Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-26 / 148. szám

1964. június 26, péntek 5. oldal Okulva a tavalyi tapasztalatokon Hasznos időtöltés A dusnoki kis­diákok nemcsak já­tékkal töltik a va­kációt. A közeli csatorna partján, amikor nem kell segíteni otthon, hor­gászással hasznosít­ják az időt. Mindig akad valami fogás, „a pecázás” tehát nemcsak szórako­zás, hanem haszon­nal is jár. (Lakatos József felvétele.) Újra egésx a kecske Tavaly a kalocsai járásban nem sikerültek a pártoktatás téli tanfolyamai, s kis létszám­mal zajlottak a szélesebb hall­gatóságnak szánt előadássoro­zatok. Csupán a magasabb szintű oktatási formákban mu­tathattak fel eredményeket a kalocsaiak: az esti egyetem ak­kor indult első évfolyamán és a marxizmus—leninizmus kö­zépiskolájában. A járási pártbizottságon okul­tak a tavalyi hibákból. S ha most még is megemlítjük, azért tesszük csak, hogy világosan ki­tűnjék: Mennyire másképp fog­tak hozzá az idén az évad elő­készítéséhez. Tavaly elemi hiba volt, hogy valamiféle rosszul értelmezett ■„ népszerűsítő” céllal összeke­verték a pártoktatást az isme­retterjesztéssel. Az előadásos pártpropagandában mindenről szó esett, még a csillagászatról, a giccs elleni harcról, s az egészségvédelemről is, hogy a lakosság „hajlandó legyen” vé­gighallgatni a párt politikájá­ról, s a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítéséről szóló előadásokat. Ez a közönségcsa- logatónak szánt módszer azon­ban nem vált be a kalocsai já­rásban sem, másutt pedig, ahol nem féltek „politikáról beszél­ni” az embereknek, minden ed­diginél nagyobb sikerrel zárult az oktatási évad. Elmondta erről a véleményét több ízben a megyei oktatási bizottság, s írtunk róla mi is. Belátták azóta a kalocsaiak is a tévedésüket. Kovács Gyulától, a járási pártbizottság ágit. prop. osztá­A Bajai Tűit István Múzeum előzékenységéből a megyeszék­hely lakói is megismerkedhet­nek Teles Ede tavaly Budapes­ten bemutatott emlékkiállításá­val. A nagyközönség eddig csak a Kossuth-szobron állapíthatta meg a művész rendkívüli te­hetségének jegyeit, amely ia korabeli hasonló vállalkozások­nál igényesebb, elgondolásában és kivitelében egyaránt föléjük magaslik. Néhány éve ettől az emlék­műtől alig 80 méterre avatták fel a bajai származású mester legjobb tanítványának, Petri Lajosnak művét: Fényes Adolf, a nagy kecskeméti festőművész mellszobrát. Milyen érdekes, ki­fejező összefüggésekre, kapcso­latokra utal a véletlen! Petri Lajos hálával emléke­zett mesterére, s kecskeméti lá­togatásai alkalmával is azokat az időket idézte, mikor Teles a műhelyben Kossuth Lajos vo­lyának munkatársától érdeklőd­tünk a következő évi terv állá­sáról: — Az első eredmény — mon­dotta —, hogy valamennyi alap­szervezet idejében elkészítette és határidőre beküldte a ter­vét. Június közepén hozzálát­tunk már a járási terv össze­állításához is. A továbbiakban együtt sorra vettük a múlt évad hi­báit az alapfokú oktatásban — hiszen ott szorított legjobban a cipő: — Kezdjük a propagandis­tákkal. Tavaly nem bíztunk bennük elgéggé. Járási előadó­kat jelöltünk ki, akik aztán egyéb elfoglaltságuk miatt gyakran nem tudtak kijutni a községekbe. Az idén lehetőleg helybeliekre bízzuk az oktatást. Természetesen ismét mérlegel­tük, ki alkalmas erre a feladat­ra, ki nem, most még szigorúbb mércét állítottunk, ugyanakkor jobban számítunk a jól képzett pártonkívüliekre is. — Sok panasz volt az előadó­termekre, s a gyakran mostoha körülményekre. Felelőssé tettük az alapszervezeteket, hogy fű­tött terem várja a hallgatókat, és pontosan kezdjenek. Azon­kívül igyekszünk segíteni, hogy szemléltetőeszköz és film is mi­nél több legyen. — A téli tanfolyamokat ko­rábban kezdjük, hogy befejez­hessük még a zárszámadási közgyűlések előtt. A legtöbb ja­nuárban, esetleg már decem­berben két-három hét alatt le­zajlik. — A tanfolyamokat most egyéni beszélgetések alapján násait mintázta. „Tőle tanultam — hangoztatta Petri —, hogy a legfontosabb az átélés őszinte­sége, a megcsinálás tisztessége. Ezek mellett érdektelenné vá­lik az, amit modernségnek, vagy konzervatívizmusnak neveznek. A kérdés az, hogy mennyi mű­vészi mondanivalója van vala­kinek és milyen teljességgel tud­ja kifejezni, közkinccsé tenni.” Ez a mi véleményünk is, no­ha a hagyományokhoz erősen kötődő Teles Ede dekoratív, lát­ványos festői hatásokra törek­vő stílusa megnehezítette az áb­rázolt tárgy, alak legjellegzete­sebb tulajdonságainak klasszi­kus értékű megörökítését. A kiállítást a Katona József Múzeumban június 28-án, va­sárnap délelőtt 11 órakor Gila János, a megyei tanács vb nép­művelési csoportjának vezetője nyitja meg. szerveztük. Nemcsak névsorokat írtunk össze, hanem mindenki­vel külön beszéltek az alapszer­vezetek vezetői, hogy tudja-e vállalni a részvételt, és milyen oktatásra jelentkezne legszíve­sebben. Itt említem meg, hogy az idén már a szervezés szaka­szában megmutatkozott a kol­lektív munka hatása, s ez biz­tató. A ,fó előkészítésnek a többi között egy igen érdekes ered­ménye is van Kalocsán: A szo­cialista, vagy a szocialista cí­mért küzdő brigádok zöme je­lentkezett a pártoktatásba. Hu­szonnyolc ilyen brigád szerepel az ágit. prop. osztály nyilván­tartásában. A nagyobb létszámú brigádok külön előadót kapnak, a kisebbek együttesen alkotnak egy-egy szemináriumot. A Vib­rátorgyár két brigádja egy 30 fős létszámú tanfolyamra fogott össze. Az AKÖV hat brigádjá­ból pedig két csoport alakult. A szocialista brigádok tagjai azért jelentkeztek a pártokta­tásba, mert a mozgalom felada­tai között szerepel az önképzés. Ezt a pártoktatáson való részvé­tellel teljesítik. Az előző évadban a megye la­kosságának 13 százaléka vett részt a pártoktatásban. A ka­locsai járásban csupán a lakos­ság mintegy hét százaléka. Mit várhatunk jövőre? — Tavaly nyolc százalékot terveztünk, tehát eleve rossz volt a tervezés is. Nem ígé­rünk meggondolatlanul nagy számokat most sem, de a járási oktatási bizottság véleménye szerint az idén a tervezettnél csak több lehet az eredmény. Az alapfokú tanfolyamokat egyenként csupán 15 főnyi hall­gatóval számoljuk. Az előadá­sokat negyvenes létszámmal. Ezek minimális számok. De már így is a lakosság 11 százaléká­nak részvételét várhatjuk. A terv és az előkészítés azonban önmagában még nem eredmény. A legfontosabb, a nehezebb munka: Megfelelő képpen ellenőrizni és segíteni a lebonyolításban. Ezen múlik a siker. — Igyekezni fogunk, hogy ez is jobb legyen mint tavaly, s akkor mégközelíthetjük a me­gyei átlagot — ígérik a kalo­csaiak. Mint minden esztendőben, ez évben is megrendezik az ország kulturális életének egyik jelen­tős eseményét a Soproni Ünne­pi Heteket, június 26-tól július 20-ig. A patinás műemlékekben gazdag dunántúli város, Sopron ismét megnyitja kapuit a hazai AZ A HÉT is jól kezdődött. A minden induláshoz szükséges úgynevezett pozitív életérzést egy kecskefarok ébresztette ben­nünk. Egy szobor aprócska ré­sze, amelynek hiánya miatt hó­napokon keresztül bizonyos res- telkedéssel kaptuk félre a fe­jünket, amikor elhaladtunk az Aranyhomok Szálló bejárata mellett. Valahogy Hírős• Váro­sunk kultúrbecsületébe vágó ügynek tartottuk, hogy egy mo­dern műalkotást születése után nem sokkal úgy megcsonkítsa- nak, mint Agamemnon szob­rászművészetét — ott a hotel falán. Lassan egy esztendeje lesz, hogy az Aranyhomokon elhe­lyezték Makrisz Agamemnon két domborított szobrát. Egyik, építészetileg meddőbb felületre egy nőalakot, s az éttermi be­járat mellé egy kecskét. Ez a kedves kecske olyan pajzán képpel tépdesi a leveleket va­lamilyen törpefáról, mintha egyenesen Daphnis és Chloe nyájából fogta volna ki Aga­memnon a modelljét. A pajkos kis szoborban benne van a mithológiai hangulatok derűje, közvetlensége. KEDVET csinál annak is, aki a jó kecskeméti borokra visz­kető torokkal, vagy a hagyomá­nyos pacalra éhesen tér be az étterembe; meg annak is, aki már kedvét töltvén odabent, ró­zsás hangulatban távozik. Persze, a kiskecskét elég ve­gyes közhangulat fogadta an­és külföldi vendégek előtt, hogy megismertesse történelmi ha­gyományokban gazdag múltját és ízelítőt adjon mai, frissen pezsgő szellemi életéből. A vendégeket nemcsak a fenyvesekkel koszorúzott gyö­nyörű táj látványa fogadja, ha­nem tartalmas, gazdag ünnepi program is. Íme, néhány ren­dezvény a ma, pénteken este toronyzene hangjai mellett meg­nyíló ünnepi hetek műsorából. Június 27-én este kezdődik a Liszt Ferenc Szimfonikus Ze­nekar hangversenye Fischer Annie kétszeres Kossuth-díjas zongoraművésznő közreműködé­sével. Az Állami Budapest Táncegyüttes június 29-én sze­repel a Petőfi Színházban, jú­lius 8-án ugyancsak itt mutat­ják be Shakespeare tragédiáját, az Otellót, a Veszprémi Petőfi Színház művészei. De fellép még az; ünnepi he­tek műsorában a lipcsei Tamás­templom kórusa, a híres fran­cia Bretagne Táncegyüttes, az észak-csehszlovákiai kórus és a Vilnuszi Zeneakadémia ka­marazenekara. A kulturális ren­dezvényeken kívül izgalmas sportműsorral, kiállításokkal, városnéző sétákkal és kirándu­lásokkal várja és hívja Sop­ron messzi tájakról — így me­gyénkből is — a szépet szerető vendégeket* nak idején. Mint mindent, ami­ben van valami új. Mi volt szokatlan például ebben a kecskében? Az, hogy olyan ösz- tövér, csontos, éhes szegényke. Mert hát egy szoborba való „példakép", „pozitív” kecskének jóltápláltnak, a természetrajz­könyvből is megtanult tökéletes méretűnek kell lennie — mon­dották többen is. Komikussá devalválódva így merült fel az­tán annak a kérdése is, hogy egyáltalán szocialista realista-e ez a kecske? — hogy csak en­nél maradjunk. Más vélemé­nyek a morállal kacérkodva bő­vítették a kérdésfeltevést: He­lyes-e egy kecskét áldott álla­potban ábrázolni, s tetézve a bajt, nyilvános helyre kitenni, mikor csitri lányok is mászkál­nak az utcán? így kezdett alakulni a kecs­ke művészettörténeti hovatarto­zása, azzal az aggályos fenntar­tással, hogy meggondolandó, va­jon egy sovány, amellett vem­hes jószág szocialista realista-e? Végre egy „műértő” huligán -t- szégyenszemre — egy éjszaka letörte a domborított kecske farkát, s a vidám kis jószág egész télen át, a legutóbbi idők­ig farok nélkül ékesítette az Aranyhomok falát. Nemegyszer figyeltük, amint külföldi turis­ták fényképezték a farkatlan kecskeszobrot, és fejüket csó­válták a barbár csonkítás lát­tán. A KIS KECSKE testi hibáját pótolták, újból van farka. Hisz- szűk, hogy most már belopta magát azok szívébe is, akik ide­genül fogadták tavaly. Ezek is megértették, hogy a művész nem olyan szemlélettel alkot, mint ahogyan a kecskehúst áru­sító hentes, vagy a kecsketartó gazda alakítja ki magának az „eszményi kecske” képét. Ha ez elegendő volna, nem lenne mű­vészet a világon és szobor he­lyett elég lett volna egy kitö­mött kecskét tenni az Arany­homok falára. (t) Már az új tanévre készülnek Még alig két hete .annak, hogy véget ért az 1963—1964-es taní­tási év, de a megye papírbolt­jai — köztük a két kecskeméti papírüzlet is — már megkezd­ték az előkészületeket az új tanévre. Megyénk székhelyén, a Rákóczi úti 161-es számú papír­üzlet tegnap, csütörtökön kapta meg a PIÉRT szegedi raktárá­ból az új tanszereket: Mintegy 65 ezer iskolai füzetet, hétezer grafitceruzát, ezer piros-kék irónt, háromezer doboz színes irónt, 200 doboz törlőgomut és 850 darab olcsó diáktöltőtollat. A bolt dolgozói hétfőn meg­kezdik a füzetek csomagolását iskolák és osztályok szerint, hogy a szülőknek ne okozzon majd gondot vásárláskor a szük­séges iskolafüzetek kiválogatá­sa. A csomagolás július köze­péig tart, s a jövő hónap 15-én az önkiszolgáló üzlet meg is kezdi a tanszerek árusítását. í H. N. A pódiumon a ** tánczenekor gyors számot játszik. Búg a gitár, a sza­xofon közbe-közbe ri­kolt. A parketten a dob monoton ütemére fiatal párok táncolnak, gyakorolják a lépése­ket, figurákat. Próbál a kecskeméti művelő­dési ház modem mű­vészeti csoportja. Amíg a táncosok és a zenekar pihenőt tar­tanak, Virányi Viktor­tól, a művelődési ház művészeti előadójától érdeklődtünk eddigi munkájukról. — Kecskeméten már régóta foglalkoznak modern művészeti ágakkal — mondja. — A jelenlegi formában a múlt ősszel alakult meg az együttes. A művészeti csoport va­sárnaponként a megye városait, községeit jár­Zene, táncének ja, bemutató előadá­sokat tart. Az idén már 35 alkalommal léptek fel. Ezeken be­mutatják a klasszikus és modern táncokat, zenekari és énekszá­mokat adnak elő. H ol aratta az együttes legna­gyobb sikerét? — A múlt hónapban Szolnokon az ünnepi hetek alkalmával ren­dezték meg az alföldi tánczenekarok feszti­válját. Erre tánczene­karunk és szólistáink kaptak meghívást. Itt ugyan nem állapítot­tak meg sorrendet, de a helyi újság nagyon elismerően írt rólunk és a közönségnek is nagyon tetszett a mű­sor. “povábbi tervek? — Június végén megrendezzük a vá­rosi tánc- és dzsessz- zenekarok fesztiválját. Részt veszünk Kalo­csán július 5-én a me­gye legjobb amatőr tánczenekarainak ve­télkedőjén. Ezen a televízió Ki mit tud műsorából megismert táncdalénekesek is fel­lépnek. Szeptember­ben a bajai járásban lesz öt-hat előadá­sunk. Országos viszony­latban „milyen erőt” képviselnek? — Bátran elmond­hatom, hogy országo­san is elismert a mű­ködésünk. Ezt legjob­ban talán az bizonyít­ja, hogy nemsokára csehszlovákiai turnéra utazhatunk. A közpon­ti táncklub meghívást kapott, amit jó mun­kánk elismeréséül ne­künk adtak át. Vincze Miklós táncoktató ve­zetésével a táncosok igen szép helyezéseket értek el országos ver­senyeken, úgyhogy a csoport egyre több meghívást kap az or­szág minden részéből. A modern művé- szeti csoport igen szép munkát vé­gez. Pedig sokszor aka­dályozza felkészülé­süket az, hogy nincs helyiségük. Amit idáig végeztek, azt nagy­részt saját erejükből érték el. Pedig több támogatással, segít­séggel, városunk „hí- rösségei” lehetnének. K. G. Vasárnap nyílik a Teles Etfe-kiáHitás Kecskeméten A tanítvány, mesteréről M. L. ■ ■ Soproni Ünnepi Hetek

Next

/
Thumbnails
Contents