Petőfi Népe, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
1964. július 2, csütörtök JJl _____________5 3. oldal Három SZK—4-es kombájn takarítja be az őszi árpát a kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A szövetkezeti gazdák közül Csikós János és Kecskés Ferenc vezeti a tsz, illetve a gépállomás egy- egy aratócséplőjét, a szintén a megyeszékhely gépállomásának tulajdonát képező harmadikat pedig Gömóri János, a gépállomás kombájnosa „nyergeli”. Kétféle szektorhoz tartoznak tehát a gépek, s kezelőik, de ez mitsem változtat az utóbbiak törekvésén, hogy minél gyorsabban telítsék a tartályt, majd a két pótkocsit, amelyeket a tócsás dűlőkön Csikós István zetorral vontat a központban berendezett kombájnszérűre. Itt tartózkodik Csapiár József, a szövetkezet főgépésze is, ami érthető, hiszen — szerda délután van — néhány órája „koptatják” még csak az egyik 60 holdas táblát a masinák, értő szemmel figyelni kell hát: Nem maTBdt-e rejtett hiba *a gépjavítás után, s nincs-e módosítani való a munka megszervezésén. Az utóbbin bizony máris javítani kell. Ctórás munka után kiderül: kevés a magszállító pótkocsi. S ha a központtól messzebhre kerülnek a gépek, még kevesebbnek bizonyulna, — ha a főgépész máris nem intézkedne a pótlásról. Férfimunka ez a javából; a kombájnosok tekintete összpontosított figyelemről árulkodik, s szinte „előrevetíti” az elkövetkező hetek nehézségei legyűrésének kemény szándékát. S ebben a gépzajos, felemelő hangulatú környezetben üde virág látványaként hat egy nyúlánk, olajbarnára sült bájos leányka. Kék sort, ujjnélküli „Gazdátlan” gabonatáblák Szövetkezeti gazdáinkat ezekben a napokban az aratás feladatai hatják át, az új kenyér minél alaposabb és gyorsabb betakarításáért érzett gond és felelősség tölti el. Annál meghükkentőbb, hogy akad még község a megyében, ahol a közös táblák jóformán érintetlenül állnak. Kecelen az aratási idénnyel párhuzamosan elvégzésre vár a szőlők ápolása — a kötözés, horolás —, s a helyzetet súlyosbitó tényező a meggyszezon beköszöntése is. S a szakszövetkezeti gazdák, végezve a szőlőkben az időszerű munkákkal, hátat fordítva a közösnek, elmennek napszámba, el- csábulva a meglehetősen magas munkabérektől. így áll elő az a lehetetlen helyzet, hogy a Kinizsi Szak- szövetkezetben például egy hold learatása fejében kilátásba helyezett 500 forint ellenére sincs, aki a közös táblákon helytálljon. A rozsot is 170 holdon kellene kézzel aratni, de hiányzik a munkaerő. Kecelen kétségtelenül „speciálisan” találkoznak a munkacsúcsok: gabona — szőlő —gyümölcs. Mégis, ahogyan évek óta sikerült úrrá lenni a nehézségeken, most is párosulnia kell az ésszerű szervezésnek, az előrelátó megfontolással, a gazdák lelkiismeretes buzgalmával. Nem az jelenti a megoldást — amire sokan számítanak —, hogy a közös gabonák betakarítását majd külső segítséggel végeztetik el. Mindent el kell követniük, méghozzá nyomban, hogy a több mint félezer holdnyi kalászos termését, amely valamennyiük tulajdona, megnyugtató módon, a munkaerő maximális latbavetésével betakarítsák. Ez most a keceliek legsürgősebb, semmiképpen sem elodázható teendője! 4cfaa Trbor Virág — a tarlón KORSZERŰ RAKODÁS blúz van rajta, pirospettyes sál j a nyakán, szíjas sarú a lábán.i Mit keres itt? Ö a kombájnéi-, lenőr. Jobbjában „Made in Scot-, land” feliratú pléhdoboz, amelyf nemrég még finom cukorkáié-1 léket tartalmazott (katonatiszti bátyjától kapta ajándékba), most azonban szállítójegyek blokkja van benne. Ha megtelnek a pótkocsik, a leányka ráírja egy-egy jegyre, hogy hány mázsa szemet visznek (a kiürített kombájntartályok számát beszorozza 9,7-tel), rögzíti a kombájnos, a szállító ze- toros nevét, s a rakomány elindulásának időpontját is. Számtalanszor csinálja majd ezt az aratás ideje alatt itt künn, a határban. Horkai Erzsébetnek hívják, a Banyai Júlia Gimnázium négyes rendű tanulója, jövőre érettségizik. — Hogy került ide? — Édesapám kilenc éve a szövetkezet egyik gazdája, jelenleg takarmányos az állattenyésztésben. Nyaranta én is dolgozom. Tavaly voltam először kombájnellenőr. Kétezerkétszáz forintot kerestem. A pénzt részben odaadtam szüleimnek, a nagyobbik részéből pedig ruhát, tanszert vásároltam. Most 50 forintot kapok naponta. Aratás előtt kapáltam is a kertészetben. — Nem irigyli azokat a társait, akik ilyenkor a strandon sütkéreznek? — Csöppet sem. A napfürdő- zésból jobban kiveszem részem, mint ők, vasárnaponként pedig kerékpáron, vagy valamelyik ismerősömmel motorkerékpáron elmegyek a Tiszára. Persze, ha nem aratunk. Nehéz kifejezni, milyen jó érzés, hogy ón is keresek már. Tudom mi az, megdolgozni a pénzért. — Jövőre, az érettségi után, bizonyára agronómusnak tanul. — Nem. Pedagógus akarok lenni. Szeretem a történelmet, az irodalmat és az idegen nyelveket. Oroszul és olaszul tanulok. Ahogy szóra nyílik az ajka, mindig mosolyog. Azért talán, mert néhány év múlva pedagógus társai közül kevesen tudnak majd annyi szépet mondani a „kenyércsatáról”, mint ő? Vagy azért, mert érzi, hogy ifjú kora ellenére is erős ember már? Mert az: Erős, fizikai és pszichikai értelemben is, habár úgy fest a gépmonstrumok között, a tarlón, mint olajos műhely munkapadjára helyezett mezei virág. Tarján István Képünkön a rakodólapokra helyezett konzerveket négykerekű „targoncaszerelvénnyel” szállítják a gyár vasúti rakodójához, ahol villás emelővel rakják a vagonokba. Egy-egy rakodólapon 880 darab konzerv fér el. Feltűnő változások történtek tavaly óta a Kecskeméti Konzervgyárban. Nem látni már árut, göngyöleget cipelő munkásokat az üzem területén. A konzerv rakodólapokon jut el rendeltetési helyére, emelővillás targoncákkal helyezik a vagonokba, tehergépkocsikra, vagy rakják négy méter magasan egymásra a raktárakban. Mint hallottuk, 60—70 rakodómunkással kevesebb dolgozik az idén a gyárban, mint egy évvel ezelőtt, mégis gyorsabban fordulhatnak a szállító járművek. Egy vagon üveget azelőtt hat ember rakott ki nyolc óra alatt, most hárman végzik el ugyanezt 30 perc alatt. Az emelővillás targonca általában 20 perc alatt rak meg egy tehergépkocsit. Gondok is vannak azonban a korszerű rakodóeszközökkel. A konzervipari szezon elején vagyunk, a munka dandárja ezután következik, és még több emelővillás targoncára lenne szükség. Sajnos, a meglevő 27- ből jelenleg hat darab különböző alkatrészhiányok miatt áll, de előfordult már, hogy több mint a fele rossz volt. A használható targoncák éjjel-nappal üzemben vannak, ily módon számítani lehet arra. hogy még több romlik el belőlük. Sokat segítene, ha a KOGELLÁTÓ Vállalat jobban gondoskodna szimering gyűrűk, olajnyomó szivattyúk, indító kapcsolók, apró elektromos alkatrészek, gumikerékköpenyek és belsők, akkumulátorsav, s egyéb elhasználódó alkatrészek és kelléBarna János emelővillás targoncakezelő mestere a szakmájának. Amint képünkön is látható, a konzervgyár raktárában biztos kézzel irányítja járművét, rakja mennyezetmagasságig a rakodólapokon levő konzerveket. A hagyományos rakodáshoz mérten negyven ember munkáját helyettesíti targoncájával. kék zökkenőmentesebb pótlásá- 1*31. A vállalat szállítási szakemberei most' azt tervezik, hogy a jelenlegi — ahány darab, anynyiféle típusú — emelővillás targonca parkjukat két UJjusra alakítják ki, ezzel karbantartásukat és alkatrészpótlásukat is egyszerűsítik. CSAT Ha már megírtuk, megfilmesítettük, hogy miért rosszak a magyar filmek, fel kell derítenünk azt is, miért rosz- szak a magyar nadrágszorító csatok! Mármint a férfinadrágokéi. Legutóbb támadt belőlem ez a felkiáltás, mikor a nőnapi ünnepségek szónokaként a következő történt velem. Mondom a magamét, egyre lelkesebben hirdetem, hogy ha mi nők és férfiak összefogunk, akkor... Szóval ekkor kezdtem érezni. Azt tudniillik, hogy külön ez alkalomra csináltatott méretes lerlis- ter nadrágom kezd tágulni a derekamon. Nem tudtam, miről van szó, így kísérletezni kezdtem. (Milyen jó, hogy gbuastant M&meth hatoló: A kísérletező ember c. művét.) Gyorsan beleszőttem a beszédembe olyan fordulatot, melynél előbb a jobb, majd a bal karomat kellett erélyesen felemelni. Ekkor megbizonyosodtam kellemetlen helyzetemről. Mindkét mozdulatra akkorát csúszott lefelé terlister nadrágom, hogy csak hallatlan leleményemnek köszönhettem fennmaradását. Gyorsan odaszorítottam a hasamat a szónoki asztal széléhez, így nemcsak hogy meg tudtam tartani nadrágom tengerszint feletti magasságát, hanem megfigyeléseimet is tovább bővítettem Balladisztikus hangnemre csaptam át orá- ciómmal, így módom nyílt odanyúlni, ahol fészkel a nadrágszorító. Az, az! Az átkozott szorítócsat teljesen kiengedte azt a kacér szőhet®yelvet, (mely kii? lön vonzerőt biztosít a férfi nemnek. Egyik oldalon is, másikon is. Átkoztam a jóhiszeműségemet. Ó én, majd mit mondtam micsoda! Képes voltam elfelejteni, hogy mióta az eszemet tudom, sosem volt jó a magyar szoritócsat. Egyszer, mikor hegyes tüskéset varrt rá a szabó, a pecek a csuklómon tépte fel az ütőeret. A kórházi ágyon esküdtem meg magamban, hogy soha többé hegyes tüskéjű csatot nem varratok. Persze a tompa nyelvűvel, s azzal a cápafogas lemezessel sem jártam jobban. Mind a két fajta a legkellemetlenebb szituációban engedte le rólam a nadrágot. Az első: amikor mai feleségem első udvarlója kergetett meg haverjaival. A második akkor csúsztatta le nadrágomat, midőn az anyakönyvvezető elüti gyűrűt cseréltünk nőmmel. E _ malőrök után nem bíztam többé magam a szoritócsatra. Már új nadrágjaimon is vagy görcsbe kötöttem a szőri tót, vagy zihe- rejsz tűvel stabilizáltam 'magamon a nadrágot. E módszereknek viszont az lett a következménye, hogy ha jóllaktam, nadrágom művi tágítása lehetetlenné vált, miért is mind nagyobb dudor buggyant ki hasamból a köre felett. Interpelláltam én az országgyűlésen, sőt a KGST nadrágszorító albizottságában is javasoltam, bízzuk valamelyik tehetségesebb államra a csatok gyártását, de leintettek. Várjak, lesz még híres nad- rágszoritó nemzet a magyar. Vártam, bíztam a terlister nadrágom szorítócsatjában, és mint elmeséltem, pont a nőnapi szent érzelemnyil- vánítások közben akart leesni a nadrágom. De, említettem, híressé vált lélekjelenlétem ekkor sem hagyott el. Mikor beszédem végeztével a gratulációkat, csokrokat fogadtam, fegyelmezetten mindig csak az egyik kezemmel nyúltam értük. A másikkal sikkesen kapkodtam a nadrágomhoz. Hol a jobbal, hol a ballal. Csak a tanácstitkár irodájában könny elműsködtem. Egyik kezemmel se jogiam a nadr ágkor cot. így mikor felkeltem a székről, a nadrgom elfelejtett utánam jönni. De ott már csak férfiak voltak jelen. Tóth István Utóirat. Most látom, hogy nem adtam választ a felvetett kérdésre, miért rost- szak a magyar nadrág- szoritócsatok? Azért, amiért a magyar filmek,: Csak!
