Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

1964. július 16, csütörtök 5. oldal kar volna érte SZÉP, kékkötésű könyv, csaknem ötven képpel, gazdag adattárral — s ami ritkaság az ilyen jellegű ismertetőkben: Irodalmi igényű szöveggel. A városi séta című fejezet példá­ul nemcsak tájékoztat, hanem olvasmánynak is élvezetes. Egyelőre azonban csupán egyetlen példányban van meg ez a könyv. Még csak kézirat, kiadásra vár. Bajáról szól, szer­zője Bárdos Ferenc, a járási könyvtár munkatársa, a megye határain túl is ismert író. Négy éve fogott hozzá, s már két éve áll készen a kis könyv. Akkoriban biztatták a szerzőt, hogy szükség van rá. S való­ban a bajai járási-városi párt- bizottság azon volt, hogy kia­dót találjon, vagy pénzt sze­rezzen hozzá. De elakadt, va­lahol feljebb... BIZONYOS, hogy Baja fej­lődésének nem egy ilyen is­mertető a legfontosabb ténye­zője. De — mivel fürdővárosról van szó — erre is több figyel­met kellene fordítani, s még némi áldozatot is megérne. Ál­lítólag szó is van egy útikala­uz kiadásáról, hiszen az utolsó 1931-ben jelent meg. Csakhogy sokkal kisebb terjedelmű — és igényű is — lenne, mint Bár­dos Ferencé. Érdemes itt egy kis számve­tést tenni: Az illetékes kiadó 40 000 forintért állítaná ki az ízléses kis könyvet 6500 pél­dányban. Hét forintért lehetne tehát árusítani, némi nyereség­gel. De vajon elfogyna-e? Alig­hanem már Baján megvennék mintegy felét. Csupán arról van tehát szó, hogy előlegezni kel­lene az összeget. BÁR PÉNZÜGYI szempont­ból nem sokat érnek az érzel­mek, itt még azt is tekintetbe kellene venni, hogy Bárdos Ferenc két évtizedes helytör­téneti gyűjtését sűrítette abba a könyvbe. És szívvel, lélek­kel — amellett biztatásra ir­ta. Furcsa volna most másra bízni egy újabb ismertető ösz- szeállítását. Az érzelmi szempontoktól függetlenül pedig: Kitűnő könyvecske ez, sokat használ­na Baja - hírének és idegenfor­galmának. Kár volna érte, ha kéziratban maradna. M. L. Sxegedi Szabadtéri Játékok 1964. Egy héttel a megnyitó előtt Holnaphoz egy hétre, júli­us 24-én, pénteken este ismét felharsannak a Dóm előtt a „Szeged híres város” ismert dallamai. Jelzik, hogy kezde­tét veszi a szabadtéri játékok 6. éve. S ez az esztendő egy újabb ciklust nyit. Olyan prog­ramot, amely bizonyítani akar­ja, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok felnőtt korba léptek, tartalmilag és színvonal szem­pontjából is országos, sőt euró­pai jelentőségűvé váltak. A kiragasztott plakátok tanú­sítják: Az idei műsor örvende­tesen igényesebb minden ed­diginél. Az Erkel-kultusz ápo­lása érdekében műsorra tűzött „Hunyadi László” opera mel­lett csupán egyetlen felújítást tartalmaz. Ez pedig az eddigi legnagyobb szegedi siker. Ver­di látványosságot igénylő mo­numentális remeke. Akiknek két évvel ezelőtt nem sikerült jegyet szerezniük az „Aida”- hoz, azok most kárpótolhatják magukat, sőt azok a zenera­Izgalom és várakozás Az idén már a harmadik évfolyam kap szaktechnikusi oklevelet a Kecskeméti Felső­fokú Gyümölcs- és Szőlőter­mesztési Technikumban. Július 22-e és 25-e között áliamvizsgáz- nak. Mostanában a végzős hallga­tók minden perce foglalt. Ta­nulmányaik utolsó nagy hajrája foglalja el őket. A legtöbb fel­sőoktatási intézménytől eltérően a Kecskeméti Mezőgazdasági Technikum nem .hagyja magára hallgatóit a vizsgaidőszak csön­des, de idegtépő izgalmában. Minden tárgyból rendszeres konzultációt tartanak, ahol ki­sebb csoportokban a tanárok vezetésével alaposan feldolgoz­zák a vizsgaanyag részleteit, a vitás kérdéseket. Éppen most ért véget poli­tikai gazdaságtanból a konzul­táció. A lányok és fiúk a fi­gyelemtől és a hőségtől fáradtan hagyják el a termet, de nincs sok idejük pihenni, növényvé­delmi konzultáció következik. Csak egy hevesen vitatkozó kis csoport maradt hátra. Érvek, ellenérvek röpködnek a KGST szerepéről, intézményeiről. — Mi az államvizsga tárgya? — jutok végre szóhoz. — Marxizmus—leninizmus, ezen belül politikai gazdaság­tan és filozófia. Aztán gyü­mölcs- és szőlőtermesztés, üzem- szervezés. Része még az állam­vizsgának a már lezajlott gya­korlati végszigorlat. — Melyik a legnehezebb? A vélemények megoszlanak. Legtöbben a politikai gazdaság­tantól és a növénytermesztéstől félnek. — Hányán kapnak most dip­lomát? — ötvenötén az ötvenhat má­sodéves közül. — És az ötvenhat'dik? Magas, szerény viút húznak előre. Sebestyén Géza, az inté­zet egyik legkiválóbb hallgató­ja. Még az államvizsga előtt kormányösztöndíjjal két hó­napra Ausztriába utazik, hogy Lenz Moser hi-os szőlészetéből tapasztalatokat hozzon leendő munkahelyére, a Kiskőrösi Ál­lami Gazdaságba, Ha visszatér, majd külön tesz államvizsgát. A többieknek is van már állása. A Földművelésügyi Mi­nisztérium bőségesen írt ki megpályázható munkahelyet, de sok tsz is fordul közvetlenül az iskola tanulmányi osztályához fiatal szakemberekért. Minde­nütt szívesen látják őket. Leg­több a tsz-állás. Tsz-hez megy a jelenlevők közül Szilvást Má­ria, szülőfalujába, Devecserre. Sárközi Annamária a Helvéciái Állami Gazdaságba kerül, Bol­dizsár Ferenc a Ceglédi Kutató Intézetbe. De nemcsak a terme­lési gyakorlatban való elhelyez­kedést biztosítja képzettségük. Rokoska Katalin például poli­technikát fog tanítani a kiskő­rösi gimnáziumban, Nagy Éva műszaki előadó lesz a Földmé­rési és Térképészeti Hivatalnál. Néhány nap még az állam­vizsgákig. Nagyon izgulnak, hogy sikerüljön, de tekintetüket már inkább a munkahelyre sze­gezik. Ott fog igazán elválni, hogyan tanultak. És onnan to­vább is vihet az út. Másfél évi gyakorlat után felvételi vizsga nélkül beiratkozhatnak a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola le­velező tagozatára. Szabó János jongók is új élményt kapnak, akik még egyszer programjuk­ba iktatták a mű megtekinté­sét. Az idén ugyanis Margaret Tynes, a kitűnő amerikai-né­sze Edmond Hurshell, Amne- rist pedig a román művész­nő Elena Carnei énekli. Az idén kerül sor a Szegedi Szabadtéri Játékok első ősbe­ger énekesnő partnere, a nagy nevű olasz tenorista: Alfonso La Moréna lesz. Amonasro szerepét a New York-i Metro- politán opera világjáró művé­Hispania, Hispánia A kecsKeméti városi művelődési ház Rákóczi úti nagytermében teg­nap délután érdekes kiállítás nyílt Hispánia, Hispánia címmel. A ki­állítást a nemzetközi szolidaritási akció keretében a SZOT és az MIIS rendezte. Az anyag országos körútja során július 26-ig látható Kecskeméten naponta délelőtt 9- től 13 és délután 15-től 19 óráig. A gazdag dokumentumgyűjte­mény a spanyolországi fasizmus történetét és a kommunisták, va­lamint a demokratikus átalakulás­ért harcoló haladó mozgalmak harmincéves küzdelmét mutatja be. mutatójára is. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerzőnk e színpad számára írta „Vid- róczki” című operáját. Ez a tény annál is jelentősebb, mi­vel opera-színpadaink nem sok új magyar művel büszkélked­hetnek, arra pedig még világ- viszonylatban sem igen volt példa, hogy egy opera ősbemu­tatójára hétezres nézőtér előtt került volna sor. A romantikus népopera magas igényű művé­szi megvalósítását Mikó And­rás operaházi főrendező, Vaszy Viktor igazgató-karmester és Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező biztosítja. Egy este kerül közönség elé Honegger: „Johanna a mág­lyán” című drámai oratóriuma és Bartók Béla: „Fából faragott királyfi” című balettje. Nem véletlen, hogy a legnagyobb külföldi érdeklődést éppen ez, a XX. századi modern színhá­zi törekvések képviseletében színpadra kerülő előadás vált­ja ki. Honegger műve így, szcenírozva még sehol a vilá­gon nem került bemutatásra. Szinetár Miklós rendező vál­lalkozott először arra, hogy vi­zuálisan is megelevenítse a lo­bogó máglyán álló Johanna utolsó látomásait. A remekmű méltó megszólaltatását Honeg­ger egyik legjobb európai is­merője Henrik Czyz lengyel karmester vállalta magára. Bartók balettjének ősbemuta­tó számba menő előadását már maga Eck Imre új koreográ­fiája is jelzi. Ha mindezekhez hozzávesz- szük, hogy a Magyar Állami Népiegyüttes több hónapja dolgozik a „Kisbojtár” kibőví­tett nagyszínpadra írt válto­zatának előkészítésén, akkor világossá válik, hogy a sza­badtéri játékok idei program­ja minden eddiginél izgalma­sabbnak ígérkezik. mot, konyhakertészetet. Közmű- vesíteni sem lehet az űrhajót, hogyan vezessük be például a vizet? Nem gondolt erre? Még sokat magyarázott Go- lubka kandidátus, de kedvet­lenségemet már nem tudta el­oszlatni. Erre nem számítot­tam. Ha azt mondta volna, hogy karddal kell megtámadnom az üstökösöket, harci láz heve fu­tott volna végig tagjaimon. Az azonban már nem mindegy a hérosznak, hogy mivel táplál­kozik. Nem tudom, mit evett hőstette előtt Leonidas, Zrínyi, Botond, Dugovics Titusz vagy Búvár Kund, de hogy amit et­tek, csak egyszer ették meg, az biztos. Hát nem! Búcsút mondtam a világűr­nek és Golubka kandidátusnak. Ég veled Pegazus, ég veled ég! Azóta tiszta éjszakákon “ hiába szórják fejemre gyémánt ragyogásukat a csilla­gok, nem vágyom utánuk. — Rendben van, ismerem a szép vergiliusi mondást, „Sic itur ad astra” — így jut az ember a csillagokig. így nem akarok a csillago­kig jutni! Feleki László Elsápadtam. Hirtelen belát­tam az egész boszorkánykony­hába. — Hogyan? Azt akarja mon­dani, hogy az ember a saját.. j Nem is tudtam befejezni a mondatot, gyomrom és ízlésem nem engedte. Golubka kandidá­tus széttárta a karjait. — Előítélet az egész és a tu­domány lebecsülése. Teljesen felújított táplálék lesz, olyan, mint az új. A termeszek évmil­liók óta csinálják és egyre egészségesebbek. Ha tudná, mit eszik rendes körülmények kö­zött az étteremben .:. — És meddig tartana ez? — kérdeztem dadogva. — Földi idővel mérve eset­leg néhány milliárd évig... — Mi? Uram, ennyi idő alatt a gesztenyepürét is meg lehet unni! Golubka kandidátus szenve­dőén csóválta a fejét. — Sokan visszariadnak ettől. De miért, könyörgök? A termé­szetben semmi sem visszataszí­tó. Néhány egyszerű, tiszta atomra vezethető vissza minden. Képletek kérdése az egész. Gon­dolja el, szántóföldet, ökörcsor­dát, disznóhizlaldát, baromi ífar­megnyugtatóan. — De miért ke­rít ennek olyan nagy feneket? — tettem hozzá gyanakodva. — Csak nem gondolja, hogy holmi finnyás ínyenc vagyok? — Azt nem gondoltam, de­hogy — mondta egyre zavar- tabban Golubka kandidátus —, de egy-két dologgal tisztában kell lenni, kérem tisztelettel. A természet — folytatta egy kis pátosszal — tulajdonképpen óriási körforgás. Nos, ez a kör­forgás az űrhajóban egy kicsit rövidebb időtartamú. — Hát aztán! — vontam vál­lat, még mindig nem értve a dolgot. — Vagyis — folytatta Golub­ka kandidátus — képtelen fény­űzés lenne az élelmiszert csak egyszer megenni, a vizet csak egyszer meginni. — Hát hányszor? — Ne szabjunk határokat, ahányszor szükséges! Határ tényleg a csillagos ég! Higyje el, csodálatos a tudomány! Újra és újra alkalmassá teszi táplál­kozásra a fáradt anyagot. A fotoszintézis nem boszorkány­ság! Az a fontos, hogy az em­bernek ne legyenek előítéletei. Sem szag, sem szín, sem íz nem árulja el, hogy egyszer már... Mindig szívből utáltam a has­embereket, akiknek csak az evé­sen jár az eszük, s az óceán habjai fölött éppen úgy mint az égbenyúló havasok között csak az érdekli őket, hogy mi­lyen a koszt. Ugyan kérem! Aki az egeket ostromolja, annak nem töltött káposzta jár az eszében dagadóval. Nem fogok zsörtölődni a koszt miatt a su­gárzó égitestek között fényse­bességgel suhanva, ezt megígé­rem. — Főleg algákkal történik a táplálkozás — folytatta Golub­ka kandidátus. — Istenem, algák... — bó­lintottam — az algákat is sok­féleképpen el lehet készíteni. Tudom, hogy nem szakácsver­senyre megyünk, hanem a vi­lágtér felkutatására. G olubka kandidátus meg­vakarta a fejét. — Igen, igen — mondta za­vartan —, de nem tudom, tisz­tában van-e azzal, hogy olyan irtózatosan, földi mértékkel el­képzelhetetlenül hosszú időre nem vihetnek magukkal spáj- zot. Hogy úgy mondjam, sem­mit sem lehet eldobni. — Majd beosztjuk, ne aggód­jék, nem lesz baj — mondtam

Next

/
Thumbnails
Contents