Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
C iM Világ proletárjai, egyesüljetek! 'A'i^CVAfi SZ -QÜ.-» '>W K*3 PA RT' B ACS"-.K »SK 1/ N MSCVE.I. t-AFJA xrx. ÉVF. 1«6. SZ. Ara 60 fillér 1954. JÜL. 17, PÉNTEK Dégen Imre Kecskeméten Csütörtökön délelőtt Kecskemétre érkezett Cégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője. A megyei pártbizottságon dr. Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, majd megbeszélést folytattak az öntözés jelenlegi helyzetéről, a fejlesztés távlatairól, a vízellátás, csatornaépítés egyes kérdéseiről. A megbeszélésen részt vettek még Glied Károly, a megyei pártbizottság titkára, dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb elnöke és dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb elnök- helyettese. Ölvén gép csépel Hatezer hald farléhánfás Nyilatkozat a kiskőrösi és kiskunhalasi járásból \ IMTSZEI Megfeszített erővel aratnak a Homokhátság két járásában, a kiskőrösiben és a kiskunhalasiban is. Dőlnek a rendek, s a tarlókon már ekét vagy a rövid tenyészidejű kukorica magját szóró vetőgépet vontatnak a traktorok — Fülöpszállástól le egészen Kunbajáig. A nagy munka üteméről és gondjairól nyilatkozott lapunknak a két járás tanácsának vb-elnökhe- lyettese, illetve elnöke. Gyorsuló ütemben ... — A kiskőrösi járás nem dicsekedhet az aratás gépesítésével — kezdte Krébesz Károly vb-elnökh elyettcs. — Az összesen 26 és fél ezer hold gabonának még az egyötödét sem képes betakarítani a rendelkezésünkre álló tíz kombájn, 17 kévekötő és négy rendrevágó aratógép. Nem beszélve arról, hogy a tíz arató-cséplő közül is öt B—G2-es és egy AC—4-es típusé. Közismert, hogy ezek mind kis teljesítményű, sőt, rozoga szerkezetű gépek. Alkatrészhiány miatt nemegyszer le is kellett állniuk. Szerencsére nem hosszú időre, mert — ahol éppen aratott a gép — a tsz-ek többször kisegítették alkatrészszel. így történt például a fü- löpszáliási Vörös Csillagban is A gabonaföldek nagyobbik része egyébként az alacsonyabb típusú szövetkezeti gazdaságokban terül el, s ezekben csak kézi erővel aratnak. A közös művelésű gabonaterület mintegy kilenc és fél ezer hold, s ide összpontosítottunk minden gépi erőt. De itt is nagy szükség volt a kézi kaszások, aratópárók munkájára. Csupán a tsz-ekben több mint 200 kézi kasza nyomán dőlt és dől jelenleg is rendre a gabona. Ám már nem sokáig, mivel a hét közepéig összesen 23 ezer holdon takarították le a termést. A legtöbb szövetkezeti gazdaságban hozzáfogtak a nyári mélyszántáshoz és tarlóhántáshoz is. A másodnövények vetésére a járási operatív bizottság w T • " rr Uj erőmű Iparunk tervszerű fejlesztésének új eredménye jött létre Bokodon. Az erőmű látképe még a hozzá nem értő ember érdeklődését is felkelti: modem vonalai, méretei egyaránt figyelmet érdemelnek. (Lenti képünk.) Az üzem teljesítménye 200 megawatt, s a berendezése minden tekintetben megfelel a korszerű követelményeknek. A villamosenergiát négy, egyenként 50 megawatt teljesítményű, blokk-kapcsolásos turbógenerátor gépegység állítja elő. Az erőmű különleges előnye, hogy speciális kazánrendszerét az alacsony fűtőértékű, 2.300—2800 ka- lóriás, úgynevezett égőpalával táplálhatják. Ez a körülmény már egymagában is hangsúlyoz- az új erőmű hasznosságát. Baloldali első képünk az előmelegítő állomást ábrázolja. Ez a több emeletnyi berendezés a hűtővizet a megfelelő hőfokon juttatja vissza a kazánokba. Középső képünkön a turbógenerátorok egy része látható. Ezeket naponta ellenőrzik. külön is felhívta a gazdaságok figyelmét, s nem eredménytelenül. Egyszóval, a nagy munka „fináléjához” érkeztünk. A betakarítás üteme gyorsul, hiszen a felszabadult gépeket oda csoportosítjuk, ahol leginkább szükség van még rájuk. Egészen bizonyos, hogy 25-re egyétlen négyszögölön sem áll már lábon a termés. A munka középpontjába egyre inkább a csép- lés kerül. A községek határaiban már mind az ötven cséplőgép dolgozik. Gépesített kombájnszérűk Dr. Hegedűs István, a Kiskunhalasi Járási Tanács V. B. elnöke a következőket mondotta: — Még május végén a községi tanácsok, valamint a szövetkezetek vezetőivel elhatároztuk, hogy a gépeket teljesen kihasználjuk. Megegyeztünk abban is, hogy azokat elsősorban a homokon gazdálkodó gyenge tsz-ek kapják. Ennek eredményeként az utóbbiak többsége már befejezte, valamennyi pedig egy-két napon belül befejezi az aratást. A közös gazdaságok a 33 ezer hold összterület kétharmadán végezték el eddig a munkát. Több száz üzemi munkás is arat a járás székhelyének és környékének a szövetkezeteiben. Néhány napon át a honvédek is segítettek. Általában a gépek is jól bírják az iramot, s a rongálódásokat a Kiskunhalasi Gépállomás szerelői rövid idő alatt kijavítják. Sajnos, nem ilyen jó a helyzet Mélykúton és környékén. A terület a Bajai Gépállomás körzetéhez tartozik. Itt például az egyik kombájn három napig állt, csupán azért, mert eltört alkatrészének a hegesztéséhez nem volt oxigénpalack. Ezenkívül általános gond az ékszíj teljes hiánya is. A kombájnszérűk gépesítésének mértéke egyébként a tavalyihoz képest megháromszorozódott. A 42 közös gazdaság közül legalább harmincban megvalósították a mag tisztításának és magtárba szállításának kezdetlegesebb vagy korszerűbb gépesítését. Többnyire házilagosan készített felvonószerkezetet használnak a gazdaságok, de némelyik, mint a kelebiai Rákóczi Csillaga, a balotaszállási Kossuth vagy Csikéria mindkét tsz-e fúvócsövet alkalmaz. Előreláthatólag egy hét múlva járásszer te befejezzük az aratást. Jó lenne azonban, ha a nálunk korábban végző járásoktól gépeket kapnánk. A tarlóhántást egyébként már több mint hatezer, a nyári mélyszántást pedig mintegy ezer holdon végezték el eddig a szövetkezetek. A másodnövényeket csaknem négyezer holdon vetették el. Legalább tízezer holdra számítunk — fejezte be tájékoztatását a járási tanács vb-el- nöke. H. D. Kinek a dolga? (K. Gy.) A különféle munkahelyeken gyakran támad vita egy-egy feladat elintézése miatt, amelyről hirtelené- ben nem tudják megállapítani: kinek a hatáskörébe tartozik. Nem egy tanácsházán vagy vállalati igazgatóságon küldözik a szegény panaszost egyik szobából a másikba. Az elnöktől az elnökhelyetteshez; a munkaügyi osztályról a normairodára, sok kilincset kipróbál és esetleg még ezek után is várnia kell, míg kiderül, hogy kinek a dolga az _ . ő ügyében rendet teremteni. ^ S a termelőszövetkezetekben t v is hányszor előfordul, hogy az [ 6 ;K7cZ£T| • élnök az agronómusra hivat- ty kozik, az meg a brigádvezetőt hívja tetemre, s ahelyett hogy intézkednének, hosszasan vitatják, kinek a dolga a kérdéses ügyben kimondani az igent vagy a nemet. A mai rohanó világban gyakran adódhatnak olyan elintéznivalók, amelyek nincsenek senki nevére jegyezve. A különféle munkahelyek vezetői napról napra beleütköznek olyan teendőkbe, mélyekről nem tud a régebbi keletű „szervezeti szabályzat” sem, nincs rá semmiféle paragrafus vagy utalás, kinek is a kötelessége elintézni. Mi hát ilyenkor a teendő? Várni talán, amíg valaki eldönti, hogy a nevezetes ügyben kié a döntés joga? Álljon meg az élet és várja be, hogy a különféle cikkelyek és bekezdések „felzárkóznak hozzá”? Vagy pedig élni a néptől kapott bizalommal és vállalni a felelősséget, amely nélkül a mi világunkban semmiféle beosztásban nem lehet eredményes munkát végezni. Nem nehéz eldönteni, hogy ez az utóbbi a követendő út. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nem csupán olyan esetekben támad vita, amikor az illetékes szabályzat nem rendelkezik. Olyankor is, amikor a szabályzatból nem hiányik ugyan a „megfelelő bekezdés”, de marad valami keskeny rés, egy-egy parányi kiskapu — amelyen át még ki lehet bújni a felelősség alól. Némely bürokratának elég egy-egy pontatlan megfogalmazás vagy leheletnyi kétértelműség ahhoz, hogy azonnal mossa a kezét, áthárítsa a felelősséget, s a néhány perc alatt elintézhető aktát elindítsa esetleges sokhónapos vándor- útjára. Mert nem csupán nagy jelentőségű ügyekről van szó, melyekben valóban meg kell rágni a döntést. — Aprócska, személyes ügyek esetében is sokszor elhangzik a kérdés: „Nem az én dolgom kérem, miért zavarnak vele?” S az ilyen emberek, akik legszívesebben mindent másra hárítanának, nem törődnek azzal, hogy mennyi bizalom rendül meg, mennyi anyagi érték megy veszendőbe az ilyen lelketlen „ügyintézés” során, mennyi felesleges papír tornyozódik halomba, mennyi felesleges munka és időpazarlás történik más elintéznivalók rovására. Hiszen az időt rabló labdázás helyett legtöbbször elég volna egy telefon vagy egy gyors aláírás és pecsét, s egy elakadt ügygyei máris kevesebb lenne. Száz és száz ügyet el lehetne intézni a tanácsházán, s nem kellene tovább kanya- rogtatni az aktákat a járáshoz, vagy a megyéhez. Nehéz volna megszámolni, hány esetben dönthetne egy-egy vállalat olyan ügyekben, mely végül a tröszt, vagy a minisztérium magasába emelkedik „elbírálás végett”, mert odalenn nem sikerült megállapítani: Kinek a dolga a mondat végére odatenni a pontot. Nem csupán a paragrafusok akadályozzák az ilyen stílusú ügyintézőket abban, hogy önállóan és felelősséggel percek alatt döntsenek; ez csak könnyen tetten érhető védekezésük. Az ok legtöbbször másban, kisebb-nagyobb emberi gyengeségekben keresendő. Aki ugyanis minden lehetséges alkalommal azon töpreng, hogy az eléje kerülő ügy vajon kinek a dolga, az vagy gyáva ember, aki fél a felelősségtől, vagy bizonytalan és önállótlan, vagy pedig egyszerűen csak lusta, akinek semmi sem drága, legkevésbé az idő; aki jobb megoldásnak tartja a törődés és a fáradozás helyett „áthelyezni” a gondot egy másik szobába. De lehetnek más okok is. Például az emberi sorsok, gondok iránti közöny; ez viszont teljesen méltatlan a szocialista közösség dolgait bármilyen szinten intéző köz- alkalmazotthoz. Kinek a dolga? Néhány hivatalnok. aki hosszasan és buzgón keresi a választ erre a kérdésre, az elfecsérelt idő alatt tíz ügyet is elintézhetne, megnyugvást teremthetne hivatala iránt, ahelyett hogy a packázással eljátssza az önmaga és az általa képviselt munkahely tekintélyét. Csak egy kis emberség kell és nagyobb felelősségtudat. Hiszen a mi társadalmunkban van egy íratlan szabály, az emberiesség, mely a tisztség- viselők lelkiismeretére apellál és arra int, hogy a te gondod az én gondom is legyen. Bővítik az Alföldi Cipőgyárat Az Alföldi Cipőgyár Kecskemét, László Károly utcai gyáregysége szinte eltűnik egy készülő épület frissen húzott falai mögött. Hegedűs -József, a gyár műszaki fejlesztési előadója elmondta, hogy egy modern, kétemeletes üzemrészt építenek közel négy és fél millió forint költséggel, amit 1984. december 31- vel kívánnak átadni a termelésnek. Céljuk elsősorban az, hogy a termelést évi 322 ezer pár cipővel növeljék és hogy kellően biztosítsák az Alföldi Cipőgyár központjának a fővárosból Kecskemétre történő letelepítését. Az üzemrész összköltsége az új gépekkel együtt meghaladja a 7 millió forintot. A tervek szerint az új épület földszintjét a termelőegységek és raktárak, az emeleteket pedig az irodahelyiségek, az étkező, a mosdó és az öltöző foglalja el. Arra a kérdésünkre, hogy a műszaki fejlesztési terv célkitűzései közül mit valósított meg a vállalat, a műszaki előadó közölte: két talpszélmarót és hat tűzőgépet helyeztek üzembe. Az új gépek értéke több mint 190 ezer forint. Kiterjesztették az áruvásárlási kölcsönakciót A népszerű, áruhitelakció cikklistájára újabb árukat vett fel a kereskedelem. Ezután a meglevőkön kívül az új típusú Calypso magnetofon is vásárolható részletre. Bevonták a hitelakcióba a törpe centrifugát, valamint a Pannónia típusú 250 köbcentiméteres motorkerékpárt. Ezer forinton felüli foto- nagyítógépet ugyancsak részletre vásárolhatnak már az amatőrök. Újdonság az is, hogy a gyapjú velurszőnyegeket, amelyeknek az ára négyzetméterenként 200 forinton felül van, részletre is árusítják. (MTI)
