Petőfi Népe, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-21 / 144. szám

196t. Junius 21, vasárnap S. oldal BANKREKORD Semmiképpen nem hagy­hatjuk szó nélkül. Egy felettébb „szimpla” gazdasági hírről van szó. Ar­ról, hogy 1964. első teljében Magyarország lakosságának betétállománya túlhaladta a 15 milliárd forintot. Olyan re­kord ez, amely a különféle ho­ni rekordjaink között egyike a legörvendetesebbeknek. Tavaly, az év hasonló idő­szakában csupán 10 milliárd forint volt a bankbetétek ál­lománya. Ez akkor is rekord volt. De a rekordot döntő re­kord tanulságairól sem szabad megfeledkeznünk. Az a tény, hogy sok ember szereti a ka­matozó betétkönyvet és egy­re többen kedvelik meg a gépkocsi nyeremény betét­könyvet is — jelenleg 220 ez­ren —, azt bizonyítja, hogy a betétesek megtalálják számí­tásaikat. És azt jelenti, hogy van mit betenniük a bankba. Azt je­lenti, hogy dolgoznak, keres­nek és takarékoskodnak. Va­lamit majd építenek. Gazda­godnak, boldogulnak. Már pe­dig öreg igazság: Ha egy or­szág polgárai gazdagodnak, tervezgetnek, számolgatnak, akkor abban az országban — mégiscsak szép az élet. H. T. Ragadozó poloskák Valamikor ismeretlen vesze­delem volt nálunk az ameri­kai honos burgonyabogár. Saj­na, a háborúk „megajándé­koztak” bennünket ezzel a szörnyűséggel. Nincs mit ten­nünk — küzdenünk kell elle­nük. Ezért örülünk annak, hogy a Növényvédelmi Kutató In­tézet munkatársai kitenyész­tették egy másik — szintén amerikai honos — „szert” is: A kanadai ragadozó poloskát. Ezeket a ragadozó poloskákat az jellemzi, hogy szeretik fel­falni a burgonyabogár lárváit. Tiszta szívből jó étvágyat kí­vánunk nekik. A napi krónikás persze elé­gedetten gondol arra, hogy a vegyszereken kívül lehetséges ez a megoldás is. Egyelőre kí­sérletről van szó. Jó lenne, ha beválna. És akkor elmond­hatnánk, hogy a nem kívána­tos tengerentúli vendéget — a burgonyabogarat, egy másik, kívánatos amerikai vendég — a ragadozó poloska: felfalja. Űgylátszik, minden bajra van orvosság ... Indul a pipacsmeggy és kísérője a jég Kiskőrös, a MÉK felvásárló telepe. Ládahegyek az udvaron. Tehergépkocsik érkeznek cse­resznyével, szamócával, zöldbor­sóval rakottan. Kiss Tibor, a telepvezető szo­bájában szünet nélkül cseng a telefon. Most éppen a MÉK kecskeméti központjával beszél arról, hogy a pipacsmeggyből is megkezdődött már a felhoza­tal. Átvétel a határban Megyénk egyik legnagyobb forgalmú felvásárló telepe a kiskőrösi. Ennek megfelelően göngyölegből már félmilliót hal­moztak fél, ami azonban csak az „induló készlet”. Az idény naponta több tucat vagonos fel­hozatalával nem is boldogul­nak, csak úgy, ha a gazdaságok vállalják az úgynevezett terme­lői csomagolást. Ez számukra felárat jelent. Ám ez sem elég a felvásár­lás zökkenőmentes lebonyolítá­sához. Éppen ezért a központ két keceli szakszövetkezetében, a Békében és az Új Életben egy-egy ideiglenes telepet létesí­tett. A két gazdaságból össze­sen 50 vagon meggy átvételére van kilátás. A császártöltési Űj Barázda Tsz-nek pedig nagy­üzemi válogató gépet adnak át használatra, amely mintegy hat­van ember munkáját helyette­LAKAT Kivel nem fordult még elő, hogy bo­hém-könny elműen kezet mosott vala­melyik étterem, italbolt, presszó er­re alkalmas helyi­ségében, és utána hosszú percekig len­gethette, rázhatta mellső végtagjait, hogy azok megszá­radván, lehetővé te­gyék visszatérését a szóban forgó ven­déglátóipari létesít­mény emberi közös­ségébe?! Nos, ez a bosszú­ság tünöfélben van. Folyamatos civilizá- lódásunk kicsiny, de semmiképp nem le­becsülendő jeleként a moségkban fel­tűntek a közhaszná­latú törülközők. Van, ahol hosszú vászoncsík két vé­gét varrják össze és a vendeg elmes szer­kezetből huzigálhat­ja ki a végtelen te­kercs viszonylag legtisztább, legin­kább kedvére való részét. Másutt tar- tórúdján hever a törülköző, esetleg falbavert szögről, kampóról lóg alá. Nekem mindegyik megoldás tetszik, kivéve, amikor a törülközőt — lela­katolják. Legutóbb egy SZOT-üdülőben ta­lálkoztam ezzel a technikai megoldás­sal. — Ebben nincs sok logika — fordultam a gondnok kartárs­hoz. Készséggel el­ismerem, hogy az üdülő berendezési tárgyai között a tö­rülköző képviseli a kimagaslóan legna­gyobb értéket. Tu­dom továbbá, hogy a beutaltak többsé­ge azzal a nyilván­való szándékkal uta­zik ide 100—200 ki­lométerről, hogy bűnös úton legalább egyetlen egy szak- szervezeti törülköző birtokába jusson. Ez mind igaz. De a lakat nem segít! A megrögzött lopás vendég elvágja, le­szakítja a ffilecskét, amit a lakat szárán áthúztak, keblébe- rejti kincsét, iszkiri, és üthetik bottal a nyomát. Álkulccsal is kinyitja a lakatot, esetleg ajtóstul, fa­lastul lopja el a tö­rülközőt és odahaza titokban szétszereli. A népek egy vászon­törülközőért manap­ság mindenre képe­sek! K. A. sitii. A közös gazdaságban ugyanis tavaly 35 vagon para­dicsom termett, s az idén is hasonló mennyiségre számíta­nak. Dicsérendő, hogy a kirendelt­ség nemcsak az átvétel, de az értékesítés kiterjesztésére is gondolt. Ez abban nyilvánul meg, hogy Kiskőrösön — a zöldségbolt állandó zsúfoltságá­nak enyhítésére — két eláru­sító standot építtet, amelyeknek helyét közvéleménykutatás alap­ján határozta meg. Kivitelezé­süket a helyi vegyesipari ktsz vállalta, s remélhetőleg a hasz­nos terv mihamarabb valóság­gá válik. A standokon egész éven át tart majd az árusítás. „Mirelit“ vagonokban Maradjunk azonban az idei telep határain belül. Látnivaló máris bőven akad. Az udvaron például fertőtlenítik az épüle­teket, ládákat, berendezéseket, nehogy az amerikai szövőlepke az átvétel után még megtámad­ja az árut. Kiss Tibor szerint a kirendeltség idei legnagyobb létesítménye az új átvevő szín, amely a régi átvevő helyiség folytatásában épült. Bár a te­tőzet még hiányzik, de a mu­lasztásra felhívták a már emlí­tett ktsz figyelmét. Az új szín­nel egyébként a korábbi há­rom mérlegelési lehetőség hétre növekedett, továbbá újabb két pénztár megnyitását tette lehe­tővé a régebbi egy mellett. Külön kell említenünk a je­get, amiből 60 vagonnal tárol­tak a tél folyamán. E mennyi­ség teljesen elegendő lesz az exportra szállítandó meggy és barack vagonjainak hűtésére. A jég vagonba rakásához külön­leges, nyolc méter hosszú szál­lítószalagot „üzemeltetnek”, s az előre lehűtött vasúti kocsik­ban azonnal elhelyezik az át­vett gyümölcsöt, hogy még az­nap útnak indíthassák a gyor­sított TEM-szerelvényeket. A meggy legnagyobb részét Bel­giumba szállítják. Várható felhozatal Végül is milyen felhozatal várható meggyből, barackból? Üvegmeggy bői 40—42, egri meggyből 120, apró meggyből 35—40 vagonra számítanak. A barackból összesen 250 vagon várható. Nyilvánvaló, hogy a földmű­vesszövetkezetek növényvédő- brigádjainak tevékenysége — elsősorban Kiskőrösön, Kecelen és Imrehegyen — újból ered­ménnyel járt, s a felvásárló telepek közeljövőben történő „elárasztása” nem kis részben nekik lesz köszönhető. H. D. | Kötözik a Kadarkát A keceli Kinizsi Szakszövet­kezet szőlőjében a Kadarka vesszőit kötözi Orcsik János irányításával a tíztagú asszony brigád. Délig rendbe teszik ezt a parcellát, délután pedig egy másik táblában végzik el a munkát a gyakorlott fürge ke­zek. tanácskozás — tanulsággal Az utóbbi időben sok szó esik a középiskolai KISZ- alapszervezetek munkájáról. Bár itt a szünidő, s már la­punkban is foglalkoztunk az iskolai mozgalmi munkával, de egy-egy problémát érde­mes tüzetesebben is megvizs­gálni. Főképp azért, hogy az 1964—65-ös oktatási évben ez már ne jelentsen különösebb gondot a KIS2-bizottságok­nak. i A közelmúltban tartotta a KISZ megyei bizottsága Kecs­keméten a Bács- Kiskun me­gyei középfokú oktatási in­tézmények KISZ tanácsadó tanárainak munkaértekezletét. Sok hasznos észrevétel, ja­vaslat hangzott el tanácsko­záson, melyekből a résztvevő pedagógusok segítőszándéka, s hozzáértése csendült ki. Azon­ban kitűnt az is, hogy még mindig akadnak olyan ifjú­sági vezetők, akik nem isme­rik eléggé a mozgalmi mun­kát, s némelyikük szemléle­tesem elég korszerű. Az egyik jelenlevő például arra hivat­kozott, hogy náluk a KISZ- munka azért nem kielégítő, mert a fiatalok „nincsenek kellőképpen megfogva”! Vagy másképpen: Az állam csak ad az ifjúságnak, de a viszonzás elmarad. Ez a szemlélet késztetett bennünket arra, hogy ismét foglalkozzunk a középiskolai KISZ-munka egyes kérdései­vel. Az bizonyos, hogy a nép­gazdaság nagy összegeket for­dít a fiatalok tanulmányi le­hetőségeinek megteremtésére. A Magyar Népköztársaság Al­kotmánya biztosítja minden állampolgára számára a to­vábbtanulás lehetőségét. És egyben megteremti ennek anyagi feltételeit is. De hozzáfűzve az említett pedagógus szavaihoz: Ismere­tes, hogy Bács-Kiskun megyé­ben a középiskolások az 1963 —64. oktatási évben 1,5 mil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek. S az idei nyáron is közel ezer diáik in­dul a munkatáborokba ön­kéntesen segíteni a népgaz­daság számára oly fontos me­zőgazdasági betakarítások idő­beni elvégzését. Amellett, az anyagilag dotált munkahe­lyekre — melyeket a KISZ- bizottságok hirdettek meg — a Kiskunfélegyházi Közgazda- sági Technikumból 70, a Kecs­keméti Katona József Gim­náziumból pedig 200 diák je­lentkezett —, hogy csak né­hányat említsünk. Demi a középiskolai fiata­loktól közel sem azt várjuk, hogy a nyári vakációjukat — mind a hálom hónapot — munkával töltsék el. Egy-egy hónapig dolgozzanak, vegye­nek részit a népgazdasági terv teljesítésében, majd utána irány a Balaton, a Tisza-, Duna-part, a Mátra, a Bükk, vagy a többi kiránduló-, nya­ralóhely. A szünidő másik fe­lét pihenéssel töltsék. Gyűjt­senek erőt a legfontosabb KISZ-feladathoz: A követke­ző tanév sikeres elvégzéséhez, ahhoz, hogy az elkövetkező években jól képzett, hasznos szakemberekké váljanak. És a későbbiek során munkájúk­kal „fizessék vissza” azt az összeget, amelyet államunk taníttatásukra fordított. Kevésbé hinnénk, hogy eredményes lenne fiataljaink úgynevezett „megfogása”. A felszólaló tanár a cserkészéle­tet hozta a későbbiekben pél­daként, ahol „katonás rendre nevelték a tagokat”. De álla­munknak nem a „parancsot” vakon teljesítő — gondolatok nélküli — emberekre van szüksége, hanem céltudatos, alkotni vágyó fiatalokra, akik önként vállalt fegyelemmel igyekeznek hasznos polgárai lenni hazájuknak. S az előbb felsorolt ered­mények is mutatják, hogy a középiskolás fiatalok jelentős százalékának nem a hajdani katonai drillt idéző „megfo­gásra”, hanem elvtársi, baráti segítségre, ösztönzésre van és lesz szüksége. K. M. ■

Next

/
Thumbnails
Contents