Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-24 / 146. szám

✓ 1964. Június 34, s*efúa 3. ©Icfal Segítsük a háztáji árutermelést Közös gazdaságaink termelé­se az elmúlt éveikben jelentő­sen növekedett, a termelés to­vábbi növekedésének anyagi — beruházási — feltételeit azon­ban csak részben tudtuk meg­teremteni. Ezért a háztáji gaz­daságok árutermelésének je­lentősége — különösen az állat- tenyésztésben — egyáltalán nem csökkent. Amiből több van mint a közösben A megye háztáji gazdaságai 1963-ban csak az állami ke­reskedelemnek 17 ezer mázsa hízott sertést, 12 ezer mázsa hízósertés-alapanyagot, 46 ezer mázsa vágómarhát és borjút, 216 ezer hektoliter tejet adtak át. Ezenkívül mintegy 85 ezer darab hízó sertést és 'csaknem 1,5 millió darab baromfit ne­veltek saját fogyasztásra és je­lentős mennyiségben értékesí­tettek szabadpiacon is, előse­gítve' így a lakosság húsellátá­sát. Az 1964. áprilisi állatszámlá­lás adatai szerint a sertés-, koca- és a tehénállomány me­gyei szinten nágyobb a ház­táji gazdaságokban, mint a kö­zösben. E gazdaságok állomá­nya 37 ezer szarvasmarha, 19 ezer tehén, 181 ezer sertés, 19 ezer koca és csaknem 1 millió törzsbaromfi. Ugyanakkor a kö­zös gazdaságok csak 13 ezer te­hénnel és 15 ezer kocával" ren­delkeznek. :-’~n időszakban a háztáji állomány ilyen magas aránya indokolt. Egyelőre férőhely hiá- k.ui tutijuk ezt az ál­lományt a közösben elhelyezni. A háztáji gazdaság tehát már ilyen szempontból sem akadá­lyozója a közös- fejlődésének, hanem azt szervesen kiegészíti és termelése igen gyümölcsöző lehet a közös gazdaságra vo­natkozóan is. Elég ha megem­lítjük, hogy a közös gazdasá­gokban éppen a növendékek nevelése és a hízóálapanyag előállítása a legkevésbé jöve­delmező, sőt esetenként ráfi­zetéssel jár. Ott, ahol megfelelő szerve­Javult a minőség Nem látványos újítás ez. A kádöntőformákon levő változást csak az veszi észre, aki a szak­ma minden csínját-bínját isme­ri. Az ésszerűsítés lényegét né­hány szóban összefoglalhatjuk: Korábban 18—20 — kisebb — öntőnyílást alkalmaztak kádan­ként,- most mindössze két na­gyobb ék alakút, s .azzal feles­legessé váltak a felöntő szekré­nyek is. Az új eljárás tavaly júniustól múlt hónap végéig kö­zel 638 ezer forint megtakarí­tást eredményezett a Zománc­ipari Művek Kecskeméti Gyár­egységének. Jelentős mennyisé­gű vasat, takarítottak meg. Csökkent a munkabérköltség is, mert a korábbinál kevesebb be­öntő csonkot kell eltávolítani a kádakról. De nem csupán a gyártási költség változik előnyösen. — Csökken a kádak súlya és ugyanakkor javul az áru minő­sége is. Mindkettőt nagyra ér­tékelik a külföldi megrendelők. Mi adta az ötletet az újító közösségnek: Pogány Károlynak, Hábrán Ferencnek, Kulrnán Jó­zsefnek, Schebeszta Józsefnek és Bikádi Gábornak? Amint el­mondták a szükség kényszerí­tette őket arra, hogy az új ön­tési technológiát dolgozzanak ki. Az üzem ugyanis rövidesen két új formázó gépet kap, ame- lyeket csak a beöntő nyílások helyének, formájának és szá­mának megváltoztatásával al­kalmazhatnak teljes sikerrel. Az újítóknak az elmúlt na­pokban ünnepélyes* keretek kö zott-nyújtották át az ésszerűsí­tésért járó jutalmat. B. Dj zéssel a tsz a háztájiban nevelt alapanyagot felvásárolja, a hiz- lalási és bevételi tervek telje­sülnek, míg más helyeken ép­pen az alapanyag hiánya je-, lentős bevételkiesést okoz. A családtagokat is foglalkoztatja A kevésbé munkaképes csa­ládtagok foglalkoztatását is elő­segíti a háztáji állattenyésztés. Másrészt népgazdasági szem­pontból is igen nagy a jelentő­sége annak, hogy a háztáji gaz­daságok nagy mennyiségben használnak fel takarmányként olyan hulladékokat, útmenti fű­termést, amelyek nagyüzemilég gazdaságosan nem hasznosítha­tók. (A baromfi a káros rovaro­kat is pusztítja.) Pusztán e ta­karmányérték a megyében több ezer kh területet szabadít fel a> takarmánytermelés alól, amely más növénnyel gazdaságosan hasznosítható. Mint látjuk, a háztáji állo­mány jelentősége igen nagy, de sajnos, nem minden szövetke­zetünkben segítik a háztáji árutermelést. Több helyen ta­pasztalható, hogy a háztáji ál­lomány egyszerűen azért csök­ken, mert nem biztosítják a szükséges zöld- és szálastakar­mányt, az alomszalmát, vagy éppen az idejében történő haza- szállításhoz fogatot stb. A kocatartó gazdaságok szá­mára lehetővé kell tenni, hogy a háztáji területen belül 200— 300 négyszögöl lucernát kapja­nak, vagy zöldlucernát vásá­rolhassanak. Az utóbbi esetben helyes, ha ,a tagok nem pénz­ben, hanem süldőben térítik meg az ellenértéket. Így bizto­sítható a közös gazdaság hízó­alapanyag igényének kielégí­tésé, de a tagok számába is kedvező feltételeket teremt mind a nevelésben, mind az értékesítésben. A tehéntartó háztáji gazdaságok számára egyéb zöld-, esetleg silótakar­mány juttatása is indokolt. Itt is helyes alapelv lehet a ter­mészetbeni törlesztés (pl. borjú). Amennyiben megfelelő legelő­terület áll rendelkezésre, fel­tétlenül meg kell szervezni a háztáji állomány legeltetését is. Alkalmazzák az ösztönző jövedelemelosztás formáit A háztáji gazdaságban, de a közösben is, a legnagyobb prob­lémát a szálastakarmány hiánya okozza. Ennek egyik oka az, hogy szövetkezeteink nem min­den esetben alkalmazzák az ösztönző jövedelemelosztási for­mákat, amelyek biztosítanák a gyors és veszteségmentes beta­karítást. A legnagyobb veszte­ség éppen a szálastakarmány termelésénél tapasztalható. Az abraktakarmánnyal való ellátottság viszonylag a legked­vezőbb a háztáji gazdaságok­ban. A háztáji területen a ta­gok ugyanis nagyrészt kukori­cát termelnek, másrészt az ösz­tönző jövedelemelosztási for­mák alkalmazása is fokozza a kiadott abrak mennyiségét. Egyes tagok jelentős tartalék­kal rendelkeznek. Helyes, ha a közös gazdaságok elősegítik a készletek felhasználását, azzal, hogy a rajtuk keresztül leszer­ződött hízó sertések után dara­bonként 1—2 mázsa takarmány vásárlását biztosítják. > Az alomszalma hiányának problémáját a háztáji gazda­ságokban mindenképpen meg kell oldani. Ennek egyik módja lehet a kukoricaszár fel tépése mind a közösben, mind a ház­tájiban. Az alom juttatását azonban a háztáji trágya visz- szavásárlásának kell .követnie. Ma még ugyanis a háztáji trá­gyának mintegy az 50 száza­léka nem kerül vissza a közös gazdaságba. Új módszer A háztáji segítésének új mód­szere az, amely a termelést mi­nőségi alapanyag és táptakar­mány juttatásával segíti elő. A hartai Lenin Tsz például a tojástermelés fokozása érdeké­ben 50—70 dkg-os előnevelt, jó tojó képességű Newhampsbire-i fajtájú baromfiakat ad ki to­jásban történő törlesztésre a háztáji gazdaságoknak. (Egy kiló élősúlyért 34 db tojást kap.) E fajtának az. évi tojás­hozama a tenyésztésben levő magyar fajták hozamánál átla­gosan 30 db-bal több, a szö­vetkezeti gazdák tehát szinte térítés nélkül kapják meg az élősúlyt. A tojástermelés to­vábbi fokozása érdekében a tsz természetbeni takarmányért to­jóanyagot is biztosít gazdáinak. Az utóbbiak egy mázsa tápért, annak minőségétől függően, 130—140' kg takarmány adnak. A háztáji gazdálkodás segí­tésének valamennyi, a gyakor­latban is bevált módszerét ter­mészetesen nem lehet felsorol­ni. A közös és a népgazdaság együttes érdeke azonban meg­kívánja, hogy az adottságok­nak megfelelő módozatokat mindegyik szövetkezet vezetői kidolgozzák és alkalmazzák. Koczó Péter megyei üzemgazdász KI kiért? Felháborító? Annak, akinek elmesélik, többnyire nem. Leg­feljebb a fejét csóválja. De az, aki szenvedő alanya az esetnek háborog. Persze hiába, mert övé csak a kötelesség és a bosszú­ság. A „hatalom” a zordon hi­vatalé, amely kizárólag papíron érintkezik az ügyféllel, olvas­hatatlan aláírással, személyte­lenül. S minden okozott kelle­metlenkedésre van igazolása is: nem rosszindulat vezeti, hanem ilyen és ilyen számú rendelet, szabály, utasítás ... Mintha Kafka vízióinak vilá­gába tévedt volna az ember egy-egy bürokratikus eljárás során. Na persze, nálunk már nem megfoghatatlan félelmek gyötrik az embert ilyenkor, de az érveivel gyakran ugyanúgy nincs hova fordulnia. Ekkor szoktunk így kifakadni: Akár régen!... ... Ezt mondta a múltkor az egyik városi tanács osztályve­zetője is, aki ugyanannak a ta­nácsnak, ugyanazon a folyosón levő pénzügyi osztályától hiva­talos felszólítást kapott postán, bélyeggel, valamilyen csipp- csupp ügyben. Holott csak a házi telefonon kellett volna át­szólni neki, aminthogy az ügyet is házi telefonon intézte el az­tán fél perc alatt.- A felszólítás kitöltése, postázása, kikézbesí­tése és elolvasása sokkal több időt vett igénybe, mint az egész ügy elintézése. Velem meg a következő apró­ság történt: Tegnap este haza­megyek, nem ég a villany. Né­zem a biztosítékot, jó. Ma reg­gel telefonálok a DÁV-nak. Ki­kapcsolták. Nem fizettem ki határidőn belül az esedékes vil­lanyszámlát. Nem is kaptam számlát! — De! Kiküldték! — Nem kaptam meg. — Arról ők nem tehet­nek .: . Igaz, hogy nyaralni voltam. Lehet, hogy az alatt küldték, az is lehet, hogy előtte, s a szomszéd elfelejtette átadni. — (Soha nem ón veszem át. mert napközben sohasem vagyok ott­hon.) De hát még ha megfeled­keztem volna róla, akkor is, ez az eljárás? Az esethez hozzátartozik, hogy a szerelők senkinek, még a ház­felügyelőnek sem szóltak, ami­kor betörtek a villanyórámba. S amint lélegzetnyi időm akadt, lóhalálában rohantam a DÁV- hoz. De ott azt mondták, sajnos elkéstem, ügyfélfogadás dél-lőtt tízig van, jöjjek holnap. Tehát ma efcte se lesz villanyom!. . . Nem vagyok pontatlan fizető. Tisztességes hivatalnak kutya­kötelessége volria, azt hiszem, mérlegelni, hogy kik a vissza­eső bűnösök, kik nem. Ügy ér­zem, nem érdemeltem és ha- sónló helyzetben senki más nem érdemelné meg ezt az eljárást. Természetesen, nem a DAV utasítását végrehajtó adminiszt­rátort hibáztatom, hanem a mit tudom én milyen számú rendel­kezést, amely szigorúan előírja, hogy a késedelmeskedők óráját haladéktalanul ki kell kapcsol­ni. Lehet, hogy nevelő célzatú­nak szánták ezt a kérlelhetet- lenségét? Pedig nem az. Csak felesleges bosszúságot okoz, s a tetejébe hiábavaló különrpun- ká,t a vállalat amúgy is agyon­terhelt szerelőinek. Minden ilyen merev rendelet szülője: a lélektelen bürokrá­cia. Itt is: valamiféle bizalmat­lansággal szemléli fogyasztóit a DÁV. Pedig mégiscsak az Áramszolgáltató Vállalat van az állampolgárokért, nem pedig megfordítva. Mester László Ahol a „Tavasz” születik A Kecskeméti Bútorgyárral együttműködve idén 1580 „Ta­vasz” garnitúrát gyárt a Bajai Bútor- és Faipari Vállalat. A gar­nitúrák kárpitozott darabjai Kecskeméten készülnek, a három- ajtós szekrény, ágyneműtartó, öltözőszekrény és az asztal előállí­tása pedig a Duna-parti üzem feladata. Március végén kezdték a modern lakószoba-berendezés gyár­tását, és eddig 45 garnitúrát készítettek belőle. Első kép: Zsúfolt a szerelőműhely. Bakos István, Merkler Antal és Putsch István kénytelen újra és újra átcsoportosítani a befejezés előtt álló darabokat, hogy fel tudja illeszteni a zárakat a szekrényajtókra. A vállalat vezetőinek most a raktározás okoz­za a legnagyobb gondot. A meglevő helyiségek ugyanis az új gyártmány bevezetésével már szűknek bizonyultak. Második kép: De nemcsak a készáru raktározását kell meg­oldani Baján. A termelés összetételében beállt változás — eddig tőképpen egyedi darabokat készítettek — szükségessé teszi, hogy növeljék az asztalos szakmunkások számát. Ugyanakkor a fénye­zésnél munkaerő-felesleg mutatkozik. Az itt dolgozó nőket tapasz­talt szakmunkások irányításával képezik át gépmunkássá. Müllér Józsefné figyelmesen hallgatja tanítómestere. Kozma Miklós ma­gyarázatát. Ha szorgalma nem lankad, fél év múlva már önállóan dolgozhat a szalagcsiszoló gépen. Békés Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents