Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

„Fertőzött terület - tilos a belépés!“ Ki hinne, hogy sportpálya kapuját díszíti ez a nem éppen marasztaló felirat? A Tiszakécskei Permetezőgép­gyár sportkörének vezetői egy júniusi napon apra ébredtek, hogy a sportpályájukra egy tel­jes cirkusz költözött. Lett is erre ijedt kapkodás. Községi tanácshoz, járáshoz, me­gyei sportszövetséghez szalad­tak. Mindezt persze hiába, mert a cirkusz már a pályán volt, és mire az illetékesek intézked­hetek volna, már tovább is vo­nult — de nem nyomtalanul. Mi is történt tulajdonképpen? A járási TS elnökének jelen­téséből idézünk: A községi tanács illetékesei a sportkör tudta nélkül június 16 —17-re bérbe adták a tiszakécs­kei sporttelepet a Bolgár Nagy­cirkusz számára. A labdarúgó­A Bács-Kiskun megycá Atlé­tikai Szövetség e hét végén Baján rendezi meg a megye felnőtt férfi és nőd atlétikai baj­nokságát. A bajnoki viadal első komoly seregszemléje megyénk idei atlétikai évadjának. Az atléták erre a versenyre összpontosítot­ták felkészülésüket, s így re­mélhető, hogy a bajnoki küz­pályán sátrat vertek, a lova­kat is a pályán tartották, ami már magába véve is elegendő a pálya betiltásához, de még súlyosabb, hogy a vadállatokat is a pálya területén etették. A cirkusz elvonulása .után ló­trágya, mintegy 50 kilónyi rom­lott lóhús és legyek milliója ál­tal lepett szerteszórt lerágott csontok maradtak a pályán. A labdarúgópálya gyepén félig be­temetett gödrök. A pályát az orvos és a TS kénytelen volt betiltani. Sok helyen tapasztaltuk már, hogy a községi tanácsok — azzal, hogy a sport kikerült a közvetlen irányításuk alól, és önálló tömegszervezetté vált — csökkentették anyagi és erköl­csi támogatásukat, de a tisza­kécskei esethez hasonlót őszin­delmek során kielégítő eredmé­nyek születnek. Erre szükség is van, mert rövidesen sorra kerülnek a megyék 'közötti vá­logatott mérkőzések, s ott bi­zony csak javuló és megfelelő eredményekkel lehet majd si­kert elérni. , A versenyen elindul megyénk valamennyi számottevő atlétá­ja. Miért Kecskemét kapta m nemzetek közötti kosárlabdamérkőzést? Kecskemét kosárlabdasportja az elmúlt évek során igen so­kat fejlődött, és továbbra is fellendülőben van. Kecskeméten két bitumenes pálya van. Jó szakemberek — Guoth Iván, Adamik Ferenc, Szabó Zoltán, Fekete László, Polányi István és mások — nevelik az ifjúságot, az utánpótlást. A város férfi és női NB II-s csapatai jól szerepelnek a bajnokságban és ezenkívül hat közép­iskolában, illetve felsőfokú iskolában van kosárlabda-szakosz­tály. Közülük éppen most nyerte meg a Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium női csapata az országos Középiskolai Kupát. A női NB II-s csapatból többen ifjúsági válogatottak, így Kiss M., Dömötör és D. Kovács. A férfi utánpótlás válogatott tagja: Tóth Győző. Hétről hétre nagyobb számú a kosárlabdát szerető, lelkes kecskeméti közönség, s a sportolók és a sportot szerető közönség együttesen érdemelte ki a megtiszteltetést, hogy Kecskeméten rendezzék meg a Magyarország—Finnország nemzetek közötti férfi válogatott kosárlabdamérkőzést. A városi TS és a városi kosárlabda szövetség mindent meg­tesz annak érdekében, hogy a várható nagy számú közönség ké­nyelmesen helyezkedhessen el a pályán és jól lásson. A rendezőség szeretettel várja a kosárlabda régi és új híveit. tén szólva még elképzelni sem tudtunk. Feltétlenül fontos, hogy a ta­nácsok a sport helyzetét ne az irányítás szemszögéből vizsgál­ják, hanem abból,' hogy a fia­talság helyhez kötöttségéhez, egészséges fejlődéséhez szüksé­ges a sportolás. Tiszakécskén eddig úgy is­mertük a tanács vezetőit, mint akik szeretik a sportot. Éppen ezért ért váratlanul mindenkit a különös intézkedés, — mert nem hisszük, hogy a cirkusz számára ne találtak volna más alkalmas területet. S azt sem, hogy a területért fizetett bérre a tanácsnak annyira szüksége volt. Közömbösek lettek a sport iránt? Talán legjobban ez a megállapítás közelíti meg az igazságot. Kitűnik ez a község egyik vezetőjének nyilatkozatá­ból, aki miután értesült a pá­lya 'betiltásáról, ezt mondotta: — Nem baj elvtársak, — leg­alább lesz a községnek vásár­tere. Ha a VCXPÍŐk tényleg így látják a sportot, s így törődnek a fiatalok testedzésével, szóra­kozásával, akkor nemsokára nemcsak fertőzött terület, de „fehér folt” is lesz a járás tér­képén a kécskei sportpálya. Sz Z. A KOSÁRLABDA NB II. Állasa Férfiak: 1. Sz.f eh érvár 2. Sz. Postás 3. Kecskemét 4. Kőbányai Sör 5. Pécsi P. 6. Kaposvár 7. Pécsi EAC 8. Szekszárd 9. MTK 16 15 16 li 16 9 1 1268:1038 31 5 1203:1052 27 7 1118:1015 25 1224:1268 24 8 8 1085:1059 24 7 9 1022:1021 23 7 9 1036:1129 23 6 10 791: 896 22 5 11 962:1016 21 4 12 810:1015 20 8 8 10. Bp. Pedagógus 16 Eredmények: Kaposvár—MTK 56:52, Székesfehérvár—Kőbányai Sör 104:55, Szegedi Postás—Pécsi EAC 79:66. A Szekszárd—Bp. Pedagógus mérkőzésen a szekszárdiak győztek. Nők: 1. Bp. Pedagógus 2. Kecskemét 3. Tatabánya 4. Szekszárd 5. Sz.fehérvár 6. Szigetvár 7. Kinizsi Keksz 8. MAFC 9. Betonútép. 10. F. Reménység 16 13 3 900:727 29 16 12 4 925:752 28 15 9 6 803:720 24 16 8 8 782:779 24 16 8 8 722:783 24 16 8 8 704:737 24 15 8 7 727:706 23 16 6 10 651:747 22 16 5 11 735:837 21 16 2 14 620:770 18 Eredmények: MAFC—Székesfehér­vár 45:40, Kinizsi Keksz—Betonút­építők 39:38, Szekszárd—Bp. Peda­gógus 44:61, Kiskunfélegyházi Re­ménység-Szigetvár 36:47. ORSZÁGOS BAJNOKOK A Bajai Türr István Közgazdasági Technikum országos középiskolás bajnokságot nyert kosárlabdaesanata. Gyorsabban, magasabbra, erősebben! Színek az olimpiák történetéből MILON LEGENDÁJA ÉS A BETILTÁS Az ókori olimpiák egyik leg­nevezetesebb hőse, a krotoni Miion hatszor nyert olimpiai bajnokságot — ugyanennyiszer győzött az Apollóhoz ajánlott delphi játékokon, kilencszer a nemeai és tízszer az isthomsi versenyeken koszorúzták baj­nokká. Öt tartják a leghíresebb krotoni versenyzőnek. Ebben az egykori virágzó városban, mely a mai Dél-Olaszországban te­rült el, nagy kultusza volt az olimpiáknak. — Huszonhárom olimpián i. e. 588—480 között tizenhárom krotoni férfi fejére került a győzelmet jelentő oilaj- ágkoszorú. BORJÚ A NYAKBAN Miion már tizenkét éves ko­rában szerepelt az olimpián. El­ső versenyét természetesen, a gyerekekkel vívta, hiszen még maga is serdülő korban volt. — Győzött. — Nagy ünneplés­sel fogadták szülővárosában, hogy minél erősebb legyen, mi­re felnő. Közben nemcsak az olimpiára készült, hanem szor­galmasan tanult a világhírű bölcsész, Pythagoras Iskolájá­ban. A mester legjobb tanítvá­nyai közé tartozott... Számtalan érdekes történetet jegyeztek fel az ókori olimpiák legnagyobb hőséről. Állítólag reggelente azzal edzette magát, hogy egy borjút lábainál fogva többször feleméit. Étvágyára jellemző, hogy naponta küenc kiló húst és ugyanannyi kenye­ret fogyasztott. Milon tehát na­gyon „jól” táplálkozott, és fel­nőtt korára valóságos óriássá nőtt. Ekkor városa ismét bene­vezte az olimpiai játékokra. Ez­után is több versenyt nyert. A BIRKÓZÓ HADVEZÉR 510-ben a krotoniak háborúba bonyolódtak. Vezérükké a több­szörös olimpiai bajnok Miiont választották, s ő nagyszerűen megállta a helyét. Csodálatosan harcolt, legyőzte az ellenséget és városát földig rombolta ..; Amiképpen egész élete, úgy még a halála is érdekes ennek az embernek. Egyszer, már idő­sebb korában, a város közelé­ben levő erdőben sétált. Az egyik tisztáson egy nagy fatör­zset talált, tele ékekkel. Kíván­csi volt, mennyi maradt meg régi erejéből: Ki tudja-e szabad kézzel húzni az ékeket? Sike­rült neki, de közben keze és lá­ba az előzőleg szétfeszített fa­törzs közé szorult. Sehogyan sem tudott béklyóiból megsza­badulni. Kiáltozni kezdett, de emberek nem akadtak a közel­ben. A kiabálás viszont oda- csődítette a vadállatokat, és Mi­lant felfalta egy oroszlán .., A KERESZTÉNYSÉG ÉS AZ OLIMPIA A görög olimpiáknak a ke­reszténység vetett véget. A rab­szolgatartó görög állam már i. e. IV. században hanyatlásnak indult. Nagy Sándor és utódai alatti virágzást bukás követte. Az i. e. III. század végén a hellénisatikus világban jelent­kező új válságot a római hódí­tás oldotta meg. Megteremtette a rabszolgatartó társadalom új formáját, amelyiknek nem volt szüksége sem olimpiára, sem a többi görögtípusú versenyjátók- ra. A klasszikus görög vallás nem adta fel egyszerre hadállásait. Az olimpiát Theodosius császár i. u. 393-ban rendeletileg be­tiltotta, de a versenyek kisebb- nagyobb megszakításokkal min­dig újraéledtek. A verejtékes rabszolgamunka nyomán vi- I rágaóvá fejlődött görög szelle­mi és testi kultúra utolsó nye mai csak a pusztító rabszolga­sággal tűntek el, i. u. 532 körül. Justitianus császár feltehetően az Afrikából kiinduló agnoszti­kus mozgalmak meggátlására le­romboltatta az összes játékhe­lyeket, stadiont, cirkuszt, „ahol uralma ellen a tömegeket össze lehetett fogni”. BETILTJÁK AZ OLIMPIÁT A keresztény vallás félt az olimpiai eszmétől. A papoknak különösen nem tetszett az a verseny, amelynek ünnepélyes­sége a pogány hit szerint zaj­lott le. Milánó akkori püspöké­nek, Ambrusnak leveleiből tud­juk, hogy ő kérte Theodosius császárt az olimpia beszünteté­sére. Közeledett 393 karácsonya. A császár Ambrus levelét már nyolc hónapja őrizte, hogy az óhajokhoz mérten ítéletét meg­felelően mérlegelhesse. Végül is meghozta határozatát. Az első (i. e. 776.) feljegyzett olimpiá­tól 1169 éven át 293-szor ren­deztek versenyt a betiltásig. Két évvel később az észak- gótok elfoglalták Olympiát, rom­ba dőltek a nagyszerű építmé­nyek. 552—555-ben földrengés sújtotta a várost. A Kladeos és Alphios folyók elhagyták med­rüket és iszappal borították el a romokat. Kronos hegye is megrendült. Ügy tűnt, mintha az olimpiai eszme is a föld alatt agonizálna. A tengerre néző hegy mellett nem volt más csak sziklákkal teleszórt romhalmaz. A kereszténység betilthatta a sportversenyeket, de magát a sportbarátság, az olimpiák esz­méjét nem tudta legyőzni. A sötét középkor nein sokat törő­dött az olimpiával, de az 1800-as évek első tizedében megkezdő­dött az olimpia emlékeinek és a régészeti kutatásoknak egy olyan fellángolása, amely egész Európában elterjedt. A francia kormány 1829-ben bizottságot küldött ki, hogy Theodosius 393-ban aláírt híres rendeleté­nek felhasználásával felkutassa a régi játékok városának ma­radványait. 1875-ben a németek folytatták a kutatásokat és így 1881-ben Olympia romjai újra napfényben fürödhettek ... Becs István Könyvismertetés Rózsa György: UTAZÁS A BUKÓSISAK KÖRÜL A szerző az autó-, a motorke­rékpár- és a motorcsónaksport világával ismerteti meg az olva­sókat. Rózsa György neve nem ismeretlen e sportág kedvelői körében: Részben az „Autó— Motor” hasábjain, részben pe­dig megjelent könyvein keresz­tül ismerhették meg az olvasók. Három évtizede tevékenykedik tollal és fényképezőgéppel e há­rom sportág területén. E mű ér­dekes történeteit részben saját élményei, részben régi sport­könyvek alapján gyűjtötte ösz- sze. Könyvében híres autóverse­nyekről és versenyzőkről, a se­besség megszállottjairól, a sa­laksportról, a mopedek, a ma­gyar motor- és autósport törté­netéről, az autók és motorke­rékpárok világrekordjairól, a legismertebb magyar versenyző1: izgalmas élményeiről, a moto­rostúrázásról, túrákról olvasha­tunk. A mű értékét növelik a világszerte ismert olasz sport- grafikus-művész, Carlo Demand lendületes, magával ragadó raj­kai is. Megyei atlétikai bajnokság Baján

Next

/
Thumbnails
Contents