Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-16 / 165. szám
fl termelőszövetkezetek, az alacsonyabb típusú szövetkezetek helyzete és a további feladatok (Folytatás az 1. oldalról) földterületet — amennyiben szükséges — földcserével is biztosítani kell. Törekedni kell arra, hogy már ez év őszén minél több csemegeszőlőt telepítsenek. Az új ültetvények ápolására, kezelésére az érdekelt járások, a MÉSZÖV, az FJK-k nagyobb gondot fordítsanak. A közös tevékenység fejlesztése mellett gondoskodni kell arról, hogy a tszcs-k és szakszövetkezetek tagságának még egyéni kezelésben levő területein a termelést minél behatóbban szervezzük. Általánossá kell tenni a növényvédelmi szolgáltatást. (Brigádok alakítása, permetléfőzés, gépkölcsönzés stb.) Gondoskodni kell a tagság régi szőlőjének és gyümlcsösének pótlásáról. Meg kell határozni azokat a kö zös üzemágakat, amelyek kiala kítása a szőlő- és gyümölcstelepítésen kívül a szövetkezet adottságai alapján célszerű és gazdaságos. A tszcs-k és szakszövetkezetek állattenyésztését a helyi takarmánytermelési lehetőségek határáig fejleszteni kell. A tagok háztáji állatállományának növelése érdekében erőteljesen szorgalmazni kell a szerződéses akciókba való minél nagyobb bekapcsolódást. A közös állattartás kialakítására elsősorban a sertéshizlalás és tenyésztés, a juhtenyésztés és a baromfinevelés terén van lehetőség. Helyes, ha több tszcs, szakszövetkezet közös sertéshizlalást szervez, és ahhoz arányosan járul hozzá takarmánynyal. Több árut a háztájiból A szövetkezeti közös gazdaságok erősítése és fejlesztése mellett párt- és állami szerveink jelentős feladatát képezi a háztáji gazdálkodás törvényes keretek közötti szilárdítása, árutermelésük bővítése: A háztáji gazdaságoknak különösen az állattenyésztés terén kell a tevékenységüket fokozniuk, hiszen megfelelő takarmányalapokkal rendelkeznek. A háztáji árutermelés fokozása érdekében el kell érni, hogy a háztáji terményeket szervezetten értékesítsék. A tsz-ek segítsék tagságukat az alapanyagok beszerzésénél. Ahol mód van rá, biztosítsák az előnevelt baromfi kiadását természetbeni térítéssel. Lehetővé kell tenni, hogy a szövetkezeti gazdák az előírt normatívák alapján terményü. kért tápot cserélhessenek. Azon szövetkezetekben, ahol biztosított a közös állatállomány takarmányszükséglete, a feleslegből, munkadíj fejében, biztosítsanak a háztájiban állatneveléssel foglalkozó gazdák részére takarmányt. Az új és régi ültetvények kezelése Szőlő- és gyümölcstelepítési terveinket a titkárság határozatának megfelelően kell teljesítenünk. Az őszi telepítési területekkel együtt készítjük elő az 1985. évi tavaszi telepítések területeit is, amelynek során 7500 kh szőlő és 4500 kh gyümölcsös létesítéséhez biztosítjuk a területet. Fokozott gondot kell fordítani az új ültetvények gondozására, ápolására. Hiszen nagyüzemi ültetvényeink csak úgy fordulnak idejében jó állaggal és kellő fejlettséggel termőre, ha a szűk. séges gondozási, ápolási munkákat időben, jó minőségben elvégezzük. Szükséges, hogy az új ültetvények állandóan tiszták, gyommentesek legyenek. A talajmunkák mellett a növény- védelmi munkák, permetezések időben történő elvégzését fontos feladatnak kell tekinteni. Hasonlóképpen fontos a szőlőiskolák gyommentesen tartása és permetezése is. Az új ültetvények gondos kezelése mellett az öreg szőlők állagának megőrzése is fontos. Számos szövetkezetben a régi telepítésű szőlők kivágását tervezik. E kérdésben már többször állást foglaltunk, de ismételten leszögezzük, hogy nem lehet a meglevő szőlőterületeinket csökkenteni. Népgazdaságunk nem nélkülözheti e területek termését. Tapasztalataink szerint a szövetkezeti gazdák szívesen vállalják az öreg szőlők megművelését. A gyümölcstermelés területén megyénk különösen a kajszit és a meggyet illetően kiemelkedő jelentőségű. Meggyből 1963-ban az országos felvásárlás 50 százalékát, az export 72 százalékát, kajsziból 47, illetve 52,2 százalékát megyénk adta. De a cseresznye 29, illetve 36 százaléka is megyénkben termett. Bár az idén kisebb termésünk van. mégis fel kell hívni felvásárló szerveinket arra, hogy kerülni kell az átvételnél jelentkező zsúfoltságot, s megfelelő osztályozással csökkenteni kell a vitákat és gondoskodni kell a gyors szállításról. A jó termés feltétele: a talajerő A szövetkezetek gazdasági eredményeinek javításában rendkívül nagy szerepe van a termelés technikai bázisa és a termelés technológiája további fejlesztésének. Ezek közül mindenekelőtt a talajerő-utánpótlás kérdésével kell foglalkoznunk. Közismert, hogy megyénk szer- vestrágya-ellátottsága nem kielégítő. A tápanyaghiány kedvezőtlenül befolyásolja mind a szántóföldeken, mind a kertészetekben a termésátlagok alakulását. Sajnos, mezőgazdasági üzemeink a rendelkezésükre álló szervestrágya-készletekkel sem gazdálkodnak megfelelően. A trágyakezelés hiányosságai miatt olyan nagy mennyiségű tápanyag megy veszendőbe, mint a megyében felhasznált összes műtrágyamennyiség hatóanyaga. A homoki gazdaságok ugyanakkor fordítsanak nagyobb gondot a zöldtrágyázásra. Megyénk tőzegvagyona jelentős szervesanyag-mennyiséget képvisel. Az elkövetkező években elsősorban tőzegből és lápföldből elégítjük ki a homokjavítás szervesanyag-szükségle- tét. Tovább kell kutatni a lápföld kitermelésére alkalmas helyeket, és meg kell kezdeni az azonnali kitermelést. Az elszórtan jelentkező lápfold kiemeSzükséges az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztése A Központi Bizottság titkársága felhívta figyelmünket az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésére is. Ennek érdekében szövetkezeteinkben el kell érni, hogy a közös állomány fokozottabb ütemű fejlesztése mellett, a háztáji szarvasmarha- áliomány legalább a jelenlegi szinten maradjon, a sertésállomány pedig, mindenekelőtt a kocaállomány, 25—30 százalékos fejlődést érjen el. A megye tanácsi területén 1964. év végére 112 200 darabos össz-szarvasmarhalétszámot kell elérni. Ezen belül a tebénlét- számot 47 ezer darab fölé kell emelni. 1965. év végére 114 000 darabos össz-szarvasmariialét- számon belül a tehénlétszámot 48—49 ezer darabra kell felemelni. A növekedést a megye í? termelési tájain belül elsősorban a dunavecsei, a kalocsai és a bajai járás területén kell biztosítani. E növekedés feltételeit koncentrált férőhely-beru házásokkal is biztosítani kell A termelőszövetkezetek tehénállományának minőségi fejlesztése érdekében 1964—1965-ben évenként 3—4000 tenyészüsző beállításáról kell gondoskodni. 19C5. év végére' a termelőszövetkezetekben a borjú nevelést legalább 80 százalékban mesterséges felnevelés útján kell biztosítani. A sertésállomány 1964 márciusában csaknem 100 ezer darabbal gyarapodott az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Az össz-sertésállományon belül a kocalétszám is 10 ezer darabbal növekedett. Ez lehetővé teszi, hogy 1964 végére a megyében tanácsi területen legalább 47 ezer darab anyakoca legyen. 1965 végére a kocalétszámnak meg kell haladnia az 50 ezer darabot. Szükséges a sertésállománynak egyes termelési tájakon belüli koncentrálása. 1985 végéig a megye össz-sertésállomanyá- nak mintegy 60 százalékát a fekete földű területeken tartják. Ennek megfelelően a bácskai kerületekről várjuk a megye össz- hízósertés felvásárlásának 35, a Duna melléki területekről pedig a felvásárlás 23—24 százalékát. A sertéstenyésztésnek a fekete földű vidékekre való koncentrálása mellett, a homokhátsági területhez tartozó járásokban is mintegy 8—10 százalékkal növelni kell a hízó sertés előállítását. Megyénk juhtenyésztésében lényegében kialakultak a tenyésztési, tartási körzetek. 1965 végére tanácsi juhállományunk el fogja érni a 25o—260 ezer darabot. Ebből a fő juhtenyész- tési körzetek — mint pl. a dunavecsei járás — 75 ezer darabbal, a homokháisági terület gazdaságai pedig mintegy 115 •—120 ezer darabbal részesülnek. A juhállomány további fejlesztése érdekében a korszerű tartási viszonyok mellett elsőrendű fontosságú a legelőgazdálkodás megjavítása. Kialakulóban vannak a fő baromfitenyésztő és nevelő körzeteink is. E téren figyelemre méltó eredményeket ért el a dunavecsei, a kiskunhalasi és a bajai járás. I960 végére szövetkezeteinknél mintegy 300 ezer darabos tyúktörzsállománnyal nagyjából befejezzük a nagyüzemi tojóállomány kialakítását. Kedvezően ítélhető meg a nagytestű baromfiállomány évről évre való növekedése, a törzsállomány kialakulása is. A pulykaállomány fejlesztésében a kiskunhalasi és a dunavecsei járásban tettek jelentős előrelépést. Ez évben tovább folytatódik, 1965—66. évben befejeződik Kiskunfélegyháza környékén a libatörzsállomány kialakítása, s a korszerű nevelési feltételek megteremtése. Összpontosított beruházásokat Megyénk termelésfejlesztési elgondolásait korszerű, leggazdaságosabb beruházásokkal kell alátámasztani. Anyagi eszközeinket úgy kell felhasználni, hogy azok a megye előtt álló fö termelési célkitűzések megvalósulását szolgálják Megyén u tanácsi mezőgazdasága évente átlagosan 600—650 millió forintos beruházást 'valósít meg. Az 1965—1966. évi beruházásainknál már fokozott gondot kell fordítani a koncentrálási elvek betartására. Különösen vonatkozik ez az építési beruházásokra. E téren a sertésférőhelyek beruházásait elsősorban a fekete földű területeken kell eszközölni úgy, hogy a járásokon belül az arra legalkalmasabb gazdaságokban meg kell kezdeni a korszerű sertéstelepek építését. Más tájakon hasonló elvek alapján kell eszközölni a szarvasmarha-tenyésztési beruházásokat és egyéb építési jellegű beruházásokat is. A beruházások elosztásánál különös figyelmet kell fordítani azokra a tsz-ekre, amelyek a közelmúltban kapcsolódtak az öntözés nagyobb arányú fejlesztésébe. (Kalocsai járás egyes gyenge termelőszövetkezetei.) Sürgető feladatként jelentkezik az új telepítésű szőlő-, gyümölcskultúrák beruházási problémáinak megoldása, különösen a tároló, manipuláló és feldolgozó berendezések terén. Nagyfokú szervezettséget az aratásban Az elmúlt hét végéig megyénkben a gabonaiöldek 68 százalékán aratták le a termést. Az összes letakarított területből a gépi munka aránya 38,7 százalék. Az egy kombájnra jutó letakarított terület 96 kh, az egy aratógépre eső terület pedig 105 kh. Mindkét géptípus teljesítménye rendkívül alacsony. Kézzel aratták az összes terület 61,3 százalékát. Az aratási munkában élen jár a kecskeméti, a kiskunfélegyházi és a kiskőrösi járás. Elmaradt a kalocsai, a dunavecsei és a bajai járás. A járások közötti differenciáltság szükségessé teszi a gépek átcsoportosítását, mindenekelőtt a kalocsai járásba. A talaj munkák üteme nem kielégítő. A letakarított területnek alig az egyharmadán végezték el a tarlóhántást. A talajmunkákat akadályozza a szalmalehúzás vontatottsága. Nem fordítanak megfelelő gondot a gépek kétműszakos üzemeltetésére. A gépparknak alig a 10— 12 százaléka üzemel két, a 65— 70 százaléka nyújtott műszakban. A kombájnszérűkön folyó munkára nagyobb gond fordítandó, felszerelési hiányosságait sürgősen pótolni kell. A gabonatisztítást, ha szükséges, éjszaka is végezzék. Az aratási-cséplési munkák elvégzése nagyfokú szervezettséget, rugalmasságot és lelkiismeretes munkát igényelj mind az irányító, mind a fizikai munkát végző dolgozóktól. A kedvezőtlen időjárás miatt rendkívül torlódnak, szaporodnak a növényápolás tennivalói is, különösen a szőlős területeken, ahol kisebb-nagyobb pero- noszpóraveszély is jelentkezik. Munkaerőhiány miatt problémák adódnak a különböző gyümölcsök szedésénél; elsősorban a meggynél jelentkeztek gondok. Bár a nyári mezőgazdasági munkák kellős közepén vagyunk, figyelmünket máris az őszi munkák sikeres előkészítésére és végzésére is kell fordítanunk. Köztudomású, hogy a mezőgazdaságban éves viszonylatban elvégzendő mezei munka nagyobbik része, mintegy 60— 65 százaléka, a nyár végi és az őszi hónapokra esik. A termelőszövetkezetek éves bevételi terveinek b0—65 százaléka ugyancsak az őszi betakarítás után realizálódik. A jövő évi termés megalapozása is az ősz^ hónapokra esik. A múlt év őszi tapasztalatokat hasznosítva, 260 ezer kh őszi vetést, mintegy 200 ezer kh őszi mélyszántást kell elvégezni. A megyei pártbizottság felhívja az állami szervek, termelőüzemek figyelmét, hogy az őszí mezőgazdasági munkák megkezdése előtt tartsanak őszi felkészülési szemléket. E szemlék térjenek ki mindazon fel- (Folytatás. a 3. oldalon) lése elsősorban helyi és üzemi feladat. A megye szervestrágya-meny- nyiségét évről évre növekedő műtrágyakészletek felhasználása egészíti ki. 1965. év végére megyénk tanácsi szántóterületén a felhasználható műtrágyamennyiség “holdanként meghaladja a 200 kg vegyes műtrágyát. A továbbiakban az a feladat, hogy üzemeink javítsák meg az egyes növények alá adandó műtrágyafélék mennyiségének arányát. E téren feltétlenül figyelembe kell venni a termelt növények tápanyagszükséglete mellett az egyes tájak sajátos talajadottságait is. A rendelkezésünkre álló műtrágya szakszerűbb fel- használásával 10—15 százalékkal lehetne a termésátlagokat emelni. A megye termelésfejlesztésének egyik fontos és alapvető követelménye a termelés gépesítésének fokozása. Megyénk területén az utóbbi években a géppark jelentősen fejlődött, a szántóföldi termelés alapgépesítését azonban még nem fejeztük be. Ebhez tanácsi területen 5165 traktoregység szükséges, ezzel szemben ez év végére a megye szövetkezetei — beleszámítva a gépáliomási traktorokat is — 4700 traktoregységgel rendelkeznek. Az erőgépek munkagép-ellátottsága nem elégséges. Ez közvetlenül kihat az erőgépek kedvezőtlen kihasználására. A szántóföldi gépesítés mellett megyénkben megoldásra vár a kertészeti termelés gépesítésének problémája is. Véleményünk szerint a kertészeti termeléshez szükséges alapvető munkagépek típusai megyénkben már jórészt kialakultak. Ezek azonban szervezett gyártáselőkészület hiányában és számos egyéb kötöttség miatt eddig a gyakorlatban nem terjedhetnek el. Az állattenyésztés hozamainak fokozása, az állattenyésztői munka, a gondozás hatékonyságának növelése e termelési fő ágazat gépesítésének ki- szélesítését is feltétlenül megköveteli. Véleményünk szerint a kertészeti termelés gépesítéséhez hasonlóan szükséges, hogy felülvizsgáljuk az állattenyésztés gépesítését és elsősorban saját erőből próbáljuk a gépesítés fokozását megoldani. A titkársági határozatnak megfelelően biztosítani kell a megfelelő öntözőberendezések jobb hasznosítását, az öntözéses gazdálkodás fejlesztését. Az öntözés fejlesztésénél egyaránt gondot kell fordítani mindhárom termelési körzet: a Duna melléke, a bácskai löszhát vidéke és a Homokhátság lehetőségei kihaszríálására. Az öntözés fejlesztésénél a termelés érdekéből kell kiindulni és ott öntözni, ahol a szántóföldi termelési lehetőségeket maximálisan kihasználjuk, s ahol a termelés magasabb hatékonysága biztosított. Az öntözőrendszerek mellett ki kell használni minden természeti víznyerési lehetőséget és azokat a növényeket kell mesterséges csapadékkal ellátni, amelyek az öntözést legjobban meghálálják — zöldségfélék, takarmánynövények stb. —, ugyanakkor termelési értékük és értékesülésük kedvező a gazdaság részére. Alkalmazni kell az öntözés egyszerűbb módjait is, amelyek nem igényelnek nagyobb arányú beruházást. Ahol nincs természetes víznyerési lehetőség, ott meg kell vizsgálni a csőkutas öntözési rendszer, a mélyfuratú kutak alkalmazásának lehetőségét. Törekedni kell arra, hogy a réteket, legelőket öntözött kultúrákba vonjuk és azokon meg kell honosítani azokat a kultúrfűveket, melyek a talaj- és öntözéses viszonyoknak leginkább megfelelnek. A Homokhátságon a meglevő csatornarendszer korszerüs Késével meg kell valósítani a tavaszi bő vízmennyiség visszatartását és későbbi hasznosítását. Erre a szegedi kísérleti intézet és a vízügyi igazgatóság részéről a gyakorlat számára hasznosítható tapasztalatok rendelkezésünkre állnak, élnünk kell velük.
