Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-27 / 149. szám

Világ proletárja?, egyesuTfétefc! WWWKÄSPÄRJT BÄCS-IOSKV/IM MEGYEI LAPJA 9 XIX. ÉVFOLYAM. 149. SZÄM Ara 60 fillér 1964. JÜNIUS 27, SZOMBAT / Befejezte munkáját az országgyűlés vTf,; í-v Az országgyűlés pénteken délelőtt folytatta tanácskozását. A képviselők folytatták a vi­tát a belkereskedelmi miniszter jelentése felett. A vitában első­nek Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttag­ja, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára szólalt fel. Nyers Rezső hangsúlyozta: — Az elmúlt három esztendő igazolta annak a gazdaságpoli­tikai elvnek a helyességét, hogy az életszínvonal emeléséhez nem elegendő, ha növeljük a pénz­jövedelmeket, a vásárlóerőt. Jó áruellátás is kell. a fogyasztók helyzetét is kedvezővé kell ten­ni, hogy annyi és olyanfajta árut vásárolhassanak, amennyi és amilyen szükségletüknek, vá­sárlóképességüknek megfelel. Olyan vásárlóerő-többlet, amely növeli a keresletet, de áru­hiányt szül, emelheti ugyan egyes rétegek életszínvonalát, viszont feltétlenül rontja az összfogyasztók helyzetét. Az ilyen „hiánygazdálkodás” tíz év­vel ezelőtt még eléggé jellegze­tes volt hazánkban, de ma már kilábaltunk belőle, bizonyságául annak, hogy az efféle gazdálko­dás korántsem szükségszerű ve­lejárója a szocialista tervgaz­dálkodásnak — mint ahogy el­lenségeink állították. Gazdasági politikánk fontos eredménye, hogy általános áruhiány már évek óta nincs, sőt az áru- választék bővül. De mit teszünk egyes fontos termékek mennyiségének növe­léséért, melyekből az árualapok időnként is helyenkint nem fe­dik az igényeket? Például a ser­téshúsellátás javításáért? Vagy a magánépítkezések folytán na­gyon keresett fürdőkádak biz­tosításáért? A közvélemény a tapasztalatok szerint megérti a jelenlegi helyzetet, tudomásul veszi, hogy nő a fogyasztás, de még jobban nő az említett cik­kek iránti igény. Azt is megér­ti, hogy nem lehet azonnal, vagy rövid időn belül mindenből minden igényt kielégíteni. De ezzel a türelemmel sem szabad túlságosan hosszú ideig számol­nunk. Nincs jogunkban az idők végzetéig az igények túlzott nö­vekedését „elmarasztalni”, mert hisz végső fokon az igények nö­vekedése a gyakorlati gazdasági Intézkedésekből, a szocialista gazdálkodásból következik. In­tézkednünk kell mindenekelőtt a szűkében levő áruk termelé­sének növelése érdekében. Bár az életszínvonal a fo­gyasztásban realizálódik, mégis fontos ez alkalommal is alá­húzni, agyunkba vésni, hogy a tulajdonképpeni forrás a ter­melés. Aranyszabály, hogy a fogyasztás csak a termelés mennyiségének és gazdasá­gosságának arányában nö­vekedhet. Mi a helyzet jelenleg nálunk? összhangban van-e termelésünk és fogyasztásunk? Összességé­ben igen, egyes részleteiben nem. Összességében termelésünk is, fogyasztásunk is a lehetsé­ges színvonalon von. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg a gazdaságosság, a jövedelmező­ség terén lehetőségeid; alsij, ad­dig a fogyasztás terén pillanat­nyi lehetőségeink felső határán mozgunk. A gazdaságosság, jő-, vedelmezőség növelésére ezért minden területen jobban kell ösztönöznünk. Mint most, a jövőben is az látszik helyesnek, hogy* az élet- színvonal emelkedését három fő tényező összehangolt alkalma­zásával szorgalmazzuk: a pénzjövedelmeket bizton­ságosan növeljük, érjük el a társadalmi juttatások helyes mértékét, és maradjon fenn, sőt hosszabb távon tovább javuljon az áruellátás jó színvonala. Ha ez így lesz, a többi már a kereskedelmen múlik. Ilyen gaz­daságpolitika mellett, ugyanúgy mint most, a jövőben is nyu­godt lélekkel buzdíthatjuk a kereskedelmi dolgozókat még jobb munkára. Egyet kell érteni az ipar és a kereskedelem kapcsolatáról elhangzott bírálatokkal. Itt van például egyes úgynevezett „ap‘ rócikkek” termelése. Igaz, hogy javult a helyzet, számos ered­ményes intézkedést tett a bel­kereskedelmi Minisztérium is,i az ipar is. Sajnos, a téma még-1 sem mehet még feledésbe, merti időről időre hiányzik valami ap­róság a boltokból. Halljuk pél­dául, hogy tökgyalú nem kap­ható, hogy autoszifonból kevés van. Miért van kevés? Talán a népgazdasági terv nem bizto­sítja a tökgyalú vagy az auto- szifon gyártását? Szerencsére a terv elő sem írja és meg sem tijtja a tökgyalú és az autoszi- fon gyártását. Ez nem tervkér­dés, sőt bűn lenne a tervkérdé­sek rangjára emelni. E cikke­ket nem tervezni, hanem ren­delni és termelni kell. Rendben van, hogy a nagyipar nem gyárt ilyeneket, de itt vannak a ki­sebb üzemek és a kisipari ter­melőszövetkezetek. Miért nem gyártanak elegendőt mindenből? Csak egy magyarázat van, az, hogy a kereskedelem és az ipar fogaskerekei nem mindig és nem mindenütt illeszkednek össze pontosan. Nem nyugodhatunk bele abba sem, hogy a fogyasztók egy ré­sze méretben, vagy fazonban nem jut megfelelő cipőhöz vagy ruhához. Abba sem, hogy időn­ként egy-egy szezoncikk majd­hogynem az idény kiárusítások idejére érkezik a boltokba. Már nehezebben megoldható a rend­kívüli fogyasztási csúcsok prob­lémája. Nyáron a rekordhőség­ben kevés sör, télen a rekord­hidegben kevés a tüzelő. Előbb- utóbb erre és az ehhez hasonló tünetekre is kell majd gyógyírt találni, a termelés, a készlet- gazdálkodás és a külkereskede­lem révén és e három tevé­kenység jobb összehangolásával. Szeretném felhívni a figyel­met a sütőipar átszervezésével kapcsolatos helyi közellátási problémákra. Képviselői kerü­letemben, Bács-Kiskun megyé­ben, de az országban másutt is előfordult, hogy a sütőipari vállalatok nagyobb községekben is bezártak kisebb, korszerűtlen berendezésű üzemeket és a na­gyobb üzemekbe centralizálták a termelést. Ez önmagában he­lyes törekvés, az esetek nagy véé szében zökkenő nélkül végre­hajtható, helyenként azonban romlott a helyi ellátás színvo­nala, mert elég messziről és nem megfelelő időben szállít­ják a kenyeret és a péksüte­ményt. Bács-Kiskun megyében né­hány esetben sikerült a kér­dést úgy megoldani, hogy a helyi földművesszövetkezet veszi át a sütődét, és bizto­sítja a megfelelő helyi el­látást. Budapesten is javítani kell és lehet'a kenyér- és péksütemény­ellátáson. Örömmel értesültem, hogy erre már megfelelő ter­vek készülnek. Legfeljebb azt szeretném megjegyezni, hogy a közellátási szempontoknak alig­ha felelne meg valami „gigan­tikus” méretű sütőüzem építé­se, ahol olcsón sütnének, csak éppen az áru érkezne mindig késve az üzletekbe. A gazda­ságosság és a közellátás kettős szempontját együttesen kell ér­vényesíteni, ennek alapján kell meghatározni az optimális üzemnagyságot, és ha e két szétnpont azt indokolja, inkább több kisebb üzemet építsünk. — Az ipar és a kereskede­lem jobb együttműködésének le­hetőségét egyrészt abban látom, hogy a kereskedelem rugalmas­sága — esetenként kockázatvál­lalása is — növekedjék, más­részt abban, hogy az ipari vezetők mindegyike — legjobb ipari vezetőink­hez hasonlóan — a keres­kedő fejével is gondolkoz­zék, kereskedelmi szemmel is vizs­gálja a termelési kérdéseket, és ezzel jobban „elébe menjen” a kereskedelemnek. Nyers elvtárs ezután az ex- , port és import alakulásáról be­szélt,, majd így folytatta: Budapesten és a nagyobb vá­rosokban pozitív hatású, hogy az élelmiszer-kereskedelemben, az áruházi kereskedelemben és a vendéglátóiparban bizonyos­fokú verseny van a szocialista szektor különböző vállalatai kö­zött. Ez a verseny szocialista vállalatok között folyik, nem teszi uralkodóvá^' a spontanei­tást, semmiféle anarchiát nem eredményez. Miután meghatá-. rozott keretek között folyik, fő­ként élelmiszerek vonalán, ahol az áruk forgási sebessége gyors, a készletek növekedésére sincs említésreméltó negatív hatással, viszont nem árt, ha a fogyasztó „ke­gyéért” versengenek a kü­lönböző vállalatok. Ugyanakkor pozitív szerepe van a piaci kereskedelemben a szo­cialista és a magánkereskede­lem, valamint a termelői fel­hozatal közötti párhuzamosság­nak. Ennek társadalmi, gaz­dasági hátrányai kicsinyek. Na­gyobb az az előnye, hogy a pia­cokon árubőség van, »hogy a konkurrencia fokozott erőfeszí­tésre ösztönzi a szocialista ke­reskedelmi szervezeteket, ami­nek végső fokon a fogyasztó látja előnyét. Az utóbbi években szembe­tűnően csökken a lakosság élel- (Folytatás a 2. oldalonJ i II művelődésügy feladatai a következő évadban Tanácskozás a megyeszékhelyen Pénteken délelőtt Kecske­méten, a Bányai Júlia Gimná­zium dísztermében értekezletet tartott a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya a járási pártbizottság ágit. prop. osztá­lyainak munkatársai, s a járási tanács vb-elnökhelyettesek, a népművelés és az oktatásügy vezetői részére. Az értekezleten Kádasi Lász­ló, a megyei tanács vb művelő­désügyi osztályának vezetője tartott bevezető előadást. — A kulturális forradalom feladatainak megoldását mind szélesebb érdeklődésre és támo­gatásra alapozhatjuk — mon­dotta. — A megyében csaknem félezer pedagógust választottak be a legutóbbi választások so­rán a tanácsokba. Sokan közü­lük a tanácsapparátus függetle­nített dolgozói, akik segítették a népművelést és az oktatás­ügyet, főképp a művelődés‘fel­ügyeletével megbízott elnökhe­lyettesek. Aktívabbá és hatéko­nyabbá vált az állandó bizott­ságok munkája is, különösen Kecskeméten, valamint a kis­kőrösi és a kiskunhalasi járás­ban. Az oktatásügy vagy a népművelés szerepelt az elmúlt 10 hónap folyamán a megyei párt vb, a járási és a városi pártbizottságok üléseinek napi­rendjén. Ebben az évadban töb­bet foglalkoztak a kulturális munkával a gazdasági vezetők, amiben nagy szerepe volt an­nak, hogy tavaly a gazdasági tervek mellett elkészültek már a termelőszövetkezetek és az üzemek éves kulturális tervei is. A legnagyobb haladás a terme­lőszövetkezetekben tapasztalha­tó, az ipari üzemekben azonban lassabban változik a gazdasági vezetők szemlélete ebben a te­kintetben. Az oktatásügyben az egyik legfontosabb feladat az általános iskolai tanítás színvo­nalának emelése valamennyi is­kolában. A kis falusi és tanyai iskolákban is olyan színvonalú tudást kell kapjanak a tanulók, hogy ne legyenek hátrányban vá­rosi társaikkal szemben, amikor középiskolákba kerülnek. Az oktatásban jövőre az eddiginél jobban ki akarják használni az olyan lehetőségeket, mint a te­levízió, a rádió iskolaadásai, a film, s a magnetofon. A Sze­gedi Nyári Egyetemre 40 pe­dagógus megy a megyéből, hogy tanulmányozza a korszerű mód­szereket és az úgynevezett ta­nítógépekkel folyó kísérleteket. A megyei művelődésügyi osz­tály támogatja azt a mozgalmat is, amely az iskolák szertárfej­lesztése érdekében indult. Külön szólt Kádasi elvtárs a pedagógusok áldozatkészségéről* s általában is a kultúrmunká- sok felelősségtudatáról, amely­nek növekedését az eredmények mellett számos példa bizonyí­totta az elmúlt esztendőben. Köszönetét mondott a szakfel­ügyelőknek, akik kiváló mun­kát végeztek, s azoknak a ne­velőknek, akik bekapcsolódtak a társadalmi szakfelügyelet há­lózatába. Ez a szervezeti forma nálunk honosodott meg először, s máig is Bács-Kiskun megye jár élen vele az országban. Ezután Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese beszélt az anyagi feltételek szűkös voltából fakadó nehéz­ségekről. — Gyakran bizonyos türel­metlenséget lehet tapasztalni* sokan hangoztatják, hogy jóval nagyobb beruházásokra lenne szükség az iskolahálózat fej­lesztése érdekében. Az objektív feltételek természetesen, meg­határozzák az iskolareform vég­rehajtásának ütemét, de a szub­jektív feltételek: a felelősségér­zet, az áldozatos munka gyor­sító hatásúak lehetnek. Ezután az általános iskolát be nem fejezett fiatalok sorsáról beszélt az előadó a pályaválasz­tási tanácsadásról, a világnézeti nevelés szerepéről és ismertette a mezőgazdasgi szakmunkáskép­zés új szervezeti formáit. Végül meghallgatták a je­lenlevők Szabó Lajos, a megyei pártbizottság ágit. prop, osztály vezetőjének felszólalását a. most készülő kulturális tervek ta­pasztalatairól, valamint a me­gyei pártbizottság állásfoglalá­sáról az oktatásügy és a nép­művelés legfontosabb kérdései­ben. A referátumok után az ágit. prop. osztályok vezetői és a ta- nácselnökhelyettesék megbeszé­lést tartottak a következő évad legfontosabb szervezési felada­tairól, a művelődésügyi vezetők pedig a délutáni órákig tanács­koztak az elhangzott beszámo­lók felett. Százezer rekesz A Zöldség-Gyümölcs Szövetkezeti Göngyölegellátó Vállalat kecskeméti telepén naponta kétezer-kétezerötszáz export PWC- rekesz készül. A barackszüretbez szükséges göngyöleg nagy­része már a termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek és a MÉK felvásárló helyein várja a termést. A telep ládagúlái azonban az ütemes termelés következtében még mindig nőneki Jelenleg 10G ezer rekesz a készlet. {Pásztor Zoltán felvétele.! 1

Next

/
Thumbnails
Contents