Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

június W, szerda 5. oMal I Emlékezés a kecskeméti tanácsháza alkotójára Md 50 éve, 1914. június 10-én költözött el az élők sorából Lechner Ödön, az újabb magyar építőművészet nagy mestere, sok építészeti műremek alkotója. Ez az évforduló minket, kecskemé­tieket különösképpen érdekel, mert páratlan szépségű tanács­házunkat Lechner Ödön álmodta, tervezte és valósította meg tár­sával, Pártos Gyulával együtt. Lechner Cdön nem magyar származású, annál érdekesebb tehát, hogy lelkes bajnoka lett egy új építészeti iránynak, mely nemcsak magyar motívumokat használt fel díszítésül, de egész építményeket kívánt magyarossá tenni. Működése értékes korsza­kát jelentetne a magyaros építészet siluskeresésének. Fentmaradt, műemléknek nyilvánított alkotásai kiváló emlékei egy harcos időszaknak, és tisztelettel néz rájuk a kései utód is. Lechner 1845. augusztus 27-én születeti Pesten. Tehetsége az építőművész pályára vitte s több évtizedes működése alatt ma­radandó értékű, szebbnél szebb műremekek sorát alkotta: a szegedi tanácsházát, az egykori MÁV nyugdíjintézet palotáját Budapesten, a Köztársaság útján, a nagybecskereki megyeházát, a kecskeméti tanácsházát, Budapesten az Iparművészeti Múze­umot a kőbányai plébániatemplomot, a Földtani Intézet székha­zad, a Postatakarék palotáját és még több más nagy jelentőségű épületet. A kecskeméti tanácsháza építését Lestár Péter polgár- mester kezdeményezésére lS8S-ben határozta el a város. A pályá­zat. első díját Lechner Ödön és Pártos Gyula terve nyerte el. Lechner „tündérpalotát” tervezett a homokba, porba és sárba, földszintes házacskák tömegébe. De ö már elképzelte, sőt látta a jövő fejlődés képét. A város gondoskodott fedezetről, s IS93 ele­jén lebontották a majdnem másfél évszázados öreg, kiszolgált régi városházát. 1893-1896 között felépült a most is teljes szépségében érvényesülő új városháza: mai tanácsházunk. Az építkezésnél Lechner helyi megbízottja Zaboretszky Ferenc építész volt. Az ünnepélyes felavatás 1897. december 26-án történt díszközgyűlés keretéb°n, mikor is Kada Elek, az új polgármester mondott ün­nepi beszédet, ismertette a város múltját, és a jövő reménységeit A sikeren felbuzdulva megbízást adott Kecskemét Lechner- nek egy díszes víztorony építésére is, aminek a terveit a mester elkészítette, de kivitelét halála és az első világháború meg­akadályozta. A mi tanácsházunk Lechnernek egyik leghatásosabb, legsike­rültebb alkotása. Lechner Ödönnek, Farkas Béla által készített, sikerült szobra van Budapesten az Iparművészeti Múzeum előtt az Üllői úton és mellszobra a szegedi Dóm tér árkád folyosóján Stróbl Ala­jostól. A kecskeméti tanácsháza mögött levő utca az ő nevét vi­seli, s emlékét megörökítette a tanácsépület lépcsőházának már­ványtáblája is. Dr. Váry István Évzáró KISZ-gyűlcs a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban HÁROM KÍVÁNSÁG A Kecskeméti Katona József Gimnázium KISZ-szervezete jú­nius 8-án, hétfőn délután tar­totta meg évzáró gyűlését. A tagság meghallgatta a vezető­ség beszámolóját az elmúlt fél­év eredményeiről, tapasztalata­iról. A beszámoló alapján meg­állapítható, hogy a félévkor megválasztott új vezetőség jól végezte munkáját, így az isko­la KISZ-élete fellendült. A legjobb eredményt a kul­turális munkában érték el. Kie­melkedő volt az irodalmi szín­vitt, körülnéztem. Megkönnyí­tette a dolgom, hogy, ebben a Gyöngyharmat utcában csupa földszintes, iker-családiház van. Szép, zöldre festett, kovácsolt vaskerítések, gondozott előker- tek, metlachi-lappal burkolt Ve­randák, piros cserepes tetők. Csoda barátságos fészkek. Ha egyszer öt találatom lesz, ve­szek egy ilyet. Vasárnaponként kiülök a nyugágyba, kereszt- rejtvényt fejtek, és... Felettese dobolni kezdett uj­jaival az asztal üvegborítóján. — Értem — sóhajtott bánato­san a köpcös. — A harminc­kilences számú házban laknak Brabácsék. A férj. Brabáes Fe­renc, vállalati osztályvezető, testes, nagy darab ember, és a szomszédok szerint néhány napja leukoplaszt díszeleg az alsó ajka alatt. Gondolom, bo­rotválkozás közben vághatta meg magát. Hidd el nekem, Pista, ez a legveszélyesebb hely. Csak az segít, ha a nyel­vünket belül az íny és az alsó­ajak közé szorítva, kipúposítjuk a bőrt... Így ni... És csak­is felülről lefelé szabad húzni, hogy a penge ... — Hihetetlenül tanulságos mindaz, amiről tájékoztatsz — állapította meg elismerően az őrnagy. — Vedd tekintetbe azonban, hogy én villanygép­pel borotválkozom. Ezért tér­pad Illyés Gyula estje és a kul­turális seregszemle megrende­zése, amelyben minden alap­szervezet kiváló teljesítményt nyújtott. A gyűlés végén kiosz­tották az Ifjúság a Szocializ­musért Mozgalom és a József Attila Clvasómozgalom jelvé­nyeit. Elhatározták azt is, hogy az iskolai'' K ISZ-szervezet veze­tésének további javítása érde­kében a nyáron több tanuló jünk talán vissza Brabácshoz. Láttad, beszéltél vele? — Nem. Általában öt órára jár haza, de fél hatig hiába vártam rá. Tovább semmiképp nem időzhettem, műsorkezdés­re a Televízió-ügyeleten kellett lennem. Sejtettem, hogy foly­tatása lesz az előző esti móká­nak. Volt is. — Erről Jaksa már részletes jelentést adott. Lakat alá kerül­tek a mákvirágok. — De arról aligha értesültél, hogy ma reggel, a kihallgatás­kor ki volt az első, akit elém vezettek?! Az éjszakai meló irá­nyítója, a tolvajbanda feje? Annyit elárulok, hogy kövér férfi, ragtapasszal az állán. Há­romszor találgathatsz. — Ejha — füttyentett megle­pődve az őrnagy —, eszerint az ismeretlen kétszer vette célba Brabácsot. Először nyilván a fe­lesége előtt akarta leleplezni, mint hűtlen férjet. Akkor elhi­bázta. A második lövés telitalá­lat volt. Bebizonyította,- hogy vezetője egy üzemi bűnszövet­kezetnek. — Pontosan — helyeselt Dit- ró. — Mind a két esetben azo­nos módszert alkalmazott. — Várjunk csak! — állt fel az őrnagy, és elgondolkozva sé­tált fel és alá. — A hálószoba­jelenet kapcsán — szólalt meg végül — még csak az jelentett A szigorlatok viharfelhői már elvonultak, a hálóterem ágyain kuporgó lányok tréfás kis gri­masszal jelzik: „Minden rend­ben. Sikerült!” Záróakkordok a kollégiumban. A megkönnyeb­bülés sóhaja cigarettafüsttel ke­veredik. Az államvizsga ugyan még hátravan, de ezzel az utol­só szál is elszakad majd. amely az intézethez kötötte a Bajai Tanítóképző végzős növendé- kit. Augusztusban leteszik a hi­vatali esküt, aztán 44 lány és 6 fiú elindul — tanítani... „Te hová mész?" — hangzik fel a szokásos kérdés innen is, onnan is. Pontosabban: „Hová szeretnél menni?” — mert még nincs eldöntve, hogy ki, merre kerül. Fekete Anna Ti- szaújfaluba készül, közel van Kiskunfélegyházához — a szü­lői házhoz. A tiszakécskei Zo- boki Erzsi sem szakad messzire hazulról. Leendő munkahelye: Űjbög, Árkus dűlő, tanyai is­kola. — Elég csinos — mondja ko­molyan —, csak villany nincs. És bekötő úton lehet megköze­líteni. De hát mi számoltunk a nehézségekkel. Tanítóra tanyán is szükség van. örömmel me­gyek, és azt hiszem, ott is ma­radok. — Könnyű neked — kiabál­nak közbe többen —, de mit csi­náljanak azok, akik azt sem tudják, kapnak-e helyet egyál­talán a járásukban? Bajáról például tízen végeznek, a járás­ban pedig csak egy hely van, az is a várostól 40 kilométer­nyire. A kecskeméti járásból meg egyedül Talfá.iát pályáz­hatták meg — hatan. Akinek szerencséje lesz, odakerül. Aki­nek nem? Nagy az ország! Majd átköltözik Baranyába, mint Kiss Éva. — Na jó — hangzik a sa­rokból az ellenvetés — mert oda ment férjhez. A csillapító megjegyzés olaj a’ tűzre. Elered a szavak zápora, cikáznak a levegőben a régóta visszafojtott indulatok villámai. Hogy a járási tanácsok — tisz­telet a kivételnek — csak ígér­getni tudnak, azt is felelőtlenül. Az érdeklődőknek azt mondják: „Lesz hely a járásban, nem kell aggódni.” A végén kiderül per­sze, hogy hely aztán nincs, vagy ha volt is, betöltötték mással. Itt van például Kosa Judit esete. A törékeny, mosolygós kislány Lászlófalvára szeretett újdonságot, — legalábbis szá­munkra —, hogy valaki olyan készülékkel rendelkezik, amely- lyel, kis körzetben ugyan, de megszüntethetik a hivatalos tv- műsort, és helyette saját film­felvételét sugározhatja. Az üze­mi lopás leleplezésénél viszont már fel kell tételeznünk — bár­milyen fantasztikusnak tűnik —, hogy távolbalátó berendezése is van! Ne feledd, hogy a bűntény lefolyásáról menet közben su­gárzott részleteket. A tolvajok nem zavartatták masukat, ami pedig nyilvánvalóan bekövetke­zett volna, ha valaki a tett szín­helyén felvevő kamerával sür­gölődik közöttük, és hangos ri­portot készít. A gyárban rajtuk, a kapusfülkében sakkozó portá­son és éjjeliőrön kívül nem volt senki. Jaksa szerint a környező lakóházakból nem lehet belátni a raktár előtti térre. Ehhez mit szólsz? — Lángész! — dörzsölte össze kezeit boldogan Ditró. — Ez az ismeretlen — zseniális feltaláló. Méghozzá finomlelkű, tapintatos lángész. Az első alkalommal Brabáes szeretőjének, tegnap pedig a trógeroló kis tolvajok­nak a testét radírozta le a kép­ről. Csak ez a Brabáes szálka a szemében. A főnök. Vajon, mi­ért? — Fogalmam sincs — vont vállat az őrnagy. — Egyszer volna kerülni, ahol a vőlegénye tanít. A kérvényt beadta a kecskeméti járási tanácsra, úgy látszott, hogy simán elrendező­dik az ügye. Május elején az­tán közölték, hogy egy másik járásból helyeznek oda valakit. „Most mit tegyek? — tárja szét a karját kétségbeesetten. — Ló­gok a levegőben, és egy hónap múlva lesz az esküvőm.” A többiek? Néhányat leszá­mítva tanácstalanul állnak a megpályázandó iskolanevek út­vesztőjében. Találomra bekari­káznak egyet-kettőt, mint a nyereség lehetőségével, kacér­kodó játékos a lottó számait. A legtöbb hely ismeretlen. „Alsó- cebe, Felsőcebe.” Tudsz róla va­lamit? — kérdezgetik egymás­tól — eredménytelenül. Senki sem tud semmit. Legalább tá­jékoztatták volna őket, hogy mi­lyenek a kiírt iskolák körülmé­nyei, lakásviszonyai. Többen úgy vélik, jobb, ha nem is adnak be pályázatot. In­kább hazamennek. Ha nem ta­níthatnak — találnak munkát másutt. Irodában. A kereset is több lesz, 1200—1300 forint. Olyan jól állnánk, hogy valóban nincs szükség szakképzett tan­erőkre megyénk iskoláiban? Sok a képesítés nélküli — vágják rá egyszerre. — El­foglalják a legjobb helyeket. Mi pedig mehetünk oda, ahon­nan nem tudunk hazajárni. Mennénk is, de ha a lakást és a kosztot kifizetjük, mi marad a havi 1050 forint fizetésből? Magasra csapnak a ’vita hul­lámai. Az egyik hangból aggo­dalom csendül: „Nekünk sem könnyű összevont négy osztály­ban helytállni, hát még annak, akinek fogalma sincs a betűta­nításról. És ki gondol arra, hogy mi lesz később azokkal a gye­rekekkel, akik az alsó tagoza­ton nem kaptak megfelelő ala­pozást?” A másik hangból pa­rázslik a felháborodás. „Ezért tanultunk 3 évig?” A harmadik közbeszóló józanul összegezi a véleményeket: — Ne tegyenek kivételt ve­lünk, de értsenek meg bennün­ket. Az intézetben ugyanannyit követelnek, mint a főiskolán. Lélektanból, módszertanból pél­dául ugyanazt tanuljuk, mint a szegediek, mégis a tanítóképző elvégzése csak alsó tagozatra jo­gosít. Az pedig fel van töltve képesítés nélküliekkel. Már­most, vagy elvégezzük a főisko­lát — újabb négy év — és ak­majd erre is fény derül. Min­denesetre felhívom figyelmedet, hogy ha személyi bosszúból csi­nálta is, amit csinált, társadal­milag egyértelműen hasznos dolgot művelt. — Ne protezsáld nekem! — tiltakozott a nyomozó főhad­nagy. Én máris leghívebb tisz­telője vagyok. Sajnos, ismeret­len tisztelője. A készülékének mi is nagy hasznát vehetnénk. Képzeld, esténként ott ülünk karosszékben a masina előtt, és figyeljük az alvilágot. Ha va­laki rosszalkodik, kiküldjük ér­te Jaksát. — Sajnos — szakította félbe az álmodozást a felettese —, semmi biztosítékunk, hogy to­vábbra is áldásosán folytatja akcióit. Erről se feledkezz meg! Mi a terved? — Majd kicsit körülszimato­lok az Étkészletek Gyárában, van-e ott ellensége, haragosa ennek a Brabácsnak. — Helyes — nyújtott kezet az őrnagy. — Elsősorban magasan kvalifikált műszakiak, techni­kusok jöhetnek számításba. Olyan Edison-félék. Este pedig ismét kukkants be a Televízió ügyeletére. — Azt semmiképpen nem hagyom ki — nyugtatta meg fő­nökét a köpcös. — Ott már na­gyon megszerettek engem. (Folytatása következik.) kor felsőtagozaton taníthatunk, vagy hátat fordítunk ennek a pályának. Ezt pedig senki sem szeretné. Tanítani szeretnének És közben tűnődnek, tervez­getnek. 1 „Mit hoz számukra éle­tük legelső tanéve, amikor már nem tanítványok lesznek, ha­nem tanítók? Hogyan tudnak beilleszkedni az új környezetbe, milyenek lesznek a kollégák és a gyerekek? És egyáltalán sike­rül-e helyet találniuk?” — ál­landó témái ezek a beszélgeté­seknek és a képzeletnek. — Növendékeink — mondja róluk Kalocsa Béláné igazgató- helyettes — a hivatástudat jó ígéretei. Pedagógiailag képzet­tek, készülnek erre a munkára, szeretik a gyerekeket. Megnehe­zíti a helyzetüket, hogy míg fel­sőfokú képzésben részesülnek, munkahelyükön a régi tanítói fizetést kapják, 1050 forintot. Talán ez az oka annak, hogy a tanítói pálya „elnőiesedik”. Fiúk egyre kevesebben jelentkeznek, a lányok érdeklődése viszont évről évre emelkedik. A végzősökkel már a harma­dik generáció hagyja el ebben az évben az intézet épületét. Mögöttük három esztendő, előt­tük az élet — a szokásos nagy­betű helyett egyelőre kérdőjel­lel és sok-sok ponttal. Mit kívánnak a jövőtől? Hármat, mint a mesében. Először: ne foglalják el a leg­jobb helyeket a képesítés nél­küliek. Másodszor: törődjenek velük is a járási tanácsok, har­madszor pedig: Rendezzék a ta- tanítói fizetéseket. Három kívánság. Mit lehet er­re válaszolni? Az elsőre azt, hogy szülője: túlzott borúlátás és helytelen információ Képesítés nélküliek ugyanis a megyei tanács művelődési osz­tályának tájékoztatása szerint — csak felső tagozaton taníthat­nak. Továbbá, 34-en végeztek az intézetben Bács-Kiskun me­gyeiek. Két kivétellel — vala­mennyit elhelyezték, legtöbbjük oda került, ahová kérte magát. Még Kosa Judit is. Másodszor: Igaz, hogy többet is törődhet­nének velük, de éppen az in­tézet hibájából maradt el a me­gyei tanács művelődési osztály vezetőinek tervbe vett találkozá­sa a végzős növendékekkel. Harmadszor: a fizetésrendezés nem a megyei szervek hatáskö­rébe tartozik. De az ország ve­zetői már gondolkodnak róla, bizonyára tesznek is a pedagó­gusok érdekében, amit lehet. És még csak annyit. Kívánni joga van mindenkinek. Így leendő tanítóitól is kívánhat a társadalom. Nagyobb felelőssé­get és hivatástudatot. Mert 45 helyet lehetett megpályázni a megyében. Ebből 32-őt betöltöt­ték, tanyai iskolába mindössze 7 növendék került. A bajai já­rás is öt helvet biztosított. De mi lesz azokkal a tanyai isko­lákkal — Alsócebével, Felsőce- bével, ahol minden van — még két szoba összkomfortos lakás is — csak éppen tanító nincs? Nem taníthat mindenki váro­son és nem vélekedhet minden­ki úgy, mint Ádám István és Nemes Sándor, akik csak Ba­ján lettek volna hajlandók el- helv°zkedni. A hiva+ásszer°1et azt jelenti, hogy vállalni kell bizonyos áldozatot is. Kell? Kényszerről szó sincs. Csak jó volna, ha felébredne a lelkiis­meret azokban is, akikre hiáb"' várnak ősszel a tudásra, szép szóra éhes tanvai gyerekek... Vadas Zsuzsa vesz részt a bajai KlS2.-vez.eto- képző táborozáson.

Next

/
Thumbnails
Contents