Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
június 12, péntek 5. oldal gy csapatnyi fiú és lány a legszebb könyvtárban. Hétköznap? Délelőtt? Talán iskola helyett? ... Ez a messze földön legszebb könyvtár: A kalocsai. A csapat: Az 1. István Gimnázium egyik első osztálya. De nem iskolát kerülnek, hanem „politechnikai órára” jöttek — az idén az utolsóra. Ha úgy tetszik: Itt van a tanműhelyük. Az osztály ugyanis az 5+1-es oktatásban a népnevelő-könyvtáros előképzést kapta. Ilyenről még nem is hallottam. — Nincs is, csak ez az egy — nevet a gyerekek „mestere” dr. Nyitrai Lajos könyvtárigazgató — most még. De jövőre már másutt is lesz. Nemrég jártak itt tapasztalatot szerezni a Monori József Attila Gimnáziumból, most pedig a gyulai gimnázium tanárait várjuk. Tehát kísérlet. Kalocsán először próbálkoztak meg a közép- iskolások népművelő-könyvtáros képzésével. \Wa már úgyszólván minden ■IrM községben van művelődési otthon és mindenütt van könyvtár. Nagyon sok szakemberre lenne szükség. Ezért az egyetemek után tavaly két tanítóképzőben is megindult a képzés. Ám a kalocsaiak nagyon jól látták, hogy még ez nem elég. Gondoltak egy nagyot és merészet: Vágjunk neki mi is! Megkapták az engedélyt és már az első év eredményei mellettük szólnak. Végleges ítéletet mondani KÍSÉRLET persze még korai volna. De az a buzgalom, ahogy ezek a gyerekek tanulnak, dolgoznak, nagyon biztató. Az iskola első osztályai közül például az ö tanulmányi átlaguk volt a legmagasabb. Pedig az elfoglaltság itt talán több is, mint a többi osztály gyakorlati oktatásában. A csoport tagjai Jelváltva minden délután kisegítő szolgálatra vannak beosztva a könyvtárba. Emellett népi táncot tanulnak, irodalmi színpaduk van, hely- történeti kutatást végeznek, s minden egyébbel is megismerkednek, ami a népművelés tárgykörébe vág. JMf égis, négy év alatt, a gimnáziumi oktatás mellett mennyire juthatnak? Dr. Nyitrai Lajos bizakodó: — Két évig párhuzamosan tanulják a népművelést és a könyvtárosságot. A III. osztályban szakosodnak. Akik a könyvtár szakon maradnak, átveszik a kétéves középfokú tanfolyam teljes anyagát. Ha leérettségiznek, csak át kell adni nekik a kulcsot,, bátran rájuk lehet bízni egy községi könyvtárat. A másik szakon hasonlóképpen: Az érettségi után művészeti előadó lehet belőlük a művelődési házakban. Természetesen később levelező tagozaton folytathatják a tanulást. Harminchétén járnak ebbe az osztályba. Mind népnevelő, vagy könyvtáros lesz? Nem. Az egyik kislány jelentkezik: Vegyészmérnöknek készül. Mások is szólnak. Ki ez, ki az lesz. Akkor hát? Feleslegesen töltik itt az időt? Igazán nem. Hiszen az iskolai gyakorlati oktatásnak r az a célja, hogy odakösse a .urnához a gyerekeket, hanem a munkára nevelés. Ha ezenfelül valakinek kedve is kerekedik hozzá, az persze jó. De nem kötelező. Ebben az osztályban viszont bármi lesz valakiből, közvetlenül is hasznosíthatja majd az itt tanultakat. Nem beszélve a látókör szélesedéséről, a művészetekben való jártasságról — az üzemek, vállalatok, gazdaságok művészeti csoportjaiban, könyvtárában nagy szükség van a hozzáértő társadalmi munkásra. Kérdezem: Ki bánta meg, hogy ide jelentkezett? Senki. De panasz mégis akad, legalább egy: Nincs tankönyvünk. Jegyzetből tanulnak ... Persze kísérlet. Ok az elsők. De azért igazuk van, tankönyvről mielőbb gondoskodni kell. Mi lesz a nyári program? A falujukban segítenek majd a könyvtárban, meg a művelődési házban. Ezenkívül még egy feladatot kaptak a vakációra: Helytörténeti vagy néprajzi gyűjtést fognak végezni. Ilyesmit: a falu határrészeinek elnevezése, egy parasztház berendezése, vagy népdalok, mesék stb... A kész dolgozattal kell jelentkezzenek szeptemberben. M. L. Csakúgy mint a hő, a fény, és a többi edektromágneses hullám. És kiderült, hogy a biorezgések hullámsávján belül minden élőlény más-más periódusszámmal rezeg. Ez valamennyiüknél egyezer g mindenkorra adott, válzik. A biorezgés másik tulajdonsága, hogy feltűnően szelíd, engedelmes. Könnyen rá lehet csalni a katódsugárcső képernyőjére, és akkor ott megjelenik a szóbanforgó élőlény képe. Látod — nyitotta ki a munkatozatlan, konstans tényező. Például te is kutya, vagy, az a foxilány is kutya. Borzebék vagytok mind a ketten. Így van? A daxli bólintott. Most valóban figyelt. Minden téma azonnal izgalmassá vált számára, mihelyt szíve-hölgyével került összefüggésbe. — A rezgésszámotok mégis különböző. De még a tacskók között sem találsz kettőt, amelyik egyfoimán rezegne. Ez persze, az emberekre is vonatkopad egyik fiókját, amelynek rekeszeiben félbetört gyufaszál nagyságú, opálosan, csillogó, rövid szigetelő fogantyúval ellátott rudacskák hevertek. — Ezek a lamellák különleges ötvözetből készültek, és alkalmasak arra, hogy bármely eleven organizmus biorezgésszámát — örökre magukba rögzítsék, hacsak egy másodpercre is felületi érintkezésbe kerülnek vele. Ezután bármikor behelyezhetem a megfelelő rudacskát a Mukátorba — intett a sarokban terpeszkedő készülék felé —, és vége a bújócskának! Feltéve, ha a szóban forgó ember, állat, rovar vagy növény azon a tízkilométeres sugarú körön belül tartózkodik, amelynek középpontjában a Mukátor áll. A Mukátor szó hallatára hegyezni kezdte füleit a tacskó. Bár lógó fülű kutyánál ez csak képletesen értendő, Hókai Feli- ciánnak mégis feltűnt. — Jól sejted — bólintott. — Rólad neveztem el, minthogy azzal a céllal készült, hogy tartózkodási helyedet bármikor megtaláljam. Muki-lokátor — Mukátor. Szóval, ott tartottunk, hogy ennek a masinának sajnos, elég kicsi a hatótávolsága. Még így is valósággal a szánktól spóroltam el minden alkatrészének az árát. Nem untatlak azzal, hogy milyen interferenciás és tükröződéses módszerekkel sikerült elérem, hogy a katódsugárcső lapján ne csak az előzetesen bemért élőlény képe és hangja, hanem a környezetben levő élettelen tárgyaknak a képe is megjelenjen. Mit izegsz-mozogsz folyton? Mindjárt befejezem. A görbelábú tacskó durcásan, és meggyőződés nélkül visszaült a helyére. — Még csak arról akartalak tájékoztatni, hogy a Mukátor, egy speciális antennarendszer útján, a térkép alapján megfelelő koordinátákkal irányítva, Hogyan állunk az utánpótlással? Ha szabad ezt mondani: A kíváncsiság — és természetesen termelőszövetkezetünk gondjai vittek el mindkettőnket, Szegő Lajost, az Üj Élet főagronómu- sát és jómagámat az általános iskolába, a nyolcadikosok osztályfőnöki órájára. Arra vártunk választ, hogy a most búcsúzó gyerekek közül hányán intenek búcsút egyszersmind a falujuknak is, s kik, hányán akarnak itthon maradni. Hiszen egyre jobban kell itthon a munkáskéz, a hozzáértő dolgos kéz. Vajon ezek a fiatal fiúk és lányok tudják-e, hogy számítunk rájuk? Huszonhárom tanuló végzett az idén a géderlaki általános iskolában. Egyikük sem vállalja a mezőgazdaságot! Tíz tovább tanul — ez jól van így, aki tud, jusson el minél magasabbra a műveltség és a tudomány \ormain.. De tízen ipari szakmát választanak! S csak három marad itthon — lányok — azok is a háztartásban. Mezőgazdasági szakmunkástanulónak egy se jelentkezett! A most végzőket már sajnos, nem győzhettük meg. De minden bizonygatás nélkül is nyilvánvaló, hogy nem maradhat ez így mindig, s a pedagógusokat is, meg a község vezetőit is felelősség terheli a jövőért. Amíg a termelőszövetkezet gyenge volt. rosszul fizetett, nem is várhattuk, hogy itthon maradjanak a fiatalok. De most már a legjobb úton van ahhoz, hogy biztosítani tudja tagjai rendes megélhetését. Ha a fiatalok itthon is meg tudják majd keresni azt, amit a városban, akkor bizonyára szívesebben maradnak, mert az otthonuktól távol dolgozni költségesebb is, kényelmetlenebb is. Ebből a szempontból a legfontosabb feladat tehát a szövetkezet megerősítése. Es azonban csak az egyik feltétel. A másik, nem kevésbé fontos feladat: Megteremteni a kulturálódás és az igényes szórakozás lehetőségeit. GéderlaUaulzen után Az NDK-ba indult május 25- én a Bajai Művelődési Ház 60 tagú Liszt Ferenc Énekkara. Nemrég érkeztek vissza; útjuk- ról, élményeikről Bánáti Tibor, a művelődési ház vezetője a következőket mondotta: átdobhatja a befogott képet közönséges televíziós vevőkészülékekre is. Eddig kétszer éltem ezzel a lehetőséggel, és sikerült dutyiba juttatnom egy cégéres gazembert. És holnaptól folytatom a hajszát. Megtáncoltatok minden csirkefogót, farizeust, szélhámost, akire csak lecsaphat a Mukátor! Hókai Fe- lícián üldözöttből üldözővé lesz! De mindig csak igazságosan. Azt bántom, aki megérdemli. És úgy teszek ón is, amint a költő mondja: „Gyűlöletem tiszita, nemes méreg, Csak nagyvad érdemli meg, Nem minden féreg!” Míg az öregúr élénk taglejtések közepette szavalt, Muki fürgén kikarikázott a konyhába. A következő percben már vissza is tért. Fogai között a kis sámli. Óvatosan a gazdája lába elé helyezte, és cipőgomb szemével követelőzőn nézeti! fel rá. — Ó, te BelzebiSW — dör- mögte felháborodottan Hófcai. de bozontos szemöldökei álatt ezúttal derűs fények villogtak. — A viselkedésed egyszerűen minősíthetetlen! Erőszakos vagy és pimasz. Minthogy azonban az elektrotechnikai tudományok terén ma kétségtelenül szép előmenetelt tanúsítottál, nem bálom, nézzük meg, mit csinál az a csodálatos foxi-fruska? (Folytatása következik.) kon ebben is nagy a fejlődés. Az új művelődési ház megfelel a követelményeknek: a népművelőkön és magán az ifjúságon is múlik, hogy milyen mozgalmas életet teremtenek ott. Ám mindezeken felül az eddiginél sokkal többet kell törődni a fiatalok nevelésével. Céltudatos, hosszan tartó munka ez, de meg lehet szerettetni velük a mezőgazdaságot. Nemcsak azért, mert falun eleve közel állnak hozzá, hanem azért is, mert szépségei vannak, nagy jövője, s értelme van már a tanulásnak, a szaktudás megszerzésének. A szülőkkel is meg kell értetni, hogy gyerekeik a jövő mezőgazdasági nagyüzemeiben nem egyszerűen őseik foglalkozását folytatják már. A nagyüzemben dolgozó paraszt nem a tegnapi földművelő, s egyre kevésbé az. A korszerű agrotechnika szakképzettséget kíván, a pusztán fizikai munka helyett olyan alapos felkészültséggel és sok ágú szakmai jártasságot, akár az ipar. Gépekhez, vegyszerekhez, biológiai folyamatokhoz, munkaszervezéshez kell érteni ma is, s a közeljövőben egyre inkább a mezőgazdaságban. Az igények folyamatosan növekednek, nemcsak termelni kell. ahogyan eddig, hanem ugyanazon a földterületen többet kell termelni. Ennek a jövőnek a jelei mutatkoznak már Géderlakon is. Akadnak már olyanok, akik „számításukat” is, meg a munka szépségeit is megtalálták a mezőgazdasági munkában. Elég csak Vígh Sándort említeni, aki az öntözőszivattyú mellett kezeli a motort, irányítja, szabályozza a palántákra hulló víz- mennyiséget. Fiatal ember. Meg van elégedve a munkájával, a keresetével. S tanul, hogy még jobb öntözőszakmunkás váljon belőle. Sok hozzá hasonlóra volna szüksége a termelőszövetkezetnek. Szalay János- újra itthon... — Együttesünket Bautzen hívta meg, Baja testvérvárosa. Bautzen pályaudvarán a pedagógus kórus és a szakszervezet képviselői fogadtak bennünket. Olyan bánásmódban volt részünk, amely — túlzás nélkül állíthatom — talán még a világhírű „magyaros” vendéglátást is felülmúlta. Megérkezésünk után néhány nappal hangversenyt adtunk a város koncerttermében. Haydn: Évszakok oratóriumából a Tavasz kórust együtt énekelte a két énekkar — németül. Hol léptek még fel a babaiak? — Bautzenben még egy szabadtéri hangversenyt is tartottunk. Mátyás király emlékműiénél — annak idején Mátyás adott várépítési engedélyt a ba- utzenieknek — áll egy múzeum, annak lépcsőin. A múzeum előtti tér zsúfolásig megtelt, nagy sikere volt az énekkarnak. Ezután két fürdőhely — Sohland és Hayerswerda — következett, itt is nagy sikerrel szerepelt együttesünk. Majd felkerestük Drezdát, megcsodáltuk a képtárat, a Szász Svájc természeti szépségeit és utunk egyik érdekes állomása Schuarzepumpe volt, az NDK hatalmas nyílt- színi bányahelye. Az élmények még elevenen élnek az énekkar tagjaiban, de már újabb feladatokra készülődnek. A megyénk legjobb kórusai számára június 14-én rendeznek Országos Minősítő Hangversenyt Kiskunhalason. A bajai énekkar tagjai lelkesen próbálnak. Reméljük, hogy olyan sikerrel szerepelnek majd Kiskunhalason is, mint a Német Demokratikus Köztársaságban.
