Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-11 / 135. szám
!*•!. Stains IT, esfltSrtSk t. ma A VÁNDORMÉHÉSZ Huszonnyolc éve a szakmában EJsönd, nyár, erdő. Virágillat békessége. Miniatűr lokb aj tagosok: méhek. A kelebáai akácosokat vándor- méhészek tucatjai keresik fel. Szép számmal jöttek. Többnyire éjszaka érkeztek, s mire a nap elérte a fák koronáját, az országúitól nem messze már felállították sátraikat, s előttük lerakták a kaptárokat. Az apró mézgyűjtők tízezrei pedig zengve húztak el a nektárillatú fényességbe. Itt, a kelehiai erdőben az egyik legismertebb „törzsvendég’" Kiss Péter mezőbe rénv i lakos. Az ottani méhész szakcsoport elnöke. Az idei már a tizenötödik éve, hogy felkeresi akácvirógzás idején Kelebiát. Nyárias öltözékben áll a sátra előtt — néhány méterrel odébb a tisztáson hever koraiakban a 19 kaptár. A házigazda felesége (együtt vándorol ő is a méhek- kei) a sátor bejáratánál kötö- get. Előtte táskarádió zümmög. Beszélgetünk az idilli környezetben. A méhészetről, természetesen is. Szóba kerül a méhész szülőfaluja is. Régi híres méhészek nevei, mert hagyományokban nem szűkölködik ez a szakma. — Nem is annyira szakma ez — mondja ő —, hanem szenvedély, sport. De legalább olyan széles körű ismereteket igényel, mint bármelyik szakma. Én nem tudnék megválni tőle. Minden évben egy hónapot töltök el vándorlással. Erre az időre veszem ki a 19 nap szabadságomat, a többi napra pedig fizetés nélkül vagyok szabadságon. Egyébként ktsz-ben dolgozom. Hogy milyen az idei nektártermés? Eszményi, mondja. Az időjárás is az. Mióta Kelebiára jöttek, már az Állatállomány gyors fejlesztését célzó intézkedések, a tenyésztést segítő kedvezmények jól beváltak. Különösképpen a tehénállomány növelésére és minőségi javítására ösztönző akciók jártak szép eredménynyel. Bár az előző év hasonló időszakához képest megyénk összes szarvasmarha-állománya mennyiségileg nem növekedett, szövetkezeti gazdaságainkban azonban csaknem háromezerrel több a szarvasmarha, a tehénállományban pedig 11,2 százalékos a növekedés. NEM KIS MÉRTÉKBEN a nőivarú állomány fejlesztésére hozott intézkedéseknek — a saját nevelésű üszők után ellés- kor a tsz-eknek járó négyezer forint összegű juttatásnak, illetve hitelelengedésnek — köszönhető ez a javulás. Ahhoz pedig, hogy az egyéni és háztáji állattartók tenyésztési kedve is tagadhatatlanul fellendült, jelentősen hozzájárul a vemhes tehenenként juttatott 150 kiló korpa. Fontos lépést jelent az az intézkedés is, amely szerint ez év eleje óta üszőre kizárólag tenyésztési szerződést lehet kötni. Az ÁUatforgalmi Vállalat vágás céljára csak a tenyészállatszemléken kiselejtezett üszőket vásárolhatja fel. Egyrészt a tebénáljomány növekedése, másrészt a mesterséges megtermékenyítés minőségi javulása magyarázza a múlt évhez képest eddig már 1400-zal több borjúszaporulatot is. Bár, az idei, lényegesen magasabb tervszámot nem „fedi”, mégis örvendetes a megyei tejtermelésben mutatkozó 16.8 százalépergettek mézet, de azóta — tíz nap alatt — kaptáronként újból 22 kiló méz gyűlt össze. Obligát kérdés: Veszélyes-e ez a foglalkozás? Keresik az űj anyakirálynőt. Ha megtalálják. — rövidesen a huszadik család is kirajzik. — Csöppet sem — válaszolja mosolyogva. — Köztudomású, hogy a méh sajnálja a mézet, amit gyűjtött. Ezért pergetni csak hordáskor ajánlatos. Mézvételnél felteszem a drótsisakot, azt is inkább a biztonság kedvéért. Érdekes viszont, hogy a méh legalább 24 órával előbb megérzi a vihar közeledtét. Ilyenkor nyugtalan, összevissza röpdös, bizony, könnyebben is kos javulás. Ez annyit jelent, hogy 1963 elején — május 15-ig — nem egészen 122 ezer, az idei hasonló időszakban viszont több mint 142 ezer hektoliter volt a tej hozam. BIZTATÓK — az országos átlagnál is jobbak — a megye sertéstenyésztésében tapasztalható eredmények. Sertésállományunk a tavalyinak csaknem az egynegyed részével nagyobb 354 878-ról 438 és félezer fölé emelkedett a tanácsi felügyelet alá tartozó gazdaságokban a sertések száma. Kis híján 40 százalékkal magasabb a kocalétszám is, mint tavaly ilyenkor volt. Kilenc év óta jelenleg a legnagyobb megyénk kocaállománya. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy ez a növekedés csupán az 1962. évi csökkenést hozta helyre. A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN — akár a hús-, akár pedig a tojástermelést tekintve — szembeszökő javulást eredményeztek megyénkben,' a kedvezmények. Elsősorban a Kiskunfélegyháza környéki hagyományos libatenyésztő körzetben sikerrel járt a rajnai fajtájú törzsek és azok szaporulatának kihelyezése. Tsz-einkben jelenleg 8200, a háztáji gazdaságokban 4000 rajnai libát tartanak. Az elmúlt évhez képest, május 15-ig 22 százalékkal több, 5753 mázsa volt a felvásárolt baromfihús mennyisége, a tojásterme- lé'S viszont csaknem 70 századai jobb. Előreláthatólag r júniusban sikerül a tojásfelvásárlás egész évi tervét teljesíteni. J. T. csip, mint máskor. De mire kitörne a vihar, akkorra már el is bújt a kaptárban. Ami az időjárás változására való reagálást illeti, sokszor pontosabb a meteorológusok műszereinél. Általában pedig azt kell figyelembe venni, hogy a méh a föld- történeti harmadikorban alakult ki, sokkalta régebben az embernél, s nem is alkalmazkodik hozzá. Az egyetlen hasznos állatfaj, amelyhez elsősorban az embernek kell alkalmazkodnia. Bizonyára vitatható az utóbbi elmélet, bár nem minden alap nélkül való ... Inkább az itteni, látszólag nomád életmódról beszélgetünk. Az étkezésről például. Bogi-ácsban főznek. Lesütött hús, egyszerűbb készítmények, konzervek az „éléskamrában”: De hát ez jobbára a feleség „reszortja”, aki egyébként bevallja: O már hazafelé készülődik, a férje pedig éjszaka indul Gödöllőre. Mert Kelebián már elvirágzik az akác, Pest környékén viszont még most borul virágba. Este tehergépkocsira rakják a kaptárakat, a sátrat, s hajnalban már a gödöllői erdőben röppennek szét a méz szorgos gyűjtői. Búcsúzunk mi is. Hogy jövőre is találkozunk? Természetesen. S mögöttünk, a sátorra, mint a pergetett méz, csurog a délutáni nap fénye. Hatvani Dániel Baromfibirodalom ötödik éve foglalkoznak baromfitenyésztéssel a kecskeméti Aranykalász Tsz gazdái. A baromfitelep dolgozói évente négy gépben 65 ezer csibét keltetnek; ebből 32 ezret nevelnek fel, a többit más közös, illetve háztáji gazdaságoknak adják át, az állomány feljavítására. A gépbe rakott tojások mindegyikét többször is ellenőrzik a keltetési időszak során. Lámpá- zással állapítják meg — mint a képen Tóth Baranyi Sándorné — a fejlődés ütemét, s a terméketlen. vagy elhalt tojásokat eltávolítják a többi közül. Két karját mereven térdének feszítve, egyenes derékkal ül a vaságy szélén. A „szerepléshez’ nem szokott emberek jellegzetes póza ez. — Úgy mondja Imre bácsi, mint ahogy nekünk szokta sorolni néha, lefekvés után, ha belemelegszik — szól közbe bátorítólag az egyik fiatal brigád- társa. Bólint, de aztán kicsit megcsóválja a fejét is K. Szabó Imre, mint aki ezt gondja: Újságírónak nyilatkozni, az más. Lassan oldódik a feszültség, ezt is csak onnan tudom, hogy a vakolókanáltól nehezült kezek egyre gyakrabban hagyják el őrhelyüket, hogy erőteljes lendülettel lezárjanak egv-egy mondatot, vagy felkiáltójelként magasba emelkedve súlyt adjanak a következő gondolatnak. — Huszonnyolc év óta űzöm a szakmát. Hogy szeretem-e — áll meg egy lélegzetvételnyire a kérdés után —, látja ezen még nem is gondolkoztam. Harmincötben kezdtem. Emlékszem, akkor nagyon örültem annak, hogy hordhattam a téglát a mesterek — mert akkor így kellett ám szólítani a magam formájú tudatlannak a segédeket is — keze alá. Jó volt az a sok éves cselédkedés után. Mert a kőműves az azért mégis csak más volt, több mint a nagy gazda „lábakapcá ja ”, a cseléd. Hetente pénzt kaptam. Az igaz, hogy nagyon keveset, pedig akkor még nem nyolc órát dolgoztunk naponta, hanem tízet, meg tizenkettőt. Közel tíz évig kuporgattam. mire összegyűlt egy házra való. Le nehogy valami villára gondoljon ám. Hat méter volt a hossza, és a parányi szobában akkor sem fért volna el a két ágy mellett más, ha lett volna. De nem is igen volt, amikor összekerültünk az asszonnyal. Ennyit elég is azokról az időkről. A fiamnak fel szoktam emlegetni néha egyet, s mást okulásul, de nem is nagyon hiszi. Azt sem hitte el, hogy amikor 17 éves voltam, mint most ő. egyetlen cejg ruhám volt. Munkára, ünnepre ugyanaz. Azóta bizony nagyot fordult az idd kereke. Ami most van, az más. Annyira más, hogy ösz- sze sem lehet hasonlítani. Hogy mi változott? Hát először is most mindig van munka, ami a mi szakmánkban azelőtt elképzelhetetlen volt. És a fizetés is tisztességes. Lehetne több is, nem mondom, de meg lehet élni belőle rendesen. Nekem például még egy új házra is futotta. Nem, ez már nem hatméteres. És még fürdőszobája is van. No, nem az én kedvemért, bár én is hozzászoktam a zuhanyhoz itt a szálláson. De a gyerek ragaszkodott hozzá. Lakatosnak készül, majd fabrikál hozzá valami vízszivattyúzó motort is, ha kitanulja a mesterséget. Persze, hogy halljuk mi is a panaszokat. Hullik a vakolat, rossz az ajtó, miegyéb. Csak nem úgv kell mondani, hogy ezt a hibát is a „Bács megyei” csinálta. Mert van itt rendes ember, jó kőműves sok. Nekem elhiheti, tizennégy év óta dolgozom a vállalatnál. A hanyagok vannak kevesebben. Igaz ismerek én is néhány olyat, aki, ha ide kerülne hozzánk a brigádba, a Tóni, a brigád vezetőnk — bök hátra hüvelykujjával Pólyák Antal felé — hamar kiadná a céduláját. Igaz, Tóni? — De igaz ám, öreg! — érkezik a válasz, és nyomában felcsattan a nevetés. B. D. Van miről beszámolni... (Tudósítónktól.) A városi tanácstagok Baján júniusban tartják idei első félévi beszámolóikat, melyek során ismertetést adnak saját és az egész tanács testület munkájáról. Az érdeklődéssel várt beszámolókra sok elmondanivaló gyűlt össze. Íme, néhány adat a város fejlődését bemutató ősz- szeg ezések bői: ötmillió forintos felújításból készül a Pásztor utca, a Darázs utca, a Somogyi Béla út portalanítása. bitumenes burkolata. A Petőfi-szigeten levő makadámút a Vénusz-öombig sz'ntén portalanításra kerül. Ezenkívül a tanács útépítési csoportja még több utca rendbehozási munkáit végzi, házi kivitelezésben. Mintegy ottnillió fbrintos költséggel készül és befejezéshez közeledik a közfürdő építése is. A város parkjainak ápolására és új parkok létesítésére mintegy 250 ezer forintot fordított az idei évben a tanács. Mindez csak egy részlete annak, amiről tanácstagjaink összegezést adhatnak. De talán ez is bizonyítja, hogy érdemes eljönni és meghallgatni a beszámolókat. Horváth Ferenc I __________________ Iz sáki panaszok „Ritka, mint a fehér holló” — tart ja a közmondás az olyan jelenségekről, amelyekkel nem mindig és nem mindenütt találkozhat az ember. Az izsáki- aknak ilyen fehér hollók a kéményseprők. (Bár a hasonlat eléggé szembeötlő ellentmondás.) Az egyébként derék dolgozók mostanában ugyanis csak a negyedévi söprési díjak beszedésekor láthatók a községben. A lakosság tehát arra kéri az illetékes vállalatot: úgy irányítsa a kéményseprőket, hogy azok legalább havonta egyszer jelenjenek meg a házaknál. Akad ott munka számukra a tavaszi és nyári időszakban is — bőven! * Izsákon is egyre több a hibás szódásüveg, de e mellett még tisztátalanok is. Úgy látszik azonban, hogy a fogyasztók részéről elhangzott rengeteg panasz pusztába kiáltott szó csupán, mert a helyi földművesszövetkezet kezelésében lévő szik- vízüzemek a panaszok ellenére sem fordítanak kellő gondot • szódásüvegek karbantartására, : főként tisztaságuk el lenőrzésére. habár erre már számtalan utasítást kaptak. Szükséges tehá hogy az fmsz illetékesei szig- rúbb felügyeletet gyakoroljan a szikvízüzemek munkájában Szabó Emma levelező : törzsállománya 2200 New Hampshire fajtájú tojó. „Neveltjeik” igen keresettek a megye baromfitenyésztő gazdaságaiban, hiszen az elmúlt évben is 214 volt a telepen az átlagos tojáshozam. tOláto Károly felvételei,* Növekedett a tehén- és a kocaállomány — Fokozódott a tenyésztési kedv — 12 ezer rajnai liba A kedvezmények hatása a% állattenyésztésben
