Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

1964. június 5, péníek 5. oldal MINDENT SZERDÁN A lajosmizsei általános is kólában már az utolsó óráról is kicsöngettek. Az épü­let mégsem üres, a folyosón jó néhány gyerek várakozik. Ke­zükben könyv. Az egyik szöszi kislány, negyedikes lehet, barát­nőjének ajánlja a kiolvasott meséskönyvet. Egy barna puló- veres nagyobb fiú a falnak tá­maszkodva regényt olvas. Né­hány oldal még, és befejezi. Könyvtári nap van, sietni kell vele. A megye egyik legjobb iskolai ifjúsági könyvtára a lajosmizsei. Dobosi János tanár a vezetője. — Könyvtárunkban 1800 kötet ifjúsági könyv van — mondja. Az idén március végéig 1300-an vittek ki könyvet. Szerdán any- nyian jönnek ide, hogy egyedül nem is bírnám a kölcsönzést. Szerencsére van segítség, Szé­kely Etelka, Csikó Rózsa, Vida János és még több nyolcadikos, akik szinte igazi könyvtárosnak is beillenének már. Nem megy a tanulás rovására a sok olvasás? — Semmi esetre sem. Nagyon sok könyvünk az általános is­kolában kötelező olvasmány. Is­merjük a gyerekeket, tudjuk, hogy melyik hanyadikos és az osztálynak megfelelő kötelező olvasmányt is kiadjuk nekik. Mire a tananyagban elérnek a kérdéses témakörhöz, már isme­rik a kötelező irodalmat. Így sokkal könnyebb a tanulás, s nem rontja a tanulmányi átla­got, hanem inkább emeli. tyl elyek a legkedveltebb re- gények? — A kisebbek a meséskönyve­ket szeretik, a nagyobbak a tör­ténelmi regényeket és az útle­írásokat. Nemrégiben vizsgáló­dást végeztünk az iskolában, a gyerekek beadott, kérdőívein a vezető helyen Jókai és Gárdonyi regényei álltak ... Némelyik sétált vendégei előtt.' — Pontosan mit várnak tő­lünk ezzel az üggyel kapcsolat­ban? — fordult végül a panasz bejelentőiéhez. — Természetesen, hogy a le­hető leggyorsabban derítsék ki, voltaképpen mi történt tegnap este? Ki és milyen céllal zavar­ta meg a műsort, sugározta sa­ját felvételét? Felesleges ma­gyaráznom, micsoda erkölcsi, politikai, pedagógiai károk szár­mazhatnak abból, ha az isme­retlen egyén a jövőben, esetleg már szélesebb nézőközönség előtt, egyszerűen belevetít, be- lebeszél a hivatalos műsorba, vagy kényé-kedve szerint saját adásait sugározza helyette. A televíziót milliók nézik naponta. Az őrnagy figyelmesen hall­gatta az érvelést. Egy barnára pácolt faládikából cigarettát ha­lászott elő, odaütögette a keze- fejéhez. Rágyújtott. __ Érdekes eset — mondotta tű nődőén. — Televíziós műsor leradírozása, és maszek műsor­ra* való helyettesítése még nem fordult elő a prakszisunkban. Műszakilag miként vihető ez ke­resztül? Erre a kérdésre a másik lá­togató, a Televízió mérnöke fe­lelt. — Kérem —, igazította meg aranykeretes szemüvegét —, en­gem is nagyon meglepett. Be­vallom, ilyesmiről én sem hal­lottam, erre alkalmas híradás- technikai berendezést nem isime­rek. Elméletileg elképzelhető, hogy azonos frekvenciájú, de ellentétes potenciállal rendelke­gyerek az idén már 60 könyvet elolvasott. Ilyen több is akad. Milyen gondjaik vannak? — Sajnos helyszűkében va­gyunk. Lassan már nem tudjuk hol elhelyezni a rengeteg köny­vet. Most az épület egyik beszö- gellését szeretnénk beépíteni és oda áthelyezni a könyvtárat. A másik probléma nem újkeletű. Az iskolai és tanári könyvtárak fejlesztésére szánt összegek a járási tanácsok költségvetéséhez tartoznak. Így az iskolák sok­szor kapnak olyan könyveket, amelyekre nincs szükségük. Ha közvetlenül nekünk adnák a pénzt, sokkal megfelelőbben tudnánk felhasználni. R ögtön három óra, vége lesz a kölcsönzésnek. Fogynak a gyerekek, mindany- nyian megkapták a heti olvas­nivalót. A barna pulóveres fiú is ott megy az utcán, kezében újabb könyv, kinyitva. Már ol­vassa, sietni kell vele, hiszen olyan gyorsan itt a következő kölcsönzési nap. K. G. Ültetvény az iskolában Már reggel 7 órakor szorgos gyerekhaddal népesül be a Kis­kőrösi Bem József Általános Iskola. Megetetik a nyulakat, a tyúkokat és a postagalambokat. Kapálnak, rendezgetik a kert­jüket. A sajátjukat. Mert az is­kola kertje, ez az 1180 négy­szögöles kis mintagazdaság tel­jes egészében az övék. Ök ve­tették be karalábéval, káposztá­val, földimogyoróval, még az üvegházat és a munkaeszközö­ket is saját maguk készítették. Mészáros Béla szaktanító —. aki már kilenc éve foglalkozik gyakorlati oktatással — és ala­pítója ennek a szemrevaló kis ültetvénynek; motorja, irányí­tója a kerti munkának. Most is ott sürög-forog a gyerekek között. — Itt mindent a tanítvá­nyaimmal közösen csináltunk — mutat szét viruló birodalmu­kon — és a kert annyira a gye­rekek szívéhez nőtt, hogy még nyáron is bejönnek gondozni. A politechnikai oktatás kereté­ben a táj jeli égnék megfelelően gazdálkodunk. Cél, hogy a leg­fontosabb munkálatokat megis­Öröm és siker Lakiteleken Az idei ünnepi könyvhét ismét bebizonyította, hogy ol­vasó — színvonalas műveket olvasó és értő — ország lettünk. Sok örömet hozott számunkra az elmúlt hét. Különösen szép élmény volt az a forró hangulatú est Lakitelek könyvtárá­ban, amelyen Szabó Pál Kossuth-díjas író és Kiss Dénes költő találkozott az olvasókkal. Több volt ez mint a szokásos író—olvasó találkozó — vagy pedig ilyen magaslatokra értünk az utóbbi néhány év alatt? Ha­marjában nem is lehetne eldönteni. Sok, meglepően tájékozott olvasóval találkozni manapság az egyszerű emberek között. Lakiteleken azonban ezen az estén valóságos irodalmi eszme­csere alakult ki. Színvonalas hozzászólások, értésre valló kérdé­sek hangzottak el. Ide kívánkoznak egyszersmind Szabó Pál megörökítésre érdemes szavai önmagáról. Az est varázslatos egymásra talá­lásában mintegy írói hitvallásképpen mondotta olvasóinak: „Mindig ember maradtam az embertelenség éveiben is. Azért írtam, hogy segítsek az embereken.” Az olvasók pedig — mint Sándor Kálmánná és Lengyel Pál is — elmondották, hogy őszinte írásaiért szeretik Szabó Pált. Arady Aranka könyvtáros a helybeli olvasók százainak kérését tolmácsolta: adják ki újból a Nagy temető-t és a Hajdú Klári-t. Kifejezője volt ez az este a könyv nagy diadalának, az iro­dalom közvetlen és gyorsan növekvő hatásának az új szocialis­ta faluban. Fenyvessyné Góhér Anna merjék és megszeressék az is­kola növendéked. A föld kihasz­nálása tavasztól őszig tart, mel­lette kisállattenyésztéssel is fog­lalkozunk. Télen pedig madár- odúkat készítettünk a műhely­ben. A madárodúkban most éhes cinkefiókák tátogatják a csőrü­ket. Sodráig nem lehet gyönyör­ködni bennük, mert a gondos szót Mészáros Béla — és 5600 forintra teljesítettük. Az idén 10 000 forint bevételre számí­tunk. A többletterv 50 százalé­kát a kertre költjük, 30 száza­lékát kulturális célokra. Kirán­dulásokra, tv-vásárlásra. Ebből a pénziből megyünk fel a me­zőgazdasági kiállításra is.----- - ifi y- . ••• -r----!• A m agyarázat is jobb kinn, a szabadban. tanítványai között. Mészáros Béla ző sugárhatásra neutralizálódik, eltűnik a katódsugárcsőben a központi műsor, és helyette más képanyag jelenik meg. Sőt, amint a tegnapi eset bizonyít­ja, ez már nem is csak elmé­letileg lehetséges. Túlzottnak tartom azonban azt az aggályt, hogy a tettes nagyobb terület­re is ki tudná terjeszteni mű­ködését. Ebben áz esetben már olyan teljesítményekkel és be­rendezésekkel kellene operál­nia, amik a rejtőzést lehetetlen­né teszik. — Ez némileg megnyugtató — jelezte felállással a beszélgetés befejezését az őrnagy. — A nyomozást természetesen hala­déktalanul megkezdjük. A fej­leményekről értesítem majd az elvtársakat. A látogatók is felemelkedtek helyükről, búcsúzkodtak. — Egy pillanatra! — szólalt meg ekkor a köpcös emberke, aki mind ez ideig némán, szinte észre sem vehetően kuksolt az egyik bőrkarosszék mély ölé­ben. Ügy olvadt fel benne, mi­ként a kaméleon veszi fel a környezete színét, és válik lát­hatatlanná. Jellegtelen, pufók arc, naív pillantású, porcelán­kék szemek. A két televíziós meglepetten nézett össze. Teljesen megfeled­keztek arról, hogy már kezdet­től itt ült és a rendőrtiszt be is mutatta nekik. — Két kérdésem lenne. Amint az önök előadásából kiderült, a szemtanúk egybehangzó állítá­sa szerint, a műsoron kívüli adásban az a kövér férfi egy láthatatlan nővel enyelgett. Mi­re alapozták a nézők, hogy a férfin kívül egyáltalán tartózko­dott még valaki a szobában? És miből következtettek arra, hogy a láthatatlan partner nő? — Ez nagyon érdekes mo­mentum — reagált élénken a mérnök. — Különleges felvé­teli trükk lehetett. Látták a nőnek minden ruhadarabját, melyeket a test formái kitöltöt­tek. Tűsarkú cipőit, nyakláncát, még a fülbevalóit is látták, de az arcából, testéből — semmit. Ennek ellenére teljes illúziót keltőén mozgott, cigarettázott, ivott, csókolózott. — Beszélt is? — Ö nem, csak a férfi. — Mit mondott? — Becéző szavakat gügyögött. Aranybogár, csillagvirág, misi- mókus, imádlak stb. A kis köpcös szorgalmasan jegyzett pepitafedelű, gyűrött noteszébe. Most felnézett. — A második kérdésem: Fel­ismerte valaki a kövér férfit a lakók közül? — Meglehetősen sötét volt a kép — tájékoztatta készségesen az osztályvezető. — És mind azt hitték, hogy valami új ma­gyar filmből vagy filmszalagra vett színdarabból vágtunk be véletlenül egy szokásos háló­szobajelenetet. De így is na­gyon megoszlottak a vélemé­nyek. Volt, aki Kazalra eskü­dött, mások Szendrő Józsefet, vagy Tompa Pufit ismerték fel benne. Csak abban egyeztek meg, hogy az álián kis sebta­pasz volt. — Ez a lényeg — bólogatott szaporán a civilruhás nyomozó. és ifjú gazdák legféltettebb kin­csüket mutatják — a földimo­gyorót. Büszkén mesélik, hogy tavaly már 100 kilót adtak el belőle 3000 forintért. — Ez pedig a szőlészetünk — nézik felragyogó arccal, a har­matos zöld levelű tőkéket. — Borszőlőből 13, csemegeszőlőből 11 fajtát telepítettünk, ezeken tanuljuk a metszést. Ősszel pe­dig a tájjellegnek megfelelő gyümölcsfákat telepítünk. — Tavaly 1300 forint volt a bevételi tervünk — veszi át a — Mert az illetőnek szerintem oly kevés köze lehet a színmű­vészethez, mint itt bármelyi- Künknek. Köszönöm felvilágosi- tásaikat. A látogatók eltávoztak. — Géza — szólalt meg az őr­nagy, miután becsukódott mö­göttük az ajtó —, úgy látom, ez az ügy felkeltette érdeklődé­sedet. Éppen neked való mazso­la. Semmi nyom, semmi tám­pont, láthatatlan nő, miegymás. Nem volna kedved hozzá? A köpcös elmosolyodott, és ki­csit megvonta a vállát. — Értem — váltott át hiva­talos hangra az őrnagy. — Dit- ró főhadnagy elvtárs! A Fentes ügyet átadja Koleszáréknak. A Televíziótól érkezett bejelentés kivizsgálását egyidejűleg magá­ra osztom. Haladéktalanul lás­son hozzá. Huszonnégy órán be­lül jelentést kérek. Végeztem. — Ez így mindjárt másként hangzik — jegyezte meg elis­merően a köpcös nyomozó, s úgy surrant ki a szobából, mint­ha ott sem lett volna. Ez a különös viselkedésű fia­talember kiválóan képzett rend­őrtiszt volt. Sikereihez nagy­mértékben járult hozzá, hogy hihetetlenül könnyen nyerte meg az emberek bizalmát. Nem szerepet játszott, valóban min­den érdekelte az égvilágon. Kol­légái egymásközt Csecsemőnek hívták, mert ha kérdően emelte valakire tiszta, porcelánkék sze­meit, az illető úgy érezte, épp­oly kevésbé hazudhat neki, mint ahogyan egy pólyásbabát sem csaphat be az ember. (Folytatása következik.) Megérdemelnék a támogatást, most például bizonyos támoga­tással öntözőberendezést tudná­nak építeni. Mészáros Béla meg­tette azt, amire erejéből, ener­giájából futotta, összefogta a gyerekeket, megtanította őket a munka szeretettre, szépségére. A mag, amit elvetett, kikelt és dús termést hozott. A parlagon „Mi ültettük, neveltük, mi visszük ki a piacra eladni” — mutatja virágait az üvegházban Kurucz Zsuzsa VIII. osztályos tanuló. Tavasszal a muskátli például 3000 forintot hozott a kis gazdaságnak. (Pásztor Zoltán felvétele.) heverő földdarabból kibújt a káposzta, a karalábé, c homok­ban megkapaszkodott a szőlő és levélerdőbe rejtve bőséges szüretről regélnek az — egye­lőre még zöld — eperszemek. A kert a szakértő és gondos munka diadalát hirdeti. A mun­káét, amely még a diákoknak sem lehet teher, ha szíwel-lé- lekkel végzik és vidáman. Mint a kiskőrösiek... V. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents