Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-24 / 146. szám

MW. június 84, szerda

5. oldal

Elültették a barátság fáját

A Kiskunhalasi 11. Rákóczi ** Ferenc Mezőgazdasági Technikum 36 tanulója négy tanár kíséretében tanulmányúton vett részt Lengyelországban. Vendéglátójuk a dobrocini mezőgazdasági technikum volt, amelynek tanulói és tanárai ta valy töltöttek két hetet a halasi technikumban.

Dobrocin, a Mazuri-tavak és erdők között fekvő kis lengyel falu, egy balatoni fürdővároshoz hasonlítható. A technikum tanárai és tanulói kora hajnalban virágcsokorral várták a magyar vendégeket az állomáson, majd az iskola parkjában a Himnusz hangjai mellett ünnepélyesen felhúzták a lengyel zászló mellé a magyar lobogót is.

AA ásnap reggel kétnapos autóbusz kirándulásra vitték diákjainkat a vendéglátók a Balti tenger partjára. Az Alföld magyarjait elbűvölte a tenger, valamint az a szeretet, amivel mindenütt elhalmozták őket. A kikötőben büszkén mutogatták a Csepelen gyártott darukat. Gdanszkban már minden újjá épült, de a lengyel nép hagyománytisztelete megőrzi a régi stílust. Romokkal csak a Westerplatten találkoztak, ahol minden a fasizmus rémtetteiről beszél.

A halasi diákok néhány napot dolgoztak a dobrocini technikum gazdaságában, s tanulmáKölcsönös megtiszteltetés

Ünnepre készültek a múlt héten az ÉM Fémmunkás kecskeméti gyáregységében. A szocialista brigádok és az e címért küzdő — összesen 18 felnőtt és öt ifjúsági brigád — termelési tanácskozását tervezték. A tanácskozást a szokásosnál ünnepélyesebbé akarták tenni, s ezért meghívták a Bajai Tóth Kálmán Társaság két tagját is: Bárdos Ferencet és Moretti Gemmát, olvassanak fel műveikből.

Az ünnepség kitűnően sikerült. Alapjában véve kis esemény. Egy hír volt csupán az újságban. De megmutatkozik — mint cseppben a tenger — ebben is, hogy sok tekintetben mekkorát változott nálunk az emberek gondolkozása. Valamikor örültünk, ha meghallgatták a munkások az írókat. Most egy üzemi ünnep fénypontjának kérték szereplésüket. Mekkora megtiszteltetés ez az irodalomnak! ... M. L.

nyozták a lengyel mezőgazdaságot. Meglepő volt, hogy az aránylag gyenge talajon és eléggé mostoha időjárási viszonyok ellenére fejlett az állatállomány, jól megmunkált vetések (zab, burgonya) és gazdag legelők vannak mindenfelé. A gazdaság területéhez képest igen modern és gazdag gépparkkal rendelkezik.

Ezután ellátogattak Varsóba, Olssynba, Karelovo-Ketrzynbe, Fromborkba és hajókáztak a Mazuri-tavakon.

A halasi diákoknak egész életre szóló élményt jelentett mindegyik város, a találkozásokon ott izzott a lengyel nép baráti szeretető a magyarok iránt. A találkozás emlékére a dobrocini iskola parkjában elültettek egy tölgyet, a barátság-fát, amelyről azóta már megírták lengyel barátaik, hogy szépen fejlődik és virul, mint a lengyel—magyar barátság szimbóluma.

Szalai László

A MÁSODIK OTTHON

Játékország... Habszivacs gyerekekkel, lombfűrész tehénnel, kutyával, PVC-csövekből összeügyeskedett kistörpékkel és egy szép, nagy óriáskerékkel. És mindennel, ami csak játékországban megtalálható. Honnan került ez a rengeteg játék a Kecskeméti BM Gyermekotthonba? A napközis gyerekek készítették. Az óriáskereket Gyorsa Zoli, a szélmalmot Fejes Laci, a szivacsfigurákat Tábi Edit, de hosszan lehetne sorolni még a neveket, és az érdemeket.

— Minden évben rendezünk egy kis „házi” kiállítást — mondja Horváth Ferencné csoportvezető — és rengeteg a látogatónk.

A vendégkönyv sűrűn teleírt oldalain dicsérő, elismerő szavak. Megfogalmazásuk eltérő, de tartalmuk ugyanaz: Ügyesek a gyerekek, és nagyon értik, szeretik munkájukat az őket irányító pedagógusok. A kedves, vidám Éva néni és férje, Horváth Ferenc.

Változások a tanyai iskolában

ANNAK idején mint tanulmányi felügyelőnek alkalmam volt megismerni a tanya népét. Azután mint néprajzi gyűjtő kerestem, kutattam a tanyavilág életének hagyományait. Megejtett ennek az életformának sok különös szépsége, s az itt élő emberek nemes egyszerűsége, becsületessége. Mindenekelőtt ezt láttam meg, ezt kerestem az elmaradottság szomorú tényei között is, úgyhogy tavaly szeptemberben szívesen, sőt bizonyos küldetésérzéssel mentem ki tanítani a tanyavilágnak legősibb fészkébe, Kön- csögpusztára.

Amit ott tapasztaltam, megfelelt várakozásaimnak. Ebben a népben a legnemesebb törekvéseket, a legjobb tulajdonságokat szabadította fel a mi világunk. Mohón vetik ma már magukat a művelődésre. Jól láthattam, mennyire megszerették az iskolát. A szülőknek, tanulóknak határozott meggyőződésük, hogy nálunk ma már a mindennapi életben való boldogulás fő tényezője a tudás.

TÉVEDÉS lenne persze azt hinni, hogy minden simán megy. Bármilyen becsülete is van az iskolának, a szülők közül sokan számítanak otthon gyermekeik segítségére is a munkában, s ezért a tanulók nagy hányada a tanulásban csak az iskolában eltöltött időre hagyatkozhat. Tehát alaposabb magyarázatra van szükség, hogy az új anyagot elsajátíthassák. Nem egy gyerek a könyvet otthon nem veszi elő, hiszen erre sem ideje, sem ereje nincs, amikor este abbahagyja a ház körüli munkát.

Tanítványaim egyik fele az év eleje óta szorgalmasan dolgozott, néhányról azonban még márciusban is azt hittem, hogy meg kell buktatni.

Ügy látszik azonban a kitartó munka és a sok-sok beszélgetés végül is eredményt hozott. S ami a legjobban meglepett: Még azok is, akiknek a tanulmányi átlaga alacsony lett, egy-egy tantárgyban — amelyik érdeklődési körüknek legjobban megfelelt — a legjobbak közé kerültek.

A TANYA VILÁG nagyon sok értéket eltemetett minálunk mindeddig. De megnyílt az út már itt is a tehetségek előtt. S hogy milyen hatása van ennek a lehetőségnek, az abból is lemérhető, hogy ahol azelőtt csak a nagyon szerencsések és nagyon szorgalmasak juthattak el középiskolába, ma a tanulók 95 százaléka tovább akar tanulni.

Dr. G. D.

— Egész évre szóló munkafoglalkozási tervet készítünk hetekre bontva — ismerteti módszereiket Éva néni. — Heti egy munkafoglalkozás a kötelező, de nincs olyan nap, hogy tanulás után ne rohannának barkácsolni a gyerekek. Játék helyett is fúrnak-faragnak.

Az eredmény? Hozzászoknak a kitartó, rendszeres munkához, fejlődik kézügyességük, ízlésük, sokkal könnyebben nevelhetők. Mivel barkácsolni csak az mehet, aki tudja a leckéjét, és nincs egyese — a tanulmányi átlag 4 fölé emelkedett, közeokát. Pszáchológushoz küldik^ vagy utánanéznek, milyenek az otthoni körülményei.

— A napköziben a nevelésen van a hangsúly — mondja Ladányi Júlia, a gyermekotthon vezetője — nem az oktatáson. Itt nem lehet jeggyel megfogni a gyereket, hanem meg kell szerettetni magunkat. Sajnos, ezt a munkát sokszor kevesebbre értékelik, mint az iskolát.

Azonnal mesélik is, mi mindenre kell számolni egy napközis nevelőnek. Ladányi Júliától például azt kérdezte két apró és nekihevült sakkozó, hogy „ki

Forog az „óriáskerék”

pesnél gyengébb egy sem akadt. Sokat javult a magatartásuk is.

Fegyelmezettek.

Szaporodnak az élmények, egyik megszívlelendő és hasznos módszer a másik után. ösz- szehangolták a napközi és az óvoda munkáját. A nagyok patronálják a kicsiket, játékot készítenek számukra, segítik őket. A napközis nevelők állandó kapcsolatot tartanak a gyerekek szüleivel, tanáraival. A nevelőmunkába bevonták a tv, a rádió megfelelő műsorait, családlátogatásoknál felhívják a szülők figyelmét, hogy mit nézhet meg, és mit nem a gyerek. Sajnos, néha hiába. .. Nevelési tanácsokat adnak a szülőknek, és ha baj van a tanulóval, keresik az

Nemrég írtunk Farsang Péter, a kiskunfélegyházi veterán elvtárs visszaemlékezéseiről. Akkor szóltunk munkásmozgalmi vonatkozású gyűjteményének néhány darabjáról. Az egykori nagy plakátokról, melyeken Bíró Lajos és Szántó Lajos művészi grafikái láthatók: a Vörös kalapácsos ember, illetve a Munkások tömege. Belepillantottunk az 1919. május elsejére kiadott ünnepi röpiratba, a kisalakú újságba. Leírtuk az első szabad május emlékére gyártott, vörösszalagos, színes fémembléma jelképes figuráját, az uralkodói koronára jakobinus sapkát húzó munkást.

De mi mindent őriz még Farsang elvtárs! Nehéz szívvel, de azért a fiának is adott már egy-két kedves emléket. Az ifjú Farsang elvtárs munkaéfdemrendes mérnök a budai épületelemgyárbarf — és párttitkár. Bizonyára sok-sok gyermekkori epizód, kedves és fájdalmas emlék fűződik a nála levő tárgyakhoz, irományokhoz is. A titokban megtartott május elsejékről, a régi-régi kis ragasztócédulákról, melyekkel tele lett a Lövölde park. Hirdették a fatörzseken: Éljen, május 1! Édesapja talán e kis cédulákból neki is adott és mesélt igaz meséket az első szabad májusról, melynek eljön még a folytatása... El is jött.

Van a féltve őrzött kincsekből talán Farsang Gizellánál, aki már családanya Oroszlányon és matematika—fizika tanár.

Került a legértékesebbekből a Munkás- mozgalmi Intézetbe, de van még itthon is jócskán belőlük. Ezeket a helyi múzeumnak szeretné hagyni az idős elvtárs. Nem, nincsenek ezek most sem elzárva a világtól. Kiállításokon bárki láthatta és látni

A veterán gyűjteménye

fogja ezután is őket. De míg lehet, maradjanak Farsang elvtárs házában. Egyedüllétében mindig olyan kedvre derítik őt. Sosem érzi, hogy már nyugdíjas. Ezek a tárgyak összekötik őt mind a harcos múlttal, mind az építő jelennel, a mai elvtársakkal. Ezért tanul most is, hetven éves fejjel ‘— középfokú tanfolyamon.

Az asztalon lapos gömb formájú műanyag tartó. Ha fedelét leveszi, megzirren- nek a régi jelvények. Az ovális MTE-jel- vény, a kinyújtott karján kovácsüllőt tartó munkással. Két kéz kapcsolódik össze azon a vörösszalagos, köralakú, rézemblémán, melyen körbefut a szöveg: Éljen a Tanácsköztársaság 1

Majd egy ezüst színben játszó, gomblyukba tűzhető jelvény következik: három vízszintes nyíl — egy irányban. Horthy- időbeli szocdem. pártjelvény. Mit jelent a három nyíl? öntudat — szabadság — kultúra — emlékezett Farsang Péter. Mellette a négyszögalakú, felszabadulás utáni változat: ezüst mezőben a Vörös kalapácsos ember.

Élénken ragyog mind között az MKP emlékezetes, vörös csillagos, nemzetiszínű szalagos párt jel vénye.

Esek e ll kívül röplapok, brosúrák tízével, például Lenin: Állam és forradalom c. művének tizenkilences kiadása, Bucha- rin, Kun Béla, s mások munkái. Hogy milyen agitatív volt egy-egy röpirat, levelezőlap, mutatja például az a színes nyomású levelezőlap, melynek központi figurája egy k. u. k. magyar tiszt, amint atti- lásan, kardosán, csákósan — nagy ívben hátradőlve önt szájába egy zsák — aranyat. A szöveg a következő: Magyarország népe fizet: hadseregre 285 milliót, állat- védelemre 12 milliót (nagyhasú gazdatiszt, ispán kis rajza van a számok után), papokra 28 milliót (az ábra egy élveteg, csu- hás tisztelendő), néptanítókra 17 milliót és munkásvédelemre 1 és fél milliót (man- kós, betég ember képe).

Mikor azt gondolnánk, hogy nincs már más néznivaló, akkor Farsang Péter behív egy tiszta helyiségbe. Az ajtótól jobbra fordulunk és a falon ezüst színű vaslemez-domborítást látunk. Akkora, mint egy nagy terembe való dombormű. Középen tőke, rajta üllő. Egyik oldalt ke- zén-lábán bilincsbe vert munkás áll. Lánca az üllőn fekszik, arra tartja a hosszú- nyelű vágót. A vágón felírás: öntudat. Másik felől szintén munkás. Éppen ütésre lendíti nagy kalapácsát, melyre ezt írták: Szervezet.

Magyarázat nem kell a szimbolikus alkotáshoz, amelyet Farsang Péter domborított 1929-ben, az akkor létesített munkásotthon falára. Az akkori rendőrség ok- vetetlenkedett, nem akarta engedélyezni, hgy feltegyék. Azzal „érveltek”, hogy a két munkásalak „meztelen”. Az elvtársak leforrázták őket, megmagyarázták, hány művészi alkotást lehetne eltűntetni ilyen címen, de azokat helyükön hagyják ... Végül is csak el kellett hozni, amikor a munkásotthonból — leventeotthon lett.

Ez is a félegyházi múzeumé lesz egyszer ... Tóth István ,

lehet-e ütni a királyt, vagy sem”. Fogas kérdés annak, aki nem sakkozik. De a tekintélye forgott kockán, fel is hívott nyomban egy apukát, és büszkén közölte a csemetékkel: „Hát persze, hogy ki lehet.” Horváth Ferenc pedig döntő meccsek idején esténként el nem mozdult a tv elől. Nem azért, mintha különösebben érdekelte volna a futball, „de holnap — mondta — jönnek a gyerekek, és mit gondolnak majd, ha azt sem tudom, mi az a szögletrúgás?”

Meggyőzni a szülőket a helyes nevelésről, felszabadítani és kibontakoztatni a gyerekekben rejlő végtelenül gazdag képességeket, nyesegetni a hibákat, felébreszteni az önbizalmat ott, ahol kell — könnyűnek tűnő, valójában nagyon nehéz feladat. Hivatásszeretet, szív és szakértelem nélkül egyáltalán el sem képzelhető. A Horváth házaspár szép példáját adta annak, hogyan lehet friss kezdeményezőkedvvel, szívós munkával a napköziből igazi második otthont teremteni. Nem lélektelen „gyermekmegőrzőt”, hanem derűs, kellemes, családias környezetet. Vajon megérte-e a fáradságot?

— Megérte! — válaszol azonnal Éva néni. — Nem tudom elmondani mit jelent az, amikor mondogatják, hogy nézd, ezt én csináltam, milyen szép az enyém. Kislány korom óta pedagógusnak készültem, és bár a szüleim ellenezték, nem bántam meg. A férjemmel még otthon is a neveléssel foglalkozunk. Közös a munkahelyünk, a tervünk, közösek a céljaink. Szeretnénk azonban, ha a barkács- munkához készítenének már tervrajzokat, változatosabb lenne a napközis segédkönyv, ha gyerekeink az új tanévben már egy helyre járnának iskolába, és lehetőséget adnának nekünk is a továbbképzésre.

Közben a nyári táborozásra készül. A Mátrába mennek, Ágasvár mellé július 2-án. Izgatottan tervezgetnek a nevelők is. Pedig saját szabadságuk terhére vállalták. A gyerekekért. .. ‘Vadas Zsuzsa