Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-14 / 163. szám
1964. július 14, kedd 5. oldal Vidáman tépik a szőlöleveleket a kalocsai 1. sz. általános iskola és az I. István gimnázium tanulói a Fűszerpaprikaipari Vállalat udvarán. A szőlőlevél a csemegeuborkához kell, és ha befejezték a munkát, akkor paprikát fúrnak, lecsót vágnak, uborkát válogatnak. „Többet érnek, mint a felnőttek” — mondták elismerően a mellettük dolgozó asszonyok. Munka közben persze jut idő a tervezgetésre is. Megbeszélik> ki mire fordítja 500 forint keresetét. Legtöbben a fizetés egy részét üdülésre szánják — augusztus 13-án indulnak Balatonszéplak- alsóra — ami megmarad, abból pedig futja a divatos orkánkabátra is. As elsőévesek első vizsgája A tollpercegés is hallható a Kecskeméti Katona József Gimnázium folyosóin. Az ősszel induló Felsőfokú Gépipari Technikum felvételi vizsgáit tartják itt két napon keresztül. A gyökjelekkel, logaritmusokkal teleírt papírok fölé izgatott arcok hajolnak. A matematika írásbeli utolsó percei. Elsőként egy kipirult kislány távozik a teremből. Végh Piroska. A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban érettségizett az idén. * — Hogy sikerültek a példák? — Mind a négyet megcsináltam és azt hiszem jól. Elég eleven bennem a matematika érettségi anyaga. — Mi van még hátra? — írásbeli műszaki rajzból és szóbeli matematikából, fizikából. — Nagyon izgul? — Izgulok, de bizakodom is. Matematikából és fizikából jelesen érettségiztem. Sajnos, az átlagom, csak közepes. Egyetemen nem sok sikert remélhetnék. Nagyon örülök a technikum megindításának, mert ez talán lehetővé teszi, hogy így is tovább tanulhassak érdeklődésemnek megfelelő területen. A kiskunhalasi Kovács János is az idén érettségizett. — Úgy érzem, hiányzik tudásomból a politechnika. Mi voltunk az utolsó osztály Halason, ahol nem tanították. Műszaki rajzot sem tanultunk, humán osztályba jártam. De azért csak megpróbálom. Noha néhány évvel idősebbek, nem kevesebb izgalommal hagyják el az osztályt Kiss Sándor, Gál Imre, és Tornyai József sem. Mindhárman kecskemétiek, öt-hat éve érettségiztek, de most újra kedvet kaptak a tanuláshoz. Kiss Sándor esztergályos a Barneválban. Eredetileg test- nevelési főiskolára készült, de betegsége miatt nem sikerült a felvételije. —■ Összenőttem a munkámmal — mondja. — Szívesen végezném el a felsőfokú technikumot, mert összefügg vele. Végre Kecskeméten is van lehetőség műszaki tanulmányokat végezni. Gál Imre honvéd szakaszvezető. — Vasútforgalmi technikumot végeztem, de a vasút rendkívül gyengén fizetett. Ha már itt helyben indul ilyen iskola, megpróbálom. A honvédségnél úgyis műszaki rajzoló vagyok. Tornyai József már volt egyszer egyetemen, de három félév után abbahagyta. Az Építö- és Szerelőipari Vállalatnál dolgozik. — Nem voltam elég komoly a rendszeres tanuláshoz, de úgy érzem, amíg fiatal vagyok, nem szabad abbahagynom. Űjra és most már határozottabban nekivágok. Reméljük, hogy sikeres lesz a gépipari technikum első évfolyama, és Kecskemét nemcsak mezőgazdasági, hanem műszaki szakembereinek képzésével is hírnevet szerez. Szabó János Prozit, tanácsos úr! A délutáni órákban ült ösz- " sze a svéd kisváros törvényhatóságának közmunkaügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a városka új építési programját. Petersen tanácsos, az osztály vezetője, a közmunkák kiadásának felelőse, a bizottság elé terjesztette terveit. A referátum befejezése után lassan elindult a tanácsterem melletti szobába, ahol frissítők álltak a bizottsági tagok rendelkezésére. Alighogy beért a büfébe, a városháza egyik altisztje szólította meg. — Tanácsos úr, ezt a csomagot hozták önnek! — Nem tudja, hogy minden postát az irodámba kell beadni? — szólt rá rosszalóan Peterson. Ezután felemelte a hosz- szúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat és megrázta. Kétségtelen, ez valami üveg. A tanácsost hirtelen elöntötte a forróság, arca lángba borult. Mennydörgős mennykő, mi a csoda ez? Dühösen leszakította a vékony selyempapírt — egy üveg aranysárga puncslikőr került napvilágra: Petersen észre vette, hogy minden szem feléje fordul. Az egyik úr mosolyogva megjegyezte: — Nono, talán a hivatalában Is elfogad olykor-olykor egyet? j— Nem! — ordított rá Petersen. — ön nagyon jól tudja, hogy a városi tisztviselőknek az ilyesmi tilos! — Persze, persze — mormogta a másik —, de elolvasta már az üveg nyakán levő cédulát? — Ja, igen a cédula! — szólt Petersen zavartan, s lassan olvasni kezdte a gépírásos szöveget: „Fogadja ezt a csekély ajándékot őszinte köszönetem jeléül a legutóbbi építkezési munkák kiadásánál tanúsított jóindulatáért! Egy hálás híve.” Petersen érezte, hogy ismét lángba borul az arca. Na de ilyen szemtelenséget! Ilyen mérhetetlen pimaszságot! Mennydörgős mennykő! A tanácsos dühös ordítással fölrántotta az ablakot és kihajította az üveg puncslikőrt. Az aranysárga lé szétfolyt az aszfalton. Petersen fejébe nyomta kalapját, és ki- viharzott a szobából. D eggel sápadtan lépett be hivatalába. Egész éjszaka nem aludt. Ilyen disznóság, neki névtelen ajándékot küldjön valaki! Neki, aki már huszonöt esztendeje szolgálja a svéd államot, és soha semmi bűnt nem követett el. Vajon ki lehet az a csirkefogó, aki így akarja őt „bemártani”? S ettől a naptól kezdve minden délután, pontosan tizennégy órakor megérkezett egy üveg puncslikőr. A személyzet már negyed órával előbb lázban égett. A csomag bármely pillanatban megérkezhet. Most, most nyílik az ajtó! A küldönc átnyújtja az üveget. — Ki küldi? — kérdezi a másodtitkár. A küldönc megnevezte a városka egyik előkelő csemegeüzletét, és ettől a kérdező semmivel sem lett okosabb. A megbízó ismeretlen maradt. Petersen észrevette, hogy suttogni kezdenek körülötte. Tán már újjal mutogatnak rá az emberek? A tanácsos karakánul tartotta magát. A nyolcadik üvegig. Ekkor remegni kezdett. S következett a kilencedik, majd a tizedik üveg. A tizenegyedik után bekövetkezett a katasztrófa. Petersen tanácsos összeesett az utcán, s ideggyógyintézetbe kellett szállítani. Másnap reggel a főpolgár- * ’ mester magához kérette Sőderberg urat, az elsőtitkárt, és közölte vele a szomorú hírt. Sőderberg egyre csak a fejét rázta. — Ki gondolta volna ezt? Ki gondolta volna? — Hát igen — mondotta a főpolgármester —, de a munka azért nem állhat meg! Átveszi az osztály vezetését, és gondoskodik a munka zavartalan menetéről! Ső4erberg néhány összefügLesz-e elég szakmunkás? A mezőgazdaságban és az építőiparban több jelentkezőt várnak A „hivatalos” vakáció lassan már egy hónapja tart, de az iskolákban talán nagyobb most a forgalom, mint a tanév közepén. Most dől el, ki, hol tanul tovább: Folyik a beiratkozás. A kérdés, hogy mennyivel gyarapodik a mérnökjelöltek, orvos- tanhallgatók, leendő technikusok és egyéb szakemberek száma, az országot és a jelentkezőket egyaránt foglalkoztatja, de a népgazdaság szempontjából talán a szakmunkásképzés a legfontosabb. Itt derül ki, hogy a következő években lesz- nek-e elegen, akik közvetlenül részt vesznek a termelésben. Gazdasági és oktatási vezetők már hónapokkal ezelőtt tervet készítettek arról, hány fiatalt vonjanak be az idén a szakmunkásképzésbe. A fontos számítások után elkészült a terv: 260 féle mező- gazdasági, ipari és kereskedelmi szakma várja a fiatalokat. A többi most már rajtuk múlik: Lesznek-e elegen olyanok, akik a két és fél száz szakma valamelyikét választják hivatásul. Egyelőre még sem határozott igennel, sem biztos nemmel nem válaszolhatunk. A jelentkezések első szakasza ugyan lezárult április 30-ával, a pótfelvételek azonban most, július 20. és augusztus 15-e között folynak, s az előző évekhez hasonlóan a jelöltek nagy része még ebben a második időszakban jelentkezik. Mindenki fodrász lesz? Az eddigi eredmények alapján a kép azonban nem elég megnyugtató. A kulturális igények megnőttek, a fiatalok nagyrésze előbb középiskolába jelentkezik, egyetemre készül, vagy azt tervezi, hogy érettségi után tanul csak szakmát. Különösen jellemző, ez a fővárosra, de hasonló a helyzet a mi megyénkben is, legalább is a tanyai körzetek kivételével. Pedig az országnak most rövid időn belül munkásokra van szüksége, s a levelező és esti oktatás segítségével ma már bárki megszerezheti a magasabb fokú bizonyítványt is munka közben — s amellett termelhet és kereshet. Azoknál sincs minden rendben, akik már kérték a felvételüket. Az érettségizettek és a lányok aránya nagyjából kielégéstelen hálálkodó szót mormogott, majd távozott. Késő este a Borostyán klub bárjában népes társaság ült együtt. — Elképesztő ez az egész — jegyezte meg az elnök. — Még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez az ártalmatlan tréfa ilyen következményekkel járhat. Emlékeztek, a tombolán nyertünk egy üveg puncslikőrt, és hogy Petersen több éves pénztárosi szolgálatait jutalmazzuk, névtelenül elküldtük neki. .. — Mindenesetre egy nagyon ostoba cédulával — jegyezte meg szárazon az alelnök. — Tudom, tudom — sóhajtott az elnök —, de az ügy még így is elképesztően homályos! Ha legalább tudnánk, ki küldte neki a további tíz üveget! IIgyanebben az időben Pe- w tersen volt titkára, Ső- deberg osztályvezető a tizenkettedik üveg mellett ült, és vidáman csobogtatta poharába az aranysárga nedűt. — Prozit. tanácsos úr! — szólt hangosan önmagához. — Ez a história kifizetődött. Átkozottul drága volt a tizenegy üveg puncslikőr, de megérte! Csak azt az egyet szeretném tudni, ki volt az a zseni, aiknek az az ötlete támadt, hogy elküldje az első üveget? Siegfried Weidmann (Hellósi Tibor fordítása.) gítő, a nagyipari szakmák je-i lentős részébe és a szolgáltató iparba is elegen készülnek, de néha aránytalanul sokan választanak még egy-egy „divatos” szakmát, más ágakról meg mintha elfeledkeznének. Évek óta úgy van, s érhezhető az idén is, hogy túl sokan szeretnének női fodrászok lenni, s a lányok kozmetikusok. (Ugyanakkor kevés például a férfi- fodrász.) Ugyancsak nagy a tü- lekedeés a híradástechnikában, a műszeriparban, miközben egy sereg legalább olyan érdekes, s legalább olyan jól fizető más munkahelyen kötéllel fogják az embereket. Kevesen mennek autó- és villanyszerelőnek, pedig az állandóan növekvő kocsiállomány nagy munkalehetőséget jelent. Hiány van szerszámkészítőben, lakatosban, s olyan hagyományos, jó szakmák sem keresettek újabban — ki tudja miért — mint a hegesztő, az esztergályos, az öntő, a kovács. Kőműves mindig kell! A párthatározat óta megsokszorozódtak az igények az építőiparral szemben, a kereseti lehetőségek is jók, mégsem tudnak elegendő szakmunkást felvenni. A budapesti vállalatok a fővárosban is elhelyeznének már vidéki fiatalokat, munkás- szállást is ígérnek, hiába, így is kevés a kőműves, a víz-, gáz- és központifűtés-szerelő. Nincs elég építőgépész és ács sem. Pedig — bármilyen gyorsan is fejlődik az építési technika — jó kőművesre, ügyes ácsra még hosszú ideig nagy szükség lesz. Ezek azok az ipari szakmák különben — a kőműves, az ács, a kovács, a lakatos, az asztalos — amelyeket gyakran a falujukban, a tsz műhelyében is megtanulhatnának a gyerekek. Erre azonban igen . kevesen vállalkoznak. A mezőgazdaság másik problémája: Nem jelentkeznek elegen mezőgazdasági szakmunkásnak. A tsz-eknek. állami gazdaságoknak a gépesítés, kemizá- lás során évről évre több művelt és szakmailag képzett dolgozóra van szükségük, s egyre többféle szakmunkásra. A lehetőségek megvannak: A komlótermelőtől a baromfitenyésztőig, a méhésztől a borkezelőig és a növényvédő gépészig 21 féle mezőgazdasági szakmát tanulhatnak a parasztfiatalok az ország 29 iskolájában. A jelentkezők száma azonban — néhány gépész szakma kivételével — még elég alacsony, annak ellenére, hogy ezek a diákok az ipari tanulóknál jóval nagyobb fizetést, az elméleti oktatás alatt olcsó ellátást is kapnak. Igaz, a szakmunkások helyzete, fizetése még általában rendezetlen a legtöbb termelőszövetkezetben, a kormány azonban rövid időn belül változtatni kíván ezen, s mire az idei elsőévesek végbizonyítványt kapnak, körülményeik sokkal előnyösebbek lesznek, mint a szakképzettleneké. Érdemes szakmunkát tanulni! A mezőgazdasági szakmunkás- képzésre egyébként is évről évre nagyobb gondot fordítanak. Űj, korszerű iskolákat építenek sok helyütt, emelik az elméleti képzés színvonalát, új kollégiumokat nyitnak meg, egyszóval minden téren az ipari szakmunkásképzéshez hasonló rangú és színvonalú oktatást terveznek. Az állami szervek tehát anyagilag is, elméletileg is jól felkészültek az elkövetkezendő tanévre. A többi most már a fiatalokon múlik. A felvételek több mint egy hónapig tartanak még, érdekes szakmák, komoly munkahelyek várják a je- lenkezőket, érdemes szakmunkástanulónak elszegődni. Köz- és magánérdek itt megint ösz- szetalálkozik. R. G,
