Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-23 / 145. szám

1984. jnnhis 33, kedd

3. oí'da!

,.M|, 9 A szolgáltatásokról

a velemenye ■

Mindennapi életünkben — ott. hon a lakásban vagy éppen az utcán — fontos szerepet játszanak a szolgáltatások. Észre sem vesszük, ha rendben mennek a dolgok, ám sok bosszúságot okoz, ha a szolgáltatásokban zavar keletkezik. hiányosságok vannak, vagy szervezetlenség uralkodik. Közben új igények is jelentkeznek, éppen ezért soha el nem avuló téma a sajtó számára a szolgáltatásokkal való foglalkozás. E gondolatok jegyében kérdeztük meg megyeszékhelyünk néhány lakóját: Mi a véleménye a szolgáltatásokról:

Csöpögő vizcsapok

VÉCSY GYÜRGY tanár: Egyaránt vannak jó és rossz tapasztalataim. A Kecskeméti Ruházati Ktsz Luther-udvari és Bocskai utcai üzeméről például csak jót mondhatok. Gyorsan, pontosan és kifogástalanul készítik a ruhákat. illetve átalakításokat. Hozzá kell tennem azt is, naflz agronómus legújabb segítőtársa: a karbamid

A MEZŐGAZDASÁG kémiai fegyvertárában egyre szaporodnak a jobbnál jobb harci eszközök. A műtrágyák, tartósító szerek, tápszerek, szérumok, laboratóriumi vegyszerek is egyre több helyet követelnek maguknak. Legtöbbjüket már közelebbről ismerjük, néhánnyal csak most ismerkedünk. Ez utóbbiak közé tartozik a karbamid is, ez a sokhasznú, természetben és mesterségesen egyaránt előforduló vegyület.

A természetben, mint a szervestrágya egyik alkotója jelenik meg, s éppen ezért megfelelő adagolással növeli a talaj táperejét. Már régebben megállapították, hogy nagy nitrogéntartalma miatt nemcsak a föld táplálására, hanem állatok etetésére is alkalmas.

Ezúttal növénytermesztési — pontosabban agrotechnikai jelentőségéről beszéljünk. Elöljáróban talán annyit, hogy a fehér színű, kristályos anyag vízben jól oldódik és a levegő nedvességét könnyen magába szívja. '— Nitrogén hatóanyagtartalma 45—46 százalékos, vagyis csaknem kétszerese a pétisóénak. Ez azt is jelenti, hogy egy terület műtrágyázásához f&- le annyi karbamid elegendő, mint amennyi pétisó.

ALKALMAZÁSA tehát jelentős megtakarítást eredményez a szállításnál és a kiszórásnál. De ugyanakkor bizonyos nehézséget is jelent, mert a fele any- nyi karbamidot ugyanolyan egyenletesen ■ kell szétszórni, mint a dupla mennyiségű péti5 sót. Ez pedig jobb gépet, munkaszervezést és nem utolsósorban nagyobb figyelmet igényel. (A karbamid egyébként más műtrágyával is keverhető akár poralakú szuperfoszfáttal, akár káliummal.)

Azt is tudjuk, hogy az öntözött földeken jól adagolható a vízben, s így még egyenletesebben oszlik szét. Végül szólni kell még egy felhasználási formájáról, a permetező- vagy levéltrágyázásról. Az új módszer már sok előnyét bebizonyította,

s most hasonló sikereket mutat ezzel a vegyszerrel is. Hasznossága nemcsak abban mutatkozik, hogy a permetezett anyag közvetlenül a levél sejtjeibe jut és a nitrogén azonnal segíti a növekedést, hanem abban is, hogy sok növényvédőszerrel összekeverhető.

Még kevés a nagyüzemi adat, a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt következtetés. Hiányzik még a tsz-szakemberek egybehangzó véleménye, amely a többi között eldönti egy hamarosan épülő karbamidgyártó üzem sorsát is.

A KÍSÉRLETEZÉSRE nemsokára jó alkalom nyílik az aratás utáni tarlóhántásnál. A karbamid jó táplálékot szolgáltat a talaj baktériumoknak — amelyek viszont a tarló gyors szétbomlását és humuszképződést segítik elő. Az ellenőrző táblát ugyanakkor a hagyományos módon kezeljék, s ősszel már mindenki személyesen is meggyőződhet a mondottak igazságáról.

gyón udvariasak a vevőkhöz. Sokat javult még a Cipész Ktsz javító-szolgáltató tevékenysége.

Ezzel szemben a lakásban sok bosszúságot okoznak a vízcsapok. Hiába vettem legutóbb is az elromlott helyet újat, egy hónap *múlva úgy csöpögött, mint a régi, mert zárószelepje rossz volt. Az ipar nagyobb gonddal gyárthatná a vízcsapokat,- illetve alkatrészeket, hiszen olyan tárgyról van szó, amit naponta számtalanszor használnak.

Kátyús utak

KERESZTESI BÉLA taxisofőr: Foglalkozásomnál fogva én magam is szolgáltatást végzek. Sok a panasz amiatt, hogy napközben vagy éjszaka nem lehet taxit találni. Igaz, de a mi általunk nyújtott, szolgáltatást más szolgáltatásoknak kell még kiegészítenie. Sűrűn kell például javítani gépkocsijainkat azért, mert a város utcái — különösen ahol csatornáztak — megsüppedt a talaj, kátyúk keletkeznek, s ez rugótörést okoz. A Rendőrfaluba, Dárdai telepre, Bogoviesfaluba, Voelker- telepre nem szívesen megyünk, mert nem tisztítják megfelelően az utcákat, tele van az úttest kidobált üvegdarabokkal, szögekkel, amelyek a gumikat teszik tönkre.

Ezenkívül elromlott járműveink! sokszor fillérekbe kerülő alkatrészek hiánya miatt állnak ki a forgalomból. Ilyen értelemben szolgáltatás az utcák rend- bentartása. a külkereskedelem, illetve az ipar részéről pedig az alkatrészellátás biztosítása is.

Négy év óta betört ablak

FÁTH IMRÉNÉ könyvbizományos: Négy éve járok az

Üvegező Ktsz-hez. hogy pótolják a könyvesbódé kitört üvegét. Tessék megnézni, az üveg be van törve, azóta sem csinálták meg. Nyáron a por eszi emiatt a könyveket, télen a hideg tör be a résen.

KOVÁCS IRÉN tisztviselő: Nekem sem- jobb a véleményem az Üvegező Ktsz-ről. Februárban betört az ablaküveg, és hónapokig nem pótolták, csak ígérgették. Emiatt édesanyám hosz- szú ideig jóformán még vásárolni sem mert elmenni hazulról, nehogy éppen akkor ne legyen otthon, amikor az üvegezők jönnek.

Vajon mikor jutunk el odáig, hogy az ilyesmit órákon, vagy legalább is napokon belül meg- csinájlák?

Négyszáz család kívánsága

KCPRIVANÁCZ FERENC, a Barnevál személyzeti előadója: Sokat javult az utóbbi evekben az ipari, kereskedelmi es egyéb szolgáltatás, és ami külön örvendetes, udvariasabbak is lettek a, vállalatok dolgozoi a vevőkkel szemben. Dicséretre méltó például a GELKA kezdeményezése, hogy nagyobb ünnepeken — karácsonykor, húf- vétkor, újévkor — egész napos ügyeleteket tartottak, s kijavították a váratlanul elromlott rádió-, televíziókészülékeket.

El kell azonban mondanom azt is, hogy a tanácsi vagy szövetkezeti iparnál sok esetben még mindig gyorsabban, néha olcsóbban áll a lakosság rendelkezésére a kisipar. Ilyen tapasztalataim vannak például az órajavítással kapcsolatban.

Elég mostoha körülmények vannak még jelenleg a javítószolgáltatás területén a Lenin- v áros ban. Hosszan sorolhatnám, mi van tőlünk távol, mire volna sürgősen szükség. Egyet mégis megemlítek. Négyszáz családra nem jut egyetlen telefon sem. Legalább három-négy nyilvános állomást fel kellene szerelni a postának, a házfelügyelőknél elhelyezve.

Amint kérdéseinkre adott válaszokból is kiderül, a lakosság elvárja, hogy előzékenyen, gyorsan elégítsék ki igényeit. Jó- ind.ulattal a még meglevő hibák is kijavíthatok a szolgáltatásban. Helyes lenne, ha a szolgáltató vállalatok mielőbb magukévá tennék azt az egyébként nem új mondást: „Ha panasza van, nekürlk szóljon, ha meg van elégedve, mondja, el mindenkinek/’ Nagy Ottó

Most újabb, hasonló kirándulásra készül brigádunk. S a tapasztalatokat átadjuk a többieknek is.

Szót szó, gondolatot gondolat követ, s közben sok mindent megtudunk a Lenin-brigádról. Azt, hogy tervüket személy szerint is időről időre teljesítik, s éves átlagban 106 százalékos a teljesítésük. Ha olykor soron kívül több gyapjút vár a feldolgozó, s a válogatóktól egy kis pluszmunkát kémek, a legtermészetesebb, hogy „rávernek”, megcsinálják. Ilyenkor húzó erő a brigád, mert a részleg többi dolgozója is követi a példát. De legyen a vállalatvezetésnek bármilyen más gondja, ha csak tud, a szocialista brigád segít. Tagjaira mindig számítani lehet.

— Hány tagú a brigád?

— Most éppen hét plusz három. Korábban nyolcán voltunk, de Metzinger Antalnét nemrégiben elvitték tőlünk. Most a vállalat adminisztrációjában dolgozik. Van azonban köztünk egy új asszonyka, most tanulja a válogatást. Öt úgy ismerik a gyárban, hogy nehéz dió, nagyon jó férje van, s mindig siet haza, semmibe sem lehet bevonni. Nos, mi megpróbáljuk. Szókimondó, és a keze is nagyszerű! Ügy látjuk, jól érzi magát közöttünk, ö lesz a nyolcadik. A három plusz pedig? Tiszteletbeli tagjaink, brigádunk segítői.

Katalin asszony a Munka című folyóiratban olvasta, hogy a

fővárosi szocialista brigádok művészeket kérnek fel patronáltra. Okos gondolat! — vélekedtek a Lenin-brigád tagjai és továbbfejlesztették az ötletet. Szabó Lajos elvtársat, a Ganz M üvek Készülékgyárának igazgatóját azért kérték fel, mert széles látókörű, művelt ember. Nagyon hasznos, hogy a köny- nyűipar mellett az ő jóvoltából a nehézipar terveivel, eredményeivel és gondjaival is megismerkedhetnek. Tájékoztatókat tart nekik, sőt azt is megígérte, hogy egy nehézipari gyárba szervez látogatást a brigád tagjai számára.

Gira László, a járási könyvtár vezetője a másik tiszteletbeli brigádtag. A művelődési igények kielégítésében segít. Beszerzi a szakkönyveket, irodalmi estet szervez, ő vezette a kirándulást a vaskúti borkombináthoz, s legutóbb Baja törté- ténetéről rendezett előadást az asszonyoknak. Még mindig emlegetik a Sugovica mondáját, s Móricz Zsigmondiéi és Türr Istvánról hallott érdekességeket..

Horváth György, a járási-városi pártbizottság 'munkatársa pedig a bel- és külpolitikai tájékoztatókkal szegődött — tiszteletbeli tagként — segítségükre. És a párttag-utánpótlás nevelésében is segít. Legutóbb Budimácz Ferencné és Dobszai Gy özöne jelezték: Szeretnék kérni a felvételüket.

— Különben együtt járunk kirándulni, moziba, színházba sorolja a brigádvezeto. Közben

órájára pillant. Szaladnak'a drága percek — találjuk ki gondolatát, s örömmel teszünk eleget kérésének: Elkísérjük a válogató üzemrészbe.

Hét asszony s közöttük a leendő brigádtag is a munkaterem egyik oldalán szorgoskodik, egy csoportban. A hosszú asztalokról egyre másra fogynak a jókora birkagyapjú-ku- pacok. Hosszúság és minőség szerint soíkfelé osztályozva nagy kasokba kerülnek. Mint á motolla — járnak a kezek, s közben ugyanúgy röppen a szó, folyik a csevegés.

Hét asszony beszél. Az életükről, munkájukról, a szomszédról és a . gyárról, férjekről és a gyerekekről — mindenről. Egyszerű szavakkal, tartózkodás nélkül, őszintén. A háromszoros szocialista brigád kemény anyagból gyúrt asszonyai megszokták az egyenes szót, az egyenes utat.

Egyikük a pár héttel ezelőtti budapesti kirándulást idézi, jó kedvre derítve minden társnőjét. Mert emlékezetes élmény maradt nemcsak a Csókolj meg Katám című előadás, az ope- rettszínházban, hanem a brigád két tagjának kalandja is, akik. a helyüket keresve az erkély helyett a színház padlásán kötöttek ki. Sorra kerül a nemzetközi vásár megtekintésének sok emléke. Például ahogy Katika „próbariadóztatott”, s han- gosbemondón, s hívó szavára percek alatt a kapunál gyülekeztek a brigád tagjai és jót mulatták a tréfán. Majd a közös takarékbetétkönyvükre terelődik a szó, amelyben most 700 forintjuk van, de jövőre annyit szeretnének félre tenni, hogy fussa egy közös külföldi kiruccanásra.

Egyszer csak alább hagy a jókedv'. Baracsi Jánosné — háromszoros anya és hatszoros nagymama — társnőjük, Pillíri Sándorné gondjával hozakodik elő. A család tíz éve gyűjtött egy kis házra. Meg is vették, de nem tudnak beköltözni. Jelenlegi házigazdájuk ugyanis nem hajlandó beleegyezni, hogy az újonnan vett házban lakó férfi a helyükre menjen. A bajai járásbíróság elutasította a kérelmüket. „A paragrafusok most is a háztulajdonos érdekét védik — kesereg Pillériné —, hiába van nekünk igazunk.”

Dobszai Győzőné vékony, talpraesett fiatalasszony egy sóhajtással temeti el a múltat: „A férjem — ahog£ akkor mondták —jkulákcsemele volt és a mozgalmi munkáról kellett miatta akkor lemondanom” —, s máris a jelenbe kanyarodik. — Meghalt 1958-ban. Rákban. Nem kapok utána semmi árvaságit, a fizetésemből pedig nagyon nehéz nevelni három gyereket. Ráadásul a lakásgond is.”

De az már nem sokáig gond. Az asszonyok összefogtak, a pártbizottság, a város vezetői közbeléptek és most, 10 évi harc után felújítják, remdbehozzák Dobszainé lakását. S a téma megint vidám. Loson- czinéra terelődik a szó. Arra, hogy annak idején ő álmában sem gondolhatott a tanulásra, s most. a 'fia leérettségizett, a kislánya középiskolás. A férje az. elektrotechnikumot végzi — ez már a második érettségijé, „Mindenki tanul, csak a mama nem — mondja nevetve —, mert egy butának is kell lennie a családban, aki dolgozik otthon.” Pillériné lánya tudományos kutató a Belkereskedelmi Minisztériumban, a kisebbik a nyelvgimnázium angol tagozatára jelentkezett. A brigád tagjai közül négyen elvégezték az általános iskola hiányzó hetedik és nyolcadik osztályát, ketten most végzik. Dobszainé — és talán többen is ,— ősszel, kezdik a textilipari technikumot.

— 4 hrijrúd valahogyan összehozza az embereket — mondják kicsit büszkén, kicsit meghatódva. — Közös a célunk, a bánatunk és az örömünk is. Ha az egyiknek van problémája, akkor neki segítünk. Hainan a másiknak. Magunk közöl‘ megoldunk mindent. Megvitass táljuk egymást, ha kell, vág elnevetgélünk, s közben mindig lépünk előre. Ilyen nincs a brigádon kívül. Sokan, ha letelt a munkaidő, azonnal há lat fordítanak a gyárnak, a társaiknak. Ezért kellene a br'- gádmozgalom értelmét és célját egyre több dolgozóval megértetni,

Pera.y—Vadita

A vállrándítás nem tantárgy!

ezt elosztottuk a széklábak négyzetével.

Türelmünk ennek ellenére igencsak fogytán volt, amikor végre asztalunkhoz lépett a felszolgáló kartársnő. Hozni azonban nem hozott semmit, csak vitt: az üres lencsés tálakat.

— A tésztámat, ha lehetne, sajnos, nem időzhetünk már sokáig — szóltam szelíden.

— Tészta? Az nincs. Régen elfogyott. — így ő.

— De hát ezt a rendelés felvételekor, vagy azóta százszor is közölhették volna velünk — jegyeztem meg még mindig csendesen.

— Hát most közöltem — rándította meg vállacskáját, és faképnél hagyott bennünket.

Eljárását — enyhén szólva — kissé udvariatlannak találtuk. Borravaló helyett éppen ezért egy megszívlelendő tanácsot nyújtunk át a kartársnőnek:

Bánjon több tisztelettel a vendégeivel. Valahogy úgy, ahogy azt nemrégiben tanulta. Kötve hisszük ugyanis, hogy a vállrándítás is szerepel a pincértanulók tankönyvében.

—s —ő

Körültekintő alapossággal számba vettük napidíjunk roncsait barátommal, és úgy találtuk, hogy egy szerény vacsorát elfogyaszthatunk a bajai Béke Étteremben.

A pódiumon már szólt a dzsessz, a perketten már szólt a táncos: Gyönyörű ez az este Mancika. És szóltunk mi is — az alkalomhoz illő szerénységgel: Két adag lencsét kérünk. Jómagam gyors fejszámolás után még egy sajtos metéltet is rendeltem, aztán átadtuk magunkat az élvezeteknek, amelyek egy szépen berendezett étteremben várnak a vendégre.

Szomjas fülekkel ittuk a szakszofon trilláit, táguló orrcimpá- val szívtuk magunkba az eszpresszógép felöl lengedező kávéillatot.

Negyedóra múlva asztalunkra került a lencse, amit nem egészen három perc alatt el is költöttünk jó étvággyal. Vártunk tovább a tésztára. A szakszo- fontrilla, kávéillat stb. sajnos, már nem hatott ránk az újdonság varázsával, változatosság kedvéért megszámoltuk tehát hány minta van a függönyön, és