Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

Hemesnádudvari változások Rekkenö nyári délelőtt. De a falu még látszólag sem pihen. Szekér zördül a pincesorok felé, ahol — idejövet láttuk — már megkezdődött a „nagytakarítás”. A templommal szemben a nem­rég elcsendesült öreg iskolán te­tőjavító munkások dolgoznak. A tanácselnök fontos megbeszélé­sen. Éppen itt. Nemesnádudva­ron tartja most ülését a járási tanács gazdasági állandó bízott" sága . .. Keresem a művelődési ház igazgatóját. — Kis türelmet — igazít el az idős gondnok néni —, Judit a termelőszövetkezetbe ment. mSn r 1. Addig körülnézek a faluban. Főként a templom melletti doníb csábít, kanyargós lépcsősorával. Szép panoráma nyílhat onnan a környékre... Fent azonban a temetőben találom magam. Sok drága síremlék, s arányta­lanul kevés fakereszt között. De a fej fákról ítélve a betegség, a baj nem volt válogató®. Sok fia­talon elhalt nádudvari nevét olvashatom az emlékül állított kereszteken, sírköveken egy­aránt. Az egyik sírnál idős, sok- szoknyás parasztasszony. Virá­got ültet a meghalt emlékére — de gondolatban nagyon is a je­lennel foglalkozik: — Hát, aranyoskám, ránk férne a segítség. Képzelje: a tejbegyűjtő mellett lakom, de ablakot nemcsak én, még a kör­nyékbeliek sem nyithatnak, a begyűjtő emésztőgödre miatt, ami iszonyatos bűzt áraszt. For­dultunk mi ezzel a panasszal már mindenhova. Két autóval is kijöttek, megnézték — de a bűz maradt Hát most mondja meg, mit csináljunk? — Majd az újság megpróbál­ja megkeresni az illetékest. Az jó lesz? — Jó!-: mmm iífmiSI kívül tágas várakozó, otthonos klubszoba, könyvtár, s egy lako­dalmi sütés-főzésre és szakköri foglalkozásra egyaránt használ­ható helyiség van benne. Köz­ben megérkezik a szövetkezetből Kovács Judit a művelődési ott­hon február óta függetlenített igazgatója. Arról, hogy sikerült-e méltón kihasználni az új otthon kínálta lehetőségeket a falu mű­velődése érdekében, már ő tud pontos részleteket: — Januártól május végéig ti­zennégy és fél ezer látogatója volt a különböző rendezvények­nek, a klub-, a gyermekfoglal­kozásoknak. műsoros és tánces­teknek — a falu összlakossága pedig három és fél ezer körül van. Kezdetnek tehát nem rossz eredmény. A folytatás pedig — a művelődési otthon részéről — még többet ígér: A nyárra két színházi előadást — a Kecske­méti Katona József Színház mű­vészeinek vendégjátékában, könyvismertetéseket, szombaton­ként klubesteket, s a fiatalok kérésére a táncklub megalakulá­sát ... Tehát nem áldoztak hiá­ba milliós összeget a községfej­lesztésből az új kultúrházra. bek, kisebbek, mint az idők fo­lyamán melléjük toldott gazda­sági épületek, istállók. Régi örökség — amit a megválto­zott gazdasági viszonyok ellené­re is nehezen tudnak feladni az emberek. Amikor évekkel ez­3. A Rákóczi utca apraja, nagyja a vízvezeték árkainak beteme­tésén dolgozik... (Azóta megtudtuk, hogy a tej­begyűjtő dolgában a Baranya megyei Tejipari Vállalat az il­letékes, így nekik címezzük, il­letve továbbítjuk nemcsak az előbbi néni, de az egész falu kérését.) 2. Mire újra leérek a faluba, az állandó bizottsági tagok — a ta­nácselnök vezetésével — már a művelődési házba igyekeznek, helyszíni szemlére. Egyszerűsé­gében és néhol még hiányos be­rendezésével is tetszik nekem a kultúrának e tavaly épült falusi otthona. És a bizottság tagjai­nak is. Alig került többe egy milliónál, de a háromszáz sze- színpados nagytermen A művelődési ház építői nem költöztek messzire. A közvet­len szomszédban építkeznek to­vább — most már az új isko­lán. Tavaly nem sokkal a mű­velődési otthon megépítése után kezdtek hozzá, s eddig egy­millió forintot meghaladó érté­ket építettek be — 473 ezer forintot a községfejlesztési alap­ból, 120 ezer forintot helyi anyagokból, 10 ezer forintnyi értéket pedig társadalmi mun­kából, a többit költségvetésből. Az idén öt tantermet adnak át, jövőre még újabb három készül el, a kilencedik a tornaterem lesz. Mindezek „csak’ számok. De hogy mit jelent az új iskola a falunak, azt az áb-ülésről dél körűi megszabaduló tanácsel­nöktől tudom meg: — Jelenleg három felé, három épületben van az iskola kilenc tanterme. Jórészt szükségtan­termek, amiből a legnagyobb jóakarattal is csak ötöt használ­hatnak tovább az új iskola fel­épülte után. A kilenc mostoha elhelyezésű, rossz állapotban le­vő tanteremre viszont 15 ta­nulócsoport, illetve osztály ju­tott. E tekintetben tehát itt volt a legrosszabb a helyzet az egész járásban. Az elmaradottság felszámolása — ha kissé megkésve is, de — fontos esemény a változó falu életében.., A Kecskeméti Katona József Színház rövidesen sorra kerülő vendégjátékát adja hírül a mű­velődési házra kiragasztott pla­kát. előtt a huszonegy árvízkárosult család a Rákóczi utcán épít­kezni kezdett — még senki sem gondolta, hogy itt lesz a falu mintatelepülése... És most? Magam is láttam az új villasort. Utcára néző tágas ablakok, a függönyök mögött igazi otthont sejtek. A kert végében alig észrevehetően lapul meg a háztáji baromfisereg, mert a kert nagy része szőlővel, lugassal, gyümölcsössel és illatos virággal betelepítve. Ahova öröm hazatérni a földekről a 99 EZÜTTAL. nem a vallási szer­tartásról, hanem egészen más­forma keresztelőkről lesz szó. Azokról, melyeket akaratunkon kívül lapunkban követünk el — hűséges segítőtársaink és mun­katársaink, a nyomdászok hat­hatós közrerhűködésével. Néha, miénk. a „baki” %— azaz baklö­vés — „érdeme”, máskor pedig az övéke. S ezen vitatkozunk is éppen élfeget. Szerencsére ezt már nem hallja a derék és gya­nútlan olvasó. Csak látja a „ke­resztelő” nyomát —, s ö is mondhat valamit. S az is jó, hogy ezt viszont mi nem hall­juk — legfeljebb mérge csilla­pultával, amikor az utcán és egy-egy értekezlet szünetében megszólítanak bennünket, hogy már megint... HAT IGEN. Már megint. Ta­nulunk mekegni. Mert ezt írja lapunk az első oldalon: „fel- ügyeelőtől” — vagyis dupla e-ved, mintha egy nem is lenne eelég... (Kecskeméti tájszóláe ez?) Annak is örültem, amikor a „Könyvhét utáni gondok” című cikkemet viszontláttam a múlt­koriban az újság hasábjain. — Ugyanis „Könyvhét utáni gon­dolatok”, s nem gondok volt az eredeti címe. S mivei gondokról egy szó sem esett a cikkben, bizony az olvasó is gondolha­tott egyet-mást a szerzőről. Az sem volt mindennapi saj­tóhiba, amikor „baromfiból” he­lyett „baromfiólból” szócska született, vagy Jacques Rueff pénzügyi szakemberről, mint a francia akadémia új tagjáról ír­va „hallhátatlan”-ról és nem halhatatlanról beszéltünk. Még­hozzá jó vastag címbetűkkel. Az olyan apró „keresztelők­ről” már nem is szólva, ami­kor Pásztor helyett Pintér, Gál helyett Gór, Pál helyett István ugrik elő a szedőgép billentyű­jéből. Csak az a vigasztaló, hogy versenytársaink is akad­nak bőségesen — a laptársak soraiból. Például legutóbb de­rék férfi íotoriporter kollégánk igen szép fényképfelvételét kö­zölte a Filatéliai Szemle a cím­oldalán — a szövegíró női mun­katársunk nevével fémjelezve. Sértődés persze nem lett a do­logból — de sokáig csúfoltuk „elnőiesedése” miatt. AZ A2.TÁN már nem sajtó­hiba, még csak nem is hiba, Keresztelők66 amikor a címek, vagy díszítésül használt nagybetűk — iniciálék — egybeolvasva igen érdekes szavakat, mondatokat eredmé­P 7C nyeznek. Nemrégiben a nyom­dai korrektor barátunk men­tett meg bennünket egy ilyen kellemetlenségtől — némileg kárpótolva a máskor elnézett és benne felejtett „fricskákért”. Hanem ma egy hete éppen egy női olvasónk hívta fel a fi­gyelmünket „A mi otthonunk” című összeállítás szokatlan ajánlatára. S ezt még mi sem vettük észre. Két igen csinos fürdőruhát ajánlottunk kedves olvasóinknak, az Állami Áru­ház nem kevésbé csinos mo- delljein bemutatva. S mit ád a véletlen? Ez volt aláírva: „Receptek.” igaz, ez már a cím alatti nyári nyalánkságokrá vo­natkozott — de lám, mégis akadt, aki félreértette. Még­hozzá egy női olvasónk — az élénkebb fantáziájúak közül. Pedig ez egyszer mossuk keze­ket — mert a szerkesztője is a női nemből való, Huncut terv­szerűség tehát kizárva. DÉ K t hiszi ezt el nekünk ennyi „keresztelő” után? T. P. fárasztó munka után, s ahol már nemcsak újabb munkát, de gyönyörűséget is talál, pihenést, felüdülést nyerhet az ember... Ezekben a házakban már más­ként élhetnek, jobban, kulturál­tabban, több örömmel. S hogy még több ilyen ház épülhessen ide — megkezdték a LU — Változást említett? Nem könnyű dolog — vált új témára a tanácselnök. — Nézze csak sorra a házakat! Az igazi lakó­cxrwti ütldiebr ,,, Az áj iskolán pedig az ácsok tanterem át» épitekznek. így őszre már ét áj a gyerekeket. telep közművesítését. A vízveze­ték árkait a lakók áslak ki, s a csövek lefektetése után ök ma­guk is temetik be, magukra vállalva ezzel a mintegy 240 ezer forint értékű KöFA-beru- h ázásból nyolcvanezer forint ér­téket kitevő társadalmi mun­kát. És a tanács a most készülő házhely rendezési terv során újabb húsz házhely kitűzésére készül. .. Két évvel korábban, amikor a faluban jártam, még terv volt mindez. Terv volt az óvpda Is, ami azóta megépült. Terv és óhaj az iskola, a vízve- zetékbövités, a már birtokba vett szép kis gyermekjátszó­tér, az új művelődési otthon ... Hát nem szivet melengető mind­ez, a sokszor évszázadok mulasz­tását pótló változás?! Eszik Éva—Pásztor Zoltán PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Daniel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István tgazgate Szerkesztőség: Kecskemét. Városi ranácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telelőn: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. előfizetési dii 1 hónapra 13 forim Bács-Klskun megyei Nyomda V." Kecskemét — Telefonj u-85 tndexi 2S astb

Next

/
Thumbnails
Contents