Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

1964. június 4, csütörtök 5. oldal Közel a tízezerhez Ipari tanulók kiállítása Kunszentmiklóson Kunszentmiklóson a MŰM 620-as számú helyiipari iskola tanulói nemrégiben kiállítást rendeztek vizsgamunkájukból a községi művelődési házban. A kiállításon 46 tanuló 36 munka- da'r-abját tekinthették meg a lá­togatók. Különösen nagy sikere volt a solti Gépjavító Állomás tanulói (Gál Lajos, Sándor András és Volter Lajos) készítményének, egy D—4—K-típusú erőgép élethű modelljének, amit a zsűri első díjjal jutalmazott. A máso­dik díjat a szabadszállási Ktsz, a harmadik díjat a Kunszent- miklósi Gépállomás tanulói nyerték el. A helyetettek okle­velet és értékes könyvjutalma­kat kaptak. Az intézet tanárai és tanulói elhatározták, hogy ezentúl min­den évben rendeznek hasonló kiállítást. A kis bemutató igen jól sikerült, annak ellenére, hogy több tanulónak a vállala­tok vezetősége nem adott ele­gendő időt a munkadarabok el­készítéséhez. Szintén helytelen­nek tartjuk, hogy a helyi gim­názium tanulói, ahol 5+1-es ok­tatás folyik, többszöri meghívás ellenére sem tekintették meg a kiállítást. Pedig sokat tanulhat­tak volna belőle, esetleg ők is kedvet kaptak volna hasonló ki­állítás szervezéséhez. Kovács Sándor A marxizmus—leninizmus esz­mei offenzívájában döntő he­lyeit foglal el a párt- és tö­megszervezeti politikai oktatás. Ennek szellemében tárgyalta meg a kecskeméti járási párt- bizottság csaknem egy eszten­deje az ideológiai munka hely­zetét és hozott határozatokat, amelyek megvalósítása a párt­munka egyik legfontosabb fel­adata lett. A tanfolyamok számát eleve meghatározta a jól felkészült propagandisták kis létszáma. Ezért kevesebb oktatási formát szerveztünk és növeljük a sze­mináriumok hallgatóinak szá­mát. így értük el, hogy a ká­derképző tanfolyamok hallgatói­nak átlaglétszáma 23 fő volt, a múlt évi 16-tal szemben. Az eredmények várakozáson felüliek. A 12 oktatási formában 173 tan­folyamot szerveztünk. 6356 hall­gatóval. Ez mintegy 700 fővel több, mint amennyit a múlt évben oktattunk. Az esti egye­temi szakosítón vett részt leg­kevesebb hallgatónk (összesen 6), a legnagyobb létszám pedig — 3870 fő — az előadásos pro­pagandára jutott. Változatlanul közkedvelt oktatási forma ma­radt a gazdaságpolitikai tanfo­lyam, amely 25 helyen műkö­dött 547 hallgatóval. A marxizmus—leninizmus két­éves tanfolyamából az idén szer­veztük meg az első évfolyamot, 16 helyen, 357 hallgatóval. Meg kell jegyezni, hogy a kelleténél is óvatosabbak voltunk ennek az oktatási formának a szer­vezésével, mert a tematikát fi­gyelembe véve több mint há­romszor annyian is eleget tud­tak volna tenni a követelmé­nyeknek, mint amennyien elvé­gezték. A párttagság közül 12 száza­lékkal tanultak többen, mint az elmúlt oktatási évben. Ezzel megközelítettük a 80 százalékot. Az oktatásban igen sok pártonkívüli is részt vett — mindenekelőtt a pártonkívüli aktivisták. Az összes résztvevők több mint kétharmada a szövetkezeti parasztság soraiból került ki. Ám a nők és az értelmiségiek közül alig 90-en kapcsolódtak be a pártoktatásba. A tömegSizervezetek közül a legsikeresebbek a KTSZ tanfo­lyamai voltak, 2368-an tanultak itt, mintegy 800-zal többen, mint egy évvel korábban. A szakszervezeti politikai iskolá­kat 350-en látogatják, a peda­gógusok ideológiai konferenciáin 170-en tanultak. A lakosság politikai látóköré­nek szélesítésében egyre na­gyobb szerepre tesznek szert a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamok. Az idén már 730 szövetkezeti gazda tanult a kecskeméti járás területén. A politikai témákra adott 20 óra megközelíti a pártoktatás alap­fokú tanfolyamainak idejét. Ha egy kicsit többet törődnének az irányítók a tematika összeállí­tásával és az előadásokat a párt propagandistái tartanák meg, bátran be lehetne sorolni a me­zőgazdasági szakmunkásképzőt is a pár toktatás formái közé. Mintegy az eddig leírtakat öszegezve örömmel állapítjuk meg, hogy a politikai oktatás szervezett, vagy lazább formái révén közel 10 ezer emberhez jutottunk el szavunkkal, és ez­zel a felnőtt lakosság csaknem egyötödét tanítottuk kisebb-nagyobb ered­ménnyel. A propagandisták 95 százalé­ka a várakozásnak megfelelően eleget tett megbízatásának. Többségük annyira megszerette már ezt a pártmegbízatást, hogy nem lenne egész az életük az emberek oktatása és nevelése nélkül. Most is a több év óta jól dolgozó propagandisták ér­tek el kiváló eredményeket, mint Torma László, a marxiz­mus—leninizmus lajosmizsei esti középiskolájának osztályvezető­je. De felsorakoztak új előadók — még pártonkívüliek is — a példamutató propagandisták közé, mint Kürti László és An­gyal János Tíszakécskén. A járási pártbizottság arra törekedett, hogy a legjobban felkészült párt-, gazdasági, ál­lami és tömegs zervezeti vezetők legyenek a propagandisták. He­lyes célkitűzésnek bizonyult ez, s a sikerben szerepe volt a példamutatásnak is, mert a pártbizottság vezetői maguk ké­szítették elő a propagandistákat, kiegészítve az anyagot a helyi adatokkal. Dicséret illeti emel­lett a propagandabizottság tag­jait. Sok estéjüket áldoziták a szemináriumok ellenőrzésére. Sók foglalkozási könyvben 4—5 ellenőrzésről is lehet feljegyzé­seket találni. Példának csak a lajosmizsei fmsz marxizmus— leninizmus első évfolyamát em­lítjük, ahol a foglalkozások felét ellenőrizték is. Ezek a látogatá­sok fokozták a hallgatóság ér­deklődését és sok segítséget ad­tak a propagandisták munká­jához. A kecskeméti járási pártbi­zottság agit.-prop. osztályának irányításával az állami és tö­megszervezetek is hozzáfogtak már az 1964—1965-ös oktatási év előkészítéséhez. Azzal kezd­ték, hogy valamennyi szerv po­litikai oktatását egyeztették. Azóta már a községekben fo­lyik a szervezetek oktató mun­kájának összehangolása. Szeptember közepére készül majd el — az eddigiektől el­térően: együtt — a pártbizott­ság oktatása és kulturális terve, hogy megszűnjön az a kettős­ség, „keresztbe szervezés”, ami sok embernek okozott bosszúsá­got még ebben az évben is. Pe­dig csupán a körültekintő elő­készítésen múlik, hogy ezentúl senki se legyen akadályoztatva a pártoktatáson való részvétel­ben. Horváth Imre ŰTTÖRŐAVATÁSON WP egyelmezettek, szépek, lelke­sek. Száll az énekük ablakokon, tetőkön, tornyokon át betöl­ti az egész várost és felhőkön és hegye­ken és szeleken ke­resztül, talán az egész világot. S va­lahol mélyen ben­nünk könnyforrás fakad: azon át ké­szül kiömleni a lé­lek mélyéről az öröm. Érdemes élni! Egy pillanatra, csak egyetlen villa­násnyi időre belénk hasít a régmúlt: Sa­ját fájdalmas gyer­mekkorunk De elég egy pil­lantás a kipirult ar­cokra, a csillogó, nevető szemekre, a vérpiros nyakken­dők lobogására — és hol van már az a múlt! M tt feszül, * mozgolódik, követelőzik a Jövő nyugtalan jellemük­ben. Fogjuk még kezüket egy ideig: Közeledik az idő, amikor a helyünkre lépnek, s mi moso­lyogva, derűs lélek­kel ülhetünk le szökőkutak mellé, a parkok üdítő csend­jében nagy fáradá­sokat kipihenni. Legyetek büszkék szülök, és nyugtas­sátok magatokat ne­velők: A ti közös összefogástok ered­ménye, íme, szívde­rítő látvány! em folyta­tom, mert el­fogult vagyok: Mint apa lehetek jelen az avatáson. Varga Mihály Csak a Televízió Központ ki- tatlanba... Helyesen teszik... vétel. Itt ebben az időben is Ha nincs ínyükre a műsor, leg­folyik a munka. Erről árulkod- feljebb kikapcsolják a készülé- nak a kivilágított ablakok is", két. Lefekszenek szépen. Azna­Egy első emeleti kis szobá­ban nagyot ásított az ügyeletes, és kényelmesebben dőlt hátra a székén... Csendesnek, nyu­galmasnak ígérkezik ez a mai este. A mezőgazdász baj nél­kül „lement”, és most a film­közvetítés is zavartalanul fo­lyik. Igaz, kicsit öreg és unal­mas ez a „Szívek a viharban”, de úgy látszik, a nézők lassan beletörődnek a megváltoztatha­gyon egészséges dolog. Alud­ni. .. alukálni... szundizni.., szundikálni... hajcsizni... haj- csikálni... Dúdolgatás közben elbóbis­kolt. Szemhéjai még megreb­bentek néhányszor, aztán ta«r- tósabban is lezárultak. Meg­esett ez már mással is. .. Éktelen lármára ébredt. Csör­gött, csörömpölt, csilingelt mind a három városi telefon. Mielőtt a legközelebbi hallgatót fülé­hez emelte volna, gyorsan az ellenőrző képernyőre tekintett. Semmi különös... A lány és szerelmese, egymást gyöngéden átölelve, éppen nekiindult a ho­rizontnak. Távolodó alakjuk egyre kisebbedik... Ez már a finálé... De mi történhetett közben? Filmszakadás? Vagy kétszer pergették ugyanazt a jelenetet? Ismét olvashatatlanok voltak a feliratok? Mindjárt ki­derül. — Halló. .. igen... Hogyan?... Mikor?... Ne tessék tréfálni, kérem... Hihetetlen!... Az egész család látta?... Utána né­zünk. .. Köszönöm... A viszont­látásra. — Ez teljesen bezsongott — dörmögte, és már hallózott is a másik kagylóba: — .. .Jó estét kívánok... ön is?... Igen... Igen... Biztos, hogy nem szellemkép, vagy egyéb torzulás?... Hogyne, fel­tétlenül kivizsgáljuk... Minden jót. — Várj sorodra! — nézett dü­hösen az első készülékre, ame­lyik újra csengett. A harma­dik után nyúlt, homlokát apró izzadtságcseppek verték ki. — Halló, itt a központi ügye­let. .. Kérem, gorombáskodással nem jutunk semmire... Itt pél­dául normálisan befejeződött... Hogyan?... Az volt a vége, hogy a lány és a fiú megindul az or­szágúton. .. Igen... Fix, hogy egymáséi lettek... Nem, azt spéciéi nem mutatták... Boldog vagyok, hogy sikerült megnyug­tatnom, kedves asszonyom... Nem tesz semmit, máskor is szívesen. Most már ügyet sem vetett az együttes erővel újfent fel- cserrenő masinákra, hanem a házi készüléken izgatottan hív­ta a lebonyolítási osztály veze­tőjét. — Mondd, Ferikém, valami zűr volt a film közben?... Szü­net nélkül futnak be a rekla­mációk! Azt állítják, hogy a vége előtt megszakadt a tör­ténet, és két-három percig egy hálószobát láttak... Há-ló-szo- bát!... Egy kövér férfi enyel- gett egy láthatatlan nővel... Igen, ezt mondták... Kivér fér­fi, láthatatlan nő... Már meg­bocsáss, szolgálatban én soha nem iszom... Nem, a telefoná­lók sem voltak berúgva... Szer­vezett beugratás?... Látod, er­re nem gondoltam... Rendben van, majd érdeklődöm a ne­vük és a lakcímük lrá»t... Vi­lágos. .. Jó, majd referálok. (Folytatása következik^ ELSŐSÖK... Az utolsó hét az iskolában. A következő — már vakáció. Pe­dig úgy tűnik, mintha csak most kanyarodtak volna be dobogó szívvel az iskola kapuján. És máris itt van az év vége. Hanem aduig még becsülettel helyt kell állni ám! Rontani is, javítani is lenet. A bajai központi általá­nos iskola 1. ének-zenei osztá­lyának tanulói szorgalmasan ké­szülnek óráról órára, hogy meg­mutassák: Az első év az iskolá­ban vem telt el eredmény tele­méi. .. Mint egy csillogó lánc kerek gyöngyszemeit, úgy illeszti egymáshoz a szótagokat Kati. Olvasásból ötöse van. Talán írásból, számtanból és énekből is sikerül a négyest ötösre ke­rekíteni. Kettő, meg mennyi az tizen­egy? — kérdi a tanító néni, és Gabi gyorsan kiszámolja az eredményt: kilenc... Nem is olyan furfangos dolog ez. Annak persze, aki egész évben tanult és az órákon jól figyelt. Zsuzsi arca úgy ragyog, mini az ötösei. Könnyű neki, minden­ből ctöse van. Vagy még sémi No, azt a számtannégyest ille­ne még kijavítani. Vadas—Jüászíoe

Next

/
Thumbnails
Contents