaiban és beszédeiben erőteljesen követelte, hogy a magyar szociáldemokraták következetesebb harcot folytassanak a proletariátus érdekeiért —. ezért a jobboldali vezetőség az SZDP XVI !I. kongresszusán, 1910-ben — a munkásküldöttek tiltakozása ellenére — kizárta Valóban, a múlt évben megnyílt fehértói úttörőtábor lassan a kecskemétiek közös ügyévé válik. A városi tanács tavaly óta csaknem 2,5 millió forintot fordított a berendezésekre, és a működtetésre. Ez azonban nem zárja ki, ellenkezőleg, szükségessé teszi a táborozási feltételek további javítását, hiszen például a vízellátás pillanatnyilag még nem éri el a kívánt színvonalat. Hiánycikk: a „kacsaúsztató“ S egy-két kisebb úszómedence, vagy akár „kacsaúsztató” is nagyon elkelne... A táborozó pajtások azonban pillanatnyilag e gondokkal szemmel láthatólag nem sokat törődnek, játszanak, szórakoznak, sportolnak. — S a további napok programja? — A már említett házi sport- versenyeken és tábortűzön kívül számháborút, szellemi vetélkedőt is rendezünk. Egyszóval nemcsak a napi négyszeri, kiadós étkezésről, hanem a hasznos, változatos elfoglaltságot adó programról is gondoskodunk. Például eleget teszünk a kecskeméti Rizling Tsz meghívásának, s elmegyünk barack- szüretre is... Ilyen szépnek, gazdagnak ígérkező program alapján hogyan is búcsúzhattunk volna másként a fehértói úttörőparadicsom lakóitól, mint így: — További jó táborozást, pajtások! Bubor Gyula a pártból. 1918-ban elsőként lépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és a Tanácsköztársaság idején, mint külügyi népbiztoshelyettes, Kun Béla közvetlen munkatársaként dolgozott. A Tanácsköztársaság bukása után külfödre ment, és részt vett a Csehszlovák Kommunista Párt szervezésében. 1925-ben, Bécsben a KMP újjáalakuló kongresszusán a központi vezetőség tagjává választották. Ű lett a szerkesztője a Kommunista Intemacionálé III. kongresszusán Lenin által javasolt több nyelven megjelenő, ideológiai és szervezeti kérdésekkel foglalkozó folyóiratnak. 1940-ben a Gestapo kezébe került. A sachsenhauseni koncentrációs táborban leleplező vádiratot írt a nácik rémuralmáról. Kivégzése előtt megjövendölte bukásukat. Nagy sikert aratott a július 11—12-én rendezett kőszegi dalostalálkozón a Kecskeméti Kisipari Termelőszövetkezet Ko- dály-kórusa. A találkozó kitűnő teljesítményt nyújtó kilenc együttese közül is kiemelkedett a Kecskeméti Kodály-kórus. Műsorukat: Palestrina Egy márvány- szoborhoz, Kodály Fölszállott a páva, Bartók Huszárnóta és DaAki először jár nyomdában, valósággal elkábítja a gépek zöreje. A billentyűsor fölé hajló szedők némán dolgoznak. Ujjaik alat a kézirat parányi ólomtömbökre bomlik, hogy aztán a szedők, az öntők, a korrektorok, a rotáció és a kötészet egybekapcsolódó munkájának eredményeként megjelenhessen a végső alak, a könyv vagy az újság. Az emberi kultúra megújulását jelentette a nyomdászat felfedezése. Gutenberg kora óta hatalmas fejlődést tett meg technikájában és szervezetében egyaránt. Már évszázadok óta nélkülözhetetlen a nyomdászat és szerepe az emberiség életében az ismeretterjesztés soha nem látott szükségletei következtében egyre növekszik. — Sajnos az utánpótlás nem tart lépést ezzel — mondja Dani János, a megyei nyomda na-dana című műveit, az ötszáz főnyi közönség vastapssal köszöntötte. A kőszegi vendégszereplés meggyőzően bizonyította, hogy a kórus nem érdemtelenül részesült ebben az évben két megtisztelő kitüntetésben. Augusztusban Kiskunhalason vendégszerepeinek Adám József vezető karnagy és Zsiga László karnagy vezetésével. Sebők Mihály I vállalat főgépmestere, a nyom- dásztanulók szakoktatója. — Pedig a Kecskeméti Nyomda jó 'skolája a szakmának. Általános képzést kaphatnak itt a tanulók, mert könyvet, újságot, nyomtatványokat és színnyomatokat is egyaránt készítünk. Technikai készültség szempontjából sem állunk rosszul. Mégis kevés a tanuló. Itt a gépteremben csak kilenc van. — Mi lehet az idegenkedés oka? — Nagyrészt az a tévhit, hogy a nyomdászat egészségtelen, hogy a nyomdászok mind tüdőbajosak. Ma már nem fordul elő ólommérgezés, a munkakörülmények nem ártalmasak a szervezetre. — Talán anyagi szempontok riasztják el a fiatalokat? — Nem hinném. Egy kezdő szakmunkás 6 forint 50 filléres órabért kap és tudása, igyekezete alapján hamar többre viheti. Emlékezés Alpári Gyulára Kevés a nyomdásztanuló Megettük a bűnjelt O lvasom: Poisson- ville-ben a bírósági hivatalsegéd eltüntetett a tárgyalóterem asztaláról egy ékszert, amivel a barátja bűnösségét lehetett volna bizonyítani. Nos. mi meg egyszer a rendőr- kapitány íróállványáról csentük el a bűnjelt — és meg is ettük. Kezdő újságírók voltunk. Akkoriban különösen nyáron, az uborka- szezonban, igencsak tes- pedt volt az újságírás, nagyjából szünetelt a politikai élet, nyaraltak a miniszterek és a honatyák, lustálkodott a közigazgatás. Szociális kérdésekkel ugyan lehetett és kellett volna foglalkozni, de mégsem lehetett: Nemigen engedte ezt a laptulajdonosoknak az a nem sok közérdeket szolgáló elvi álláspontja, hogy „jobb nem vájkálni a sebekben’’. Ilyen körülmények között a szerkesztő folyton hajkurá- szott bennünket „esemény" után. Egy délelőtt a szomszéd újságnál dolgozó riporter társammal együt loholtunk a rendőrségre, együtt „tódultunk” be D. kaptány hivatali szobájába, hogy van-e valami újabb hír egy akkor nagy port felvert betörési ügyben. A kapitány éppen nem tartózkodott a szobában, s mi ácsorogva várakozni kezdtünk. Észrevettük, hogy az íróállvány párkányán egy fehér szalvétával letakart valami van. A kapitány jónak mondható tréfás viszonyban volt velünk, így megengedhettük magunknak nemcsak azt, hogy megnézzük, mi van az asztalkendő alatt, hanem még többet is. Föl- lebbentettük a fehér takarót — és széles képű derűvel állapítottuk meg, hogy egy kis tál rózsaszínűre sült szép tepertős pogácsa van ott. Nosza, nekünk se kellett egyéb: Éltünk az említett tréfás viszonyból eredő fiatalos im- pertinenciánkkal. Délelőtt volt, éppen tízórai ideje: Megettük a pogácsát. Meg azt, az utolsó darabig. Helyére papírgombócokat raktunk és letakartuk a szalvétával. Így vártuk nyugodtan a kapitányt, aki nemsokára meg is jött, elmondta mi újság, mi pedig sietve távoztunk. D élben mind a két szerkesztőség telefonja vészesen berregett, s pár perces időközben közvetítette a kapitány éktelen szit- kozódását s egybenkét- ségbeesett siránkozását: — Ti szerencsétlen flótások! Tudjátok, mit ettetek? — Mit? — nyögtem én elképedve, majd pár perc múlva ugyanígy a kartárs, akitől sSintén ezt kérdezte D. kapitány. — Megettétek a mérgezett bűnjelt! Szörnyűség! Ti ostobák! Ebbe most belehaltok, én meg kapok egy megszégyenítő büdös fegyelmit! ... A rról volt szó, “ hogy a pusztán valami mérgezési ügyben nyomoztak, állítólag szerecsikás, vagyis arzénes pogácsával mérgeztek meg egy egész családot. A megmaradt pogácsákat természetesen elkobozták s ideiglenesen a kapitány szobájában tették le az Iróállványra, szalvéta alá. Délután kellett volna átvinni az ügyészségre, hogy majd a kémikusok megvizsgálják. S mi megettük a bűnjelt! Mikor megtudtuk, hogy minden valószínűség szerint mérgezett pogácsát ettünk, kétségbeesetten szaladtunk egymáshoz, s holtsá- padtan, remegve vártuk, mikor leszünk rosszul. N em lett azonban semmi baj. D. kapitány gyorsan süt- tetett ugyanolyan csomó tepertős pogácsát — s azokat vitték az ügyészségre. Megállapítást nyert, hogy egyikben se volt sze- recsika —, de később azt is megállapították az orvosok, hogy a pusztai család nem pogácsától, hanem beteg malac húsától lett rosz- szul. Simonka György Bizonyságul a gépterem dolgozóinak teljesítménylapját teszi elém. A prémiummal kombinált órabérek elérik a 8—9, esetenként a 11 forintot is. A szedőknél harminc tanuló dolgozik, de viszonylagosan ott sem jobb a helyzet. Az új tanévre eddig egyetlen jelentkező akadt. — Sohasem gondoltam, hogy ennyire érdekes a nyomdászat — mondja Fekete Matild másodéves tanuló. — Kevésnek érzem a nyolc általánost, el akarom végezni a gimnáziumot, hogy megfelelhessek a szakma igényeinek. — Én sem bántam meg, hogy szedő lettem — kapcsolódik a beszélgetéshez Tóth János, t— Érettségi után lettem tanuló, egy éve lettem szakmunkás, jelenleg 7 forint 50 filléres órabért kapok. És túl az anyagiakon, fontosnak érzem, amit csinálok. A nyomdászat az egyik legszebb és legtöbb hozzáértést kívánó ipari szakma. Jól tennék a pályaválasztási gondokkal küzdő fiatalok, ha tőben is gondolnának rá. Sz. J. \
