Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-23 / 145. szám
r‘ K: 38ntes 33, £eöa & oldal Egy este Kiskunma fsán Cgy kedves történettel kez- “ dem: Az 1963. augusztus SO- i avatott kiskunmajsai Ifjú Gé la Művelődési Ház első operai iadásán, melyet a Szegedi Ne zeti Színház tartott, a Tra- vii Lt mutatták be. És az addig cse zenés vígjátékhoz, operettbe. „szoktatott ’ közönség azon az stén is megtöltötte a négyszí személyes nézőteret. S ami a ^érdekesebb volt, a férfiak söte, ruhában vagy szmokingban, a nők pedig estélyi ruhában fejezték ki megbecsülésüket a színház és a komoly zene iránt. Előadás után hatalmas tapsvihar fogadta a színpadra lépő Várady Zoltán karnagyot, az opera dirigensét. Igaz, talán volt ebben a szűnni nem akaró tapsviharban némi helybéli lelkesedés is, hiszen a neves karnagy a község szülöttje, de mint az eddigi előadások statisztikája is mutatja —. mindenütt nagy sikert aratott a szegedi Tra- viáta. Most itt ülünk Molnár Pállal, a művelődési ház igazgatójával a színházterem előcsarnokából nyíló, modernül berendezett irodában. Ide hallatszik az előadóteremből kiszűrődő dzsessz- zene pattogó ritmusa, majd a szapora tenyércsattogás is. — A mai előadással együtt, a megnyitás óta, ez a huszonhar- madik bemutató Kiskunmajsán mondja az igazgató. — Most több mint háromszáz ember tapsol a nézőtéren a kecskeméti Hírős együttes tánczenekarának és modemtánc-klübjának. — Kik szerepeltek idáig az új művelődési házban? — Többek között a Kecskeméti Katona József Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a KISZ Központi Művészegyüttese, az Országos Rendező Iroda esztrádcsoportja... Még tart a műsor első -része, amikor kilépünk a tágas előcsarnokba. Ilyenkor nem illik ajtócsapkodással zavarni az előadást, így inkább felfedező útra indulok a majsaiak új otthonában. A televízdószobában — ahogy a félhomályban számolgatom — vagy húszán ülnek. A büfébe áramló ünneplőruhás emberek láttán íélbeszakítom a szemlélődést. S egy rövid utcai sétával — megkerültem ugyanis az épületet — sikerült megtalálnom a művészbejárót. A színpadon — bár vége a műsor első részének — még mindig ott nyüzsögnek a szereplők. Virányi Viktor, a zenekar művészeti vezetője, s egyben az együttes „lelke”, néhány mondatban értékeli az eddigi műsort. Azért, hogy a következő részben pergőbbé tegyék az előadást, de talán azért is, hogy lelket öntsön az elkeseredett énekesekbe. Ugyanis nem valami sikeresen kezdődött a máj, este: Nógrádi Margit énekszáma után felmondta a szolgálatot a hangszóró-erősítő, s mire Gödöllői Lajos „King kriol” című énekszámára került sor, a szólista kikiabálhatta a tüdejét, hogy a terem végében is rendesen hallják a kedves melódiájú angol táncdalt. Harmadik csengetés. Elnéptelenedik a büfé. Kigyúlnak a rivalda lámpái, s a szuffiták megvilágítják a bordó bársonyfüggönyt. Tram, traram, tramm ... Ismét a zenekar kezdi az előadást. Majd a tánckar madison- bemutatója következik. A színfalak mögött állok Gergely Ernővel, a kecskeméti városi művelődési ház igazgatójával. Erre a szereplésre ő is elkísérte az együttest. — Modem zene, modern tánc, modern slágerek ... Tgy jellemezhetném a Hírős együttes új műsorát — válaszol kérdésemre az igazgató. S most, hogy lassan vége felé közeledik a Hírős együttes műsora, s ahogy az oldalfüggöny mögül kipillantok a nézőtérre — azt hiszem, sikerült is elérni a szép célt: Kulturált, színvonalas műsort adni — amatőr szereplőkkel — hozzáértő közönségnek. Kovácsi Miklós Dumas vagy Dosztojevszkij ? Ódon boltívek alatt színes, modern bútorok. A mennyezetig szaladó polcokon rengieteg könyv. A könyvek előtt tanácstalanul töprengő fiatalasszony. Melyiket válassza? — ez most a kérdés. Diekenst, Dumas-t vagy Dosztojevszkijt? Az első kettőről olvasott már, az utóbbit csak hallomásból ismeri. A könyvtáros biztatja. Meg kellene próbálkozni vele ... Leül, bizalmatlanul forgatja a Bűn és bűn. bődés lapjait. Lapozgat, fejezetről fejezetre ugrál a tekintete. Aztán olvasni kezd, megfeledkezve mindenről, a bevásárló szatyorban kókadozó zöldségről, arról, hogy ebédet is kellene ma még készíteni... Távolabb csinos, barna fiatalasszony a folyóiratok között kutat. Kása Istvánná honvédségi könyvtáros most olvasóként kereste fel a kalocsai járási könyvtárat. — Középfokú könyvtáros tanfolyamra járok — meséli — és elsőéves szakdolgozatomra készülök, ehhez gyűjtök itt anyagot. Egyébként is jövök, hetenként egyszer. Nagyon szeretek olvasni, és azt is elárulhatom, hogy itt mindjárt kinézem magamnak a legújabb könyveket. Helyesebben a könyvtáramnak. Persze, a járási könyvtárral azért mégsem versenyezhetek. De szeretnék még jobb, választékosabb könyveket adni az én olvasóim kezébe is... Egy könyvtár, ahol naponta randevút adnak egymásnak a könyvek és az emberek. És csak Tavaly javasoltuk hogy a bajai születésű Teles Ede emlékkiállítását mutassák be Budapest után a megye- székhelyen is. Az illetékesek — javaslatunknak helyt adva — a kiállítás anyagát a napokban szállították Kecskemétre. A tárlat megnyitásának időpontját közölni fogjuk. a könyvtáros a megmondhatója, hogy a polcok tövében hány életreszóló barátság köttetett. Vagy hány írót „hagytak el” hűtlenül? Mint a jó öreg Dp- mas-t, a még ma is nyugtalanító Dosztojevszikijért!... Képünkön: Kása Istvánná anyagot gyűjt a szakdolgozó iához, Magyar siker Karlovy Varyban KILÉPVE az állomás épületéből!, törődötten, álmosan pillantott le a hajnali ködben úszó, hegykoronázta városkára — Karlovy Varyra — 80 magyar bábjátékos. A völgyi folyócska mentén húzódó sétányoknak másnap már nemcsak a gyógyvizet kortyolgató sétálók adták meg sajátos képét, hanem a fehér szalagjelvénnyel ékeskedő járókelők is. A jelvényen felírás: I. Nemzetközi Amatőr Bábjátékos Fesztivál. Az UNIMA — Nemzetközi Bábjátékos Szövetség — rendezésében zajlott le ez a nagyszabású találkozó. frmit&iSMáLr g „ nmiim (pzH-tafx.Ufzu+S' klMegátity) Tizenhetedik fejezet. A TÖRTÉNET LEZÁRUL. EGYELŐRE!!! _ Hová? — cövekelte magát a portás a köpcös fiatal ember elé. — Először is: Ma nincs látogatási nap. Másodszor — mutatott a degesz sportszatyorra, ami a jövevény válláról zsinóron fityegett alá — élelmiszer behozatala szigorúan tilos. Ditró elővette, megmutatta igazolványát. — Hivatalos ügy — mondotta. — Államérdek! És esküszöm, hogy ebben semmiféle ételnemű nincsen. Két ujját égnek emelte, másik kezével betaszította a lengőajtót. Átvágott a kórház udvarán, és felsietett a II. B. jelzésű épület első emeletére. Halkan osont végig a betegszobák előtt. — Kit keres, kérem? — állította meg egy fehérköpenyes, ősz hajú, de fiatalos arcú férfi. — Az alorvos urat. — Én vagyok, parancsoljon. — Ditró Géza rendőrfőhadnagy. Illetve már százados — tette hozzá mosolyogva. — A múlt héten léptettek elő. — Gratulálok. Mit óhajt? — Ma délelőtt, amikor telefonon beszélgettünk, alorvos úr volt szíves, és engedélyezett egy rövid beszélgetést Hókai Feliciánnal. — Hm — vonta ráncba homlokát az orvos. — Valószínűleg Bolner kollégámmal tárgyalt. Hát rendben van, de ne fárasz- sza ki, ne izgassa fel, és tíz percnél hosszabb ideig ne tartózkodjék nála. Csak két napja jutott túl a krízisen. Egyébként éppen ebben az egyágyas szobában találja. — Nagyon szépen köszönöm — hajolt meg a látogató, és miközben hálát adott az egek urának, hogy ezen az osztályon két alorvos is van, benyitott. — Megismer? — nézett meg- illetődötten az ágyban fekvő öregúrra. — Hogyne — fordította keservesen oldalra bepólyázott fejét a kérdezett. — Mukival mi van? Él? Válasz helyett a nyomozó megoldotta a kötést a sportszatyor nyílásánál. A tacskó kidugta okos pofácskáját, és boldogan nézett gazdájára. — Ne ijedjen meg, amiért nem ugat. Nem némult meg. Egész vasárnap tanítottam, hogy amíg ebben a tarisznyában van, egy kukkot se szóljon. Másképpen mindketten lebukunk. — Ki viseli gondját? — Én. Nálam lakik. Illetve én lakom nála. Amíg haza tetszik jönni. Együtt őrizzük a lakást. — Azt a gazembert elfogták? — kérdezte a beteg és gyengéden simogattta végig a daxli nyakát. — Még nem. De már szorul körülötte a hurok. — Skandalum! — sóhajtott az öreg. — Az a pernahajder fejbevágja az embert, meg akarja gyilkolni, a rendőrség meg bottal üti a nyomát. Hallatlan! Nem találnak még egy ilyen jellegzetes alvilági alakot. A teste dromedár, a feje meg akkora, mint az öklöm. Megáll az ész! — A Veréb! — ütött homlokára a nyomozó. — Így is felismerte? — ta- máskodott Hókai. — Anélkül, vemre, és mit nem, az az én privát ügyem. Ezt például nem veszem. Tudja, kérem, kezdetleges, kísérleti példány volt, kis hatósugárral, életlen képpel. Amint kikerülök innen, nekilátok, és megépítem a Mukátor Il-őt. A kapcsolási vázlata már régóta itt van a fejemben. — Együtt csináljuk — lelkendezett Ditró. — Majd én is segítek. Csikordult a kilincs, de mire az ápolónő belépett, Muki már behúzta fejét rejtekhelyére. — Tessék a betegszobát elhagyni! Az engedélyezett beszélgetési idő letelt. hogy a Mukátorban bemutatnám? — Hol van az már? — szakadt ki az önkéntelen sóhaj a köpcös melléből. — Mi hol van? A Mukátor? Mi történt vele? — támaszkodott nehézkesen félkönyékre az öregúr. — Hát... hát az a csibész széttörte. Kérem, ne vegye a szívére! — Hogy mit veszek a szíDitró Géza felállt, vállára akasztotta a szatyrát. — Holnap is jöjjön be — nyújtott kezet az öregúr. — A tarisznyát is hozza. Az új készülékhez hozzákezdünk, amint hazaengednek. Hiszen én már tökéletesen egészséges vagyok. Miért is tartanak itt egyáltalán? Miért gátolnak szabad mozgásomban? Felháborító! Tűrhetetlen állapot! A felelőtlenség teteje. Vége. A fesztivál 1200 tagja minden földrészt képviselt, mintegy 25 országból érkeztek delegációk és bábjátékos csoportok. A fesztivál programja értékes előadásokat tartalmazott, melyek a bábjáték pedagógiai, pszichológiai hatásait és vonatkozásait tárgyalták a 3—10 éves korosztályban. A Károly Egyetem lélektan tanszékének vezetője, dr. V. Prihoda megnyitójában a gyermek esztétikai nevelésének általános kérdéseivel foglalkozott. Nagy érdeklődést és nagyrabecsülő méltatást váltott ki a magyar előadás, amely a bábjáték alkalmazását ismertette a Budapesti Gyermekideggondozó Intézetben. Dr. Polcz Alain pszichológus, az intézet munkatársa sok évi munkájának tapasztalatait sűrítette ebben az előadásban. A LEGNÉPESEBB társaságnak — a magyaroknak — volt drukkolnivalójuk: Szerepelt a Pécsi Művelődési Ház bábcsoportja, Kós Lajos rendezésében, A két borsökröcske — című feldolgozását mutatták be Rán- ky György zenéjével. A Békéscsabai Művelődési Ház bábcsoportja Weöres Sándor: Vásár című verséből komponált játékot mutatott be Lenkefy Kon- rád rendezésében. A szereplő csoportok itthon már szép sikereket értek el, de nemzetközi mezőnyben először volt alkalmuk megmutatni képességeiket. A beletapsolások, az előadások utáni ünneplések után a világ minden táját képviselő szakemberek is egybehangzóan a magyaroknak ítélték a pálmát. Az ausztráliaiak, áz angolok, japánok sorban keresték fel a magyarokat, a szomszédainkról nem is beszélve. akik a játékok sajátos nemzeti ízét, szép zenéjét, képző- művészeti megoldásainak folk- lorisztikus zamatát, a pergő játékot egyaránt kiemelték, dicsérték. Bizony a bemutatók között bőven akadt sablonos, naturális, rutinra épített bábjáték is. Úttörő, igényes mondanivalót tartalmazó előadásokat elsősorban a népi demokráciák csoportjaitól láttunk, szovjet, NDK- beli, cseh, bolgár bábosoktól. Az angolok egy mesejátéka, a franciák ötletes képzőművészeti megoldásai, az ausztráliaiak árnyjátékának erényei, s még néhány emlékezetes játék emelkedik ki a bemutatók közül. Dr. Bakkay Tiborné az UNIMA magyar szekciójának tagja
